Mit értünk kultúrán és mit a közvetítésén, kinek és miért volna szüksége arra, hogy számára közvetítő közeg adagoljon valami olyat, amit ő igénye szerint fogyasztana vagy nem fogyasztana? A művészet önmagában nem meríti ki a kultúra fogalmát, mert kultúrája van bármilyen hétköznapi ténykedésünknek, a létezésnek. Nem adottság vagy alapvetés; tanult mintáink vannak erre, és tág keretek közt mozog, hogy egy közegben, hogy a társadalomban melyek ezek a normák. Hogy egy ország a kulturális normákat miként határozza meg, az ott élőket hogyan igyekszik ezekre szocializálni, ezek elsajátításában támogatni, az megmutatkozik a gazdaság teljesítményében, az életszínvonalban, az emberek egészségi állapotában, jólétében.
A jelen kor iparosítása, a technológia használata szerint tagolt közösségek, a belső és a globális népvándorlás, a gyökeresen megváltozott társadalmi szerkezet és környezet adja fel a leckét azoknak, akiket ma már nem népművelőnek, hanem közösségszervezőnek nevezünk. A lakótelepeken és lakóparkokban nem csak az ország más vidékeiről, de a világ különböző fertályairól érkezettek élnek együtt, egy közösségben a helyiekkel. Tudnak-e hatni az integrációra a ma szakemberei, fel vannak-e vértezve a kulturális különbözőségek megértésére és megértetésére?
Az ötvenes években elindult intézményesedés, a művelődési házak rendszere, majd a hetvenes években létrejött különböző társulatok, körök és szerveződések közül számos sikerrel működik napjainkban is, legitim része az életünknek. A felsőfokú népművelés szakembereinek munkája, annak lenyomata, ugyancsak él.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
