Újabb ügynökvád a királyhágómelléki református püspök ellen

„Gyertek, és védjetek meg”

szerző
Bod Tamás
publikálva
2018/23. (06. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Közvetett bizonyítékok eddig is mutattak arra, hogy Csűry István, a nagyváradi központú Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke a Securitate ügynöke volt, de ő következetesen tagad. Lapunk talált egy tanút, aki bíróság előtt is kész megerősíteni állítását, hogy a püspök ügynök volt.

„Még a napot is pontosan meg tudom mondani. Csűry István évfolyam-, csoport- és szobatársamat a kolozsvári református teológián Ungvári József szekus alezredes 1979. március 9-én szervezte be. Ahogy velem is akarta tenni. A titkár szobájában voltunk, általában gyakorta ide kellett jönni, ha »beszélgetni« akart velünk Ungvári, akit a háta mögött mindenki csak Öcsikének hívott. Fenyegetett és üvöltött velem, hogy lépjek be. Elmondta, hogy a többiek közül is sokan így tettek. Aligha véletlenül, az asztalon hagyott egy a beszervezésekről szóló dokumentumot, és ott volt Csűry István neve is” – mondta a Narancsnak Bagossy Lajos, aki, bár elvégezte a református teológiát, kilépett az egyházból, és régen elhagyta Romániát is. Jelenleg Budapesten él, egy pénzintézet alkalmazottja; mi közvetítőkön keresztül jutottunk el hozzá.

Az ügy kibogozása során sokan szóba álltak velünk, sokan nem. A megszólalók egy része nem vállalta nevét. Az elzárkózók között van maga az érintett, Csűry István püspök, és történetünk másik főszereplője, Tőkés László volt püspök is. Csűry egyáltalán nem válaszolt megkeresésünkre, míg Tőkés előbb ráállt a személyes találkozóra, majd sajtótitkárán keresztül mégis visszakozott.

 

Kiss, Chis, Rosescu

„Tisztelettel kinyilatkozom, hogy soha nem voltam a román titkos­szolgálat munkatársa. Ezt az állításomat a CNSAS (a Securitate Irattárait Vizsgáló Országos Tanács – B. T.) által kibocsátott és nyilatkozatomhoz mellékelt dokumentummal igazolni tudom. Ezzel együtt, amennyiben bármikor kiderülne, hogy nyilatkozatom nem fedi a valóságot, azonnal és készséggel lemondok akár a jelöltségről, vagy később a tisztségről, amennyiben megválasztanak” – írta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) élére pályázó Csűry István 2009. szeptember 25-én. (Utóbb ugyanerre a dokumentumra hivatkozva a KRE átvilágító testülete is igazolta Csűry tiszta múltját.) Elődje, Tőkés László 2007-től az Európai Parlament képviselője (a jelenlegi a harmadik ciklusa, utoljára, 2010-ben a Fidesz–KDNP listájáról jutott be), és 2009-ben nem jelöltette újra magát püspöknek. Támogatta viszont Csűryt, aki 2009 novemberétől immár a második hatéves mandátumát tölti a mintegy 200 ezer hívővel rendelkező, nagyváradi központú, a partiumi és szilágysági területeket fel­ölelő református püspökség élén.

Ugyancsak 2009-ben jelent meg Molnár János egyháztörténésznek a romániai magyar református egyházak állambiztonsági érintettségéről szóló könyve, a Szigorúan ellenőrzött evangélium. Ennek első kötetében nyolc olyan ügynöki jelentés található, amelyek Csűry István titkosszolgálati múltjára utalnak. A ma Szeged-Kiskundorozsmán élő Molnár lapunknak kifejtette, hogy eredeti, a CNSAS-tól személyesen megkapott dokumentumok alapján dolgozott. A Csűryvel kapcsolatos ügynöki jelentéseket Gellért Gyula volt bihardiószegi esperes (megfigyelt), Molnár János – nem az előbb említett könyv szerzője –, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Teológiai Karának volt dékánja (1984 és 1989 között beszervezett, sőt önként ajánlkozó informátor), Juhász Tamás kolozsvári nyugdíjas teológiaprofesszor (rövid ideig ügynök) és Kovács Imre, volt paptamási, ma nagykereki lelkész (volt ügynök, majd kitelepedési kérelme miatt megfigyelt) dossziéiban találta.
A jelentéseket minden esetben egy „Kiss” – román átírásban „Chis” –, „Géza” vagy „Rosescu” nevű informátor adta, akit a tartótisztje szalárdi lelkészként nevezett meg. A kérdéses időszakban, 1986 és 1989 között a szalárdi református lelkész Csűry István volt. A négy személyről adott, időben három évet átfogó jelentések számjegyzete minden esetben ugyanaz: 5249; nagy valószínűséggel ez az ügynökről vezetett Securitate-dosszié jelzőszáma. Ez a dosszié máig nem került elő, Molnár János egyháztörténész szerint azért, mert a román kommunista titkosszolgálat teljes iratállományának – a rendszerváltás óta eltelt csaknem 30 év ellenére – máig is csak mintegy 60 százalékát tették kutathatóvá. A jelenlegi titokgazda, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a Securitate utódintézménye a saját logikája szerint dolgozik.

