A döntés napján az alkotmánybírósági határozatokat ritkán lapozgató lakosság ugyebár a médiából kénytelen tájékozódni, hogyan döntött a 11 taláros ember. Este fél hét, TV 3: "A csupa férfiból álló jogásztestület azt kifogásolta, hogy ma az anya válsághelyzetére hivatkozva bármikor végrehajthatják a terhességmegszakítást" - közli politikailag korrekten Hardy Mihály, mögötte ott a képecske: "Abortusz - szigorúbb lesz", a beszámoló pedig relatíve érthetően tálalja a lehetséges alternatívákat. Háromnegyed hétkor az RTL Klubban Bárdos András előbb kissé elbizonytalanítja a magyar nőtársadalmat ("az Alkotmánybíróság határozata rendkívül komplikált"), de egyvalamit máris biztosan tud: "a majdan elkészülő új törvény szerint az anya már nem dönthet egyedül a magzat sorsáról". Még az ab-bizottságok rémképe is felsejlik, Surján doktor pedig egész nemzetvíziókat ad közre: "Olyan Magyarországot szeretnénk, ahol úgyszólván senkinek nem jut eszébe" az abortusz; viszont csak az RTL-en láthatunk nemzetközi kitekintőt. Hét óra, Tények, TV 2: "Alkotmánybíróság: Passz" - írja a plebejus háttérképecske, Pálffy István pedig nem hagyja ki az "ötéves vajúdás után" kezdetű ziccert. A legátfogóbb tálalást még a királyi Híradó (MTV 1) prezentálja, és ők vágják be a legfontosabb Sólyom László-idézetet is. A médiaösszkép mégis az, hogy szigorítás lesz, de hogy mi, az rejtély.
Pedig az Alkotmánybíróság (AB) múlt szerdán kevés kétséget hagyott afelől, miben látja a probléma lényegét, és milyen csapásirányba mozdítaná el a T. Házat. A konzervatív kormány ideje alatt 1992-ben elfogadott LXXIX. számú magzatvédelmi törvény nemcsak annál volt engedékenyebb, amitől anno sokan féltek (a közbeszéd még a teljes tiltással is számolt), de
szinte teljesen liberalizálta
a magzatelhajtást. A Pusztai Erzsébet által akkor javasolt B változat, a ma is érvényes jogszabály szerint a 12. hétig - védőnővel való konzultáció után - megszakítható a terhesség, ha az az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyezteti; ha a magzat várhatóan fogyatékos lesz; ha a terhesség bűncselekmény következménye; végül - és a nők túlnyomó többsége erre hivatkozik - az állapotos nő "súlyos válsághelyzete" esetén. A Családvédelmi Szolgálattól kapott információink szerint a legtöbb abortuszt kérelmező nő anyagi okokra hivatkozik (19,5 százalék), arra, hogy nem él házasságban (19,4 százalék), végül arra, hogy egész egyszerűen nem kíván szülni (17 százalék).
Hogy a "súlyos válsághelyzet" pontosan micsoda, arról a törvény így rendelkezik: "Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz, és ezáltal veszélyezteti a magzat egészséges fejlődését." A pragmatikus lényeg a paragrafus végén van: "A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő a kérőlap aláírásával igazolja."
Ez így kevés, a túl liberális törvény felel évi 70-75 ezer gyilkosságért, a nemzet fogyásáért - vélte többek között a Jobbágyi Gábor egyetemi tanár vezette, keresztény erkölcsi alapon álló Pacem in Utero magzatvédő egyesület, amely beadványban kérte az AB-t, mondja ki a jelenlegi szabályozás alkotmányellenességét, a magzat emberi mivoltát és azt, hogy életben maradása erősebb az anya önrendelkezési jogánál. A magzatvédő fundamentalisták számára nem érv, hogy Magyarországon
az abortuszok száma folyamatosan csökken,
ellenben valóban alacsony az élveszületések száma; ők a tiltással demográfiai biopolitikát csinálnának, a nők ellenében, és mint a dávodi eset mutatta, lelki terror gyakorlásától sem riadnak vissza. (Jobbágyi egyébként a minap úgy nyilatkozott, hogy esetünkben szinte nem is beszélhetünk az anya önrendelkezési jogáról, hiszen a magzat különálló lény, nehogy már kizárólag az anya dönthessen róla.)
