Devizahitelperek

Az önkorlátozás hiánya

Belpol

Amint az várható volt, érdemben egyetlen bank sem tudott nyerni a Fővárosi Törvényszéken zajló devizahiteles perekben. A pénzintézetek az Alkotmánybíróságban bízhatnak, különben jön a kampánytémává emelt „elszámoltatás”.

„A Kúria által előírt jogelveket a józan ész diktálta. Magától értetődően a felperes bank sem gondolhatja, hogy 2010 előtt zavaros, a fogyasztó számára értelmezhetetlen szerződéseket lehetett köti” – kommentálta ítéletét a Fővárosi Törvényszék bírája a Raiffeisen Bank devizaperében. Az osztrák tulajdonú hitelintézet a teljes magyar bankszektorhoz hasonlóan arra kényszerült, hogy bíróság előtt döntse meg azt a törvényi vélelmet, miszerint az elmúlt tíz évben tisztességtelenül járt el, amikor szerződéseit egyoldalúan módosította (emelt kamatot, költséget vagy díjat). A 400 érintett vállalatból a vártnál némileg kevesebb, 79 nyújtott be keresetet a törvényszékre, a hiánypót­lási felszólítások után összesen 68 ügy elbírálása indult meg augusztus végén. Első fokon mindössze három bank – a K&H, a Cetelem és az UCB Ingatlanlízing – tudott részlegesen pert nyerni, de szakértők szerint a szerződéses feltételek oly kis részét találta tisztességesnek a bíróság, hogy gyakorlatilag esetükben is indokoltabb volna pervesztésről beszélni. Négy pénzintézet – az Eger és Vidéke Takarékszövetkezet, az OTP, az OTP Jelzálogbank és az OTP Ingatlanlízing – ügyében a bíró az Alkotmánybírósághoz fordult, mert alaptörvény-ellenesnek ítélte az alkalmazandó jogszabályt. Az utolsó elsőfokú ítéletet lapzártánk után, szeptember 24-én hozza meg a törvényszék.

A bankok többsége vélhetően fellebbez, hiszen csak jogerős ítélet után fordulhatnak saját jogon Alkotmánybírósághoz, a nemzetközi fórumok igénybe vételéhez pedig ki kell meríteniük a belföldi jogorvoslati lehetőségeket.
A rezsicsökkentéses plakátokat a bankok elszámoltatását hirdetőkre cserélő kormány azonban olyannyira biztos a dolgában, hogy jóval a jogerős ítéletek előtt benyújtotta a tisztességtelen kamatemelések elszámolásáról szóló törvényjavaslatot, amit lapunk megjelenésekor minden emberi számítás szerint már el is fogadott az Országgyűlés. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője nem is rejtette véka alá a bírósági eljárással szembeni ellenérzéseit. „A bankok szemmel láthatóan támadásba lendültek”, „időhúzó taktikába kezdtek”, „azért ostromolják a bírákat, hogy forduljanak az Alkotmánybírósághoz” – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában azokról a perekről, amelyek éppen a Fidesz-kormány által benyújtott törvény alapján zajlanak.

Nulla százalékban pernyertes

 

Az Országgyűlés által július 4-én elfogadott 2014. évi 38-as törvény az árfolyamrést – a devizahiteleknek a folyósításkor vételi, törlesztéskor eladási árfolyamon való számítását – minden esetben tisztességtelen gyakorlattá minősítette, az egyoldalú szerződésmódosításoknál azonban elvben hagyott egy menekülő utat a bankoknak. A törvény vélelmezte ugyan az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelést megengedő szerződéses feltételek tisztességtelenségét is, ám a bankok bíróság előtt bizonyíthatják: a kontraktusok tisztességesek voltak, amennyiben megfeleltek a Kúria tavaszi jogegységi határozatában lefektetett hét követelménynek. A törvény az elévülés általánosan érvényes szabályait figyelmen kívül hagyva a 2004. május 1. után megkötött valamennyi kölcsönszerződésre kiterjesztette hatályát – az egyoldalú szerződésmódosítás tekintetében a forinthitelekre is –, ráadásul az indítható polgári perekre abszurd határidőket írt elő: a bankoknak 30 napjuk volt a kereset benyújtására, a bíróság 8 napon belül tárgyalást volt kénytelen kiírni, 30 napos határidővel pedig érdemi bizonyítás nélkül kellett ítéletet hozni. A bankok szemszögéből ennél is nagyobb baj volt azonban, hogy a Kúria nyomán a jogalkotó olyan követelményeket kért számon visszamenőleg a szerződéses feltételeken, melyek nem harmonizáltak a szerződések megkötésekor aktuális jogszabályi környezettel. Sőt előre látható volt, hogy bizonyos elveknek lehetetlen lesz megfelelni, hiszen azok az egyoldalú szerződésmódosítás lényegét tekintik tisztességtelennek (lásd: Perek a kirakatba, Magyar Narancs, 2014. augusztus 14.).

