Anna Netrebko koncertjének lemondását kérte az ukrán nagykövet

  • narancs.hu
  • 2025. március 12.

Belpol

Az Operaház főigazgatója azonban azt válaszolta, Magyarország nem lesz kéretlen bíró egy „kibogozhatatlan testvérkonfliktusban”.

Mondja le Anna Netrebko orosz-osztrák operaénekesnő március 23-i fellépését a Magyar Állami Operaház – ezt kérte Sándor Fegyir, Ukrajna budapesti nagykövete keddi levelében Ókovács Szilvesztertől, az intézmény főigazgatójától. A 24.hu cikke arról szól, hogy a kérést nem teljesíti az Operaház. 

Sándor Fegyir saját levelét és Ókovács Szilveszterét is közölte Facebook-oldalán.

A nagykövet azzal indokolta kérését, hogy az operaénekesnő kapcsolatban áll Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, „finanszírozta a donbászi orosz terroristákat”, ami miatt szerepel a neve az ukrán Mirotvorec adatbázisban. A New York-i Metropolitan Opera szerződést bontott Anna Netrebkóval,  aki a nagykövet szerint ugyan próbált elhatárolódni a Kreml politikájától, de valójában „továbbra is az agresszor ország lobbistája”. 

„Miközben hálásak vagyunk Magyarország kormányának, amiért elismeri Ukrajna területi integritását és elítéli Oroszország fegyveres agresszióját Ukrajna ellen, egy olyan időszakban, amikor hazánk a függetlenségéért és szabadságáért küzd, amikor Oroszország továbbra is háborús bűnöket követ el az ukrán nép ellen, elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy olyan nagy tiszteletnek örvendő és rangos színpadon, mint a Magyar Állami Operaházé, az agresszor bűnös rendszerével kapcsolatban álló énekesnek adjanak helyet” – érvelt Sándor Fegyir.

Ókovács Szilveszter főigazgató megköszönte a nagykövet levelét, „kifogástalan magyarsággal megfogalmazott írását”, amelyet külön nagyra értékel, tartalmával azonban sajnos vitatkoznia kell.  „Az opera nem politikai termék, nem is harcászati. A művészek nem politikusok, nem is katonák. Nem ülnek füstös szobák mélyén, nem állnak taktikai helyiségek monitorai előtt. A művész bizonyos értelemben cipész, mint Hans Sachs Wagnernél: és a susztereket sem tiltja be senki háború idején” – írta Ókovács Szilveszter. 

Úgy fogalmaz, Magyarország „egy kibogozhatatlan testvérkonfliktusban nem kívánja a kéretlen bíró szerepét eljátszani”.

A főigazgató szerint Netrebko, akit tíz éve ismer, sosem politizál, előadására az intézmény történetének legmagasabb árú jegyei keltek el, vagyis „honfitársaink is értékén mérik” a művészetét. Ókovács kitért arra, hogy az Operaház orosz és ukrán táncosokat is foglalkoztat, és ő szeretné megőrizni az intézmény nyugalmát és politikai semlegességét „a remélt tűzszünet küszöbén”.

Anna Netrebko most Oroszországban sem léphet fel, mert háborúnak nevezte a háborút, nem különleges katonai műveletnek. A Metropolitan Operával pedig a szerződése felbontása miatt perben áll: 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.