Baranyi Krisztina: A függetlenségem nagyon fontos

A Kutyapárt, a Momentum, az LMP és a Párbeszéd támogatásával az MSZP és a DK jelöltje, no meg a Fidesz ellen indul a polgármesteri székért Baranyi Krisztina, Ferencváros első embere. Beülne a Fővárosi Közgyűlésbe is, de a függetlenségéhez kutyás jelöltként is ragaszkodik.

Magyar Narancs: A hétvégén jelentette be, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) listáján indul a választásokon. A felkérés pár hete érkezett. Mi tartott ennyi ideig? Mi volt a dilemma?

Baranyi Krisztina: Először egyszerűnek tűnt ez a kérdés, mert nem számítottam három felkérésre. Van néhány ember, akinek a véleményére különösen számítok a munkám során, velük elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mit jelent az indulás. Mi történik a közösségünkkel, az egyesületünk jelöltjeivel, a támogatóinkkal, velem, a „brandemmel”, ha egy pártlistára felmegyek. Mi történik, ha ott első vagyok vagy második, mi történik, ha bekerülök a Fővárosi Közgyűlésbe, vagy ha nem kerülök be. Nagyon sok mindent mérlegre tettünk. A kerület érdekeit természetesen elsősorban. A döntés megszületett, utána jött, hogy a három felkérés közül kiét fogadjam el.

MN: Melyik volt a másik kettő?

BK: A Momentum nyilvánosságra hozta, az szintén egy listavezetői felkérés volt. A harmadik párt a felkérést nem hozta nyilvánosságra, és nem is vagyok felhatalmazva, hogy megtegyem. Ők a második helyet ajánlották fel. Örültem, hogy többen is szeretnének velem együtt dolgozni fővárosi ügyeken. Azok a helyi képviselők, akik 2019-ben rivális polgármesterjelöltet állítottak, és most is ellenem indulnak, visszatérően vádolnak összeférhetetlenséggel. Úgy tűnik, hogy legalább három párt vezetése ezt másképpen látja. A döntés már két-három hete megszületett, de a kampánykezdetre időzítettük a bejelentést. Mindhárom párt támogatóan és őszintén állt a dologhoz. A kezdetektől figyelembe vették, hogy a függetlenségem nagyon fontos, nem kértek tőlem semmilyen szavazási fegyelmet. Ezek a nulladik feltételeim voltak. Végül azért döntöttem az MKKP mellett, mert van közvetlen tapasztalatom: egyrészt az alpolgármesterem miatt, aki társelnök a Kétfarkúaknál, másrészt Kovács Gergely munkáját követve az elmúlt négy évben. Látom, hogy a viccpárton túl vagy az azon kívüli mezőben hogyan működnek. És nagyon jó tapasztalataim vannak.

MN: A képviselő-testület ellenzéki tagjaival sosem indult egyeztetés? Mert bár a testületi üléseken napirend előtt rendre elhangzott az, hogy hány száz napja nem sikerült tárgyalóasztalhoz ülni, akkor élénkült meg a kommunikáció, amikor már tárgyalások folytak egy másik jelölttel.

BK: Amikor először megkeresett a helyi frakcióvezető azzal, hogy tárgyaljunk a közös indulásról, már három párt bejelentette, hogy támogatnak, mert elégedettek a korábbi munkámmal. Akkor elmondtam a frakcióvezető úrnak, hogy tőlük nem kaptam semmilyen hasonló jelzést, sem a helyi képviselőktől, sem a pártjaik vezetésétől.

MN: Meglepte volna, ha érkezik ilyen?

BK: Meg. Ez a két párt nem úgy működik, ahogy én elképzelem a politikát. Ez egy 30 éves módszer, szokás: nézzük meg, ki hol indul, mert ha én itt, akkor a III. kerületben ő nem, vagy ha Székesfehérváron ő, akkor Baján amaz nem. Én nem szeretem ezt, nincs cserealap. Elmondtam, hogy ha a párt az eddigiek alapján támogatni szeretne, akkor azt jelentse be és leülök tárgyalni arról, hogy a képviselőik milyen szerephez juthatnak az elkövetkezendő öt évben. Ez nem történt meg.

MN: És az meglepte, hogy Gegesy Ferenc ismét ringbe száll?

BK: Nagyon meglepett, nemcsak engem, hanem a teljes kabinetet. Négy évig együtt dolgoztunk. Minden kabinetülésen itt ült, ami sokszor öt-hat órát jelent egyhuzamban. Nagyon kevés kérdésben volt ellenvéleménye. Nem mutatott arra jel, hogy benne valamilyen szakmai vagy városvezetői ügy miatt tüske maradt volna.

MN: Azt mondják, hogy a szakításuk oka valamilyen összeveszés volt.

BK: Dehogyis, semmilyen összeveszés nem volt. Novemberben azt mondta, december végéig marad, mert 2024 már csak a kampányról fog szólni, osztozkodásról, pártalkuról. Szó szerint azt mondta, unokázni és utazgatni megy. Kis búcsúbulit is szerveztünk, erről ki is tettem az oldalamra egy képet, pont amiatt, mert azt terjesztette valaki, hogy itt összeveszés volt. Semmi ilyesmi nem volt. De nem emiatt lepődtünk meg a leginkább, hanem azért, mert akik felkérték, a helyi MSZP mostani és a háttérben lévő korábbi tagjai, ők buktatták meg 2010-ben húsz év sikeres polgármesterség után, illetve 2014-ben, amikor én már képviselőjelöltként az ő csapatában voltam. Mostani indulása valóban nagy meglepetés és nagy csalódás is, hiszen konkrétan elárult bennünket.

