Interjú Ángyán Józseffel

„Ami most kialakulni látszik, az Dél-Amerikába visz”

  • Bódisz Attila
  • 2013. február 4.

Belpol

Hét kézben összpontosulhat a jövőben a magyar földek jelentős része – állítja Ángyán József, az Orbán-kormány egykori földművelésügyi államtitkára. A Fidesz belső ellenzéke képviselőtársával, Bencsik Jánossal közösen, országos turnéjuk keretében járt Sárospatakon. Itt adott interjút a magyarnarancs.hu-nak.

magyarnarancs.hu: A földek felosztása már a kilencvenes évek elején elkezdődött, akkor a volt termelőszövetkezeti vezetők kaparintották meg egy-egy település határának szinte teljes egészét. Azóta bebizonyosodott, hogy így nem lehet eltartani a vidéket, hiszen mindenhol legfeljebb néhány tucat embert foglalkoztatnak. Most önök is azzal járják az országot, hogy néhány kézben összpontosul az egész magyar mezőgazdaság, vagyis a helyzet ebben a tekintetben nem változik. Mire számíthatnak így a falvak lakói? (A roadshow-ról szóló tudósításunkat lásd itt – a szerk.)

Ángyán József: Arról volt szó korábban, hogy egy minőségi szerkezetátalakítást hajtunk végre. Kis, közepes, családi, egyéni gazdaságokat hozunk létre, és segítjük az összefogásaikat, hogy hatékonyak legyenek. Ez Európa modellje. Ha működésképtelen lenne, a kontinensen már nem volna mezőgazdaság. Az biztos, hogy a mezőgazdaságnak nem minden formája képes ugyanezt a feladatot ellátni. Az iparszerű, tömegtermelő tőkés társaságok, tőkebefektetők által működtetett gazdaság alkalmatlan erre. Nem foglalkoztat sok embert, a környezetet tönkreteszi, vagyis semmiféle olyan hatása nincs, amitől a vidék, a falu fejlődhet. Sőt, épp ellenkezőleg. Abban máig nem rendült meg a bizalmam, hogy a föld és hozzá kapcsolódó dolgok tudják a vidéket megmenteni. Na de nem ebben a struktúrában, ami most kialakulni látszik, mert az Dél-Amerikába visz.

magyarnarancs.hu: Kritikával illette azt is, hogy az alaptörvény konzerválja a jelenlegi birtokviszonyokat. Ezek szerint húszéves folyamatot kellene visszafordítani?

Parlamenti népszerűség


Parlamenti népszerűség

Fotó: MTI

ÁJ: Társaságok eddig nem vásárolhattak földet. De nem erősíteni kellene azt a folyamatot, amely láthatóan rossz irányba vitt, hanem éppen fordítva. Az, hogy nagy integrátorokat, tőkeérdekeltségeket rátelepítünk egy egész térségre, amelyek kiszívják a mezőgazdaságból a hasznot és helyből elviszik a profitot, pont ellenkező hatású, mint amiről mi annak idején beszéltünk. Vagyis az 50–100 hektár közötti családi gazdaságokat kellene helyzetbe hozni, és segíteni a szövetkezést, ami a teljes vertikum eredményét visszaviszi ezekhez a családokhoz. Ha ezt az erőforrást, a földet jól szeretnénk használni, és azt akarjuk, hogy legyen foglalkoztatás, a vidék pedig megmaradjon, akkor nincs más út. Nem adhatjuk oda a tőkés integrátoroknak, akik elviszik a hasznát az emberek munkájának. Szerintem az nem járja, hogy az a földforgalmi törvény, ami most készül, tudomásul veszi ezt a birtokszerkezetet, és hozzá se nyúl. Van, akinek 15-20 éves szerződése van, és sok ezer hektárt sikerült összegyűjtenie, az új törvény szerint pedig mindezt megtarthatja. A nagybirtokos meg hátradől, mosolyog egyet, hiszen a helyzet nem változik. A törvénynek egy újfajta birtokstruktúrát kellene előírnia, és adni némi türelmi időt, hogy annak mindenki feleljen meg. Ha még húsz évig fennmarad a jelenlegi birtokstruktúra, itt kő kövön nem marad.

magyarnarancs.hu: A nyolcvanas évek közepén a dánok vizsgálták a szövetkezeteinket. Ön az előadásaiban most azt mondja, hogy nekünk kellene tanulnunk tőlük?

