Tények és homály Toroczkai László különös pályáján

Az út Orbánig

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2018/23. (06. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nincs még egy ellenzéki politikus, aki az elmúlt években ennyiszer dicsérte volna az Orbán-kormány munkáját. De nem csak emiatt fontos szereplője a hazai közéletnek.

Hat éve, 2012 nyarán, mivel a Jobbik akkortájt „faji alapon” is szervezett programot magának, a párt Devecserre trombitálta a rasszista Betyársereget és a soviniszta Hatvannégy Vármegyét (és sok más érdeklődőt) a helyi romák ellen. Mielőtt elszabadultak az indulatok a Veszprém megyei kisvárosban, az a Toroczkai László tartott beszédet, aki épp 2 éves próbára bocsátását töltötte egy 2009-es, a melegek ellen hergelő írása miatt. Devecseren a következőket mondta: ahol „ők megjelennek (mármint a romák – N. G. M.), ott a pusztítás, a pusztulás és a rombolás és a rettegés jelenik meg. És két lehetőség van, kedves testvéreim. Az egyik, hogy van olyan kormányzat (…), amelyik megfogja őket és kihajítja az országából. (…) Van még egy olyan lehetőség, amit az arab államokban szoktak alkalmazni velük szemben. Hát ott általában dögkutakban végzik. Vagy az akasztófán.” Toroczkai szavait követően a tömeg megdobálta a romák házait. Hogy ne történjen lincselés, rendőri sorfal állt a megtámadott ingatlanok előtt.

 

*

Ezt az esetet két ok miatt idézem fel, mielőtt bemutatom, honnan jutott el Toroczkai László a közpénzzel bélelt Fidesz-média oldalaiig, hogy a kormány érdekei­nek megfelelően, ahol tud, ártson a saját pártjának és Vona Gábornak. Még tavaly kérdeztem meg tőle, vállalhatónak tartja-e a Devecseren mondottakat, mire a Jobbik akkori alelnökeként Toroczkai azt írta: „Igen.”

A devecseri történet érdekességét az adja, hogy Toroczkai jogerősen próbára volt bocsátva. Vagyis ha a magyar állam komolyan veszi a devecseri gyűlöleteseményt, és ténylegesen fellép a szervezők és a szónokok ellen, akkor Toroczkai könnyen börtönbe kerülhetett volna. Akkor pedig nincs se ásotthalmi polgármesterség, se Jobbik-alelnökség. De nem így történt, és Toroczkai, az elmúlt évtized egyik legrejtélyesebb és legellentmondásosabb közéleti figurája egyre magasabbra kapaszkodott. Ma már a külföldi sajtóban – a BBC-től Japánig – Orbán Viktor mellett talán ő a leggyakrabban szereplő magyar politikus.

Erőszak, verekedés

A világhír felé egy szegedi panellakásból indult el. A kamasz Toroczkai élete bővelkedik az akár véres végkifejletbe forduló esetektől – már ha hihetünk annak a 2006-ban publikált önéletrajzi könyvének (Vármegyés a véres úton), amelyben nyilvánvaló túlzásokkal tarkítva építi fel saját mítoszát a Tóth Lászlóként született, és a könyv megjelenésekor még mindig csak 28 éves fiatalember. Az egyik ilyen história szerint Toroczkai 17 éves barátját átvágott torokkal találják meg a padláson, és soha nem derül ki, hogy mi történt. Taxis nagybátyját egy utasa szúrja le az ezredfordulón, míg Toroczkai néhány barátja megkésel egy romát, aki bele is hal a támadásba. De bevallja, tizenévesen ő is rendszeresen verekedett: hol ő nyert, hol nem. Egy román-cigánynak nevezett férfi egyszer a nyílt utcán verte ájultra, nyolc napon túl gyógyuló sebeket ejtve rajta.

