A vagyonosodási vizsgálatok eredményei először Gyurcsány Ferenc figyelmét keltették föl. Az Új Egyensúly programban ez olvasható: "Az elmúlt években mindössze néhány száz esetben került sor vagyonosodási vizsgálatra, az adózó vagyonának és jövedelmének összevetésére. E vizsgálatok során megállapított adó összege adózónként elérte a 10 millió forintot. 2007-ben az APEH 10 000 adózónál rendel el vagyonosodási vizsgálatot, amelynek során az adóelévülés öt évén belül összevetik az adózó vagyoni helyzetét az elmúlt években bevallott jövedelmével."
Módszertani bevezető
Magyarországon nincs vagyonadó, továbbá az egységes vagyonnyilatkozatra vonatkozó szabályokat az Alkotmánybíróság 1992-ben megsemmisítette. Az eltitkolt jövedelmek feltárására a hatóságok egyetlen eszköze - az adózás rendjéről szóló (Art.) törvény 1997-es módosítása óta - a vagyongyarapodás vizsgálata. Az eljárás hasonló a dokumentációs ellenőrzéshez, mivel az APEH az adózóra vonatkozó bizonyítékokból, dokumentumokból állapítja meg a valószínűsíthetően legpontosabb adóalapot és az ennek megfelelő adókötelezettséget. Ha az adóhatóság szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, akkor az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Az APEH-nak kell bizonyítania azonban, hogy a becslés alkalmazásának feltételei fennállnak. Különös jelleget ad az eljárásnak, hogy a bizonyítási teher is - részben - megfordulhat: alkalmasint az adózónak kell hitelt érdemlően bebizonyítania azt, hogy dokumentált vagyongyarapodása adózott, illetőleg adómentes jövedelemből származik. Korábban gyakran előfordult, hogy a vizsgált személyek olyan pénzekre hivatkoztak, amelyeket az elévülési időt megelőzően szereztek meg - a törvény ezért úgy módosult, hogy az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra is vizsgálhatja.
A szabályok kötött és szabad bizonyítást tesznek lehetővé: elévülési időn belül az adózó szabadon benyújthat bármilyen dokumentumot (például kölcsönszerződést), azon túl azonban a vagyongyarapodás forrását, tényét és időpontját csak hatósági határozattal vagy más közokirattal, adóbevallással, bankszámlával vagy értékpapírszámlával lehet bizonyítani - egyéb forrásból származó adatok miatt vizsgálatot az adóhatóság nem folytathat, illetve azokat nem veheti figyelembe. Így a tanúvallomás, kölcsönszerződés, ajándékozási szerződés, egyéb iratok nem fogadhatók el bizonyítékként, a vagyongyarapodás forrásaként. Az Art. előírja az adókötelezettség megállapításának módszerét is: a feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez kell hozzászámítani, amelyre a jövedelemeltitkolást megállapították (többévi eltitkolt jövedelmet a vizsgálattal érintett évek között meg kell osztani).
A vagyongyarapodási vizsgálatokra az adózó magánszemélyeket nem "véletlenszerűen", hanem célzottan választják ki. Az ellenőrzés maga a gyanút fogalmazza már meg, fenntartva persze annak a lehetőségét, hogy a magánszemély igazolni tudja gazdagodását, és azt, hogy jogszerűen nem fizetett a gyarapodást megalapozó jövedelem után adót, mert pénze például adómentes forrásból származott.
A kiválasztás szempontjai nyilvánosak, az APEH honlapján megtalálhatók. A leggyanúsabb például az olyan cégtulajdonos, akinek a cége hosszú ideje veszteséges, ő maga évek óta minimálbérre van bejelentve, de társaságának sokmilliós kölcsönt nyújtott, luxuslimuzinnal hajtat, kacsalábon forgó palotát épített magának, és évente kétszer fizet be egzotikus világ körüli utakra. Ezeket mind tudja róla az adóhivatal - dokumentumokkal alátámasztva. Rossz ómen továbbá olyan cég ügyvezetőjének lenni, amely fiktív számlákat bocsátott ki, pláne, ha még áfa-visszaigénylési ügyekbe is gabalyodott és megbukott. És van persze egy fölöttébb hatékony, ősi magyar tradícióba ágyazott módszer a gyanú megalapozására: az állampolgári bejelentés. Irigy szomszéd, becsapott üzlettárs névtelen levele, a megcsalt/elhagyott feleség/férj/barátnő/barát bosszúszomjas beszámolója kitűnő kiindulópont a vizsgálathoz.