A taláros férfitestület (Sólyom László elnök szerint az, hogy "nő", csupán "mondvacsinált szempont" az alkotmánybírók jelölésénél; forrás: Magyar Nemzet), ahogy várható volt, ráerősített 1991-es határozatára, és a problémát megkerülve ugyan, de ismét csak visszautasította a magzat emberi lényként való meghatározását, akárcsak jogi státusának definiálását. "Az alkotmányból nem következik, hogy a magzat jogalanyiságát el kellene ismerni, de az sem, hogy ne lehetne a magzatot jogilag embernek tekinteni." Elvileg tehát nem kizárt, hogy a későbbiekben kijátszható lesz egymással szemben az anya és a magzat érdeke.
Alkotmányellenesnek nevezte azonban az AB, hogy a "súlyos válsághelyzettel" indokolt terhességmegszakítás ma kizárólag a nő állítása alapján, okok megnevezése nélkül történik. Maga az abortusz nem ellentétes az alaptörvénnyel, de az államnak alkotmányos kötelessége a magzati élet védelme, így a megfogalmazás szerint muszáj valamiféle
"megfelelő ellensúlyt"
képző rendelkezést hoznia. A határozat szerint a törvényhozónak 2000. június 30-ig meg kell semmisítenie az állapotos nő "önbevallásának" rendszerét, és - figyelembe véve az anya önrendelkezési jogát éppúgy, mint a magzatra kiterjedő állami életvédelmi kötelességet - rá kell bírnia a nőt a súlyos válsághelyzet feltárására, illetve indokolására.
Az AB szerint az alkotmányellenes helyzet megszüntetésére több mód van, de végső soron két választása lehet a parlamentnek:
A) A súlyos válsághelyzet fennállását nem hiszi el csak úgy, bemondásra, hanem "ellenőrizhetővé" teszi. Ennek személyiségi jogokat kímélő módja "a válsághelyzet egyes tipikus tényállásainak példálózó jellegű törvénybe foglalása";
B) Vagy pedig lemond a nő által előadott sztori ellenőrzéséről, és "új eszközt" keres a magzat érdekének érvényesítésére. Ilyen lehet az a megoldás, hogy az állapotos nőt fokozott "együttműködésre" bírja azzal a határozott céllal, hogy "az anya a magzatát megtartsa".
Az A variánsnál a konkrét kodifikációs gondnál (hogy tehát hogyan lehet taxatíve felsorolni ötmillió magyar nő egyéni sorscsapás-lehetőségeit) lényegesen aggasztóbb az a szemlélet, amely szerint a nő eleve nem mond igazat, le kell csekkolni a valódi életkörülményeit, nem bízhatunk benne. Ilyen alapon a férfiak autóvásárlását is valamilyen állami bizottságnak kellene ellenőriznie, elvégre több ezren halnak meg évente a magyar közutakon.
A B variáns a valószínűbb: erre hajlik Pusztai Erzsébet államtitkár, és értesülésünk szerint az igazságügy-minisztert is efelé orientálta az egyik alkotmánybíró. Nagyjából hasonló eljárást javasolt a Fidesz már 1992-ben: akkori szabályozási koncepciójuk szerint az anyának meg kell szépen indokolnia abortusz-szándékát, de "a társadalomnak nincs joga felülbírálni az indoklást".
