Elvarratlan szálak a romák elleni gyilkosságsorozat ügyében

Az árnyak itt maradnak

szerző
Stépán Balázs
publikálva
2015/20. (05. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta a romák ellen aljas indokból, előre kitervelten, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságsorozat négy vádlottjának elsőfokú határozatát. A bűncselekmény-sorozat felderítése közben a rendőrség és a titkosszolgálat hibát hibára halmozott.

A Fővárosi Ítélőtábla a múlt héten helybenhagyta a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét, ám Kiss Árpád elsőrendű, Kiss István másodrendű és Pető Zsolt harmadrendű vádlott életfogytig tartó fegyházbüntetése nem emel­kedett jogerőre, így a romák elleni sorozatgyilkosság ügye a Kúrián folytatódik. Egyedül a negyedrendű Csontos István tizenhárom évi szabadságvesztése végleges, ő feltételes szabadlábra sem bocsátható, mert bűnszervezet tagjaként ítélték el. (Az Ítélőtábla ráadásul „talált” még egy bűncselekményt, amely elkerülte a törvényszék figyelmét: a besenyszögi fegyverrablás során a kifosztott férfit megkötözték, és ezzel az áldozat személyi szabadságát megsértették.) Elméletileg nem kizárt, ám gyakorlatilag semmi esélye, hogy a Kúria eljárásjogi szabálytalanság miatt hatályon kívül helyezze az ítéletet, és a Budapest Környéki Törvényszéket új eljárásra kötelezze.

A gyilkosok bevonulása

A gyilkosok bevonulása

Fotó: Németh Dániel

Az Ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg és minősítette a bűncselekményt, s aljas indokból, különös kegyetlenséggel, több ember sérelmére, előre kitervelten, bűnszervezetben elkövetett emberölés miatt ítélte el a vádlottakat. A bűncselekmény valósághű leírására a büntető törvénykönyvben nincsen külön törvényhely, ezért a bíróság kénytelen volt a minősítő körülményekkel megfogalmazni a támadások lényegét: az aljas indok a cigányokkal szembeni gyűlöletet, a rasszista indulatot jelzi. (Az elsőfokú perről lásd: Ítélet előtt, Magyar Narancs, 2013. augusztus 1.)

A vádlottak célja az volt, hogy olyan, országos feltűnést keltő cigányellenes támadásokat hajtsanak végre, amelyek aztán az elviselhetetlenségig fokozzák a romák és nem romák közötti konf­liktusokat, rettegést keltsenek, önvédelemre, erőszakos ellenállásra kényszerítsék a cigány közösségeket. Elképzelésük szerint mindez országos felháborodást váltott volna ki. Igyekeztek megbecsült emberekre, a többségi társadalomba be­illeszkedő családokra lecsapni, hogy minél nagyobb indulatokat gerjesszenek.

Kilencszer támadtak, hat embert meggyilkoltak, köztük egy ötéves kisfiút (lásd A Terror krónikája című keretes anyagunkat). Öten súlyosan, ketten életveszélyesen megsebesültek. Ötvenöt ember testi épségét veszélyeztették az akciókkal, több épületet felgyújtottak.

Titkolózó titokgazdák

2010 januárjában már négy hónapja tartott Csontos István kihallgatása – a nyomozók éppen a kislétai gyilkosságot megelőző hetekről faggatták –, amikor váratlanul a képbe került a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH). Csontos ügyvédje, Bánszegi Judit ugyanis arra a kérdésre, hogy miért fenyegette meg Csontost Kiss Árpád elsőrendű vádlott, ezt felelte: „Védencem szeretne ezzel kapcsolatban nyilatkozni, de nem teheti, mivel ezzel összefüggésben titoktartási kötelezettség terheli.”

A nyomozók nem értették. Ha Csontos ügynök, hogyan került a vádlottak padjára, ha pedig ügynökként gyilkosságba keveredett, miért nem próbált vádalkut kötni? Az ORFK és az ügyészség megkereste a KBH főigazgatóját. A KBH azt válaszolta, hogy Csontost „a bűncselekménnyel kapcsolatosan semmiféle titoktartás nem kötelezi”. A KBH hosszú ideig titkolózott, tagadták, hogy Csontost beszervezték. Domján László főigazgatót 2011 szeptemberében személyesen is felkereste Miszori László, a gyilkosságokat tárgyaló bírói tanács vezetője. A főigazgató állította, hogy a romák elleni gyilkosságsorozattal összefüggő adatok nincsenek a hivatalában.