A revízió alapesetben 90 napig tart, de ez szükség esetén meghosszabbítható. Az APEH nyitókérdéseire nyilatkozik az adózó, mellékeli a szükséges dokumentumokat, majd ezek tételes ellenőrzése következik. Az ellentmondásokat további vizsgálatokkal próbálják feloldani. Ha például nagy összegű kölcsönökről mutatnak be szerződéseket, fölkeresik vagy beidézik a kölcsönadókat; s ha kiderül, hogy ők is minimálbérből éldegélnek, akkor az ő esetükben is elrendelhetik a vagyonosodási vizsgálat lefolytatását, hiszen az adóhivatalnak - az eredeti célszemélytől - immár hiteles dokumentuma van arról, hogy a leendő célszemélynek igenis volt egy csomó pénze.
Az ellenőrzések jegyzőkönyvvel zárulnak: ebben a feltárt forráshiányt és az adókötelezettséget rögzítik. Az adózó 15 napon belül tehet észrevételt, amit az adóhivatal vagy elfogad (és esetleg folytatja a vizsgálatot), vagy 60 napon belül meghozza I. fokú határozatát. Ez ellen fellebbezni lehet a II. fokú adóhatósághoz (újabb 60 nap), amely alapvetően a korábbi dokumentumok alapján hozza meg jogerős döntését. Az adózó ezt 30 napon belül bírósági keresettel támadhatja meg, jogszabálysértésre való hivatkozással. A megállapított adóhiányt, továbbá a bírságot és a késedelmi kamatot a jogerőre emelkedést követő 15 napon belül kell megfizetni; indokolt esetben részletfizetést is engedélyeznek.
Helyi színezet
2006-ban 61 vagyongyarapodási vizsgálatban született jogerős bírósági ítélet, összesen 2,121 milliárd forint értékben. Ezek 65 százalékában az adóhatóság javára döntött a bíróság, 33 százalékában az adóhatósági határozatot megsemmisítette és az adóhivatalt új eljárás lefolytatására utasította, és csupán 2 százalékában hozott megváltoztató ítéletet.
2007. január 1-jétől 2007. május végéig 4300 vagyongyarapodási vizsgálatot fejezett be az APEH: ebből 3000 zárult megállapítással, öszszesen 16,6 milliárd forint értékben. Jelenleg több mint 6000 vizsgálat van folyamatban.
Magyarországon - az adatokat a kormány 2007. március 28-i ülése után Veres János pénzügyminiszter tárta a nyilvánosság elé - az utolsó lezárt adóév alapján 315 ezer társas vállalkozásból papíron 118 ezer veszteséges, 16 ezer vállalkozás pedig nulla eredményt mutatott ki. A 321 ezer egyéni vállalkozó közül 210 ezer nem fizet adót, közülük 108 ezer veszteséget mutat ki a nyilvántartásaiban. 2005-ben a cégek 37,5 százaléka vallotta magát veszteségesnek, 5,2 százalékuk pedig nullszaldós volt. A negatív mérleggel záró vállalkozások aránya tehát itthon bőven meghaladja a 40 százalékot - az európai átlag 15-17 százalék körüli.
A helyzet persze nem egyszerű: Magyarországon számos ok miatt az esetek nagy hányadában nem önszántukból kezdenek "vállalkozásba" az emberek. A kényszervállalkozások csupán arra szolgálnak, hogy az elvégzett munkáról legyen áfás számla, a család pedig ne haljon éhen; egy olyan országban, ahol a falvak többségében úgyszólván nincs munkalehetőség, és a kisvárosokban sem sokkal jobb a helyzet, ez nem meglepő. A ki nem mondott társadalmi konszenzus ez: inkább így jutni jövedelemhez, mint sorba állni szociális segélyért. Az állami elvonások nemhogy csökkennének, hanem nőnek: az a cégvezető, aki valaha is állított ki számlát 100 ezer forint plusz áfáról, majd ebből bejelentette magát, akárcsak a minimálbérre is, és befizette az összes közterhet, tudja, miről van szó. Ha a családi bétéből származik az összes jövedelem, és ebből kell kifizetni minden - nem feltétlenül üzleti, de kötelező - kiadást az áramdíjtól a kenyéren át a benzinig, akkor ott hamar eltűnik a bevétel. S mivel a pénztáregyenleg definíció szerint nem lehet negatív, óhatatlan, hogy valahogy "megoldják" a problémát. A "tagi kölcsön" - tehát a tulajdonos "befizetése" a házipénztárba - a cégből ténylegesen kivett, ám bizonylattal nem alátámasztható összegeket teszi "rendbe". Ez kialakult gyakorlat - pusztán amiatt, mert nincs más. Ezen az alapon tehát 100-ból 99 nem evás kis cégnél valószínűleg eredményes lenne egy APEH-vizsgálat; ez a bomba szinte minden egyéni és társas vállalkozásban ott ketyeg. Figyelembe kell venni a hazai adómorált is: talán nincs ember az országban, aki ne találkozott volna azzal, hogy bizony "olcsóbb" bizonylatok nélkül megvenni valamit, mint áfás számlával - ami joggal háborítja fel az ebből az össznépi játékból kimaradtakat.
