"Ma sem a választási eljárásról szóló törvény (Ve.), sem más jogszabály nem határozza meg a választókerületek területének módosításánál irányadó szempontokat. Nincs törvényi szabály, amely a megengedett eltérés mértékéről rendelkezne (...). Hiányoznak azok a törvényi garanciák is, amelyek biztosítanák, hogy a kormány (...) eljárása megfeleljen a kiegyensúlyozottság és elfogulatlanság követelményeinek" - mondta ki két évvel ezelőtt az ügyben hivatalból eljáró Alkotmánybíróság, arra kötelezve a képviselőket, hogy 2007. június 30-ig tegyék arányosabbá a választókerületi rendszert.
Idén márciusban a frakciók a házelnök és Fodor Gábor (SZDSZ) kezdeményezésére nekiveselkedtek az új szabályok megalkotásának, de
mindössze egyetlen ötpárti
egyeztetésre futotta az erejükből. Az ellenzék és a koalíció a legapróbb kérdésekben is összekülönbözött, és a feloldhatatlannak tűnő ellentétek miatt kizárt, hogy 2010-ig rendeznék a problémát.
Az egyéni választókerületek számát még az utolsó pártállami Országgyűlés állapította meg, a körzetbeosztást pedig egy minisztertanácsi rendelet hirdette ki 1990 első napjaiban. A rendszerhez azóta sem nyúlt senki, pedig a demográfiai változások miatt jelentős aránytalanságok, torzulások alakultak ki. Míg Gödöllőn 67 ezer szavazóra jut egy mandátum, az egyik veszprémi körzet képviselője mindössze 27 ezer választópolgár érdekeit képviseli a parlamentben. Budapesten - elsősorban az agglomeráció elszívó hatása miatt - 1990 óta 130 ezer fővel csökkent a választásra jogosultak száma. (Lásd: "Megtanultuk a választási rendszer játékszabályait", Magyar Narancs, 2006. május 11.) A pártok mozgásterét jelentős mértékben szűkíti az AB 22/2005-ös határozata, amely részletekbe menő útmutatót tartalmaz az átalakítás mikéntjéről. Az alkotmányőrök előírták, hogy a legnagyobb és legkisebb kerület között a választók számában nem lehet kétszeresnél nagyobb a különbség, továbbá a velencei bizottság ajánlását figyelembe véve azt is leszögezték, hogy az országos átlagtól legfeljebb 10-15 százalékban lehet eltérni. Az AB szerint a jogalkotónak a lehető legkisebb mértékű eltérésre kell törekednie a területi listákról megszerezhető mandátumok meghatározásakor: ebben is igazodni kell a névjegyzékbe vett választópolgárok számához.
Fodor Gábor az év elején kidolgozott egy komplex javaslatot, melyet a frakciók szakpolitikusai kezdetben reális tárgyalási alapnak neveztek. A tervezet kettővel csökkentené a fővárosi kerületek számát, és elvenne egyet-egyet Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun és Borsod-Abaúj-Zemplén megyétől. A felszabaduló hat mandátumot odaadná Pestnek, Győr-Moson-Sopronnak és Komáromnak. Ezenfelül a pártok megegyeztek abban is, hogy az egyéni kerületek nem léphetik át a megyehatárokat, a budapestiek nem csúszhatnak bele az agglomerációba, továbbá leszögezték, hogy az új rendszerben a választókerületek területileg folytonosak lesznek. "Problémát okozhat, hogy Fodor koncepciója nem a népesség számát, hanem a választásra jogosultakét vette figyelembe. Ugyanis az AB megállapította: a választójog egyenlőségének elve túlmutat a választópolgárok egyenlőségén, mivel az országgyűlési képviselők a politikai közösség minden tagját képviselik" - mondta a Narancsnak Wiener György, az MSZP szakpolitikusa. Ebben az értelemben nem a gödöllői, hanem a szigetszentmiklósi kerület a legnagyobb, melynek 89 ezerhez közelít a lélekszáma.
Az egyeztetés során feszültségeket gerjesztett a jobboldali szakértők azon felvetése, mely szerint a pontos körzetbeosztást a kétharmados törvény mellékletében illene rögzíteni - jelenleg ugyanis a határok kialakításáért a kormány a felelős. Kétségtelen: az alkotmányőrök arra is kötelezték az Országgyűlést, hogy alkossa meg azokat a szabályokat, amelyek tisztáznák, a jövőben mely szervek milyen időközönként, milyen elvek alapján végzik el a szükséges kiigazításokat - de nem vették el a kormány azon jogát, hogy a határokat rendeleti úton szabja ki. Az AB ugyanakkor jelezte: ha bármelyik kabinetet "választási földrajzozáson" kapja, azonnal megsemmisíti a rendeletet. Ellenzékiek szerint a szocialisták fékezték le a tárgyalásokat: attól tartanak, hogy az átalakítással (például a fővárosi karcsúsítással és a Pest megyei kerületek növelésével) mandátumokat veszítenének. Wiener lapunknak azt mondta, nincsenek ilyen aggályaik, a megegyezést az késlelteti, hogy időközben megint felvetődött a kisebb parlament kérdése, márpedig egy 200 fős Országgyűlés esetén a tiszta listás rendszer tűnne egyedül elfogadhatónak.