Lehet, hogy dokumentum nem készült róla, de Csontos a tiszalöki gyilkosság után találkozott egykori tartótisztjével, Hódos Ernővel. Azt nehéz lenne hitelesen rekonstruálni, hogy miről beszélgettek. A lényeg: a titkosszolgálat 2009-ben elrendelte, hogy a tartótisztek keressék fel ügynökeiket, és próbáljanak meg informálódni a romák elleni sorozatgyilkosságról. Hódos a titkosszolgálattól 2009 májusában elbocsátott Csontost kereste meg. Máig nem került nyilvánosságra, miről faggatta, Csontos viszont állítja, hogy a beszélgetés folyamán célozgatott arra, milyen jól jönne neki (nekik?) a nyomravezetőnek felajánlott százmillió forint. Hódos állítólag nem vette a lapot, átsiklott Csontos megjegyzése fö­lött. Az sem derült ki, beszámolt-e főnökének, Görög Sándor ezredesnek a találkozóról, s ha igen, miről tájékoztatta.

A politika a maga színvonalán reagált minderre. „Kinek áll érdekében?” – kérdezte kikerekedett szemmel az elsőfokú ítélet kihirdetésének délelőttjén a kormánypárti szóvivő, Zsigó Róbert. Összecsődítette a sajtót, hogy egy összeesküvés-elméletet ismertessen. „Az akkori”, értsd a szocia­lista-liberális nemzetbiztonsági és katonai biztonsági szolgálat „nemhogy segítette a megelőzést, a felderítést és a tisztánlátását, hanem egyenesen akadályozta azt”, ami „már nem lehet véletlen műve”. Laborc Sándor egykori főigazgató, Szilvásy György és Ficsor Ádám miniszterek felelőssége ezért egyetemleges, ők „a maffiabaloldal központi figurái voltak, akik mögött Gyurcsány, Bajnai és Mesterházy egy emberként zárt össze”. Az összezárást feltárandó egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítását javasolta, hogy „tisztán lássuk, kik állnak a háttérben”, akiket a „bukott baloldal” ügynökeinek nevezett.

Javában zakatolt a választási kampány, alig fél év volt hátra az Országgyűlés mandátumából, pillanatok alatt megalakult a vizs­gálóbizottság, amelynek egyetlen említésre méltó intézkedése az volt, hogy kizavarta a tanácskozásáról Vadai Ágnest.

Elpárolgó információk

Orbán Viktor megbízta Pintér Sándor belügyminisztert egy szakmai grémium létrehozásával annak kiderítésére, mit ügyetlenkedett el, miben tévedett és mit mulasztott a titkosszolgálat, hogyan működött együtt a rendőrséggel a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) és a KBH. Az ügyészség, a két titkosszolgálat meg a rendőrség képviselőiből létrehozott bizottság munkáját a miniszterelnök által irányított Terrorelhárítási Központ koordinálja – döntöttek. A politikai, hivatali és etikai felelősséget kibontó tanulmány tudomásunk szerint eddig még nem látott napvilágot, hiába kerestük a kormányzati portálon, vagy a tek.gov.hu. weboldalain.

A titkosszolgálatok szerepét már 2009 szeptemberében, közvetlenül a nyomozás lezárása után elkezdte vizsgálni egy parlamenti bizottság. A vizsgálati anyag egy részét titkosították, de a nyilvános jelentésből megállapítható, hogy a gyilkosságok felderítését összehangoló, havonta ülésező terrorellenes koordináló bizottság elég lélektelenül működött. A rendőrség hiába kért a nyomozás szempontjából fontos értesüléseket, információkat, a titkosszolgálatok, az NBH és a KBH nem vagy csak vonakodva adta át értesüléseit, hiányosan, érdektelenül tájékoztatta a nyomozókat. Fontos információk sikkadhattak el így, mert gyakran azt sem értették, mit vár tőlük a rendőrség. Ficsor Ádám akkori titkosszolgálati miniszter elismerte, hogy nagyobb körültekintéssel egy, de akár két gyilkosságot – a tiszalökit és a kislétait – megakadályozhattak volna a bűnüldöző hatóságok.

