Állami szén-dioxid-kereskedelem: Füstadásvétel

Belpol

Milliárdokat nyert az állam a szén-dioxid-piacon. Másfelől nézve viszont legalább ennyit vesztett is. Akkor most mi is van?

A fenti mondatok értelmezéséhez nem árt felfrissíteni néhány olyan dolgot, amivel a maga idejében a sajtó sokat foglalkozott (mi is). Az ENSZ 1992-es "Éghajlatváltozási keretegyezmény"-éhez és az öt évvel később aláírt "Kiotói jegyzőkönyv"-höz csatlatkozva Magyarország is elfogadta, hogy elősegíti az üvegházgáz-kibocsátás meghatározott időn belüli, differenciált mértékű csökkentését. Az Európai Unió e lépéseket 2000-ben, az Európai Éghajlatváltozási Program (ECCP) keretében rögzítette. Ennek egyik legfontosabb eleme az ún. kibocsátásiegység-kereskedelem (ETS). Az európai üvegházgáz-kereskedelem 2005. január 1-jén startolt. Célja elsősorban az, hogy előkészítse a globális felmelegedést okozó gázok (egyelőre csak a szén-dioxidról van szó - ez a legnagyobb mennyiségben a levegőbe juttatott, üvegházhatást kiváltó gáz) kibocsátásának tényleges csökkentését a második ciklusra (2008-2012).

Az ETS beindításához minden tagország kapott bizonyos mennyiségű kibocsátási egységet, melynek nagyságáig büntetlenül eregetheti a légkörbe a szén-dioxidot. Amelyik cég valamilyen környezetvédelmi beruházással "megtakarít" a kvótájából, az a "CO2-tőzsdén" eladhatja a maradékot annak, aki túllépi a keretét. (A kiosztott kvótamennyiséget időről időre csökkentik.) Az ETS-be 12 ezer szennyező ipari létesítmény tartozik, ezek jelenleg 2,1 milliárd szén-dioxid-egységből gazdálkodnak. A magyar kvóta 30,2 millió tonnányi CO2-kibocsátás, amin nagyjából 220-an osztoznak.

A szén-dioxid uniós éleregetői a németek, olaszok, lengyelek, spanyolok és britek. Közülük leginkább a spanyolországi és a brit cégek vannak kvótaszűkében.

A magyarországi vállalatok

jó helyzetét az magyarázza, hogy a nemzeti kvóta jelenleg még könnyen tartható. Leginkább azért, mert viszonyítási alapnak az 1985-1987 közötti időszakot fogadtattuk el az EU-val - amikor a gazdaság a nagy károsanyag-kibocsátású nehézipari üzemeken alapult. A hazai cégek ténylegesen csak az idén kapcsolódtak be a CO2-piacba. A Magyarországnak kiosztott kvótáról a kormány úgy döntött: él az EU-irányelv adta lehetőséggel, és Írországhoz, Litvániához, Dániához hasonlóan a teljes kvótamennyiség néhány százalékát megtartja magának, amit később aukción értékesít, ily módon juttatva a költségvetést pluszbevételhez. A kibocsátási jog eladása azonban két dolog miatt is csúszott. Egyrészt 2005 helyett csak ez évre fejeződtek be a minisztériumokban a jogszabályi harmonizációs munkálatok. Másrészt a magyar kvóta (összesen 30 236 166 egység) cégeknek kiosztott része 14 százalékkal több lett a tényleges kibocsátásuknál (ez az ún. túlallokáció). A fölösleges 4 382 841 egység az érintett vállalkozások többsége számára (amelyek tehát nem azért jutottak többlethez, mert fejlesztéseknek vagy leállításoknak köszönhetően "megtakarítottak" a kibocsátásukból) ez nem kalkulált nyereség lett; a "talált" kvótát a CO2-tőzsdén eladva

a semmiből csinálhattak pénzt

(a szén-dioxid-tőzsdéről lásd keretes írásunkat). A túlallokáció utólagos magyarázatkeresése azt valószínűsíti, hogy a kvótákon osztozó magyarországi cégek egy része - finoman szólva is - jól lobbizott (főként az energetikai szektorban tevékenykedőkről - például erőművekről - van szó).

