Az Orbán-család kúriája egyre csak épül, miközben a legtöbbeknek a napi megélhetés is kérdéses

  • narancs.hu
  • 2020. április 27.

Belpol

Kinek, mi.

"Miközben százezrek munkahelye és megélhetése kerül egyik napról a másikra veszélybe, az Orbán család hatvanpusztai kúriáján gőzerővel folytatódik az elképesztő építkezés" - írta meg közösségi oldalán Hadházy Ákos.

A bejegyzés szerint az eddigieknél is nagyobb volumenű föld alatti munkálatok kezdődtek az Orbán-család birtokán, a Felcsúthoz közeli Hatvanpusztán.

Hadházy információi szerint Orbánék mélygarázsra és gazdasági porta építésére kértek és kaptak építési engedélyt, ehhez képest már komoly építkezés nyomai láthatóak, ráadásul a politikus szerint nem mellékesen műemlékvédelmi szempontból is aggályosak a munkálatok.

Hadházy learása szerint az eddigi engedélyekhez képest, jelenleg

  • a két, emeletes kúriaépület szinte teljesen kész
  • az összesen kb 1000 nm-es három föld alatti terem (mélygarázs?) és a tőlük az egyik kúriához vezető alagút elkészült
  • a ledózerolt műemlék istálló helyén egy az eddiginél is grandiózusabb föld alatti létesítmény készül (benne két medence?)
  • felépült egy kertészlakás (vagy ez a „gazdasági portaépület”, amire az engedélyt kapták?), tőle nem messze egy ismeretlen célú, kb. 100 nm területű föld alatti építmény (pince?) kezdeménye látszik.

Hadházy hozzáteszi, hogy miközben egyre többek alól csúszik ki a talaj, Orbán családja milliárdos osztalékokat vesz ki a kőbányákból, amely  bizonyítottan a Mészáros által nyert közbeszerzésekre szállítják a követ.

Hadházy tiltakozásképp autós demonstrációt hirdet hétfő délután 17 órakor a Lánchídnál, ahol közös dudálásra kéri résztvevőket.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.