Interjú

„A gyászmunka nehéz folyamat”

Ruff Bálint kommunikációs szakember, a Vétó műsorvezetője

Belpol

Mit tehet a szavazóit elvesztő parlamenti ellenzék, miért érdekesebb valami, ha azt Magyar Péter mondja, és miért van ezúttal tényleg esély a NER leváltására? Egyebek közt ezekről beszélgettünk Ruff Bálinttal.

Magyar Narancs: Egy ideje már nem csak tanácsot ad, de műsora is van a Partizánon, amelyben a Fideszen túl az ellenzékét sem kíméli.

Ruff Bálint: Én ugyanazt mondom, amióta szerepelek, mint azelőtt: le lehet váltani választáson a Fideszt, nem egy eleve elrendelt állandó győzelmi hullámban vannak, nem Orbán Viktor a világ legokosabb embere, aki mindig látja évekre előre, mi fog történni. A magyar politika iszonyatosan unfair, egyfajta Dávid–Góliát harc: kétharmados parlamenti többség és elképesztő erőforrásfölény, autoriter hangulat és komoly demokráciadeficit, közpénz ezermilliárdok elköltése, de közben 2010 óta soha nem volt olyan kampány, amikor az ellenzék a saját szavazói által elvárt elszántsággal politizált volna. Különféle fórumokon 2014 óta hajtogatom, hogy választ kell adni a megváltoztatott választási rendszerre, félre kell tenni a kisstílű ellenérzéseket, és minden erőforrást a győzelemnek kell alárendelni. Az ellenzéki választó teljes joggal dühös az Orbán-rendszerre, és gondolja úgy, hogy nem ebben akar élni. És nem az ő hibája, hogy az ellenzéki politikától nem kapta vissza, amivel megbízta, amire felhatalmazta. Ezt sokáig mondtam zárt ajtók mögött, 2021-ben pedig arra jutottam, hogy úgy tudok a legtöbbet segíteni a kormányváltás érdekében, ha ezt a nyilvánosság előtt is megpróbálom megfogalmazni. Az ellenzéki választók nagyon nagy része úgy gondolja, hogy az ellenzéki politikusok többsége nagyon jól elvan ebben a rendszerben, és a választóiknak ebből elegük lett. Júniusban ezt elég érthetően és nagyon artikuláltan kimondták. Most új és ismeretlen politikai helyzet van, hiszen 2002 óta élünk az Orbán–Gyurcsány-rendszerben. Ők egymással harcoltak, egymást használták a hatalomba kerüléshez, és most 22 év után ez véget ért.

MN: Nem leegyszerűsítő úgy írni le 22 évet, hogy Gyurcsány egyenlő Orbán?

RB: Nem. Van két tehetséges ember, és az ő kettejük harcából és egymásra utaltságából született meg a húsz elvesztegetett évünk. Nyilván ehhez kellett sok minden más is, de ők ketten ezt szimbolizálják. A politikában az, hogy ki mennyire van beállítva mumusként, és hogy ez mennyire jogos, valójában sokadlagos kérdés. Az elmúlt 22 év a kettejük játéka: Gyurcsány Ferenc 2006-ban legyőzte Orbán Viktort, aki viszont tanult belőle, és azóta folyamatosan nyer. Ennek része, hogy a Fidesz folyamatosan megtesz mindent, hogy Gyurcsány fennmaradjon, mert még az ellenzéki szavazók nagy részét is lehet vele ijesztgetni, a saját választóit meg összerántja a bajban. Ez van – és hogy erről mit gondolok magánemberként, az mindegy, mert tanácsadóként azt látom, hogy ez működik. Az első kétharmadot a régi szabályok szerint nyerte meg Orbán Viktor 2010-ben, és akkor legfőképpen Gyurcsány Ferencre mondtak nemet a választók. Nem is először, hiszen ezt a 2008-as népszavazáskor is megtették.

MN: De 2022 is Gyurcsány Ferenc miatt ment volna el?

RB: Nem ő volt a fő ok, de komoly a felelőssége. A Fidesz minden választásban all in-ben van, és az a fajta győzni akarás, ami bennük megvan, az egyesült ellenzékben maximum külön-külön pár politikusban volt meg, a vezetőkben meg nem. Ha kollektívan meglett volna, és ha átérezték volna, hogy a politikai képviselet milyen felelősség, akkor átgondolják, hogy ők segítik vagy hátráltatják a közös célt. De erre soha nem került sor, sem ’14-ben, sem ’18-ban, majd ’22-ben sem. A DK-ban egy csomó őszintén jó szándékú ember van, de a párt soha nem tudott igazán alternatívája lenni az Orbán-rendszernek. Hiába gondolta azt Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára, hogy az idő nekik dolgozik, csak ki kell várni, hogy a távoli jövőben igazuk legyen. Azt látjuk, hogy ez nem sikerült. Azért nem, mert ők ketten megtestesítik azt, amit a választók nagy része nem akar. Ezt már 2021-ben is megüzenték az előválasztáson, mert ott sem Dobrev Klára nyert. Utána Gyurcsányék mindent arra tettek fel, hogy a 2024-es választásokra ők váljanak az ellenzék vezető erejévé. Ez sem sikerült. Jött valaki kívülről, aki egy másik ligát teremtett. Az, amit sokan mondtunk, hogy a DK-nál csak jobb híján vannak a szavazók, igaz lett: az első adandó alkalommal a nagy részük eltűnt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Sivatag