Egy 2015-ös feljegyzésében Molnár János egyháztörténész azt írta: a fentiek „nyilván közvetett bizonyítékok Csűry Istvánnal kapcsolatban, de bizonyítékok”. Majd idéz egy 1982-es lehallgatási jegyzőkönyvet, amelyet a zsibói lelkész, Molnár János dossziéjában talált, s itt ugyancsak beazonosítja Csűryt.

Az egyháztörténész fölidézte: a 2009-ben megjelent könyve kapcsán részt vett egy Nagyváradon tartott lelkészi gyűlésen, amelyen Csűry István is jelen volt. „Egy lelkésznő adott pillanatban felállt, felolvasott egy idézetet a könyvből, és megkérdezte tőlem, hogy akkor most ügynök volt az akkor még csak püspökhelyettes Csűry vagy sem? Mire azt válaszoltam, kérdezze meg tőle, ott ül a plénumban. Csűry talpig elvörösödve felállt és mindenféle hülyeségeket makogott arról, hogy a rá vonatkozó részt két külön kéz írta, az egyiknek nőies az írása. A hivatkozott dokumentum egy lehallgatási jegyzőkönyv volt. Ezt természetesen egy tiszt írta, aki épp nő is lehetett. A másik (állambiztonsági) tiszt mindezt kommentálta, ekképpen: a telefon a Csűry család telefonja, Csűry István Rosescu fedőnéven a mi ügynökünk. További kérdés akkor és ott nem hangzott el. Csűry egyébként sosem mondta, hogy nem volt ügynök. Mindig azt hangoztatja, hogy őt a hivatalos román átvilágítás tisztának találta” – mondta a Narancsnak Molnár János.

Mint korábban említettük, Csűry a püspökké választása előtt 2009 szeptemberében azt közölte, hogy „soha nem voltam a román titkosszolgálat munkatársa”. De azt is hozzátette, amennyiben kiderülne, hogy nyilatkozata nem fedi a valóságot, úgy lemond.

 

Kölcsönös ügynöközés

A romániai magyar és a honi sajtóban előbb 2014-ben, majd nagyobb számban és fajsúlyosabban 2016-ban jelentek meg cikkek Tőkés László és püspökutóda, Csűry István ellentétéről. A 2014-es híradásokat még nem terhelte az ügynökvád, a 2016-as beszámolókat viszont már ez uralta. Aztán 2016 végén egy pillanat alatt elhallgatott mindenki. Ebben bizonyára szerepet játszott az Orbán-kormány is, amely nagyon jó kapcsolatokat ápol az erdélyi magyar, azon belül is a református egyházzal.

Amikor Tőkés először lett az Európai Parlament képviselője (2007), akkor ideiglenesen átadta a királyhágómelléki püspökség vezetését Csűry István helyettes püspöknek. 2009-ben aztán Tőkés nem is jelöltette újra magát püspöknek, mivel az RMDSZ és a Tőkés-féle Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös listáján újra bejutott az EP-be. A Transindex 2014 januárjában írt arról, hogy ezt követően Tőkés László rendszeresen azzal támadta Csűryt, hogy az egyházkerület RMDSZ-barát politikát folytat. A volt püspök legfőbb politikai törekvése az volt, hogy – a Fidesz sugallatára és annak erőteljes anyagi támogatásával – az RMDSZ mellett, de inkább helyett egy új magyar politikai alakulatot építsen fel Romániában – ez végül nem sikerült neki. Megjegyzendő, hogy Tőkés távozása után a legtöbb lelkész megkönnyebbült az egyházkerületben. Tőkés személyzeti politikája sok érdeket sértett, és a KRE anyagi forrásai zömében a Tőkés politikai ambícióit szolgáló intézmények finanszírozására mentek el. Emiatt a királyhágómelléki egyházmegye pénzügyi helyzete is megrendült, tetemes adóssággal birkózott. Az ellentétek az erdélyi református egyházon belül odáig fajultak, hogy a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet (KPTI) azzal fenyegetőzött: nem fogad a lelkészképzéseire olyan jelentkezőket, akik a KRE területéhez tartoznak.

