Magyar Narancs: A napokban nyújtotta be a főpolgármester a 2025-ös költségvetést. Az önrendelkezés költségvetésének nevezte, de nekem inkább a kétségbeesés költségvetésének tűnik.
Kiss Ambrus: 2020 óta azt mondjuk, hogy egy önkormányzatot, települést nem csak azzal lehet megfojtani, ha elveszik a jogköreit. Gazdaságilag is tönkre lehet tenni. Sőt az utóbbihoz törvényt alkotni sem kell. Ebben élünk öt éve, és most jutottunk el arra a pontra, hogy ha befizetjük azt a szolidaritási hozzájárulást, amennyit a kormány elvár, akkor a közszolgáltatásokat nem tudjuk működtetni a fennmaradó pénzből. A bevételi oldal három tételből áll. Az első tétel az állami normatíva a kötelező feladatok ellátására, ezt a kormány határozza meg. A második tétel a közhatalmi bevételek köre, itt lényegében az iparűzési adóról van szó. Ezt a gazdaság határozza meg, a gazdaság működése azonban a kormányon múlik, nem rajtunk, mi az adó kulcsát sem tudjuk emelni. A harmadik tétel az úgynevezett egyéb bevételek: osztalékbevétel, bérletidíj-bevétel, a parkolási díj bevételének egy része. Ha ezeket mind összeadjuk, akkor 412,9 milliárd forint lesz a vége. Jöhetne még ehhez a felhalmozási oldalon állami támogatás, de nem jön. Uniós pénzből valamennyi jön, de arra nem lehet költségvetést alapozni. A Lánchíd-beruházás ellenértékét, bár követeljük és várjuk, a költségvetésbe már nem tudjuk beleírni – ha már három éve nem fizeti ki a kormány, miért tenné meg a negyedik évben? Eközben a legnagyobb közfeladat a közösségi közlekedés működtetése, ez körülbelül 168 milliárd forint.
MN: Ami a teljes büdzsének több mint 40 százaléka, s ez a magas arány rendkívül statikussá teszi az egész költségvetést.
KA: Abszolút! És ha haptákba vágva magunkat kifizetnénk a 89 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást, akkor nem maradna pénz a többi kötelező feladat ellátására. Ezért tartalmazza azt a költségvetés, hogy 50 milliárd forintot nem fog befizetni a főváros.
MN: Az 50 milliárd leegyszerűsítve úgy jön ki, hogy amennyi normatív támogatást kap a főváros az államtól, vagyis 39 milliárd forintot befizetnek szolidaritási hozzájárulás címén, a fennmaradó összeget meg nem. Ilyet nem először jelentett be az önkormányzat, próbálta már a szolidaritási hozzájárulás igazságtalannak tartott részét nem befizetni, aztán inkasszó lett a vége. Mi a garancia arra, hogy nem ugyanúgy végződik ez a vita?
KA: Egyrészt előbbre vagyunk abban a perben, amelyet 2023 nyarán indítottunk. Akkor a túlélőprogram keretében bejelentettük, hogy nem vagyunk hajlandók többet fizetni, mint a normatív támogatás, de folyamatosan inkasszóval élt velünk szemben az Államkincstár. Emiatt eljárást indítottunk. Tavaly nyáron sok huhogó hang volt, hogy nem is lehet beperelni a kormányt, nincs az a bíróság, amelyik befogadja ezt a pert. Olyannyira igazunk lett, hogy az Alkotmánybíróságig is elment az ügy. Megítélésünk szerint az Alkotmánybíróság nagyon szépen alátámasztja a mi érvelésünket, hiszen azt mondja, hogy amikor az önkormányzatnak nettó befizetői pozíciója keletkezik, akkor az az Alaptörvénnyel és az önkormányzati chartával is ellentétes lehet.
MN: Egészen pontosan azt mondja az Alkotmánybíróság ebben a határozatában, hogy a benyújtott kifogások nem megalapozottak, és bár valóban felfedezhető némi egyensúlytalanság az elvonás, illetve a normatív támogatás között, de oksági viszony nem áll fenn az elvonás mértéke és a finanszírozási nehézségek között.
KA: Mondta ezt a 2023-as évre vonatkozóan.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
