A lombkoronasétány falujában is létezik civil kurázsi

Misi megmutatta, mit tud

Belpol

Már 2006-ban polgármester akart lenni Nyírmártonfalván Filemon Mihály agrárvállalkozó, de csak 2019-ben jött össze neki, 19-cel kapott több szavazatot elődjénél. A lomb nélküli lombkoronasétány gazdája most zárt ajtók mögött azt kérte az önkormányzati dolgozóktól, védjék meg őt. Azt is megmondta, kiktől.

Fotókon, videókon, mémeken is nézegethető a Nyírmártonfalva melletti, hatvanmilliós lombkoronasétány, de a látogatás élményét nem pótolja semmi. A nagyközönség számára létesített „erdőközjóléti beruházás” bevezető útját valamiért felszántották, így az aszfalttól gyalog kell megtenni száz métert az objektumig. A kivágott fák helyén már ott vannak az új csemeték. A négy méter magas, nyolcvan méter hosszú szerkezet mellé a nagyobbakat ültették, azok hamarabb megnőnek. Fel lehet ballagni a lépcsőn, a karfára könyökölve nézegetni, ahogy az ültetvény zsendül, vagy picit odébb sétálva, az évekkel korábban épített kilátóból, igazán magasról. A tulajdonos, Filemon Mihály fideszes polgármester azt nyilatkozta a Haon.hu-nak, kinyitotta az embereknek az erdőt, a természetet. Tényleg, mert a környéken sokfelé láthatunk sűrű erdőt – de ez itt épp egy tisztás.

A természet azért jelen van. A kilátó gerendáin pénteken nagy tömegben rajzottak a verőköltő bodobácsok (Pyrrhocoris apterus), a lombkoronasétányon pedig három ember gépekkel dolgozott. Le is lesz festve az egész – mondta a vezetőjük Kosztin Mihálynak, aki a szomszédos Vámospércs képviselő-testületének egyetlen ellenzéki – momentumos – tagja, megyei önkormányzati képviselő, vállalkozó. Gyerekkora óta ismeri Filemon Mihályt, és ő is kíváncsi a lombkoronasétány sorsára.

„Ennek itt semmi értelme – mondja a vámospércsi képviselő –, az erdő kicsi. Ha meg is nőnek a fák, nem lehet benne túrázni, és tizenöt év múlva sem fog annyira belombosodni, hogy élvezhető legyen a látványa, ráadásul már kilátó is van itt. Szerintem az lenne a korrekt eljárás, hogy ha a pályázat ügyében eljáró hatóság úgy döntene, nem fizet. A projekt megvalósult, de okafogyottá vált, hiszen nincs lombkorona: mint amikor valaki foglalkoztatásra nyer pályázati támogatást, de közben kirúgja az em­be­reket. Én Filemon Mihály helyében visszamondanám a pályázatot: hölgyeim-uraim, én ezt finanszíroztam a köz javára, nem veszek föl érte támogatást. De azt nyilatkozni, hogy a pályázati feltételek között nem szerepelt, hogy a lombkoronasétányhoz erdő is legyen, szerintem méltatlan egy tisztségviselőhöz.”

Kosztin Mihály úgy gondolja, a megyei közgyűlésen biztosan szóba kerül ez az ügy, hiszen az alelnök, a fideszes Tasi Sándor ugyanilyen pályázattal építtetett 61,5 millióból lombkoronasétányt, erdei kirándulóhelyet, lószárnyékot fiatal, telepített erdőbe. A térség kormánypárti képviselője, Tasó László is nyert 64 millió forintot ugyanilyen célra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.