Az erőszakos, alighanem traumatikus élmények mellé egy durván MIÉP-es apuka, hatalmas küldetéstudat, összeesküvés-elméletekre való fogékonyság, no meg nyomasztó lelkiismeret-furdalás társul. Utóbbit egy súlyos gyónásban tárja fel, amikor Wittner Máriánál vezekel saját dédapja miatt, aki 1958-ban kommunista „vérbíróként” ítélte halálra ’56-os szerepe miatt a későbbi fideszes politikust. Toroczkai azóta sem vett emberszámba baloldali politikust, és az sem meglepő, hogy hamar a MIÉP-ben találta magát. Jelölt Szegeden ’98-ban, majd a parlamentbe is bejut, de csak mint Csurka István sajtósa. Emlékei szerint ekkor esik meg a T. Ház történelmi vizelése is: az egyik piszoárnál Horn Gyula, a másiknál Toroczkai áll. Bele „is fojthatnám valamelyik vécékagylóba” – villant be neki, de csak egy kézmosásig jutott, így a volt miniszterelnök megúszta.

Hamar otthagyja a parlamentet, másfél év múlva már paramilitáris csapatot szervez az Alföldön. A kellékek: egyenruha és fegyver. „Attól a pillanattól kezdve, hogy megfogtam egy Kalasnyikovot, olyan játszmába és dimenzióba kerültem, amiről korábban el sem tudtam képzelni, hogy létezik.” Toroczkai arra készül, hogy a délszláv háború káoszában a Délvidék esetleg visszacsatolható. Ez nem jön össze, ehelyett megszervezi a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, amely adományok révén szerény megélhetést is biztosít neki. A szervezettel járja a Kárpát-medencét, fel is figyelnek rá a külföldi titkosszolgálatok. Hamarosan kitiltják Romániából, Szerbiából, majd Szlovákiából, később Kanadából is. 2006-ra odáig jut, hogy le akar számolni a demokrácia nevű „cirkusszal”, és királysággá alakítaná az országot. „Én magával a rendszerrel nem értek egyet. Kizárólag a világot irányító szabadkőműves pénzügyi köröknek áll érdekében egy olyan rendszert fenntartani, ahol függetlenül az érdemektől, mindenkinek egyenlően egy darab szavazata van.” A 2010-es választás előtt elárulja, hogy az „ellenségeink, akik ennek a civilizációnak az elpusztítására szövetkeztek, közösek: a liberálisok, a bolsevikok-kommunisták, cionisták és minden szabadkőműves ihletésű ideológia követői” – mindmáig ehhez tartja magát.

A királyságból nem lett semmi, viszont jött 2006 szeptembere és az őszödi beszéd, Toroczkai pedig gyorsan országos ismertséget szerzett.

Lőnek a Magyarok Nyilai

2006. szeptember 18-án ő vezette át a Kossuth térről a Szabadság téri tévészékházhoz a „tüntetőket”. Ekkor mondta a Kossuth téren: „Magyar testvéreim! A kocka el van vetve. Itt Budapesten, ami kirobbant, az forradalom.” A nagy hevületben jött ennél cifrább is: „Folyjon a vér továbbra is, vagy égjenek az autók továbbra is. Az erőszak erőszakot szül.” Ahogy mondani szokás, a többi már történelem. A Szabadság téren áttörték a rendőrkordont, behatoltak a székházba. A rendőrség évekig próbált egy tízmilliós számlát behajtani rajta a szervezet aznapi kártéteményei miatt, de a jogerős bírósági döntés végül azt állapítja meg, hogy Toroczkai nem tekinthető felelősnek a tévészékháznál történtek miatt.

