Tönkreteszi-e az ELTE-t a kormányzat?

Amihez csak hozzányúlnak

Belpol

Gyakorlatilag nem lehet megélni azokból a fizetésekből, amelyeket az ELTE egyes karain az oktatóknak fizetnek, és hiába őrzi pozícióját az egyetem a nemzetközi rangsorokban, a kormány inkább az NKE-n építene ki a semmiből tanárképző kart ahelyett, hogy az ELTE-t fejlesztené. Mi lesz a jövőben az állami egyetemek sorsa?

„Töretlen az ELTE kiugró népszerűsége: az idei felvételi eljárás során az egyetem 11 960 jelentkezőt vett fel képzéseire”; „rekordszámú pedagógusjelölt az ELTE-n” – olvasható abban a számvetésben, amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) adott ki júniusban az idei felvételi eljárásról. Mindeközben az ország egyik legnagyobb egyetemének a helyzete korántsem ideális. Az intézmény évek óta finanszírozási problémákkal küzd, az egyetemi dolgozók fizetése olyan alacsony, hogy gyakorlatilag a megélhetésük is veszélyben van; egy márciusi bejelentés szerint pedig 2025-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) is indítanak egy rivális tanárképző kart. Bár az ELTE továbbra is előkelő helyen szerepel az egyetemi rangsorokban, a kormányzat mintha a kivéreztetésére játszana.

Lélegeztetőgépen

A 2021-es nagy átalakítás, az úgynevezett „modellváltás”, vagyis az egyetemek közérdekű vagyonkezelő alapítványokba való kiszervezése után mindössze öt egyetem és egy főiskola maradt állami kézben: az ELTE mellett a Budapesti Műszaki Egyetem (BME), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Magyar Képzőművészeti Egyetem, az NKE és az Eötvös József Főiskola. Forrásaink szerint, míg a BME-n a júniusi rektorválasztáskor olyan vezetőt választottak Charaf Hassan személyében, aki többször is kifejezte, hogy támogatná az alapítványosítást – amennyiben az nem jelenti a kimaradást az uniós pályázati programokból –, addig az ELTE-n a fenntartóváltás mára lekerült a napirendről. Főleg, miután úgy tűnik, hogy az alapítványi egyetemek sem feltétlenül nyertek annyit a váltással, mint amennyire számítottak, és mindmáig nincs megnyugtató megoldás arra, hogy ezen intézmények nem lehetnek részesei az uniós tudományos pályázati programoknak.

Az állami kézben maradt egyetemek helyzete szintén nem egységes: míg a Miniszterelnökség alá tartozó NKE a kormány kiemelt figyelmét élvezi a fejlesztések terén, addig a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) felügyelte négy másik egyetem egyre nagyobb gondokkal küzd. Jól jelzi az arányokat, hogy míg sajtóhírek szerint az NKE pedagógusképzése várhatóan 100 milliárd forintból fog elindulni, addig az egész ELTE 2024-es költségvetésében 37,5 milliárd forintnyi a központi finanszírozás.

Az egyetem 2023-as beszámolója szerint az elmúlt években az eredeti 35–45 milliárd forinttal számoló költségvetést rendre módosították, tavaly végül összesen 100 milliárd forintból gazdálkodhatott az intézmény, amelyből 54,9 milliárd forint volt a központi támogatás, 21,7 milliárd a saját bevétel és 23,5 milliárd korábbi maradvány igénybevétele. „A modell az, hogy tudatosan csak a minimum szolgáltatásra elegendő összeget kapja meg az egyetem előre, és minden olyan feladatra, ami menet közben derül ki, célzott támogatást kell kipitiznie, például épületszigetelésre vagy karbantartásra” – magyarázza Gregor Anikó szociológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának (TÁTK) oktatója és szakszervezeti titkára. „Folyamatosan lélegeztetőgépen tartják az ELTE-t, és időről időre felemeli a lábát az oxigénzsinórról a fenntartó, de csak akkor, amikor már lilul a feje a betegnek.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Sivatag

Kísérteties a dolog. Egy közösségben vagyunk, mindenki fiatal, tele tervekkel, életörömmel, szabadságvággyal. A csoportdinamika ugyan itt is működik, vannak nyertesei és vesztesei a baráti és párkapcsolatoknak, de mégis az együvé tartozás élménye a meghatározó.

