magyarnarancs.hu: „Ha hét éve szerveztek volna egy ilyen vitaestet, senki nem lett volna kíváncsi rá” – mondta vasárnap este. Közben mintha az oktatás lenne a legkisebb rossz, ahonnan mindig lehet pénzt kivonni, jelentősebb ellenállás nélkül. Lát-e bármiféle határt, ami után az oktatási rendszer tényleg összeomlik?
Radó Péter: Mondani szokás, hogy az oktatást mindig egyfajta maradványelv alapján finanszírozzák, de az utóbbi években a finanszírozás együtt mozgott az összes többi közszolgáltatással. 2006-tól kezdve nemcsak az oktatásból vontak ki forrásokat, de a többi közszolgáltatási ágazatból is. A kérdés mindig az, hogy az aktuális kormányzat mennyire tekinti fontosnak azokat a közszolgáltatási ágazatokat, amelyek a legközvetlenebbül érintik az emberek jóllétét. Arra viszont nincsen példa, hogy beomlik egy oktatási rendszer, mert a gyerekeknek be kell járniuk az iskolába, tehát mindig van iskola, mindig működik valahogy. Az igazi kérdés az, mikor éri el a források kivonása azt a szintet, ami már súlyos minőségromlást okoz. Nem lehet bezárni az iskolákat, viszont az oktatás minősége egy ideje egészen drámai mértékben romlik, aminek az a fő oka, hogy a kormányzat harmadik világbeli szinten finanszíroz.
magyarnarancs.hu: Közben az alternatív utak léteznek, ott van az alapítványi és az egyházi iskola, a külföldi egyetem. Ahogy Váradi Balázs mondta tegnap: „A felső középosztálynak lehetősége van a kimenekítésre.”
RP: A középosztálybeliek számára ezek az utak változatlanul fent vannak tartva, amivel a jelenlegi kormányzat nyilvánvalóan csökkenti az ellenállást. Ám azt is látni, milyen mértékben alulfínanszírozottak például a szerkezetváltó állami gimnáziumok. Hiába vannak olyan iskolák, mint a Fazekas, a Berzsenyi, vagy éppen a Radnóti, ezeknek az alulfinanszírozottsága is brutális, és ezekben az iskolákban is elromlottak a fénymásolók, akadozik a fűtés. Tehát egyfelől igaz, hogy az alternatív lehetőségekhez nem nyúlt hozzá a kormányzat, másfelől a finanszírozása ennek a szegmensnek sem egyenletes, elég csak az egyházi iskolákra gondolni.
magyarnarancs.hu: A beszélgetés egyik fő témája az oktatás feladata volt. Abban egyetértés volt a résztvevők között, hogy az oktatásnak el kell látnia valamiféle felzárkóztató szerepet. De látott-e olyan irányú törekvést az elmúlt negyedszázadban, ami ezt a cél szolgálta volna?
RP: Rengeteg ilyet láttam, és rengeteg pótcselekvést. De nem láttam egy valódi, koherens oktatási reformot, amiben benne lett volna annak az lehetősége, hogy az oktatás esélyteremtő szerepe megerősödjön. Voltak olyan intézkedések, amelyek átmenetileg csekély mértékű pozitív hatással bírtak. Ilyen volt a 2002 utáni intézkedéssorozat, ami csökkentette a funkcionális analfabéta tanulók arányát, de hasonlóan pozitív volt az a deszegregációs eljárás, amelynek hatására 2007 környékén átmenetileg csökkent a szegregáció Magyarországon. Ám 2009-től újra nőni kezdett, mert a szocialista kormányzat legyengítette ezt a politikát. A beszélgetésen arról is volt szó, hogy az oktatás önmagában nem képes kezelni ezeket a problémákat, szükség van egy komplex közpolitikára, és e tekintetben a rendszerváltás óta minden kormányzat béna kacsának bizonyult.
| ||
magyarnarancs.hu: Van-e a gyerekeknek lehetőségük kiteljesedni egy olyan rendszerben, amely minél inkább magához akarja láncolni őket? Hároméves kortól kötelező óvodai neveléssel, vagy éppen az egész napos iskola programjával.
RP: Semmiféle lehetőség nincs, mert ez a rendszer arra kényszeríti a gyerekeket, hogy sokkal több időt töltsenek bent egy olyan intézményrendszerben, aminek a hatékonyságát csökkentette az oktatáspolitika. Ha például a pedagógusok munkaidejét agyonszabályozzuk, nem hagyjuk meg számukra a megfelelő pedagógiai módszer, program és tankönyv kiválasztásának a lehetőségét, akkor legyengítjük az iskolának azt a képességét, hogy a hátrányos helyzetű tanulók esetében is sikereket érjen el. És e tekintetben a jelenlegi kormányzat látszatkeltésre rendezkedett be. Gyakorlatilag nullára redukálta az oktatás esélyteremtő képességét.
magyarnarancs.hu: A diák számára pedig marad a rendszer kijátszása?
RP: A diák elszenvedi, amit a kormányzat művel az iskolákkal. Nem cselekvője ennek a történetnek, hanem szenvedő alanya.
magyarnarancs.hu: A hibák kezelhetők úgy, mint az elmúlt huszonöt év termékei?
RP: Szokták mondani, hogy a mi iskoláink nem jók vagy rosszak, hanem a mi iskoláink nagyon jók egy nagyon régi paradigma alapján. Teljesen megváltozott a világ az elmúlt harminc évben, teljesen megváltozott az a környezet, amelyben az iskolák működnek, és közben nem volt olyan reform, ami ezekhez igazodott volna. Az alapvető strukturális átalakítást görgette maga előtt szinte minden kormányzat, és az a változás maradt el, ami megtörtént mondjuk Lengyelországban vagy Németországban. Persze vannak rossz példák is: Szlovákiában szintén nem volt jelentős pozitív hatású oktatási reform. Mi azonban a leszakadó és sikertelen oktatási rendszereket működtető országok közé tartozunk.
