Áder Jánoshoz fordulnak a homofóbtörvény ellen tüntetők, ha a parlament elfogadja a jogszabályt

  • 2021. június 14.

Belpol

"Nem pedofilok, nem pornográfia és nem ideológia vagyunk, hanem emberek, akik békében szeretnének élni" - hangzott el a demonstráción.

A szervezők szerint tízezer ember gyűlt össze hétfő este a Kossuth téren, hogy a fideszes és KDNP-s képviselők által benyújtott, pedofilellenesnek nevezett, valójában durván homofób törvényjavaslat ellen tüntetessen

A demonstrációról tudósító előző cikkünket, benne a javaslat kiváltotta tiltakozással és a tüntetés első felének eseményeivel itt olvashatják:

A szónokok közül Lászlóffy Juli, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának egyik alapítója arról beszélt, a pszichológusok munkája segíthet az érzékenyítésben. Nap mint nap látja, tette hozzá, serdülőkorban nagyon nehéz megélni, hogy valaki a saját neméhez vonzódik. A 16 és 25 éves korosztályban az öngyilkosság a második leggyakoribb halálok; ez az LMBTQ-emberek között még magasabb, mert szoronganak, egyedül érzik magukat. "Magyarország lakosságának 8-10 százaléka az LMBTQ-közösséghez tartozik, tehát jó eséllyel a fideszesek családjában is vanak" - mondta. 

 
Fotó: Németh Dániel

A következő felszólaló Erdős Erik Robin volt, a Prizma Transznemű Közösség képviseletében. Elmondta: őket is összemosták a pedofilokkal. Mint mondta, az LMBTQ-emberek is élnek, adót fizetnek, dolgoznak, szeretnek. "Nem pedofilok vagyunk, nem pornográfia és nem ideológia vagyunk, hanem emberek, akik békében szeretnének élni" - hangsúlyozta. Beszélt arról is, hogy transzidentitású emberként sokan élnek „téves adatokkal” a személyi okmányaikban, miután a parlament korábban megtiltotta a nem- és névváltoztatás lehetőségét. Szerinte

senkinek nem kell attól félnie, hogy „egy heterót bemelegít, ha szakszerűen hall ezekről a kérdésekről”.

Székely Krisztina színházrendező, tanár beszédében arról szólt, életében és fiatal lányként egyetlen leszbikus nő sem zaklatta, de 50 körüli, családos férfiak igen. Felhívta a figyelmet arra, hogy a homoszexualitás összemosása a pedofiliával súlyos hazugság. 11-12 éves korában hallotta először azt a szót, hogy homoszexualitás, emlékezett vissza; ekkor jött rá arra, hogy van neve annak, amit érez, ami benne van.

 
Fotó: Németh Dánie 

A Szivárványcsaládok Képviseletében felszólaló Pál Marci azzal lépett a színpadra, hogy "a család az család", amit a tüntetés résztvevői lelkesen skandáltak percekig. Mint mondta, hivatalosan mintegy ezer szivárványcsalád van Magyarországon, de ennél magasabb lehet a számuk.

Mindenki meg akarja védeni a gyerekét a pedofiloktól, a szivárványcsaládok is, a javaslat pont azért veszélyes, mert ha elfogadják, a szivárványcsaládokban élő gyerekeket is veszélyeztetik.

Kérdésként fogalmazta meg: például ha az óvodában egy gyerek elmondja, hogy két apukája van, akkor bűncselekményt követ el? Vagy ha ő a férjével elmegy a kisfiúk meccsére kézen fogva, akkor is bűncselekményt követnek el? Gonosz a javaslat, mert olyan, a szivárványcsaládoknak szóló könyveket is betiltana, amelyek katartikus élményt jelentenek számukra. "Az aki akar valamit betiltani, aki érvekkel nem tudja megvédeni az igazát" - fogalmazott beszédében Pál Marci. Hangsúlyozta azt is, hogy a szivárványcsaládok Magyarország részei, létezésük nem propaganda. Felidézte, amikor elindították "A család az család" mozgalmat, torokszorító érzés volt, mennyien álltak melléjük: cégek, civil szervezetek, sportolók. Ebből is látszik, hogy Magyarország sokkal elfogadóbb, mint gondolnánk. "Megyünk tovább, nem hagyjuk magunkat! Hagyják békén a gyerekeinket, a szivárványcsaládok gyerekeit is!" - követelte Pál Marci.

 
Pál Marci
Fotó: Németh Dániel

A tüntetésen elhangzott: ha kedden megszavazzák a törvényjavaslatot, Áder János köztársasági elnökhöz fordulnak a civil szervezetek, hogy ne írja alá a törvényt. Arra is biztatták a résztvevőket, minél többen írják alá a törvényjavaslat elleni petíciót, hogy a demonstráció végére elérje az ily módon tiltakozók száma a százezret. 

A tüntetés, amelyen a július 24-i Pride-ra is invitálták a résztvevőket, háromnegyed 8-ra ért véget. Ekkorra már szellőssebbé vált a tér, de még mindig sokan maradtak. "Piknikhangulat" - jellemezte újságírónk a közeget. 

 
Fotó: Németh Dániel

Nem sokkal a tüntetés vége után a Momentum aktivistái több száz főből álló élőláncot vezettek a Parlament Kossuth téri főbejárata elé. A résztvevők az ellenzéki párt zászlóit és szivárványos zászlókat lobogtattak. Az Országház egyik ablakából is szivárványos zászlót lógatott ki valaki. Később rohamrendőrök vonultak fel az épület előtt, de addigra lassan feloszlott a tüntetés; a tér füves részén maradtak csupán bulizók.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.