Tönkreteszi-e az ELTE-t a kormányzat?

Amihez csak hozzányúlnak

Belpol

Gyakorlatilag nem lehet megélni azokból a fizetésekből, amelyeket az ELTE egyes karain az oktatóknak fizetnek, és hiába őrzi pozícióját az egyetem a nemzetközi rangsorokban, a kormány inkább az NKE-n építene ki a semmiből tanárképző kart ahelyett, hogy az ELTE-t fejlesztené. Mi lesz a jövőben az állami egyetemek sorsa?

„Töretlen az ELTE kiugró népszerűsége: az idei felvételi eljárás során az egyetem 11 960 jelentkezőt vett fel képzéseire”; „rekordszámú pedagógusjelölt az ELTE-n” – olvasható abban a számvetésben, amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) adott ki júniusban az idei felvételi eljárásról. Mindeközben az ország egyik legnagyobb egyetemének a helyzete korántsem ideális. Az intézmény évek óta finanszírozási problémákkal küzd, az egyetemi dolgozók fizetése olyan alacsony, hogy gyakorlatilag a megélhetésük is veszélyben van; egy márciusi bejelentés szerint pedig 2025-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) is indítanak egy rivális tanárképző kart. Bár az ELTE továbbra is előkelő helyen szerepel az egyetemi rangsorokban, a kormányzat mintha a kivéreztetésére játszana.

Lélegeztetőgépen

A 2021-es nagy átalakítás, az úgynevezett „modellváltás”, vagyis az egyetemek közérdekű vagyonkezelő alapítványokba való kiszervezése után mindössze öt egyetem és egy főiskola maradt állami kézben: az ELTE mellett a Budapesti Műszaki Egyetem (BME), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Magyar Képzőművészeti Egyetem, az NKE és az Eötvös József Főiskola. Forrásaink szerint, míg a BME-n a júniusi rektorválasztáskor olyan vezetőt választottak Charaf Hassan személyében, aki többször is kifejezte, hogy támogatná az alapítványosítást – amennyiben az nem jelenti a kimaradást az uniós pályázati programokból –, addig az ELTE-n a fenntartóváltás mára lekerült a napirendről. Főleg, miután úgy tűnik, hogy az alapítványi egyetemek sem feltétlenül nyertek annyit a váltással, mint amennyire számítottak, és mindmáig nincs megnyugtató megoldás arra, hogy ezen intézmények nem lehetnek részesei az uniós tudományos pályázati programoknak.

Az állami kézben maradt egyetemek helyzete szintén nem egységes: míg a Miniszterelnökség alá tartozó NKE a kormány kiemelt figyelmét élvezi a fejlesztések terén, addig a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) felügyelte négy másik egyetem egyre nagyobb gondokkal küzd. Jól jelzi az arányokat, hogy míg sajtóhírek szerint az NKE pedagógusképzése várhatóan 100 milliárd forintból fog elindulni, addig az egész ELTE 2024-es költségvetésében 37,5 milliárd forintnyi a központi finanszírozás.

Az egyetem 2023-as beszámolója szerint az elmúlt években az eredeti 35–45 milliárd forinttal számoló költségvetést rendre módosították, tavaly végül összesen 100 milliárd forintból gazdálkodhatott az intézmény, amelyből 54,9 milliárd forint volt a központi támogatás, 21,7 milliárd a saját bevétel és 23,5 milliárd korábbi maradvány igénybevétele. „A modell az, hogy tudatosan csak a minimum szolgáltatásra elegendő összeget kapja meg az egyetem előre, és minden olyan feladatra, ami menet közben derül ki, célzott támogatást kell kipitiznie, például épületszigetelésre vagy karbantartásra” – magyarázza Gregor Anikó szociológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának (TÁTK) oktatója és szakszervezeti titkára. „Folyamatosan lélegeztetőgépen tartják az ELTE-t, és időről időre felemeli a lábát az oxigénzsinórról a fenntartó, de csak akkor, amikor már lilul a feje a betegnek.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.