„Olyan kell, aki érezte a rivaldafényt” – mondta Csák János kultuszminiszter az ATV-ben, miután bejelentette, hogy újra kiírják a Zeneakadémia rektori pályázatát. A minisztérium önkénye immár védhetetlen volt, miután az egyetem 206 oktatója névvel, aláírással bírálta a pályázatot, mondva, az súlyosan diszkriminatív. Ugyanerről írt a Széchenyi Tudományos Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia Zenei Bizottsága is levélben a miniszternek.
Ha valaki lemaradt volna róla: a Zeneakadémia az ország utolsó felsőoktatási intézményei között van, amelyik még nem esett áldozatul a „modellváltásnak” becézett einstandnak, október 31-én pedig lejár a modellváltásnak ellenálló rektor, Vigh Andrea mandátuma. Az állampárt az egyik lábát már betette az egyetemre, miután idehelyezte a BME problémás kancellárját, Kotán Attila Bertalant, akivel azóta igencsak elmérgesedett az egyetem szenátusának a viszonya. A kulturális kormányzatnak minden jel szerint a rektori pozícióra is megvan a maga jelöltje Keller András személyében, akinek előretörését riadtan figyelik a szakmában.
Csák János a tévében rendkívül kompromisszumkésznek mutatkozott. Megköszönte a bírálatokat „levelezőpartnereinek”, akik „hol nyers, hol pedig fontolgató stílusban” megtették észrevételeiket, majd bejelentette, hogy az új pályázatot kiterjesztik az alkotóművészekre, hogy a jazzművészek, népzenészek és mások elindulhassanak. Egyetlen dologban nem tud engedni, abban, hogy
„ez az intézmény kerüljön föl abba a pozícióba, ahol nemzetközileg lennie kell”
– mondta. „Ehhez kell egy karizmatikus vezető, olyan, aki állt már a világ nagy színpadain, tudja, hogy milyen zsűriben lenni, lemezeket adott ki, olyan ember kell, aki világtótoronyként vonzani fogja a nemzetközi hallgatókat, nemzetközi oktatókat.”
Úgy tűnhet, Csák visszavonulót fújt, de nem szabad ilyen könnyen hinni neki. Az interjú egy pontján ugyanis elszólta magát a miniszter: elárulta, hogy aznap, kedden a Magyar Muzsikusok Szövetségének küldöttségével találkozott, hogy megvitassák a rektorpályázathoz tartozó igényeket.
Azt nem tette hozzá, pedig így kerek a kép: a Muzsikusok Szövetségének elnöke éppenséggel Keller András, a szervezetet idén áprilisban jegyezte be a bíróság. (Az egyesület létrehozása 2022 júliusában kezdődött.)
Éppen a héten írtunk arról, hogy a Zeneakadémia rektora már időpontot sem tud kérni a miniszterhez, Hankó Balázs kulturális államtitkár pedig a telefont sem veszi fel.
Eközben Csák János azzal a karmesterrel folytat látszategyeztetéseket, aki az ő favoritjuk, de a szenátus támogatását nem bírja.
A muzsikusszakmának ugyanis szemernyi kétségbe sincs afelől, hogy a Zeneakadémia rektori pályázatát Keller András karmesterre szabták: ő az, aki nemzetközi porondon – úgy, ahogy – elismert, rangos lemezkiadóknál megjelent és aktívan koncertező muzsikus. És ő az, akit Vashegyi György MMA-elnök és az egyetem összeférhetetlen, Fidesz által „delegált” kancellárja, Kotán Attila Bertalan is támogat. Csák János pedig éppen a napokban adományozott Kellernek egyetemi tanári címet – nem tudományos eredmények által, hanem a két éve elnyert Kossuth-díjára hivatkozva. (És nem csak neki: a Facebookon megjelent díszes társaságban ott találjuk Kiss-B. Attilát, Rátóti Zoltánt, Káel Csabát és Kelemen Barnabást is.)
Para és paramnézia
Mindez persze túlságosan ismerős: az Operaház igazgatóválasztási mizériája ugyanezen forgatókönyv mentén zajlott. Nem véletlenül írtuk a rektorpályázatról szóló első cikkünkben, hogy a Zeneakadémia szenátusának semmi oka megbízni abban a Csák Jánosban, aki Ókovácsot is a szakmai javaslat ellenében nevezte ki operaigazgatónak.
Ugyanakkor a zenészszakmának azt is érdemes észrevenni, hogy Csák határozottan elzárkózik a Zeneakadémia szenátusának jelöltjétől. A miniszter ugyanebben a tévés interjúban mindössze annyit mondott Kutnyánszky Csabáról: „Nem ismerem.” A karvezető, aki jelenleg rektorhelyettes és a doktori iskola vezetője, az egyetem szenátusának támogatását bírja, a szélesebb szakma pedig ártalmatlannak tartja ugyan, de igazán megfelelőnek őt sem – miniszterünket pedig végképp nem lehet meggyőzni az alkalmasságáról.
Most a magyar zenekultúra iránt valódi felelősséget érző muzsikusok térfelén pattog a labda. Ha sikerül olyan rektorjelöltet találniuk, aki a miniszternek és az egyetem szenátusának egyaránt tetszik, akkor akár meg is nyerhetik ezt a csatát.
A háborút azonban nehezebb lesz. A NER tizennegyedik évében immár kizárólag a kontraszelekció a közigazgatás szervezőelve: a lojalitás, a hatalomvágy és a párton belüli csatározások szülnek tisztségviselőket, nem a hozzáértés. Normális embernek eszébe sincs közigazgatási állásokra pályázni, ha azt látja, hogy a hatalmasok rendre félresöprik a szakmai szempontokat. A Zeneakadémia helyzete ráadásul, legfőképpen az egyetem kancellárjának áldatlan tevékenysége folytán, tényleg válságos, a jövőbeli rektornak pedig várhatóan meg kell küzdenie a modellváltáspártiak ostromával és a szűkülő anyagi források miatt is fájhat a feje.
A rektori pályázat újrakiírása inkább csel, mint valódi gesztus, és semmi sem garantálja, hogy a minisztériumot valóban érdeklik a tiltakozó hangok.
Ha kerül olyan muzsikus, aki jelen helyzetben a rektori székkel járó nyűgöt vállalja és a minisztérium feltételeinek is megfelel, miért is töltene fáradságos éjszakákat pályázatírással, ha a vége ugyanaz, amit az Operaházban már végignéztünk: a keményfejű miniszter kinevezi azt, akit a szakmai bizottság a legkevésbé támogat, pusztán azért, mert telebeszélték a fejét a hozzá közel álló lobbisták.
HELYESBÍTÉS: Cikkünk korábbi változatában tévesen állítottuk, hogy a Magyar Muzsikusok Szövetsége idén júliusban jött létre. Ezzel szemben az igazság az, hogy a szövetséget 2023. április 18-án jegyezte be a bíróság, az alapszabály 2023. február 23-i keltezésű. A Magyar Muzsikusok Szövetsége egyesület létrehozása 2022 júliusában kezdődött. A bíróságra a bejegyzéséhez szükséges papírok 2022 szeptemberében kerültek beadásra.
