„Harminc éve tanítok az egyetemen, így én már láttam sok-sok diplomamunkát és doktori értekezést, de a Schmitt Páléhoz akár csak hasonló üggyel egyszer sem találkoztam, nem is hallottam ilyenről” – mondja lapunknak az ELTE egyik docense, aki rendszeresen bírál és opponál doktori munkákat. „Arra nem emlékszem, hogy a tanszékemen a nyilvánosságig jutott volna ilyen jellegű ügy. Az azonban többször előfordult, hogy a hallgatók bizonyos szövegrészeket átmásoltak valahonnan, és ezt én észrevettem. Ezekben az esetekben eddig mindig visszaadtam a szöveget, némi dorgálás mellett. Ilyenkor azt mondom: kérem, ne szórakozzunk ezzel. Az persze tanári alkattól is függ, hogy ilyenkor mit tesz az ember, hiszen a diplomamunka elején büntetőjogi felelősség tudatában nyilatkozni kell arról, hogy a tanulmány saját munka eredménye.”
A narancs.hu több egyetemet is felkeresett, arról érdeklődve, történt-e náluk az elmúlt években plágiumügy. A Budapesti Kommunikációs Főiskola rektora arról tájékoztatott minket, hogy az elmúlt három évben mintegy „3000 szakdolgozatból 12 esetében észleltünk plágiumot a bírálat során. Mindegyiknél a szabályzatunk alapján fegyelmi eljárást folytattunk le, és kizártuk az elkövetőket a főiskoláról.”
Vass László azt is hozzáteszi, hogy a plágium vizsgálatát minden esetben a védés előtt végzik el, internetes szoftver felhasználásával. „Minden szakdolgozatot kettő bíráló értékel, és mintegy egy hónap áll rendelkezésükre. Olyan eset nálunk sem volt, hogy megvédett szakdolgozattal kapcsolatban utólag plágium vádja merült volna fel.” A rektor hangsúlyozza, hogy az intézmény hallgatóival a lelepleződött plágiumeseteket rendre tudatják, a képzési folyamatban pedig az elejétől nagy hangsúlyt fektetnek a csalások elleni fellépésre.
Hogyan ismerik fel a csalást?
A hvg.hu még január 11-én adta hírül, miszerint Schmitt Pál államfő 1992-ben írt doktori disszertációjának nagy része szinte szóról szóra megegyezik egy bolgár sportkutató által még a nyolcvanas években írt tanulmány szövegével. Ezt követően a Köztársasági Elnöki Hivatal előbb közleményében tagadta a vádakat, majd a cikk megjelenése után közel egy héttel Schmitt Pál adott interjút a Kossuth rádióban – a plágiumvádat egyik megnyilvánulás sem cáfolta komolyan vehető módon, később pedig az index.hu egy német sportkutató munkáját is „kimutatta” Schmitt Pál kisdoktorijában.
Fotó: MTI
Ma reggel Tóth Miklós, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának (TSK) dékánja arról tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy a hét elején már létrehozta azt az öttagú tényfeltáró bizottságot, amely Schmitt Pál 1992-es kisdoktoriját „minden részletében” megvizsgálja. Tóth azt ugyan nem árulta el, hogy kik lesznek a bizottság tagjai, azt viszont elmondta: eredmény március 28-ára várható.
„Meglepőnek tartom, hogy több mint két hónapig foglalkoznak azzal a kisdoktorival, mert ezt elég gyorsan ki lehetne deríteni. Azt a kétszáz oldalas kisdoktorit három munkanap alatt meg lehetne vizsgálni, és akkor nagyon sokat dolgozott vele az ember” – mondja egy másik, elbírálásban jártas forrásunk.
Schmitt kisdoktoriját – mivel húsz éve készült – értelemszerűen nem lehet számítógépes eszközzel vizsgálni, ám ez nem akadálya annak, hogy hatékonyan kiderítsék, mennyire megalapozott a plágium gyanúja. „Ha valaki rutinos az elbírálásban, akkor könnyen kiszúrhatja, hogy az adott esetben plágiumról van szó vagy sem, nem kell ehhez keresőprogram. Tíz évvel ezelőtt volt egy esetem, jól emlékszem rá: egy sutácska és nagyon gyenge bevezető után egy igen átgondolt és színvonalas rész következett. Nyilvánvaló volt, hogy a két részt nem ugyanaz az ember írta, ez később be is igazolódott. Gyanús lehet még a dolgozatrészek közti minőségi egyenetlenség, akárcsak a részek közti inkonzisztencia, ahogy az úgynevezett magyartalanság is. De előfordulhat például az is, hogy van egy stílusa a szövegnek, és akkor jön egy olyan bekezdés, ami stílusában nagyon eltérő. Erre is felfigyelhet az ember” – mondja az ELTE-n tanító, névtelenséget kérő forrásunk.
Sok bíráló alibizik
Már csak az előbb felsorolt okok miatt is érdekes, hogy az egykori bírálók miért nem észleltek semmi gyanúsat, noha a hvg.hu cikkei nyomán teljesen egyértelmű: Schmitt kisdoktorija hemzseg az ilyen jellegű árulkodó jelektől. (Ezzel kapcsolatban az origo.hu derítette ki, hogy a 92-es bizottságból két olyan értékelő, akik jelesre minősítették a Schmitt-dolgozatot, tagjai voltak egy szervezetnek, amelyet az akkor Schmitt által vezetett Magyar Olimpiai Bizottság hozott létre.)
„A magyar tudományos élet belső erkölcsi viszonyai elég képlékenyek, hogy finoman fogalmazzak. Bizony sok az elvtelen kompromisszum, s különböző okokból sokszor a bírálók se veszik elég komolyan a disszertációk értékelését, és alaptalanul elnézőek. Az egész persze olyan, mint az egész ország. Elvtelenség és mutyizás hegyén-hátán” – vélekedik korábbi forrásaink egyike. (Bazsa György, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság elnöke egyébként az index.hu-val tegnap azt közölte: nem emlékszik olyan korábbi, plágiumgyanú miatt indult vizsgálatra, amely ne a gyanú beigazolódásával végződött volna.)
Egyébként nem Schmitt Pálé az egyetlen, közelmúltban nyilvánosságot kapott plágiumeset: 2010-ben a Debreceni Egyetemen követett el plágiumot egy illető, akit még 2004-ben avattak doktorrá. Az ő esetében tehát csak évekkel később derült ki, hogy disszertációjának jelentős részét másoktól „kölcsönözte”. Az egyetemen lefolytatott vizsgálatban az illető dolgozatát összevetették a forrásművekkel, s ennek során kiderült, hogy a disszertáció 30 százaléka öt másik szerző munkáiból lett összeollózva. Az illető ezt később elismerte, az egyetem pedig visszavonta a doktori címét.