Amennyiben az árfolyamrésből befolyt összeg visszafizetési kötelezettségét vitatják, a bankok fordulhatnak közvetlenül az Alkotmánybírósághoz, a strasbourgi bírósághoz vagy a washingtoni Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjához – az egyoldalú szerződésmódosítások kérdésében azonban kénytelenek voltak belemenni a kafkai momentumokat idéző hazai pereskedésbe. Mint azt a Narancsnak névtelenséget kérve nyilatkozó banki jogászok elmondták, már a kereset összeállítása is komoly feladat volt a 30 napos határidő alatt, hiszen számos pénzügyi terméket, általános szerződési feltételt kellett figyelembe venni, a tízéves időtartamban többször változó jogszabályi környezettel egyetemben. A jellemzően több ezer oldalas beadványok egy kereseti kérelemmel indultak, ahol a bankok felsorolták az összes általuk tisztességesnek vélt szerződéses feltételt. Ezt követte egy általános indoklás, amelyben a felperes képviselői elmagyarázták az egyoldalú szerződésmódosítás jogát, majd előadták alkotmányossági és az EU-s jognak való megfelelést érintő aggályaikat. Ezután értelmezték a Kúria hét elvét, és röviden bemutatták, hogy a korábban ismertetett szerződéses kikötések miért felelnek meg ezeknek. Információink szerint volt alkotmánybírák bevonásával a Magyar Bankszövetségben is készült a 38-as törvény alaptörvény-ellenessége mellett érvelő anyag, de az egyes bankok eltérő stratégiákat is alkalmazhattak.

Bár a törvény szerint erre három napjuk lett volna, az alperes államot képviselő ügyvédek jellemzően egy munkanap alatt megküldték ellenkérelmüket, ami ennek következtében nem          a bankok beadványára válaszolt, hanem egy nagyjából 50 oldalas egyentanulmány volt az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelenségéről. Az úgynevezett érdemi ellenkérelmet, amely már a konkrét szerződéses feltételekre húzta rá a tanulmány megállapításait, gyakran csak a bíróságon nyújtották be az alperesi képviselők. Ők a tárgyaláson egyik forrásunk szerint „feltűnő módon nem mondtak többet az írásban benyújtottnál”, a banki ügyvédeknek is csak rövid érvelésre volt lehetőségük. A bíróság a legtöbbször elnapolta az ítélethozatalt, a kisebb ügyekben döntött rögtön. Egyedül az AXA Bank tárgyalása nyúlt el hosszabban, itt a felperes azt próbálta elérni, hogy banki vezetőket tanúként hallgasson meg a bíróság, ám a bíró ezt egy maratoni vita után elutasította.