A lapunk által megkeresett szakemberek szerint elképzelhető, hogy a mulasztásos alkotmánysértésre hivatkozva az eredménnyel elégedetlen fél megóvja a következő voksolás eredményét, ami jelentős belpolitikai turbulenciát okozhat. "Millió más esetben van mulasztás, kizárt, hogy csak ezért semmisítené meg a választás eredményét az Országos Választási Bizottság (OVB) vagy a Legfelsőbb Bíróság" - elemezte a problémakört Halmai Gábor alkotmányjogász, az OVB elnökhelyettese. De nemcsak az aránytalanságokkal van baj, az AB azt is kifogásolta, hogy nincs megfelelően rendezve a szavazás napján a lakóhelyüktől távol lévő választók igazolással történő voksolása, és nem biztosított a külföldön tartózkodók szavazása sem (lásd a Voksturizmus című keretes írásunkat).
Míg a választási rendszer korrekciója továbbra is várat magára, a házszabály módosításáról - kilencéves mulasztást pótolva - megegyeztek a frakciók: hétfőn (lapzártánk után) írták alá az új javaslatot. A pártok megállapodtak abban, hogy
tíz fő lesz
a frakcióalakítás minimuma. A jelenlegi szabályozás csak annyit tartalmaz, hogy 15 fő alatt szűnik meg a csoport: a rendelkezés hiányosságai miatt 1998-ban a 14 fővel induló MIÉP képviselőcsoportja, 2002 és 2006 között a fogyatkozó MDF-frakció körül állt a bál. A jövőben képviselőcsoportot alakíthat az a párt is, amelyik elérte ugyan az ötszázalékos küszöböt, de a listáról bekerült képviselőinek a száma nem éri el a tízet - ha viszont ez alá csökkenne a létszám, a frakció megszűnik.
Házszabályi rangra emelték az eddig csak a gyakorlat és a házbizottsági állásfoglalás alapján működő vezérszónoki rendszert. Rendezték végre a függetlenek jogosítványait: ha sikerül tíz aláírást gyűjteniük a kollégáiktól, ők is kérhetnek szavazást, továbbá a felszólalási, bizottsági jogosítványaikat is szélesítették. Eleget téve az AB 2006. április 24-i felszólításának, pontosan körülírták, ki mennyit beszélhet. A maximum 15 perc, de kiemelt témák idején (költségvetés, alkotmánymódosítás) a 30 perces felszólalás is megengedett.
A módosítások hatálybalépését követően televíziós kamerákat helyeznek el egyes - az Országgyűlés elnöke által kijelölt - bizottsági termekbe is. Persze ragaszkodnak a zártláncú rendszerhez, a szerkesztést az Országgyűlés Hivatala felügyelte stúdióban végzik. Így a tévében továbbra sem láthatunk pilledő, újságot olvasó honatyákat, de az üres padsorok látványával sem idegesítik a jövőben a választókat, mert a "hivatalos" kamera csak a felszólalót veszi majd. A "cenzúra" ellen tiltakozó tévétársaságok (akiket közben a folyosókról is kitiltottak) és a legnagyobb újságíró-szövetség még 2005-ben az Alkotmánybírósághoz fordult, ám a testület idén március 29-én hatáskör hiányában az indítványt elutasította - mivel a közvetítést szabályozó 2003-as házelnöki rendelkezés nem jogszabály, az AB nem semmisítheti meg.
Továbbra is mulasztásos alkotmánysértésben van a parlament az ülésrend és a vizsgálóbizottságok miatt. Az előbbinél a Fidesz szakpolitikusai kötik az ebet a karóhoz: szerintük a mindenkori többség joga eldönteni, hányszor és mikor ülésezik a T. Ház. "Az MSZP és az SZDSZ elfogadhatatlannak tartja az 1998-2002 közötti gyakorlatot (akkor háromhetente ültek a képviselők - M. L. F.), ragaszkodunk a hetenkénti ülésezéshez" - tudtuk meg Avarkeszi Dezsőtől, az alkotmányügyi bizottság szocialista elnökétől. A rendkívüli bizottságokra vonatkozó előírásokról négy éve vitáznak a felek, ám egyelőre csak abban értenek egyet, hogy ezt külön törvényben kell szabályozni. A vizsgálóbizottságok ugyanis rendszeresen beidéznek olyanokat is, akik nem tagjai a parlamentnek, márpedig a házszabály a civilekre nem vonatkozik. A kormánypártok legfőbb feltétele, hogy a bizottságok létrehívását ne lehessen megakadályozni - az Orbán-kabinet idején ugyanis minden kezdeményezésüket kilőtték. A jelenlegi módosítás csak annyit tartalmaz: a "kormány vagy bármely kormányzati szerv tevékenységét vizsgáló bizottság elnöke az érintett kormány ellenzékéhez tartozó képviselő".