A vagyonosodási vizsgálatok új sorozata tehát a status quo felrúgása. Például a tagi kölcsönök létéből fakadó kockázatot sokan nem érzékelték - de ennek most vége.
A vizsgálatba bevont adózókat semmi jóval nem lehet biztatni. Az elmarasztalás nagyon valószínű - hiszen a saját maga által adott bevallások miatt lett célszemély -, legföljebb az adókülönbözet mértéke lehet vita tárgya. Az egyetlen kiút az önellenőrzés - erre a törvény lehetőséget ad, de feltétele, hogy ne legyen folyamatban vizsgálat az adózóval szemben. Ez is pénzbe kerül, hiszen be kell csöngetni a kincstárba az önellenőrzés során feltárt jövedelmek adóját. Mégis olcsóbb, mert a vizsgálat után bírság és késedelmi kamat is van, ami nagyjából megduplázza az adóhiány forintosított összegét.
Furfangos népünk persze mindenfélét kitalál: a legelképesztőbb az, hogy máig vannak, akik hajlandók milliókat fizetni (áfás számla nélkül) ezekért az ötletekért. Az éceszgéberek első számú javaslata: add el a céget azonnal, lehetőleg külföldinek. Van olyan kisváros, ahol többen is ezt csinálták, beleölve csomó pénzt ügyvédbe, "tanácsadóba" - és csodálkoztak, hogy a dolog nem működik. Nem is fog: a vagyongyarapodási vizsgálatnak az adózó magánszemély az alanya, alkalmasint ő adott tekintélyes kölcsönt a cégének, és ez a pénz a tulajdonosváltástól nem tűnik el. Próbálkoztak páran a "kölcsön külfölditől" módszerrel is. A ravaszabbak átmentek határ menti magyarlakta területekre, és frissen meghaltak személyi adatait használták. Antedatált szerződés, plusz két tanú, és kész is - gondolták. Csakhogy az adóhatóság ezeket a "szerződéseket" akkor veszi figyelembe, ha van bizonyító erejű dokumentum az összeg Magyarországra kerüléséről, például banki átutalás, netán igazolás nagy mennyiségű készpénz bejelentéséről a határon.
Könnyen pórul járhat az is, aki afféle baráti szívességként hajlandó aláírni egy kölcsönpapírt, mint például az a hölgy, akinél egy 70 milliós ügylet miatt indítottak vizsgálatot. Az APEH sajtóosztályától kapott tájékoztatás szerint a revízió a hölgy adóbevallásaiban feltüntetett bevételeit és az életvitelére fordított kiadásait ellenőrizte. A bankszámlakivonatok áttekintésekor az ellenőrzés több száz millió forintos készpénzbefizetéseket mutatott ki, ezekről az adózó azt nyilatkozta: jövedelmét külföldön táncosnőként szerezte, ezt hozta készpénzben haza, és ezt fizette be a saját számlájára. Az adóhatóság ezt nem tartotta elegendő magyarázatnak, és 863 millió forint forráshiányt megállapítva 354,8 millió forint adóhátralék megfizetésére kötelezte az illetőt.
A legmorbidabb ötlettel egy vidéki üzletember rukkolt elő: töredelmesen bevallotta, hogy több mint tíz éve, vagyis elévülési határidő előtt sírrablással foglalkozott, "eredeti tőkéjét" akkor és úgy halmozta fel. Az APEH nem akceptálta a szórakoztató történetet.
A neten több cég kínálja szolgáltatását vagyongyarapodási vizsgálatok esetére, sőt könyv is megjelent a témában. Nem kívánunk hitelrontás miatt perekre járni, úgyhogy maradjunk annyiban: a fuldokló természetesen az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodik, de ritkán menekül meg.