A vizsgálat folyamán kiderült, hogy az NBH legalább kétszer futni hagyta a gyilkosokat, és hosszú időn keresztül nem tűnt fel senkinek, hogy a besenyszögi vadásztól 2008 márciusában elrabolt fegyverekkel támad a cigánytelepekre a halálbrigád. Kiss Istvánt már 1995-től, a debreceni zsinagóga kirablása óta megfigyelték – a besenyszögi fegyverrablás idején is –, ám a határidő lejártával, 2008-ban leszálltak róla. Éppen akkor, amikor a debreceni nemzetbiztonságiak fülest kaptak, hogy Kiss fegyvereket próbál szerezni; ám hiába indítványozták, a budapesti központ nem hosszabbította meg a szoros megfigyelés időtartamát, ami ellen aztán Holp Tibor, a debreceni kirendeltség vezetője sem tiltakozott. A tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság körüli időszakban ismét az NBH tudomására jutott, hogy Kiss István fegyverkezni próbál. A budapesti központban viszont senki nem tudott Kissről semmit. Érdeklődtek a debreceni kollégáiknál, akik jú­liusban észbe kaptak, hogy aztán az augusztusi letartóztatásáig ne tegyenek semmit. A két kívülről jött minisztert, Szilvásyt és Ficsort is átverték beosztottjaik, a szolgálatok vezetői.

A 2009-es parlamenti vizsgálat a KBH-nál mindent rendben talált. Hódos és Csontos kapcsolatáról nem került elő semmi. 2010 januárjában, amikor a nyomozók először érdeklődtek, a szocialista kormány titkosszolgálata letagadta Csontost. A második Orbán-kormány átszervezte a titkosszolgálatokat, Hende Csaba kirúgta a KBH teljes vezérkarát, ötvennégy embert küldött el, és a romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat ügyében vizsgálatot rendelt el.
A jelentést titkosították, és csak 2013-ban, az elsőfokú ítélet után hozták nyilvánosságra. Ekkor derült ki, hogy Csontost a KBH hosszú időn keresztül alkalmazta, 2004-től volt ún. biztonsági vagy társadalmi kapcsolat; a 2006-os zavargások idején például azt kellett megfigyelnie, hogy Debrecenből ki utazik Pestre tüntetni. Talán az akkor szerzett érdemeiért kapott pénzjutalmat 2007-ben. Miután otthagyta a katonaságot, egy ideig békén hagyták, 2008-ban pedig elbocsátották a KBH-tól. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a szolgálatnál az előző garnitúra vezetői, a főigazgató Kovácsics Ferenc altábornagy és helyettese, Hamar Ferenc vezérőrnagy több szakmai és hivatali szabályt megsértett, ezért őket fegyelmi felelősség terheli. Hende tájékozódott az akkori főügyésznél is, aki azonban nem talált semmiféle bűncselekményre utaló szándékosságot, csupán a fegyelmi felelősségre vonást tartotta elképzelhetőnek.

Közokirat-hamisítás

A 2013. augusztusi elsőfokú ítélet után a Központi Nyomozó Főügyészség bejelentette, hogy először egy, azután kettő, majd három, végül négy katonai főtitkosszolga – az egykori főigazgató Kovácsics Ferenc, és közvetlen munkatársai, Hamar Ferenc, Tarján István és Balaton Tamás – után nyomoz a romák ellen elkövetett sorozatgyilkossággal összefüggésben. Március végén kezdődött a zártkörű tárgyalás a Fővárosi Ítélőtáblán. A vád hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás; nyilván arról a rendőrségi és ügyészi levelezésről van szó, amelyben Csontost letagadták.

Az elsőfokú ítéletből az is kiderül, miért hazudozott a KBH-s Hó­dos a rendőrségen, valamint
a parlamenti bizottság és az ügyészség előtt. A periratokban az olvasható, hogy Hódos Ernő „a tárgyaláson egyértelműen elismerte, hogy titkos kapcsolatot is tartott Csontos Istvánnal. A nyomozati vallomásában azért nem tett erről említést, mert a titoktartási kötelezettség alól nem kapott felmentést, és ez a tény is a titokkörbe tartozott.” Ám az indoklásból sem deríthető ki, hogy miért kellett Csontost letagadni.

A KBH – állítja a szolgálatot jól ismerő szakember – „állam az államban” típusú szervezet: nem ellenőrizheti senki, illetve aki ellenőrizhetné, azt a hivatal minden következmény nélkül becsaphatja.

Fizet az állam

2013 nyarán, közvetlenül az ítélet kihirdetése után Balog Zoltán miniszter bejelentette, hogy a kormány anyagilag és erkölcsileg támogatja a gyilkosságsorozat túlélőit, és még abban az évben kifizetik a kártérítéseket.

A kártalanítás az elsőfokú tárgyalás folyamán is többször felmerült. A jogvédők, a Társaság
a Szabadságjogokért (TASZ), a Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI), Helmeczy László, Csonka Árpád ügyvédek többször is kilátásba helyezték a perindítást, ha a kártalanítás elmaradna.

Helmeczy három nappal az ítélethirdetés után nyílt levelet írt Orbán Viktornak, azt elérendő, „hogy különös méltánylást érdemlő esetekben az állam (…) nyújthasson megfelelő segítséget az önhibájukon kívül tragikus helyzetbe került áldozatoknak és hozzátartozóiknak”. A kormány szeptember ötödikén rendelkezett a kártérítésről, Orbán Viktor Navracsics Tibort és Balog Zoltánt bízta meg azzal, hogy szeptember 30-ig nevezzék meg a támogatandók körét, és október 31-ig rendezni kell a kérdést.

Három minisztérium is ráfeszült a feladatra, végül december 30-án a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesületet kérték fel arra, hogy a szeptemberi kormányrendelet szerinti feladatokat oldja meg ő, ahogy tudja. Ez már sok volt az áldozatok ügyvédeinek és a jog­védőknek. Az ügyvédek egyébként jószerivel napi kapcsolatban állnak a családokkal, Csonka Árpád csaknem családtagnak számít Csorbáéknál, akiket már a nyomozás folyamán is támogatott, ahogyan támogatja a piricsei Getyinásékat és az Alsózsolcán életveszélyesen megsebesített Rontó Krisztiánt is. Helmeczy László Kóka Jenő özvegyének segít. A „Csorba család karácsonya” Facebook-csoport tagjai pénzt, ruhát, tűzifát, élelmiszert, adományokat gyűjtöttek, és ha kellett, a tárgyalásra is elkísérték védenceiket, segítettek feldolgozni a traumát, feledtetni a terrortámadások borzalmát.

A Fehér Gyűrű a nulláról kezdett a munkának, kezdetben azt sem tudták, kit hol találnak meg. A szervezet nem számolt az ügyfelek alapvető bizalmatlanságával sem; volt olyan, aki szóba sem állt velük. Az emberminisztérium saját közlése szerint a Fehér Gyűrű 6,5 millióért vállalta azt a munkát, amit az Igazságügyi Minisztérium illetékes osztálya ingyen elvégezhetett volna. A tavalyi választások kampányfinisére, márciusban aztán megoldódott ez a probléma is: az egyesület javaslatára a kormány – csaknem féléves késéssel – összesen 70 millió forintot fizetett ki az áldozatoknak és hozzátartozóiknak.

A terror krónikája

2008. augusztus 7., Piricse: Molotov-koktéllal támadnak a Getyinás-család házára, a házból kilépő Getyinás Magdolnát Kiss István sörétes puskával lövi le, nyolc napon túli sérülést okozva.

2008. november 2., Nagycsécs: Két épületet vesznek tűz alá, mindkettőre Molotov-koktélt hajítanak. Nagy Tibornét és Nagy Józsefet meggyilkolják, Nagy Tibor súlyosan megsérül.

2008. december 15., Alsózsolca: Rontó Krisztiánt Kiss Árpád lövi le, a fiatal férfi életveszélyesen megsérül, és helyrehozhatatlanul megnyomorodik.

2009. február 22., Tatárszentgyörgy: Molotov-koktéllal felgyújtják Csorba Róbert házát. A házból menekülő férfit és ötéves kisfiát Kiss István agyonlövi, kislányát súlyosan megsebesíti.

2009. április 22., Tiszalök: Az éjszakai műszakba készülő Kóka Jenőt közvetlen közelről, golyós puskával lövi agyon Kiss Árpád.

2009. augusztus 2., Kisléta: Balogh Máriára ketten támadnak, Kiss István és Pető Zsolt közvetlen közelről lövi agyon az alvó asszonyt. Tizenhárom éves kislányát életveszélyesen megsebesítik, a sokkos állapotban lévő gyerekre hajnalban talál rá nagynénje.

szerző
Stépán Balázs
publikálva
2015/20. (05. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kormányzati manőverek
Mi lesz a Corvinusszal?
Interjú a Libri vezetőivel
Halmos Ádám és Sárközy Bence a könyvkiadásról
Interjúk
Rév István, Baki Péter, Ligeti Gyuri
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Kis-Magyarország

Kultúra