2006 őszén Toroczkai eltökélt célja a kormánybuktatás, de ez ugyanúgy nem sikerül, mint a Délvidék visszacsatolása – pedig még egy alkotmányozó nemzetgyűlést is kilátásba helyez Ópusztaszerre. Így miután Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a helyén maradt, a következő évben magasabb fokozatba kapcsol, és elindítja Budaházy Györggyel a Hunnia mozgalmat, amelynek célja a korrupt hivatalnokok, politikusok és újságírók „levadászása” és egy árnyékállam kiépítése, jelentsen az bármit is. Az északír példa alapján dolgozik, politikai (ami ott a Sinn Féin) és katonai szárnyról (ami ott az IRA) beszél. Budaházy a katonai vezető, és innen ugorjunk is át a Magyarok Nyilaira, akik nekiláttak a „levadászásnak”. Előbb súlyosan bántalmazták Csintalan Sándor Hír Tv-s műsorvezetőt (korábbi MSZP-képviselőt), majd Kóka János szabad demokrata, illetve több vidéki szocialista politikus házára dobtak Molotov-koktélt, ahogyan a Hollán Ernő utca egyik jegyirodájára is. A szervezetet Benkő György százhalombattai vállalkozó buktatta le, aki beépült, majd bizonyítékokat gyűjtött Budaházyék ellen. Ő vallotta, hogy „Toroczkai nem vesz részt katonai akcióban, de mindenről tud (…) Toroczkai hozzájárulása nélkül nincs akció, de Budaházy engedélyére is szükség van”. Hozzátette: Toroczkai szellemi vezetőként a mozgalom politikai szárnyát irányítja. Toroczkai azonban – ahogy a székházostromot vagy később Devecsert – ezt is megúszta, csak tanúként idézték be. Igaz, az emlékezetesre sikerült. 2014-ben már ásotthalmi polgármesterként jelent meg a bíróságon, hogy elmondja: a „Magyarok Nyilait Gyurcsányék hozták létre”, neki ahhoz semmi köze. A tárgyalásról tudósító Pesti Srácok szerint a bírói kérdéseket „feltűnően sokszor a nem emlékszem”, vagy a „nagyon jó a kérdés, nem tudok rá válaszolni” mondatokkal hárította. A bírónő meg is jegyezte, hogy Toroczkai épp a „jó kérdésekre nem tud válaszolni”. (A Magyarok Nyilai ügyében a másodfokú bíróság idén áprilisban az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és eljárási hibák miatt a per megismétléséről határozott.) Benkőt nemrég megkerestem, és mint koronatanút megkérdeztem, hogy szerinte miért nem tudták Toroczkait vádlottként perbe fogni: „Gondolom, nem tudtak semmit rábizonyítani, mert szépen a háttérben maradt. Olyan, mint egy angolna.”

De miért jelentős?

Toroczkai jelentősége nehezen alábecsülhető a szélsőjobboldal világában. Egyrészt képes volt mozgalmát (HVIM) éveken át életben tartani, amihez elengedhetetlen volt a finanszírozás előteremtése. Ez a Jobbik parlamentbe kerülésével évi sok tízmillióra is felszökött (jelenleg épp visszaesőben van), de adományokból korábban is összejött évente több millió forint. Más hungarista, soviniszta vagy rasszista szervezetek (Pax Hungarica, Betyársereg stb.) megközelítőleg sem voltak képesek ilyen komoly anyagi alap összerakására – de nem csak ezért fontos szereplő Toroczkai. Képes volt arra, hogy számtalan bírósági perben kimentse magát, azaz „ellenálló harcosként” követhető – jól védhető és kommunikálható – viselkedési mintát mutasson föl. Igaz, a jogászkodásban nem maradt magára, ott volt mellette Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás, vagy épp az édesapja, aki ügyvédként többször védte őt (neki magának semmilyen diplomája nincs).

A védelem stratégiája azonban nem mindig volt sikeres. A kuruc.infó-n 2009-ben megjelent Ismét szükség lesz puskaporra című írásában Toroczkai a melegfelvonulás erőszakos megzavarására szólított fel, ezért később 2 évre próbára bocsátották. Bár Toroczkai azt írta, hogy le kell csapni a „deviáns” fesztivál résztvevőire és el „kell csípni a szervezőket”, odabiggyesztette azt is, mindezt csak „érveink ütköztetése” miatt. A védelem abba kapaszkodott, hogy mindez csupán „Toroczkai írói munkásságának része”, nem történt erőszakra uszítás, s hogy a szólásszabadság keretein belül maradtak a „retorikai fordulatok” – de a bíróságot ez nem hatotta meg.