Kilátások
Kérdésünkre, hogy van-e központi elvárás a vagyongyarapodási vizsgálatokkal szemben, azt a hivatalos választ kaptuk: nincs. Az APEH megnövekedett feladatai ellátására az idén a kormány jóváhagyásával 500 új embert vett fel az ellenőrzési szakterületre. 2007-ben a vagyonosodási vizsgálatokat - belső létszám-átcsoportosítást követően - tapasztalt adóellenőrök végzik. A vizsgálatok előkészítésével külön erre a feladatra szakosodott osztályok foglalkoznak, amelyek a hivatal informatikai rendszerében rendelkezésre álló bizonylatok kontrollellenőrzését, valamint az ingatlan- és gépjármű-nyilvántartások közvetett hozzáférésű adatbázisaiban tárolt adatok elemzését hajtják végre. "A vizsgálatokat a korábbi évek adóhatósági tapasztalatait, a vonatkozó bírósági gyakorlatot és a hatályos jogszabályi környezetet is ismertető egységes módszertani útmutató alapján kell végrehajtaniuk" - tájékoztatta lapunkat az adóhivatal sajtóosztálya.
Az APEH ígérete szerint "a vagyongyarapodási vizsgálatokat 2008-ban természetesen folytatja az adóhatóság, a rendelkezésére álló kapacitások függvényében". A gazdaság szereplőinek tehát a "fenntartható egyensúly" mellett egy új terminust is célszerű figyelembe venniük. A fenntartható fenyegetettséget.
Amit tudni akarnak a megélhetésről
A vagyonvizsgálatra kiválasztott célszemélynek az adóhivatal az értesítéssel egyidejűleg egy másfél oldalas, 18 pontos kérdéssort is megküld. Bemelegítésül arra kíváncsi, volt-e az illetőnek fő- vagy mellékállású munkaviszonya, végzett-e bármilyen önálló tevékenységet, ezekből mennyi bevétele származott, egyáltalán: minden be volt-e jelentve. A második kérdéskör az adózó üzletemberi aktivitására vonatkozik: mely cégekben, milyen arányban tulajdonos, nyújtott-e nekik kölcsönt, ha igen, mikor és mennyit.
Firtatja az APEH az ingatlanvagyon szerzésének idejét és módját (adásvétel, örökség, építés), az ingó- és ingatlanértékesítésből, tartási szerződésből, életjáradéki vagy öröklési szerződésből, kamatból, osztalékból, árfolyamnyereségből, ingatlan-bérbeadásból vagy nyereményből származó bevételt/jövedelmet, egyáltalán mindenféle bevételt, bárkitől származzon is.
Ki kell térni a vizsgált időszak előtti periódusra: rendelkezett-e megtakarítással, ez honnan származott, és milyen hivatalos dokumentum igazolja meglétét. Vett-e közúti, vízi vagy légi járművet (mikor, mennyiért, mi a típusa és rendszáma)? Van-e bankszámlája, melyik banknál, mi a száma; adott-e kölcsönt magánszemélynek (mennyit, mikor, visszakapta-e, mikor, mekkora részét)?
A finálé az életmódra vonatkozik: össze kell foglalni a jelentősebb kiadásokat (külföldi utazások, tartós fogyasztási cikkek és műtárgyak vásárlása), meg kell mondani a család összbevételét (hány kereső és eltartott van, mennyit hoztak össze), majd pedig a megélhetésre fordított pénzt kell kikalkulálni a közüzemi díjaktól a ruházkodáson át a napi életvitel költségéig.
Nagyhalakra vadásznak
A vagyonosodási vizsgálatok részleteiről elbeszélgettünk az APEH egyik vidéki regionális igazgatóságának két olyan alkalmazottjával, aki már több tucat ügyben szerzett tapasztalatot.
Mint megtudtuk, minden regionális igazgatóságon működik egy kiválasztási osztály, amely a központilag megadott paraméterek alapján, több adatbázisban is kutatva kiszűri a vizsgálandókat (nagy összegű életbiztosítás, alaptőke-emelés vagy osztalékfizetés a cégben, tagi kölcsön, nagy értékű autó beszerzése stb.). A datamining eredményeként lesz egy listájuk. "Nagyhalakra vadászunk, a bérből-fizetésből élők többségének nincs esélye, hogy a látókörünkbe kerüljön, csak ha megmagyarázhatatlannak tűnő vagyongyarapodás mutatkozik" - mondta az egyik revizor.