Kísérteties a dolog. Egy közösségben vagyunk, mindenki fiatal, tele tervekkel, életörömmel, szabadságvággyal. A csoportdinamika ugyan itt is működik, vannak nyertesei és vesztesei a baráti és párkapcsolatoknak, de mégis az együvé tartozás élménye a meghatározó.

Kínzó mindennapok

Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.

A kenyér hangja

Augusztus 20-án mindig történik valami, szokhattunk hozzá az utóbbi években. A hivatalosan elvileg „az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe” névre hallgató napon elég kevés szó esik a közösségi terekben az államalapításról vagy Szent István emlékezetéről, annál több a várható esti széllökések erejéről.

Kiteljesedhetsz kedvemre

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Dörnhauban nyugtalan a tőke

Naplóregényként határozza meg fülszövege, de az 1944 áprilisában Bácskából deportált és tizennégy hónapig fogva tartott újságíró, költő, Debreczeni József nem írhatott naplót. Auschwitzba érkezése után hosszú ideig rendes ruhája sem volt, nemhogy papírja, írószerszáma.

Mickey, Disneyland királya

Döbbenetes látvány tárul a Sikló felső állomására érkező utasok és mindazok elé, akik a Budavári Palota környékét veszik célba, bár ezzel nem mondunk újat. A Várnegyed évek óta abszurd felvonulási terület, tételesen is felsorolhatnánk mindazon „régi” építményeket, amelyeket mostanában húztak, húznak fel abból a célból, hogy újra úgy nézzen ki a környék, mint 1900 és 1944 között.

Színtiszta politika

Magyar Péter kórházjárása politikai esemény volt. Lendületes ellenzéki politizálás, egy olyan kampány, amely nemcsak a főszereplővé emelt közvetítő politikai tőkéjét volt hivatott növelni, de okkal lehetett bízni abban is, hogy az akció ráirányítja a társadalom figyelmét egy hosszú ideje velünk létező borzalomra: az állami gyógyellátás katasztrofális állapotára.

Örök Quaestor

Nyolc év után született meg az elsőfokú ítélet az ún. Quaestor-ügyben. A cég 2015-ös bedőlése máig példátlan méretű anyagi kárt okozott (többnyire kis)befektetők tömegeinek. Az 1990-es évek közepén indult, és az ezredforduló tájékától lényegében a piramisjátékok elve alapján működtetett brókercég évekig tartó sikertörténete nemcsak a „fent lévők” gátlástalan pénzszerzéséről, de a hazai pénzügyi kultúra gyengeségéről, a kisbefektetők mindent (józanságot, körültekintést, stb.) felülíró mohóságából fakadó ostobaságáról és hiszékenységéről is pontos látleletet adott.

Érintettek

Kiégett fűcsomókon lépkedünk a semmi közepén. Elegáns embe­rek bizarr menete a harmincöt fokos hőségben. Diplomaták, különböző szervezetek képviselői, új­ság­írók, szervezők – és cigányok, főként fiatalok, akik sem ezek, sem azok közé nem tartoznak.

 

„Gyanútlanul mentem”

Senki nem tudja pontosan, miért vették ki az olimpiai gyaloglás vegyes váltójából az eredetileg nevezett Oláh Barbarát. Edzéseredményei ezt nem indokolták, igaz, azokat a szövetség vezetői nem ismerték.

„Hol áll a kamera?”

  • Bárdos Deák Ágnes

A Semmitől az Egyig címmel nyílt egész életművét prezentáló kiállítás a Mai Manó Házban (benne a Katja Pratschkéval közös alkotásokkal). A Németországban élő és dolgozó művésszel Berlinről, a Sztálin-szoborról és a Szabadság térről beszélgettünk.

Visszatérő démonok

Míg más idősödő rendezők a relevancia elvesztésével küszködnek, Agnieszka Holland talán még le is adna a rá irányuló figyelemből. A nálunk nyáron bemutatott 2023-as Zöldhatár című filmje kapcsán érdemes számba venni magát az életművet is.