Voksturizmus
A tavalyi választások után az AB megállapította, hogy a Vetv. hiányosságai visszaélésekre adnak alkalmat. Az igazolással történő voksoláskor előállhat az a helyzet, hogy a választópolgár akkor is szavazhat a második fordulóban, ha azon a településen, ahol az első fordulóban voksolt, a szavazás érvényes és eredményes volt - ez pedig az AB szerint torzíthatja az eredményt. Az uniós csatlakozáskor hatályba lépett alkotmánymódosítás ugyan biztosította a külföldi voksolás lehetőségét, de a pontos szabályokat lefektető törvényt az AB 2004-ben megsemmisítette. 2005-ben a parlament végül pótolta a hiányosságokat, de csak ideiglenes jelleggel, ugyanis a külhoni szavazásra vonatkozó passzusok 2009 végén érvényüket veszítik. Az egyeztetések során a legnagyobb vita az elektronikus szavazásról alakult ki - a jobboldalnak averziói voltak ezzel a módszerrel -, pedig így jelentős mértékben lehetne csökkenteni a költségeket (közel 20 ezer forintba kerül egy voks). Répássy Róbert, az alkotmányügyi bizottság fideszes alelnöke lapunknak azt mondta, pártja felülvizsgálja korábbi álláspontját, megfontolják, hogy legalább a külképviseleteken - ellenőrzött körülmények között - lehessen elektronikusan voksolni.
Döglött ügyek
Az AB eddig 510 esetben foglalkozott mulasztásos alkotmánysértést feltételező indítvánnyal. A testület 73 esetben találta megalapozottnak a kifogásokat, ám 12 esetben a törvényhozó nem tudta időben pótolni a hiányosságokat. Az Országgyűlés 15 éve késlekedik a kisebbségek képviseletéről szóló szabályozás megalkotásával (a legutóbbi kísérlet, a 2005-ben becikkelyezett kedvezményes mandátum fennakadt az alkotmányőrök szűrőjén). 1997 óta húzódik azon magyar állampolgárok kárpótlása, akiknek vagyonát a második világháború után a győztes hatalmak sajátították ki. Három évvel ezelőtt a kormány előrukkolt egy tervezettel, de az ügyet rövidesen ejtették. Az igazságügyi tárca (IRM) az érintett érdekképviseleti szervezetekkel további egyeztetéseket folytatott, amelyek mind ez idáig nem vezettek eredményre. Az 1946-os lakosságcsere-egyezményben a csehszlovák állam a kitelepített magyarok 50 hektárt meg nem haladó területű ingatlanjaiért kártalanítási kötelezettséget vállalt azzal, hogy a kártalanítás mértékéről megállapodik a magyar állammal. Ám Magyarország még mindig nem érvényesítette jogos követelését - pedig az AB 2004. júni-us 30-ig adott haladékot az ügy rendezésére.
Az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvény hiányosságait féléves késéssel pótolta a kabinet, de még nem lépett hatályba, ugyanis az államfő 2006 decemberében előzetes normakontrollt kért az AB-tól. Késlekedik a szabálysértési törvény módosítása is, pedig egyes alkotmánybírák szerint a 72 órás elzárást lehetővé tevő passzusok már a személyi szabadságot korlátozzák. Idén év végén jár le a népszavazási törvény kiegészítésére az AB által adott határidő (lásd: Burkolt önkritika, Magyar Narancs, 2007. május 24.). Míg az IRM alkotmányba emelné a kötőerőre vonatkozó szabályokat (azaz meddig kötelezi az Országgyűlést a referendum eredménye, illetve ugyanabban a kérdésben meddig nem lehet újabb szavazást kiírni), a Fidesz a jogorvoslati rendszert szeretné egyszerűsíteni, továbbá tisztázná az OVB és az AB viszonyát. Nem tudni viszont, mi lesz a szintén "mulasztáson kapott" médiatörvénnyel. A kancellária honlapjára szeptemberben kikerült egy, az új törvényt előkészítő terjedelmes dokumentum, de az kimondja: "az anyag nem a kormány hivatalos álláspontját tükrözi". Az idő sürget, ugyanis az alkotmánybírák júniusi határozatukban januári hatállyal elvették az ORTT "elsötétítési" jogát (lásd: Jogában áll hallgatni, Magyar Narancs, 2007. augusztus 2.). Pénteken a parlament elé került egy ötpárti módosító, amely átmeneti jelleggel rendezné az ORTT kifogásolt jogosítványait - kérdés, hogy a hátralévő időben sikerül-e azt elfogadtatni a képviselők kétharmadával.