Kínzó mindennapok

Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.

A kenyér hangja

Augusztus 20-án mindig történik valami, szokhattunk hozzá az utóbbi években. A hivatalosan elvileg „az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe” névre hallgató napon elég kevés szó esik a közösségi terekben az államalapításról vagy Szent István emlékezetéről, annál több a várható esti széllökések erejéről.

Kiteljesedhetsz kedvemre

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Dörnhauban nyugtalan a tőke

Naplóregényként határozza meg fülszövege, de az 1944 áprilisában Bácskából deportált és tizennégy hónapig fogva tartott újságíró, költő, Debreczeni József nem írhatott naplót. Auschwitzba érkezése után hosszú ideig rendes ruhája sem volt, nemhogy papírja, írószerszáma.

Mickey, Disneyland királya

Döbbenetes látvány tárul a Sikló felső állomására érkező utasok és mindazok elé, akik a Budavári Palota környékét veszik célba, bár ezzel nem mondunk újat. A Várnegyed évek óta abszurd felvonulási terület, tételesen is felsorolhatnánk mindazon „régi” építményeket, amelyeket mostanában húztak, húznak fel abból a célból, hogy újra úgy nézzen ki a környék, mint 1900 és 1944 között.

Színtiszta politika

Magyar Péter kórházjárása politikai esemény volt. Lendületes ellenzéki politizálás, egy olyan kampány, amely nemcsak a főszereplővé emelt közvetítő politikai tőkéjét volt hivatott növelni, de okkal lehetett bízni abban is, hogy az akció ráirányítja a társadalom figyelmét egy hosszú ideje velünk létező borzalomra: az állami gyógyellátás katasztrofális állapotára.

Örök Quaestor

Nyolc év után született meg az elsőfokú ítélet az ún. Quaestor-ügyben. A cég 2015-ös bedőlése máig példátlan méretű anyagi kárt okozott (többnyire kis)befektetők tömegeinek. Az 1990-es évek közepén indult, és az ezredforduló tájékától lényegében a piramisjátékok elve alapján működtetett brókercég évekig tartó sikertörténete nemcsak a „fent lévők” gátlástalan pénzszerzéséről, de a hazai pénzügyi kultúra gyengeségéről, a kisbefektetők mindent (józanságot, körültekintést, stb.) felülíró mohóságából fakadó ostobaságáról és hiszékenységéről is pontos látleletet adott.

Érintettek

Kiégett fűcsomókon lépkedünk a semmi közepén. Elegáns embe­rek bizarr menete a harmincöt fokos hőségben. Diplomaták, különböző szervezetek képviselői, új­ság­írók, szervezők – és cigányok, főként fiatalok, akik sem ezek, sem azok közé nem tartoznak.

 

„Gyanútlanul mentem”

Senki nem tudja pontosan, miért vették ki az olimpiai gyaloglás vegyes váltójából az eredetileg nevezett Oláh Barbarát. Edzéseredményei ezt nem indokolták, igaz, azokat a szövetség vezetői nem ismerték.

Amihez csak hozzányúlnak

Gyakorlatilag nem lehet megélni azokból a fizetésekből, amelyeket az ELTE egyes karain az oktatóknak fizetnek, és hiába őrzi pozícióját az egyetem a nemzetközi rangsorokban, a kormány inkább az NKE-n építene ki a semmiből tanárképző kart ahelyett, hogy az ELTE-t fejlesztené. Mi lesz a jövőben az állami egyetemek sorsa?