A banki kereset elutasítását jellemzően két elv, a szimmetria és az átláthatóság sérelmével indokolta a bíróság; a többi elvnek való megfelelést ezután már nem is vizsgálta érdemben. A szimmetria elvét forrásaink szerint több esetben kifejezetten jogszabály-ellenesen értelmezte az eljáró bíró. A 38-as törvény azt mondja ki, hogy a szerződéses rendelkezés akkor tisztességtelen, ha kizárja a fogyasztó számára kedvező változást – ezzel szemben több ítélet azt várta volna el, hogy ez a kedvező változás a körülmények bizonyos módosulásaiból következő automatizmus legyen (vélhetően a jogalkotó szándéka is ez volt, de a bíróságnak a jogszabály szövegét kell néznie). Ennél is lényegesebb azonban, hogy a pénzintézeti jogászok szerint az átláthatóság elvét már a Kúria is ­alkotmányellenesen határozta meg, annak ugyanis az egyoldalú szerződésmódosítás nem is tudhat megfelelni. Az elv elvárja, hogy a fogyasztó előre lássa, milyen okokból és milyen mértékben kerül sor a terhek áthárítására, ám a bankok szerint ezt a mértéket még ők maguk sem láthatták előre, hiszen lehetetlen megjósolni egy új jogszabály vagy az országkockázati felár növekedésének hatását. „Véleményem szerint a szerződés akkor tisztességes, ha a fogyasztó megérti, hogy a bank ilyen és ilyen okokból eredő költségnövekedését egy az egyben rá fogják terhelni. De hogy ez milyen mértékű, azt nem kell és nem is lehet látni” – vélekedett egy forrásunk. Szerinte ez összhangban van az uniós joggal is, bár a Kúria állítása szerint éppen az EU bíróságának egy ítéletéből vette át az átláthatóság értelmezését. „Ez teljes tévedés, mert a vonatkozó ítéletben a luxemburgi bíróság az árfolyamrésre mondta azt, hogy a mértékét előre kell látni. Itt van is értelme, hiszen százalékpontokról beszélünk. A problémát az okozza, hogy a Kúria ezt az elvet ültette át az egyoldalú szerződésmódosítást szabályozó kikötésekre, amelyek körében gyakorlatilag értelmezni sem lehet.”

Ennek nem mond ellent, hogy három banknak részlegesen sikerült bizonyítani szerződései tisztességességét. A bíróság ezen esetekben rövid időszakokra azt állapította meg, hogy a pénzintézet a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi infláció mértékében (is) emelt díjat, költséget vagy hitelt. Forrásaink szerint vitatható, hogy ez egyáltalán egyoldalú módosításnak tekinthető-e, de mindez a lényegen aligha változtat. A K&H Bank kérdésünkre például azt válaszolta, hogy a részbeni pernyertességnek köszönhetően nul­la százalékkal csökken az elszámolási kötelezettsége, mivel a tisztességességet olyan időszakra állapította meg a bíróság, amikor a bank nem is emelt díjat. Az UCB és a Cetelem a folyamatban lévő ügyre hivatkozva nem válaszolt, de valószínűleg esetükben sincs szó egetverő összegek elengedéséről.

Ennyit a függetlenségről

 

„Végtelenül szomorú, hogy eddig csak három perben fordult Alkotmánybírósághoz a bíró, a többiek asszisztálnak egy olyan törvényhez, amely nemcsak egyértelműen alkotmányellenes, de kifejezetten a bírói függetlenséget és a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti. Ennyit a függetlenségről” – adott hangot elkeseredettségének egyik jogász forrásunk. Mások is hasonlóan látják a helyzetet, és azt is furcsának találják, hogy a többség hallgat, miközben egyes bírók gyakorlatilag a törvény valamennyi általuk alkalmazandó paragrafusát alaptörvény-ellenesnek gondolják.

Az Alkotmánybíróság honlapján elérhető indítványok valóban nem kímélik a 38-as törvény legtöbb paragrafusát. Az AB-hez forduló bírók szerint sérti a jogbiztonságot a törvény visszaható hatálya, az elévülési szabályok figyelmen kívül hagyása és a kellő felkészülési idő hiánya (a törvény a kihirdetést követő napon, egyes paragrafusai a kihirdetést követő nyolcadik napon léptek hatályba). Az abszurd eljárási szabályok miatt sérül a tisztességes eljáráshoz való jog és a bírói függetlenség is; e körben az indítványozók megemlítik, hogy az alperes akár a tárgyalás napján is benyújthatja ellenkérelmét, ami nem felel meg a fegyveregyenlőség elvének, a törvény pedig kizárja, hogy a bíró a szerződések megkötésekor hatályos jogszabályokat figyelembe vegyen. A beadványok érvelése alapján a vállalkozáshoz való jogot és a szerződéskötés szabadságát korlátozza, hogy a jogalkotó utólag teszi tisztességtelenné a szerződések egyoldalú módosítását, és ezzel lényegében maga módosítja a szerződéseket. Az egyik beadvány felveti azt is, hogy a törvényhozás elmulasztott érdemben egyeztetni az Európai Központi Bankkal, így a törvény közjogilag is érvénytelen lehet.