Csűry István a Tőkés utáni időkben új irányt szabott a püspökségnek, egyetértést keresett a romániai magyar egyházi és politikai szereplők között, és véget vetett annak, hogy a KRE nevében Tőkés tárgyaljon a Fidesszel és a magyar kormánnyal az összességében milliárdokban mérhető támogatásokról. Rendbe tette az egyházkerület pénzügyeit, amihez persze kellett az az euróban is több mint 100 milliós segítség, amelyet az erdélyi magyar egyházak kaptak az elmúlt évek alatt az Orbán-kormánytól.

Tőkés 2016 nyarán feljegyzéseket tett közzé utódáról, sajtótájékoztatót tartott, interjúkat adott, majd egy ügynöki jelentésekkel, dokumentumokkal, bevezetővel és magyarázatokkal bőven ellátott füzetet szerkesztett és adott ki. Ez szerinte egyértelműen azt bizonyította: Csűry István püspök a román állambiztonság ügynöke volt. Tőkés kizárólag a Szigorúan ellenőrzött evangélium hét évvel korábban megjelent tényanyagára támaszkodott, igaz, az általa rendszerezett és magyarázatokkal ellátott anyag nagyobbat szólt. Tőkés László amiatt is bírálta utódját, hogy megtorpant az egyházi átvilágítás.

Csűry válasza nem késett: szerinte a bemutatott dokumentumok – többségében ügynöki jelentések – nem bizonyítanak semmit. „Mert nekem nincsen bizonyítékom semmi. Nem voltak kapcsolataim a Securitatéval, hogy most azt mondhassam: gyertek, és védjetek meg” – nyilatkozta 2016 júliusában. Ezután pedig ellentámadást indított: Tőkés múltjában akad „két átvilágítatlan esztendő” – az sajna nem derült ki, melyik két évre gondol.

Amikor 2016 októberében megjelent Tőkés Csűry vélelmezett ügynökmúltjáról szóló brosúrája, a püspök arra kérte „a Fidesz–KDNP-kormány felelőseit, hogy vizsgálják meg az általuk, nevükben delegált EP-képviselő munkáját és káros tevékenységét”.

És láss csodát! 2016 novemberére egy szempillantás alatt abbamaradt a nyílt háborúskodás Tőkés László és Csűry István között. Névtelenséget kérő források azt közölték, hogy a Tőkés vádjai nyomán a magyar vezetéshez forduló püspök szavai értő fülekre találtak Orbán Viktornál és legszűkebb környezetében. Informátoraink szerint a magyar kormány egyik magas rangú képviselőjének megbízottja Gyulára hívta az érintetteket, s azok ott kötötték meg egymással a máig tartó tűzszünetet.

 

Mindig hétfőn jött

„Ungvári József, vagy ahogy magyar származása ellenére ő használta, Josif Ungvari, a Securitate alezredese minden hétfőn megjelent a kolozsvári református teológián. Mindenki ismerősként üdvözölte, s mindenki egy­aránt tartott tőle. Szinte minden helyiségbe bejárása volt, egyetlen kérését sem lehetett visszautasítani” – állította lapunknak egy, a neve elhagyását kérő férfi, aki a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a KPTI hallgatója volt. Ma az egyik alföldi megyében él, szerény körülmények között. Elmondása szerint a kolozsvári református teológiára érkező mindegyik hallgatóval már a szemeszter kezdetén felvette a kapcsolatot Ungvári. „Ha valaki azt mondja, hogy ő nem írt alá semmit, az hazudik! Ugyanis minden újonnan érkezővel az elején aláíratott egy papírt arról, ha bárkinek bármi rendkívüli vagy törvényellenes dologról szóló információ a tudomására jut, azt azonnal jelentenie kell” – mondta, de azt is hozzátette, hogy ez nem tévesztendő össze az ügynöki beszervezéssel. De mindez a megdolgozás része volt.

Bagosy Lajost is be akarták szervezni, de a folyamatos fenyegetések és megfélemlítések ellenére sem írt alá a román titkosszolgálatnak. A Csűry nevét is tartalmazó, „véletlenül ott felejtett” Ungvári-féle papír azért maradt meg benne, mert Csűry nem csupán évfolyam- és csoporttársa volt, hanem a kétágyas kollégiumi szobában együtt laktak éveken át. „Forrt bennem az indulat, de annak ellenére, hogy a nap egy jelentős részében szinte össze voltunk zárva, nem mondtam meg neki, hogy láttam a beszervezési nyilatkozatát, s rajta az aláírását. Figyelmesebb és óvatosabb lettem. Így vettem észre egy alkalommal, hogy kutatott a szekrényemben. Alighanem Ungvári utasítására tette.”

„Kiss” („Chis”) ügynök jelenti

A lelkészek házasságon kívüli szerelmi élete igen fontos szerepet kap azokban az ügynöki jelentésekben, amelyeket a beszervezett szalárdi lelkész (Kiss/Chis Géza/Rosescu) adott a Securitaténak 1986 és 1989 között. 1989 májusából olyan titkosszolgálati jelentés maradt ránk, amely szerint az utóbbi időben megszaporodtak kritikák a paptamási református lelkész ellen, aki „feltételekhez köti az egyházi szolgáltatásokat, elsősorban a nők esetében”. Egy másik ügynöki jelentés arról tudósít, hogy az 1987 júniusában és júliusában a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben megtartott továbbképzéseken mintegy 80 lelkész vett részt. Az itt felszólalók többsége azt szorgalmazta, hogy erősítsék meg híveiket, hogy olyan magyar történelmi neveket válasszanak születendő gyermekeiknek, amelyek nem fordíthatók le románra. Az az 1987-es jelentés sem érdektelen, amely szerint a bihari református lelkészek közigazgatási gyűlésén szóba kerültek „a budapesti televízió országunkra nézve provokatív műsorai is”.

Az egyik ügynöki jelentésben előkerült 1984 augusztusából Jeszenszky Géza későbbi külügyminiszter neve is, aki a feleségével részt vett a zsibói református lelkész, Molnár János lelkész két lánygyermekének keresztelőjén, ahová a nagyváradi gyülekezetből is érkezett 15–20 személy.

 

Az egyházi átvilágítás Romániában

A törvényi feltételek hiánya és a jogszabályok megkésettsége miatt Romániában tíz évvel a kommunista diktatúra bukása után kezdődhetett el a titkosszolgálati múlt feltárása az egyházakon belül. Tőkés László 2016-ban arról írt, hogy ebben élen járt az általa korábban vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület, amely már az 1998-as egyházi választások alkalmával kötelezővé tette, hogy a jelöltek írásban nyilatkozzanak arról, együttműködtek-e vagy sem a Securitatéval. (Ez az előzetes átvilágítás szolgáltatta az alapanyagot a Szigorúan ellenőrzött evangélium című többkötetes összeállításhoz, amely éppúgy tudósít tevékeny ügynökökről, kollaboránsokról, mint hős ellenállókról.)

Egy 2016-os kimutatás szerint az addig vizsgált lelkészek közül 69-ről tudják, hogy szervezett besúgó volt, közülük 11 „nagyon súlyos besúgói tevékenységet” végzett. Kató Béla, a kolozsvári székhelyű Erdélyi Református Egyház püspöke két évvel ezelőtt azt mondta: „Azt szeretnénk, ha azok, akik ilyen mélységben együttműködtek, belátnák, hogy az egyedüli út, ha – elismerve vétkeiket – nyilvánosan bocsánatot kérnének.”

A súlyos esetek nagy része viszont következmények nélkül maradt, az egyházi főhatóságok nem indítottak fegyelmit a volt ügynökök ellen. Ugyanakkor az állambiztonsági határozatoknak van egy igazgatótanácsi záradéka, amelynek értelmében „elrendelik az átvilágítási határozat érvénytelenítését és az ügy újratárgyalását, amennyiben újabb adatok, bizonyítékok kerülnek elő”. S a Securitate óriási iratmennyiségének 40 százaléka még mindig különböző titkosszolgálati irattárakban lapul.

szerző
Bod Tamás
publikálva
2018/23. (06. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra