Az energiaügyi miniszter szerint nem is lesz olyan nagy a debreceni akkugyár vízfogyasztása

Belpol

Lantos Csaba a tervezett I. ütem fogyasztását hasonlította össze egy nagy papírgyáréval. 

Indokolatlannak nevezte az akkumulátorgyártással kapcsolatos aggodalmakat Lantos Csaba energiaügyi miniszter a Schmidt Mária-féle XXI. Század Intézet Mozgásban című, kedden közzétett podcastjában, amelyről az MTI is beszámolt. 

Lantos a Debrecenbe tervezett akkumulátorgyárral kapcsolatban arról beszélt, hogy szerinte a kritikák "felkészületlenségből, jó esetben információhiányból származnak a kritikák". Közölte, hogy a környezetvédelem komoly kérdés, szerinte Magyarországon az EU-snál és a németnél is szigorúbb előírásoknak kell megfelelnie a gyárnak. 

Hozzátette, persze az ipari létesítményeknek van környezetterhelése, és kétségtelenül tartalmaznak különböző fémeket is, de a lítium nem nehézfém, hanem könnyű, és bár a lítium- és a kobaltbányászat az akkugyártásban tényleg nehéz, fajsúlyos kérdések, ami nálunk történik, az jóval kisebb energia- és vízigényű. 

Lantos elismerte, hogy az akkumulátorgyártás sem jelentéktelen vízigényű, de állítása szerint az nem igaz, hogy Debrecenben ne lenne elég víz ahhoz, hogy a tervezett CATL-gyár, meg más gyárak odaépüljenek, ezeket és a várost rétegvízből és keleti főcsatornából látják el vízzel. Azt is mondta, hogy a tervezett első ütem napi vízfogyasztása 3300 köbméter lenne naponta, miközben egy nagy papírgyárnak 18 ezer köbméter, ezért összehasonlítva nem is olyan sok. 

Korábban a debreceni városvezetés egy szórólapon terjesztette, hogy a kínai CATL akkumulátorgyártó üzem napi 40 ezer köbméteres vízigénye hazugság, ugyanis ez a valóságban nem haladná meg a 25 ezer köbmétert, a kormányhivatal honlapján megjelent, majd később eltüntetett tanulmány szerint viszont a gyár napi vízigénye ezt az értéket bőven meghaladná. Lantos Csaba is ezúttal csak az első ütem vízfogyasztását vetette össze "egy nagy papírgyáréval". 

Lantos arról is beszélt, hogy energiára is szükség van az akkugyártáshoz, ezért a kormány arról döntött, hogy Tiszaújvárosban egy korábbi erőmű helyén egy barnamezős beruházásként új erőművet fognak építeni. 

Lantos az MTI beszámolója szerint arról beszélt még, hogy az olcsó energia korszakának vége, és az EU versenyképessége jelentősen csökkenhet, ha nem talál erre megoldásokat, illetve hogy Magyarország számára a belföldön előállítható energia a legfontosabb, a legjelentősebb termelő hosszú távon a paksi atomerőmű lesz. A meghosszabbított üzemidejű régi és az új blokk a fogyasztás felét fedezheti, és belátható időn belül új típusú reaktor telepítésén is lehet gondolkodni.

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.