Ahol állami tulajdonú nagy energetikai társaság van, ott az ilyesfajta túlkalibrálás akár tudatos állami politika is lehet, mert így pluszpénz juttatható az állami cégeknek. Magyarországon azonban az erőművek többsége magántulajdonban van, így a túlallokálásnak nincs államérdekvédő magyarázata. Vagyis az illetékes tisztviselőket valószínűleg megtévesztették e cégek. Ám ha így van, akkor viszont miért nem vonták kérdőre az érintett vállalatokat, amikor a turpisság kiderült (hogy tudniillik egyes cégek nagyot kaszáltak)? A környezetvédelmi vagy a gazdasági tárcánál miért nem állt elő senki sem azzal, hogy uraim, eltévesztették a számokat, mert 100 egységnyi kibocsátást mondtak be, pedig csak 60-at használtak föl; s mivel a fölöslegüket eladták a piacon, vagy elszámolunk a bevétellel, vagy beszéljünk arról, tényleg szükség van-e az energiaár emelésére? De ilyen beszélgetésre azután sem került sor, hogy 2005. május 12-én hivatalosan is nyilvánosságra hozták a magyar túlallokálás tényét és mértékét.

Az effajta csúsztatás amúgy nem magyar találmány. A lettek és a litvánok a tényleges kibocsátásuknál 30, illetve 51 százalékkal kértek több kvótát. A mi 4,38 milliós sumákolásunk eltörpül Lengyelország 30 milliója, Németország 25 milliója, Franciaország 19 milliója és Csehország 15 milliós pluszkvótája mellett. A probléma komolyságát azonban jól mutatja, hogy az EU környezeti biztosa, Stavros Dimas nemrég azzal mennydörögte tele a szaksajtót, hogy az Európai Bizottság nem engedi a 2008-2012 közti második periódusban a korábbiakhoz hasonló túlallokációt, hanem egyszerűen visszadobja az indokolatlan terveket a tagállamoknak.

A magyar kormány a nyár elején kezdett komolyabban gondolkodni az eladáson. Azt kellett mérlegelni, hogy az állam saját aukciót szervezzen-e, vagy a tőzsdéken dobja piacra a CO2-portékáját; s mivel ekkora kvótamennyiséget nehéz az árak beszakadása nélkül egyben a tőzsdére vinni, az aukció mellett döntött. Ennek kockázata viszont az volt, hogy ott nem ajánlanak magasabb árat a jól működő tőzsde aktuális árfolyamánál.

Lebonyolítására

a Pénzügyminisztérium a Vertis Pénzügyi Környezetvédelmi Tanácsadó Kft.-t - amely maga is aktív kereskedő - választotta ki. (A kibocsátáskereskedelmi és környezetvédelmi piacokra szakosodott befektetési, pénzügyi tanácsadó és kereskedő cégnek a budapesti központja mellett Prágában, Varsóban és Kijevben is van irodája.) Az aukciós mennyiségre végül majdnem háromszoros lett a túljelentkezés. A Vertis csoport az értékesítésre felkínált 1,2 millió tonnás szén-dioxid-kibocsátási mennyiségből december 11-én összességében 1,197 millió tonnát értékesített, egységenként 7,42 eurós áron. A minisztérium sikeresnek ítélte a 8,9 millió euró (2,2 milliárd forint) bevételt eredményező ügyletet. Csakhogy a magyar kormány eladhatta volna a részét augusztusban is, hiszen az aukcióhoz szükséges információk már akkor is a környezetvédelmi tárca és a Pénzügyminisztérium rendelkezésére álltak. Akkoriban 15 euró körüli volt az egységár, vagyis a mostani bevételnek akár a duplája is behozható lett volna. Innen nézve legalábbis mérsékelt lelkesedéssel illik fogadni a múlt heti szén-dioxid-árverés eredményét.

Gázos tőzsde

Az uniós CO2-kibocsátási jog egységenként egy tonna szén-dioxid legkörbe engedésére jogosít fel. Az egységes európai regiszterben az unió polgárai és cégei közül bárki "számlát" nyithat, erre könyvelik el az eladott-megvett CO2-t. Egyes zöld szervezetek éppen ezért javasolják aktivistáiknak, hogy időnként vegyenek néhány kibocsátási egységet, majd a kvótákat tépjék szét, így azok a szén-dioxid-tonnák már nem kerülhetnek a légtérbe. Elvileg.

Az európai piac a 2005. januári start után alig fél év alatt kialakult. A hat transzparens CO2-tőzsde közül a legfontosabb az amszterdami, de jó a híre az oslóinak, a francia Powernextnek és a lipcsei tőzsdének is. Mindenhol elektronikus kereskedés folyik, így interneten bárhonnan be lehet szállni az üzletbe. Az árakról ennyi idő után nagy biztonsággal elmondható, hogy a hat tőzsdén nagyjából ugyanannyi a szén-dioxid ára az egész EU-ban.

Az euró/tonna árfolyam tavaly áprilisban állt a legmagasabban, akkor elérte a 30 euró/tonna értéket is. Jelenleg 7 euró körül hullámzik az ár, ami az utóbbi 30 napban ment le 9,80-ról idáig. Mivel ezek a jogok 2007. december végéig élnek - a 2008- 2012 közötti időszakra újraosztja a kvótákat az EU -, az ár tovább fog esni.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.