A vizsgálatba vont személyeknek az adószakértők általában az időhúzást javasolják. A revizorok szerint helytelenül, mert ezért akár mulasztási bírság is járhat. Határozottan állítják, hogy jobb és kifizetődőbb együttműködni. Alkudozni nem lehet: a feltárt adóhiány elengedésére/csökkentésére nincs törvényes lehetőség. A legdivatosabb a tagi kölcsön, ennek forrásául a zöm kölcsönszerződést mutat fel. A nagy összegű kontraktusok inkább korábban voltak jellemzőek, manapság a többtucatnyi, néhány százezer forintos vagy maximum egymilliós szerződés a népszerű. Az adóhatóság ilyenkor nem rest beidézni az összes delikvenst, ha pedig akár csak egynél is fölmerül, hogy adózott jövedelméből aligha adhatott egy fillért is kölcsön, az illetővel szemben is megindítják a kapcsolódó vizsgálatot. Többen ekkor látják elérkezettnek az időt annak bevallására, hogy a kölcsönszerződést csak szívességből írták alá, az APEH tekintse azt tárgytalannak.
Inkognitójukat megőrizni kívánó revizor forrásaink bizonyos értelemben rutinmunkának tekintik a vagyonosodási vizsgálatot: végül is arról van szó, hogy összehasonlítják a kiadási és a bevételi oldalt. Ha egyezik, rendben, ha nem egyezik, akkor nincs rendben.
A rossz oldalon
"A játékszabály az elmúlt 15 évben a következő volt: csináld meg a vállalkozásodat, dolgozzál, fizesd meg a minimálbér után a járulékokat, számla nélkül add el a szolgáltatásodat/árudat, közben szorgalmasan gyűjtsd a költségszámláidat, ha a házipénztáradnak szüksége van tagi kölcsönre, akkor adjál kölcsön magadnak, aztán majd lesz valahogy. Működött is a dolog, a vállalkozói réteg erősödött, fogyasztott, költötte a feketejövedelmét, természetesen nagyrészt olyan helyen, ahol szintén nem kapott róla számlát, és így tovább, körbe-körbe.
Én nem Svájcban nem vallottam be a jövedelmemet, hanem egy olyan országban, ahol egy nap minimum ötször teszik fel nekem azt a kérdést, hogy számlával vagy számla nélkül, ahol az APEH egy volt elnöke hathatós közreműködésével és asszisztálása mellett adtak el - ha jól emlékszem - 21 céget milliós köztartozásokkal, ahol az ország parlamenti pártjai a többszörösét költik el választási reklámra a törvényesen megengedettnél, ahol az ország egészségügyét a hálapénz tartja össze. (Természetesen az alulfizetett, minimálbéren tengődő orvosi kar is a feketegazdaságból él, de az is megérne egy gondolatmenetet, hogy például a klasszikus szülész-nőgyógyász orvosok egzisztenciális körülményeit miért nem firtatja az adóhivatal, amikor olyan egyszerű lenne. Talán ez tényleg alapjában rengetné meg ezt a torz rendszert!) És ahol az ügyvédek átlagos bruttó jövedelme 128 000 forint. S nem utolsósorban: olyan országban nem vallottam be a jövedelmem, ahol az adóhivatali korrupció éppen olyan mindennapos jelenség, mint bárhol az országban. A morálról ennyit. És ilyenkor hol volt az én drága, szigorú revizorom?