Nincs még egy hazai politikus, akiről ennyiszer merült volna fel, hogy valamely titkosszolgálat embere lenne – és nem csak olyan írásokban bukkant fel ez a gyanú, amelyek arra próbáltak választ találni, hogy miként úszhat meg Toroczkai szinte mindig mindent (ami persze csak részben igaz). Először a HVG írt arról 2006-ban, hogy az ezredfordulón egy határon túliakat támogató közalapítványból azért kellett távoznia Toroczkainak, mert – a hetilap egyik külügyes forrása szerint – „felsőbb diplomáciai körökben komolyan felvetődött, hogy Toroczkai valamelyik külföldi titkosszolgálat foglya”. Ugyancsak az előző évtizedben jelent meg a 168 Órában, hogy „fideszes képviselői körökben masszívan tartja magát a pletyka, miszerint Toroczkai rajta van a Nemzetbiztonsági Hivatal fizetési listáján, vagyis fizetett provokátor”. Ennek ugyanakkor ellentmond, hogy Galambos Lajos egykori NBH-s igazgató arról számolt be egy parlamenti bizottságban, hogy „szerették volna titkos­szolgálati eszközökkel is megfigyelni Toroczkai Lászlót, a HVIM irányítóját, de a kijelölt bíró ezt nem engedélyezte”.

Arccal a Fidesz felé

Toroczkai a kormánypárti médiának tett legutóbbi nyilatkozatai mindenesetre nem ellenzéki politikusra vallanak. A Fidesz kedvenc biztonságpolitikai szakértőjéről, Nógrádi Györgyről azt tartja, „mindig odafigyeltem, hiszen mindig fontos és autentikus információkat hallottam” tőle. A kerítés ügyében sem győz elég hálás lenni: „Amikor azonban 2015 nyarán Szijjártó Péter bejelentette, hogy Magyarország megépíti a kerítést, akkor kibontottam egy pezsgőt. (...) Az első és a második kerítés építésekor is megköszöntem a kormánynak ezt a szerintem történelmi tettet, amiért az unokáink, dédunokáink egyszer hálásan fognak visszaemlékezni erre az időszakra.” Dicséri a népesedéspolitikát, és egyetért a CEU-val szembeni fellépéssel. Múlt vasárnap este Mészáros Lőrinc Echo Tv-jében vallotta meg: ha az Országgyűlésben ülhetne, ő megszavazná a közelgő alkotmánymódosítást és a Stop Soros csomagot is. Amikor korábban megkérdezték, egyetért-e a Jobbik kampányplakátjaival (Ti dolgoztok, ők lopnak), csak annyit mondott: „Nagyon eldurvult a politikai kampány.” A következőkben már Orbánt dicsérte, mondván, „a miniszterelnök rengeteget dolgozik, sőt a kormány tagjai nagyon sokat dolgoznak. Lázár János pedig híres arról, hogy még a kollégáit is kőkemény munkára fogja, egyébként ez igencsak hasonlatos az én munkafelfogásomhoz.” Simicskát elszámoltatná, de a Mészáros Lőrinc-problematikánál szerinte az is felvetendő, hogy Gyurcsány Ferenc vajon honnan szerezte a vagyo­nát? Egyébként a DK elnökének „agyonlövését” – ez is egy hírhedt nyilatkozata Toroczkainak – utólag sem bánta meg, továbbra is vállalja kijelentését.

 

*

Vajon miért szolgálja ki Toroczkai ilyen előzékenyen a Jobbikot támadó propagandamédiát? Mit várhat cserébe? Maradjunk a tényeknél. A Toroczkaihoz hasonló hardcore szélsőjobbos figurák itthon, de főleg külföldön rajonganak Orbán Viktorért, aki szembemegy és harcol azok ellen a „sötét erők” ellen, amelyekkel szemben ők is egész életükben küzdöttek, küzdenek. Orbán az ő szemükben hős, Vona Gábor pedig pusztán helyezkedő karrierista. A menekültválság, a „liberálisok”, „Brüsszel”, a mainstream média, a politikai korrektség szidalmazása ugyancsak Orbán nimbuszát emelte ebben a körben. És akad még valami e szimpátián túl. Toroczkai mindennél jobban gyűlöli a baloldali-liberális tábort, ezért tízből tízszer inkább Orbánt választaná egy akár a Jobbikot is magába foglaló fura koalíció helyett. Mert esetleg zavarja (vagy nem) Mészáros Lőrinc gazdagodása, de mi ez ahhoz képest, ha a sátán (Soros!) földi követei vennék át az ország irányítását? A Jobbikból esedékes kizárása után épp ezért fog leendő mozgalma a senki földjére kerülni. Hiszen mi lesz a jelmondatuk? „Orbánnal, de nélküle”?

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2018/23. (06. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra