Mit értünk kultúrán és mit a közvetítésén, kinek és miért volna szüksége arra, hogy számára közvetítő közeg adagoljon valami olyat, amit ő igénye szerint fogyasztana vagy nem fogyasztana? A művészet önmagában nem meríti ki a kultúra fogalmát, mert kultúrája van bármilyen hétköznapi ténykedésünknek, a létezésnek. Nem adottság vagy alapvetés; tanult mintáink vannak erre, és tág keretek közt mozog, hogy egy közegben, hogy a társadalomban melyek ezek a normák. Hogy egy ország a kulturális normákat miként határozza meg, az ott élőket hogyan igyekszik ezekre szocializálni, ezek elsajátításában támogatni, az megmutatkozik a gazdaság teljesítményében, az életszínvonalban, az emberek egészségi állapotában, jólétében.
A jelen kor iparosítása, a technológia használata szerint tagolt közösségek, a belső és a globális népvándorlás, a gyökeresen megváltozott társadalmi szerkezet és környezet adja fel a leckét azoknak, akiket ma már nem népművelőnek, hanem közösségszervezőnek nevezünk. A lakótelepeken és lakóparkokban nem csak az ország más vidékeiről, de a világ különböző fertályairól érkezettek élnek együtt, egy közösségben a helyiekkel. Tudnak-e hatni az integrációra a ma szakemberei, fel vannak-e vértezve a kulturális különbözőségek megértésére és megértetésére?
Az ötvenes években elindult intézményesedés, a művelődési házak rendszere, majd a hetvenes években létrejött különböző társulatok, körök és szerveződések közül számos sikerrel működik napjainkban is, legitim része az életünknek. A felsőfokú népművelés szakembereinek munkája, annak lenyomata, ugyancsak él.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!