Trócsányi László igazságügyi miniszter – aki az állam képviseletében eljáró ügyvédi irodák szakmai felügyeletét is ellátja – részletes, az Alkotmánybíróság számára is megküldött állásfoglalásban elemzi a bírói indítványokat. Legfontosabb érve, hogy a visszaható hatályú jogalkotás azért nem valósul meg, mert egy a hazai jog részévé vált EGK irányelv már korábban értelmezte a tisztességtelenség fogalmát (ezért is 2004. május 1., Magyarország uniós csatlakozása a törvény időbeli hatályának kezdete). Forrásaink szerint azonban az irányelv luxemburgi értelmezése egyáltalán nem felel meg a Kúria határozatának. Később mintha a miniszter is ellentmondana önmagának, azt írja ugyanis, hogy „önmagában az a tény, hogy a pénzintézetek a törvény által meghatározott időszakban adott esetben nem mentek szembe tételes normatív szabállyal, nem jelenti azt, hogy bizonyítottan tisztességesek is lettek volna szerződéses kikötéseik”. De Trócsányi továbbmegy. „Az ilyen kikötések tisztességtelenek. Ezt a professzionálisan működő, jogi tanácsadókkal felvértezett pénzintézeteknek önmagában, a Ptk. vonatkozó generálklauzulái alapján fel kellett volna ismerniük, függetlenül attól, hogy ezen rendelkezések adott esetkörre irányadó értelmezését a Kúria az adott időszakban még nem alakította ki, és a pénzintézeteknek maguknak kellett volna olyan önkorlátozó szabályozást kidolgozniuk általános szerződési feltételeikben, ami kizárja joguk visszaélésszerű gyakorlását.”

Érdekes szavazás várható tehát az Alkotmánybíróságon, már csak azért is, mert az elmúlt hónapokban több kiélezett döntést hozó testületbe az Országgyűlés épp a Narancs megjelenése előtti napon választhat meg három új, a Fidesz által jelölt tagot: Varga Zs. Andrást, Czine Ágnest és Sulyok Tamást. „Az Alkotmánybíróság tagjai addig a napig vesznek részt az ügyek tárgyalásában és az esetleges szavazásokban és aláírásban, ameddig a mandátumuk tart. A Országgyűlés által megválasztott alkotmánybírák pedig attól a naptól kezdődően, amely nap az országgyűlési határozat alapján hivatalba lépésük első napja. Elvileg minden bíróváltás esetén elképzelhető, hogy vannak olyan ügyek, amelyeknek a tárgyalása megkezdődött, de még nem fejeződött be. Ilyen esetben az újonnan hivatalba lépett alkotmánybírók bekapcsolódhatnak a tárgyalásba és a döntéshozatalba” – tájékoztatott Bitskey Botond, az AB főtitkára. Ez alapján Bragyova András és Kovács Péter szinte biztosan nem dönthet a bankok és adósok sorsát meghatározó kérdésben, a november 14-ig maradó Balogh Elemér mandátumába azonban még beleférhet az ügy, ha a szavazást viszonylag hamar kiírják. Az AB-nek ugyanis 90 napja van a bírói indítványok elbírálására; az első ilyen szeptember 8-án érkezett. Bitskey szerint az előadó alkotmánybírákat már kijelöltek – hogy kiket, az nem nyilvános –, de azt nem tudni, döntés mikorra várható.

