A jelenleg hatályos szöveg általános vélekedés szerint alkalmas az alkotmányos rendszer egyben tartására, ráadásul viszonylag könnyen módosítható is.
Az új alkotmány elfogadását
már kormányprogramjukban
meghirdették a koalíciós pártok, ám maga a kidolgozás csak 1995 nyarán kezdődött el. Az első szakértői anyagdömping után, szeptemberben fogott hozzá az alkotmány-előkészítő bizottság a koncepció kidolgozásához, amit 1996 februárjában nyújtottak be a parlamentnek. Ebben a bizottságban a hat parlamenti párt négy-négy képviselője dolgozott (többszöri próbálkozás után sem sikerült az új párt, az MDNP képviselőinek helyet szorítani). A koncepcióhoz vagy négyszáz módosító indítványt nyújtottak be az egyszerű képviselők. A szabály az volt, hogy a bizottságban a hatból öt frakciónak kellett támogatnia egy indítványt ahhoz, hogy azt elfogadják, hasonlóan a korábbi eljárási szabályokhoz. (Megjegyzendő, hogy a frakciók, elismerve az MSZP abszolút parlamenti többségét, belementek: a bizottságban a szocialisták egyetértése nélkül nem lehet elfogadni semmit sem.)
A koncepció nyárra lett kész, a módosító javaslatokat egy csomagba foglalták, amelyről szavazással döntött a parlament. Közismert: a módosító csomagot nem fogadták el, s ezzel maga a koncepció is megbukott, legalábbis elsőre. Ez nagyrészt az MSZP-vezetőkön múlt, akik anélkül, hogy ezt a frakciójukkal egyeztették volna, nemmel szavaztak, illetve tartózkodtak. Kisebb pártbeli vihart követően a nézeteltéréseket tisztázták, s ezek után a szocialista elit már boldog egyetértésben hivatkozhatott a nyilvánosság előtt elvi fenntartásokra. Arra például, hogy a koncepció nem tartalmazza a szociális állam fogalmát, vagy nem foglalkozik kellő mélységben az érdekegyeztetéssel.
A 96-os nyár pangással telt az alkotmányozás szempontjából, de az elszántabbak nem adták fel. A bizottság szeptemberben újra hozzálátott a koncepció tárgyalásához, és decemberre benyújtotta az új módosító csomagot. Ekkorra már
a szent koronától a szociális államig
minden benne volt a tervezetben, s a parlament kellő többséggel meg is szavazta. A végleges koncepció is zöld utat kapott, így a szakértők hozzáláthattak a normaszöveg kidolgozásához. Az 1997. január 7-i határidőt be is tartották, de a bizottságot csak a hónap végére hívta össze a Ház elnöke. A normaszöveghez egyébként eddig közel ötszáz módosító indítványt nyújtottak be különböző tudományos fórumok és egyetemek, nem beszélve a kormány javaslatairól. Bihari részben erre hivatkozva nyilatkozta, hogy ennyi munkát képtelenség a március elsejei határidőig elvégezni. A bizottság egyik fideszes tagja, Trombitás Zoltán is megjegyezte, hogy egy jó normaszöveg kidolgozásához hónapokra lenne szükség.
Az eredeti menetrend megváltoztatását ugyanakkor senki sem indítványozta. Március elejére a bizottság nem nyújtotta be a normaszöveget a parlamentnek, így azt már nem tudják ősszel népszavazásra bocsátani. Az alkotmánymódosítás azonban
nagyon is aktuális,
mivel több olyan törvény vár elfogadásra, amely ezt igényli. Ilyen mindenekelőtt az igazságügyi reform; ennek keretében kívánják létrehozni a negyedik igazságszolgáltatási fórumot, az ítélőtáblákat, s erről jelenleg nincs szó az alkotmányban. Hasonlóképpen alkotmányos szabályozást igényelne az új népszavazási törvény és a miniszterek jogállásának törvényi meghatározása is.
Az alkotmány megváltoztatását jelenleg moratórium gátolja. Ezt egyfajta politikai gesztusként vállalták a kormányzó pártok, nem akarván azt a látszatot kelteni, hogy nagyszabású választási győzelmüket - vagyis kétharmados parlamenti többségüket - az alkotmányos berendezkedés megváltoztatására akarják felhasználni. A "türelem" azonban véget ért: hamarosan bizottság áll fel a módosítás előkészítésére. A korábbi politikai nyilatkozatok tükrében ennek is hat- vagy hétpárti egyetértéssel kellene megtörténnie. Eközben persze - legalábbis a deklarációk szintjén - az új alkotmányról sem mond le a parlament. A bizottság tovább folytatja a normaszöveg kidolgozását, amit most már semmiféle kényszer nem sürget, így ráérnek 1998 tavaszán, a ciklus vége előtt benyújtani. Ideális esetben akár a parlament is elfogadhatja (ámbár ez választási kampány idején aligha elképzelhető). Pedig szerencsés fejlemény lehetne: az új országgyűlés azzal kezdhetné munkáját, hogy megerősíti az előző által elfogadott alaptörvényt. Ezzel a népszavazás is lefutottá válhatna, hiszen a régi és az új parlament támogatása már olyan politikai hátteret jelenthetne, aminek alapján feltételezhető, hogy mindenki az új alkotmány támogatására buzdítaná a népszavazókat. Az emberek többsége úgysem fogja megismerni még az új alaptörvény borítóját sem, úgy szavaz majd. Már ha egyáltalán elmennek voksolni.
Gy. B.
