Egykor népművelés, ma közösségszervezés

Az embert látni

Belpol

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Mit értünk kultúrán és mit a közvetítésén, kinek és miért volna szüksége arra, hogy számára közvetítő közeg adagoljon valami olyat, amit ő igénye szerint fogyasztana vagy nem fogyasztana? A művészet önmagában nem meríti ki a kultúra fogalmát, mert kultúrája van bármilyen hétköznapi ténykedésünknek, a létezésnek. Nem adottság vagy alapvetés; tanult mintáink vannak erre, és tág keretek közt mozog, hogy egy közegben, hogy a társadalomban melyek ezek a normák. Hogy egy ország a kulturális normákat miként határozza meg, az ott élőket hogyan igyekszik ezekre szocializálni, ezek elsajátításában támogatni, az megmutatkozik a gazdaság teljesítményében, az életszínvonalban, az emberek egészségi állapotában, jólétében.

A jelen kor iparosítása, a technológia használata szerint tagolt közösségek, a belső és a globális népvándorlás, a gyökeresen megváltozott társadalmi szerkezet és környezet adja fel a leckét azoknak, akiket ma már nem népművelőnek, hanem közösségszervezőnek nevezünk. A lakótelepeken és lakóparkokban nem csak az ország más vidékeiről, de a világ különböző fertályairól érkezettek élnek együtt, egy közösségben a helyiekkel. Tudnak-e hatni az integrációra a ma szakemberei, fel vannak-e vértezve a kulturális különbözőségek megértésére és megértetésére?

Az ötvenes években elindult intézményesedés, a művelődési házak rendszere, majd a hetvenes években létrejött különböző társulatok, körök és szerveződések közül számos sikerrel működik napjainkban is, legitim része az életünknek. A felsőfokú népművelés szakembereinek munkája, annak lenyomata, ugyancsak él.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.