Könnyen előfordulhat, hogy az Alkotmánybíróságnak dolga lesz a második devizahiteles törvénnyel, a szintén szeptember 24-én Országgyűlés elé kerülő úgynevezett elszámolási törvénnyel is. „Önmagában alaptörvény-ellenes, hogy a törvényjavaslat 2016. április 30-ig kamatemelési moratóriumot vezet be. Ez azt jelenti, hogy ha egy bank esetleg bizonyítani tudná, hogy az egyoldalú kametemelést lehetővé tevő szerződéses feltételei tisztességesek, a jövőben akkor sem alkalmazhatná őket. Ez nonszensz, és a perindítás egyik indokát teszi utólag értelmetlenné” – vélekedett a területet ismerő forrásunk. De egyéb érdekességeket is tartalmaz a javaslat, például rögtön több ponton módosítja a júliusban elfogadott első devizahiteles törvényt: abból a jogalkotó kihagyta ugyanis a tényleges devizakölcsönöket – ezeknél a termékeknél a folyósítás és a törlesztés is devizában, nem csupán devizaalapon történik –, e hiányosságot most pótolták. Még furcsább, hogy e tényleges devizahitelek és a forinthitelek esetében a 2010. november 27. után közzétett szerződéses feltételekről a törvény nem vélelmezi, hogy tisztességtelenek; pontosabban ezt a vélelmet visszavonja a 38-as törvényhez képest. E körben a bizonyítás terhe sem fordul meg, a jegybank fog közérdekű pert indítani, neki kell bizonyítania, hogy a kikötések tisztességtelenek voltak. A jelenleg is zajló perek szükségességének kormányzati indoka ugyanakkor az volt, hogy túl nagy terhet róna a bíróságokra, ha a fogyasztók egyenként adnák be kereseteiket. A banki jogászok azzal érveltek, hogy a bíróság túlterhelését a közérdekű keresettel is el lehetne kerülni; úgy tűnik, utólag és hallgatólagosan ezt a kormány is belátta.

A kormány felelőssége

A 2014. évi 38-as törvény úgy ment át az Országgyűlésen, mint kés a vajon: nemcsak a Fidesz–KDNP és a Jobbik szavazta meg, hanem szinte a teljes baloldali ellenzék is; nemmel csupán Fodor Gábor voksolt, a DK-s képviselők pedig tartózkodtak.

Nagy-Huszein Tibor, a DK elnökségi tagja lapunknak elmondta: akár a törvény ellen is szavazhattak volna, mert nem értenek egyet azzal, hogy a Fidesz immár harmadik választási kampányában használja fel a devizahitelesek problémáját, és felelőtlenül ígérget az embereknek. „Szakmai véleményem szerint a Kúria határozata sem volt helyes, de azt nem volt módunk vitatni” – mondta Nagy-Huszein. Az elnökségi tag szerint a devizaperek a sztálini jogrendet idézik, alkotmányellenesnek tartja, hogy a parlament mondja ki a bankok tisztességtelenségét, és a pénzintézeteknek kell bizonyítaniuk ennek ellenkezőjét. A DK az elszámolási törvény vitáján és szavazásán részt sem vesz, véleményük szerint az újabb 1000 milliárdosra tehető elvonás visszafogja a magyarországi hitelezést, ami mindenképpen rosszat tesz a gazdaságnak.

Megszavazza azonban a második devizahiteles törvényt is az MSZP, tájékoztatott Tóth Bertalan frakcióvezető-helyettes. Véleményük szerint a 38-as törvény csak a Kúria határozatát ültette át a mindennapokba, az alkotmányossági aggályokat pedig nem osztja a frakció; hangsúlyozzák, hogy a perek a bírósági munkában sem okoznak fennakadást. Nagyon várják azonban az elszámolás után a forintosítást is, célszámuk a 2010. áprilisi átlagos árfolyam. „A kormány és a Magyar Nemzeti Bank dolga, hogy visszaállítsa az árfolyamot arra a szintre, amelyen a kormány gazdaságpolitikája előtt is állt. Nyilván nem szabad veszélyeztetni az ország pénzügyi stabilitását, de ez már a kormány felelőssége” – mondta Tóth.

„Bár szakmailag nem volt kifogásolhatatlan, megszavaztuk” – mondta a 38-as törvényről Pápa Levente, az Együtt–PM gazdaságpolitikusa. Pápa szerint az 1-2 százalékos árfolyamrés irreálisan magas volt, személy szerint az MNB középárfolyamához képest +/–0,1 százalékot tartana megfelelőnek. Tény, hogy a Kúria némileg átesett a ló túloldalára. Az egyoldalú kamatemelések tisztességtelenségének törvényi vélelmét azért fogadta el az Együtt, mert nyitva állt a jogi út a vélelem megdöntésére, „jóllehet ennek gyakorlati megvalósulása komoly aggályokat vet fel”, teszi hozzá Pápa, aki főleg a bíróságok rapid döntéshozatala miatt aggódik. Az elszámolási törvényt ugyanakkor nem szavazzák meg a párt képviselői, ehelyett saját megoldási javaslattal állnak elő annak érdekében, hogy a hitelesek és a bankok után az állam is ismerje el felelősségét a devizahiteles probléma kialakulásában.

 

Neked ajánljuk