„Az intézmények többsége leépült”

Lengyel Imre egyetemi tanár a felsőoktatás területi egyenlőtlenségeiről

Azokból a városokból, ahol nincs felsőoktatási intézmény, menekülnek a törekvő fiatalok, s ez egész térségek fejlődését vetheti vissza. A magyar vidék kiürülésének aggasztó tünetéről a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának matematikus–közgazdász egyetemi tanárát kérdeztük.

Magyar Narancs: A Tér és Társadalom című folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmányában lesújtó képet ad az országon belüli területi és fejlettségbeli különbségeket tükröző hazai felsőoktatásról, illetve a felsőoktatás leépüléséről a kevésbé fejlett térségekben.

Lengyel Imre: A hazai felsőoktatást a múlt század 90-es éveitől egy-egy kiragadott részproblémára adott, kapkodásnak tűnő válaszintézkedések formálják. Nincs rendszerben gondolkodó koncepció, amely a hallgatók felzárkóztatásától az oktatók képzésén át az élethosszig tartó tanulásig összehangolja az elképzeléseket. Alapvető probléma, hogy a döntéshozók piaci szolgáltatásként tekintenek a felsőoktatásra, azaz: versenyezzenek az intézmények, és győzzön a jobb képzést nyújtó. Ez a tehetséges hallgatókat felvevő elitképzésekben elfogadható, de a tömegesedő alapképzés nagyobb része inkább közszolgáltatás, hasonlóan a középfokú képzésekhez. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az érettségizettek közel háromnegyede bekerül a felsőoktatásba, azaz a gyenge és közepes tanulók is, legfeljebb nem az első helyen megadott nívós egyetem államilag finanszírozott helyére. Az alapképzések jelentős része tömegképzéssé vált, amelynek a korábbi elitképzésekhez képest egészen más a szerepe. Csakhogy nagy a lemorzsolódás – egy felmérés szerint az alapképzéseken a hallgatók alig több mint a fele, 52–53 százaléka jut el legalább az abszolutóriumig. Nem meglepő, hogy az EU-ban az utolsók között található Magyarország mind a hallgatókat, mind a diplomás munkavállalókat tekintve.

MN: Milyen összefüggés van a kevésbé fejlett térségek felzárkózásának előmozdítása és az ott található, megfelelő létszámú, nagyságú és színvonalú felsőfokú képzés között?

LI: Napjainkban az érettségi már nem elegendő ahhoz, hogy a vállalati vagy intézményi ügyintézők többsége megfelelő digitális kompetenciákkal rendelkezzen, hogy a pár évente szükségessé váló továbbképzésekben részt tudjon venni, hogy valaki tisztességesen megfizetett munkát találjon a tudásalapú gazdaságban. A fizikai munkaerőre és hard infrastruktúrára alapozott fejlődés hamar megtorpan, kialakul egy fejlődési csapda, s abból csak a minőségi munkaerő, az innovativitás és vállalkozókészség segítségével lehet kitörni. Márpedig ha nincs helyben olyan felsőoktatási intézmény, amely a helyi munkaerőpiac igénye szerinti képzéseket és átképzéseket végzi, akkor az ott működő hazai tulajdonú vállalkozások igen nehezen találnak felkészült szakembert, így az innovációk, a versenyképesség javítása, a nemzetköziesedésük szinte reménytelenné válik. A multik többet fizetnek, és emiatt szinte bárhonnan verbuválhatnak munkaerőt, de a helyi kkv-k fő utánpótlása a helyi felsőoktatásból kerül ki.