Az állam magzatvédelmi kötelességében gondot jelenthet, hogy a magzatok többsége nem engedhet meg magának ügyvédet, ha meg igen, visszatérő probléma, hogy beleugatnak a védelem stratégiájába. Lesz tehát
valamiféle rábeszélő bizottság,
és kérdés, hol van a rábeszélés határa. Az AB ezért előrelátóan "szélsőséges irányultságoktól mentes tanácsadó szervek felállítását" szeretné, és keményen büntetné azt, aki a nőt abortuszra beszéli rá, vagy fenyegeti. Az új bizottság pro life irányultságú lelki nyomásgyakorlását, tehát a valódi veszélyt, semmilyen módon nem szankcionálja az AB-határozat.
Halmai Gábor alkotmányjogász a MaNcsnak elmondta: nem zárható ki, hogy az AB-határozatra hivatkozva akár új abortuszbizottságokat is létrehozhatnak a törvényhozók. "Az elsőként említett, példálózó verzió több veszélyt rejt, mint a második, de az is rejthet veszélyeket. Az Alkotmánybíróság azt fogalmazta meg, hogy a nővel való konzultáció nem lehet semleges, nem lehet csak tájékoztató jellegű, hanem rá kell beszélni arra, hogy tartsa meg a gyerekét. Ez könnyen vezethet fenyegetéshez, és komoly alkotmányossági problémát jelent az állam semlegessége szempontjából. A két alkotmányos jog közül ez a megoldás a magzat védelmére helyezi a hangsúlyt, és figyelmen kívül hagyja a nő önrendelkezési jogát."
Kökény Mihály (MSZP) volt népjóléti miniszter úgy véli, az AB döntése egyáltalán nem arról szól, hogy a törvényt szigorítani kell, arról meg különösen nem, hogy vissza kell állítani az ab-bizottságokat. "Az AB-döntés nem írja elő, hogy definiálni kell a válsághelyzet fogalmát, már csak azért sem, mert nem biztos, hogy létezik a fogalomnak egy egzakt körülírása" - mondta a MaNcsnak Kökény, aki "képtelenségnek" tartja a döntés után napvilágot látott Fidesz-javaslatot az abortusz megdrágításáról, hiszen akkor éppen a legrászorultabbak kerülnének hátrányos helyzetbe.
Hogy miért pont most döntött a testület ennyi év után, csak találgatni lehet. Két forrásunk is megerősítette azonban, hogy az ügy előadója, Sólyom László, akinek (két másik bíróval együtt) most hétfőn lejárt a mandátuma, méltó módon akart búcsúzni a szakmától. A hívő keresztény AB-elnök sosem titkolta, hol áll abortuszügyben, most azonban erőt vett magán, és nem erőltette rá a testületre álláspontját. "Megváltozott a testület összetétele, ma már ő csak egy a tizenegyből. Már az első ülésen tapasztalta, hogy elsöprő többségben vannak azok, akik erről másképp gondolkodnak" - mondta kérdésünkre a testület egyik tagja. Sólyom, akit a testület korábban többször leszavazott, a tárgyalásokon korrekt és visszafogott volt, és végül is bölcs döntéshez adhatta a nevét. Így most megnyílt előtte az út a köztársasági elnökség előtt, pláne, hogy a Fidesz mára nyilvánvalóan lehátrált az egyre kínosabb Torgyán jóváhagyásáról.
Megbízható értesülésünk szerint az Alkotmánybíróság tizenegy tagja az elmúlt bő egy hónapban öt alkalommal tárgyalta az abortuszügyet. Nagy vita alapkérdésekről nem volt, csak a részleteket cincálták. A testület kezdettől fogva abból indult ki, és ebben az EU-joggyakorlat tanulmányozása is megerősítette, hogy az állam nem formálhat jogot a nő presszionálására. Csak a nő "minimális mértékű együttműködését" próbálták keresztülvinni, ám az még a határozat után is kérdéses, vajon kellő mértékű kollaborációt jelent-e a bizottság előtti részvétel, vagy az állam többet vár az amúgy is katasztrófa sújtotta nőtől.