ÁJ: Az a szövetkezet, amely Nyugat-Európában van, nem az akkori magyar szövetkezetet jelenti. A dánokra inkább a kis egységek összefogása jellemző. Önállóak, de hogy a versenyképesség megmaradjon, összefognak. Együtt dolgoznak föl, végzik a beszerzést, vagy értékesítenek. Még a fogyasztókkal is közösen működnek együtt.

magyarnarancs.hu: Ki lenne képes erre egy mai magyar faluban? Sok vállalkozó éppen arra panaszkodik, hogy nem talál már munkaerőt, mert aki képes lenne erre, már rég elköltözött.

ÁJ: Nekem az az érzésem, hogy a fiatalokat újra rá lehetne venni a falusi létre, ha azt látnák: a társadalomnak fontos ez a dolog, és mindenben segíti őket. Úgy, ahogy mi ezt a demográfiai földprogramban elterveztük. Nem véletlenül mondom ezt, hiszen erről az egyetemen a hallgatóimmal beszélgettem. Azok a fiatalok, akiknek kötődésük van a faluhoz, a tanyához, amelyek körül ott vannak még az állami földek, visszamennének, ha kapnának ehhez támogatást. Ma Magyarországon egyébként az egyetemet végzett agrárszakembereknek sincs munka, kivándorolnak a legjobbjaink. A rendelkezésre álló erőforrásokat oda kellene juttatni ezekhez a fiatalokhoz.

magyarnarancs.hu: Olyan információkat hallani, hogy ha a 2014-es választások után marad a jelenlegi kormány, akkor rövid időn belül megszűnik a közmunka, és szociális szövetkezetek töltenék be a szerepét. Mit tudnak bevinni egy ilyen szövetkezetbe apportként a jelenlegi közmunkások: a szegénységüket, vagy néhány kapát, gereblyét?

ÁJ: A szociális szövetkezet általában helyi embereket fog össze az önkormányzat bábáskodása mellett. Később aztán a saját lábára állhat, akár önálló gazdasági szereplőként működhet egy ilyen szerveződés. Indulásnál azonban nem erről van szó. Ráadásul különböző tájakon ennek más-más hagyománya van. A közösség, az egyház, az önkormányzat segédkezhet az indulásnál, és ha működik a dolog, a szociális szövetkezetekből kinőhetnek akár normál gazdasági társaságok is.

magyarnarancs.hu: Az elmúlt egy esztendőben komoly energiákat fektetett abba, hogy feltárja azokat a háttérkapcsolatokat, amelyek a mai magyar mezőgazdaságot mozgatják. Három jelentést írt eddig. Készül a negyedik?

ÁJ: Egy kicsit lelassult a folyamat, mert az alaptörvényhez készített módosító indítványok elvették az időmet, de dolgozom a negyedik jelentésen. Az eddigi három megyét hét megyére tudom kiterjeszteni. Azokat a megyéket vizsgálom, ahol legalább ezer hektár az a terület, amit bérbe adtak. Nyolcvanszázalékos szinten feldolgoztam az összes pályázatot, és azt remélem, hogy ezeket két-három héten belül nyilvánosságra tudom hozni. A helyzet egyébként nem sokat változik. Sőt azt látom, hogy azok az érdekeltségek, amelyeket a legtöbbet kifogásoltunk, újra és újra földet kapnak. Mintha mozdíthatatlan lenne az elszánás, hogy bizonyos körök fogják ezeket a földeket megszerezni.

Neked ajánljuk