Hogyan is kezdődik egy ilyen vizsgálat? Feljelentjük egymást. (É) Egy vidéki városban élek, ahol mindent tudni lehet. Az adatok áramlanak, aztán valahol valaki egy irodában eldönti, hogy akkor most ki lesz a következő. A folytatás: kérnek egy nyilatkozatot a vagyoni helyzetre vonatkozólag, aki nem felkészült, az akkor és ott kitölti, ahogy tudja. (É) Aztán sokáig nem történik semmi, nem jön levél, persze a hivatalban gőzerővel dolgozik a gépezet. Általánosságban el lehet mondani, hogy a vizsgálat első felének eredménye - amit jegyzőkönyvben rögzítenek - egy bődületes összeg, persze ez is a taktika része, mert innentől kezdve megfordul a bizonyítás, és az adóalany feladata, hogy cáfolja a számokat, ami sokkal macerásabb, mint állítani valamit (megalapozatlanul, hülyeségeket). Szintén általánosságban el lehet mondani, hogy ezek a számítások és bizonyítások rendkívül felületesek, nálam még durva számolási hiba is előfordult (persze a káromra), de nem is ez a lényeg, hanem hogy az ügyfél beszarjon, és általában ez be is következik. Aztán jöhetnek a magyarázatok, ezekről éppen elég cikk szól a hazai sajtóban, ezek előszeretettel említik a fantasztikusabbnál fantasztikusabb magyarázatokat. Ilyen is van, de az igazság másik oldala az, amikor valós, igazoltan megtörtént esetet minősít a revizor életszerűtlennek, és dobja a kukába az érveket saját kénye szerint. Az ügyfél tanúit nem szívesen hallgatják meg, ez szintén gyöngítené a megállapításukat. Egy ismerősömnek sikerült tanút beidéztetnie, örült, aztán meg nem. A tanú bement, és mielőtt elkezdte volna mondani, a revizor célzott rá, hogy utánanéztünk a kedves tanúnak is, lenne itt egy-két tisztázatlan dolog, de mivel ő nem rossz ember, ezért arra kérné a kedves tanút, hogy menjen haza, gondolja át a vallomását, majd két nap múlva jöjjön vissza. A tanú megerősítette az APEH-álláspontot, és azóta is haragban áll az ügyféllel. (É)
Az alapesetnél maradva: az ügyfél észrevételezi a jegyzőkönyvet, hozza a bizonyítékait, izzad, érvel, vitázik, vajmi kevés sikerrel. A hivatal az elsőre kialakított véleményében mozdíthatatlan, nem fogad el közjegyzői nyilatkozatokat, szakértői véleményeket, szerződéseket, figyelmen kívül hagyja a józan ésszel belátható tényeket, és életszerűtlennek minősít mindent, amit akar. De akkor már általában elhangzik a bűvös kijelentés: keressük meg a közös nevezőt. Igen, az államigazgatási szerv alkura hívja az állampolgárt (törvényesség), mert neki az jó, nem kell évekig bíróságra járni, pár hét alatt le lehet zárni az ügyet, gyorsan pénz lesz belőle, eredményességét bizonyítja magának a hivatal, jöhet a prémium! Az összeg általában a kiinduló összeg fele (ami persze csak akkor értendő, ha megígérem, hogy nem fellebbezem meg az első fokú döntést), és akkor úgy kell éreznem, hogy jól jártam, és így is van.
Nem vagyok adócsaló, soha nem tartoztam senkinek, a járulékainkat mindig befizettem időben, évek alatt létrehoztam egy vállalkozást, amely 20 embernek adott munkát, havonta adó és járulék címén több millió forintot fizettem be. Tavaly már elhatároztam, hogy mindent úgy csinálok, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, mindenki számlát kap, nem minimálbéren dolgoznak a dolgozók stb. A tavalyi intézkedések után egy év alatt csődbe mentünk, a vállalkozást megvette egy másik cég, amely trükközik, nem ad számlát, feketén dolgoznak nála, megy is neki. A feleségemmel komolyan fontolgatjuk, hogy mindent pénzzé teszünk, és elhagyjuk az országot. Gyakorlatilag mindegy, hogy hova, de ennek így nincsen értelme."
*
Az írást, amelyet rövidítve adunk közre, Aladár küldte szerkesztőségünkbe. Váltottunk vele néhány e-mailt, amiből kiderült: 3 millió forintos törzstőkéjű kft.-jét 1998-ban alapították, a 15 embernek munkát adó cég a múlt évben 20 millió forint adót és járulékot fizetett. A vagyonosodási vizsgálatot a 30 milliós nagyságrendet közelítő tagi kölcsönök miatt indították, ehhez járultak még ingatlan- és autó-adásvételhez kapcsolódó "problémák". Az adóhiányt 8 millió forintban, a befizetendő összeget - bírsággal, késedelmi kamatokkal együtt - 14,7 millió forintban állapította meg az adóhivatal.
Az esetet az APEH ekképp kommentálta lapunknak: "Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal vizsgálatai során a tények alapján dönt, az adóigazgatási eljárás az alku fogalmát nem ismeri. Az adóhatóság vezetői, valamint a hivatal belső ellenőrzési rendszere folyamatosan vizsgálja a revizorok szakmai tevékenységét és a törvényi előírásoknak megfelelő munkavégzését. Indokolt esetben szuperrevízióval a korábbiakban lefolytatott ellenőrzések felülvizsgálhatók. Konkrét ügyben állunk szíves rendelkezésére."