A kormányzó kényszerkoalíció polgárai között persze vannak, akik alig várják a nemzetmentő keménykedést: Harrach Péter családügyi miniszter például már be is jelentette, hogy a kormány akár "adminisztratív eszközökkel" is kész lépni abortuszügyben - a nyilatkozat apró szépséghibája, hogy az AB-határozat előtt, szerda reggel született.
Seres László
(közreműködött: Kovács Róbert, Szilágyi Szilvia)
"Nem olyan katartikus a missziónk"
Két szakértőnél érdeklődtünk arról, hogyan néz ki ma a terhességmegszakításról való döntés gyakorlata, és mi várható akkor, ha a megszakítást indokló úgynevezett válsághelyzet körülírása megváltozik.
Dr. Somogyi Lajos, a Dél-pesti Kórház Terhespatológiai Osztályának vezető főorvosa: 1992-ig az abortusszal kapcsolatos összes adminisztrációt az orvosok és a kórházak intézték, és nagyon megkönnyebbültünk, hogy a Családvédelmi Szolgálat levette a vállunkról ezt a feladatot. Õk állapítják meg, hogy indokolt-e a válsághelyzet, és mennyi a műtét ára. Innen datálható az, hogy tulajdonképpen szabaddá tették az abortuszt. Persze jelenleg is adhatok tanácsot egy kismamának, végül is tőlem tudja meg először azt, hogy terhes.
A válsághelyzet értelmezése nagyon tág, és a nőnek joga van eldönteni, mikor vállal gyermeket. Sajnos azonban nem emlékszem, hogy régebben ennyi jól szituált, férjes, gyermektelen asszonynak eszébe jutott volna, hogy végső érvként arra hivatkozzon: nem is a férjével volt, amikor a gyermek fogant. A nő két dologért mindent megtesz: hogy legyen és hogy ne legyen gyermeke. Ez mindig is így lesz. Mára odáig jutottunk, hogy a válsághelyzetet mindenre rá lehet fogni. Megítélésem szerint ezért ezt jobban körül kellene írni.
Azt semmiképp nem szeretném, ha az ab-bizottságok kora visszatérne, mert emlékszem rá, milyen szörnyű, inkvizícióhoz hasonló rendszer volt. Akkor meg azért követtek el mindent a nők, nehogy oda kerüljenek, és ez számos tragédiához vezetett. Sajnos az a helyzet, hogy minden előírás a rossz anyagi helyzetű nőket sújtja. A terhességmegszakítás a mai napig az "olcsóbb" megoldások közé tartozik a fogamzásgátló tabletták árával szemben. Tudom, a tb azért nem szereti ezt a gondolatot, mert fél, hogy újra megkezdődik a tablettákkal való feketekereskedelem.
Egyébként a liberalizálás óta megfigyelhető az abortuszok számának visszaesése, de betudható ez az általános kulturálódási szint emelkedésének is. A legfontosabb feladatnak a felelősséggel való felvilágosításnak kell lennie.
Guda Gáborné, a Magyar Védőnők Egyesületének elnökhelyettese, a monori ÁNTSZ-en belüli családvédelmi szolgálat vezetője: Az adminisztrációs munkákat is ellátjuk, de a személyes tanácsadást tartjuk a legfontosabbnak. Nap mint nap érkezik olyan páciens, akit a nőgyógyász csak az adminisztráció elvégzése végett küld ide, és ilyenkor nem olyan katartikus a missziónk, mint azt szeretnénk. Az abortuszok nagy száma is jelzi, hogy nem a leghatékonyabb módszer. Az lenne a legjobb megoldás, ha az iskolákban fő tárgyként taníthatnánk az egészségtant, nemcsak esetlegesen.
A válsághelyzetről való döntésnél csak elbeszélgetés van, se le, se rá nem beszélhetünk senkit a gyermekszülésre. Pillanatnyilag ez az összes módszerünk. A legtöbben a munkanélküliségre, pénzhiányra, az egyedüllétre hivatkoznak a megszakítási kérelmüknél. Sokan vannak, akik nem tudják kiváltani a fogamzásgátlóikat, és azok sincsenek kevesen, akik a családban még nem is hallottak fogamzásgátlásról. Sajnos az anyáknak a társadalom nem adja meg azt a lehetőséget, hogy vállalhassák az anyaszerepet.
Az abortusszal kapcsolatos törvény módosításának nem látom értelmét, inkább a Családvédelmi Szolgálat körzetesítésében látom a jobb jövőt. Jó lenne, ha nem idegenekkel kellene megbeszélnie a nőnek a problémáit, hanem a védőnővel, akit ismer, és akit szintén köt a titoktartás.
"Nem történt drámai fordulat"
Adamik Mária feminista szociológus
MaNcs: Hogyan értelmezi az Alkotmánybíróság döntését? A törvényhozók számára most nyitva áll a kapu egy nőellenes szigorítás megfogalmazása előtt?
Adamik Mária: Fontosnak tartom, hogy az Alkotmánybíróság kimondta, nem alkotmányellenes az abortusz. A beadvány készítőinek ez csalódás lehetett. Ha a méhmagzat emberlétéről nyilatkozott volna az AB, akkor bizonyára alkotmányellenes volna a terhességmegszakítás. Úgy látom, nem történt drámai fordulat, de elölről kell kezdeni jó néhány dolgot. A törvényhozásnak pedig a döntésből módja lesz azt a következtetést levonni, hogy igenis szigoríthat, hiszen a válság értelmezésének jogát átveszi a nőtől.
MaNcs: Tehát ön úgy látja, egyértelmű, hogy ezután már nem a nő, hanem az állam bírálja el a válsághelyzetet.
AM: Igen, így gondolom. Ami az AB-döntés minden árnyaltsága ellenére veszélyként marad ránk, az az, hogy a parlament belekerülhet egy értelmező szerepbe, amely szerep eddig a nőnél volt. Kérdés, hogy a törvényhozás továbbadja-e ezt a jogot mondjuk a családvédelmi szolgálatoknak, vagy pedig maga fog kategorikusan kimondani dolgokat. Az értelmezés joga: hatalom. Ha én értelmezhetem magam, akkor uralom magam. Ha valaki más értelmez engem, akkor az legalábbis szimbolikus kényszer.
MaNcs: Nem tartja-e éppen a női érdek szempontjából is fontosnak, amit most az AB kimondott, hogy tudniillik meg kell teremteni egyfajta "ellensúlyt" az abortusz elkerülése érdekében?
AM: Nőktől is hallottam azt az érvet, hogy mivel tényleges válsághelyzetben vannak, talán nem látják kristálytisztán, hogy mi zajlik körülöttük. Nos, azt gondolom, hogy oktatásra, az életükből előzőleg kimaradt felvilágosításra egy válsághelyzetben nincsen mód. Abban a nehéz helyzetben, amikor egy nő az állam intézményéhez fordul, már nem lehet az általános képzettségből, iskoláztatásból kimaradt tudást pótolni. Lehet, hogy nők nehezen döntenek abban a helyzetben, mert nincsenek minden információ birtokában - de ezek nem azok az információk, amelyeket kioktató módon egyszer vagy kétszer át lehet adni.
MaNcs: Sérül-e a nő autonómiája, ha egy új bizottság vagy más instancia előtt kénytelen megjelenni?
AM: Hogy a törvényben mi jelent majd korlátozást, az erősen függ attól, hogy több segítséget vagy több kontrollelemet visznek-e bele. Az abortuszok abszolút száma csökken Magyarországon. Ha tehát a következő másfél évben ismét demográfiai kérdésekről fogunk vitatkozni, akkor én azt magyar nőként, anyaként kikérem magamnak. Nem lehet, hogy az ország ne emlékezzen rá, hányszor mentünk már ezen keresztül, és hányszor jutottunk oda, hogy szigorítással nem lehet a gyerekszámot növelni.