MN: Lehetséges bármiféle visszalépés, hogy csak egy jelölt legyen a Fidesszel szemben?

BK: Én nem fogok visszalépni, az egész biztos. A többiek nevében nem tudok nyilatkozni. Gegesy Ferencen kívül is van polgármesterjelölt.

 

Fotó: Palágyi Barbara

 

MN: A Gegesy és az ön közti szakmai vita nagyjából az Ecseri úti metrófelszín-felújítás kontra tömbrehabilitáció volt. Az Ecseri út a következő ciklusban vélhetően elkészül.

BK: Ha rajtam múlik, mindenképpen.

MN: A tömbrehabilitáció egy kicsit összetettebb, mert azt nem lehet egy ciklus alatt elvégezni. Ezzel kapcsolatban elég kemény kritikákat is kapott, hogy ez nem volt megfelelően hangsúlyos ebben a ciklusban.

BK: Szerintem ezek a kritikák alaptalanok. A ’90 óta tartó tömbrehabilitáció Gegesy Ferenc szívügye. Ez olyan önkéntes vállalás volt, ami nagyon kevés helyen valósult meg. A többi kerületben ezeket a lakásokat már a rendszerváltás után eladták a bérlőknek, magukra hagyva őket abban, hogy a százévesnél is idősebb vagy közel százéves házak karbantartását, felújítását összehozzák. Itt teljesen más utat választott a polgármester úr: ezt a hatalmas lakásállományt, ami több száz házat jelentett, önkormányzati tulajdonban tartotta, és gyakorlatilag minden forrást erre fordítva akkor adta el a lakóknak a lakásokat, miután az önkormányzat felújította e házakat. Erre sokkal több forrása volt, mint nekünk bármikor is, hiszen abban az időszakban nemcsak kerületi, hanem jelentős állami, fővárosi és később uniós pénz is jött rá.

MN: A nyolcadik kerületben minden háznál van valami fejlesztés, így apránként újul meg több ház.

BK: Itt pont az volt a lényeg, hogy semmilyen apránkénti felújítás nincs. Sokszor beszakadó tetőkre sem költöttek. Leszakadtak lépcsők a Fidesz regnálásakor, és nem rendeltek meg statikai vizsgálatot. Mi átfogó statikai és műszaki szakvizsgálatokat rendelünk meg az összes háznál, ami még maradt. 36 házról beszélünk. Ez volt az első, amiben nem értettünk egyet Gegesy Ferenccel. Ő először ellenezte a statikai vizsgálat elrendelését is. Az volt az érve, hogy nekünk akkor papírunk lesz arról, hogy ezekre költeni kell, és akkor nem fog megfelelő ütemben haladni a tömbrehabilitáció.

Harminc évig nem aszerint ment a felújítás, hogy melyik ház milyen állapotban volt, hanem részben városképi szempontok alapján, részben ad hoc módon, hogy a polgármester melyik tömböt szerette volna, vagy melyik ház lakói rágták a képviselő fülét. Mi viszont úgy voltunk vele, hogy legyen világos sorrend a műszaki állapot alapján. Ezt szakvélemény alapján tártuk a testület elé, a testület megszavazta, ezzel egyetértett. Azok a képviselők, akik Gegesy oldalán állnak, ezt most nehezményezik. Fontos, hogy volt egy csaknem két évig tartó Covid-járvány. Minden leállt, hiszen senki nem látta előre, hogy mennyi pénz kell a védekezésre. Elvették a parkolási bevételeinket, elvették a gépjárműadót, két évig gyakorlatilag nem tudtunk városrehabilitációval foglalkozni. Az előző, fideszes vezetés nem hagyott itt kész terveket, hogy csak el kellett volna kezdeni az építkezést; mindent nulláról kellett csinálni. Most ott tartunk, hogy egy házat átadtunk a múlt héten, egy másiknál most zárult le a közbeszerzés. Szintén városrehabilitáció, hogy 15 rossz állapotú házból költöztettünk ki embereket összkomfortos, 21. századi körülmények közé. Ez több mint 300 család. Vannak olyan üres lakásaink, amelyeket a műszaki állapotuk miatt már nem ajánlottak ki bérlőknek. Ezeket felújítottuk, egy-egy lakást 4–6 millió forint közötti átlagköltséggel, és visszavettük a lakásállományunkba. Így tudtuk a 15 ház kiköltöztetését felgyorsítani.

MN: Polgármestersége alatt látványosan „kilépett” a kerületből. Ennek a legkisebb része, hogy liftet kellene csinálni a Boráros térre, ami egy fővárosi projekt része, de a Fudan Egyetem körüli utcák átnevezése is idetartozik. Mennyire értékelik a választók ezt? Nem mondják, hogy előbb a saját kertünket kéne kikapálni?

BK: Ez számomra is kérdés volt. Azt tapasztalom, hogy ebben a nagyvárosban mindannyian budapestiek vagyunk elsősorban, és senki nem vallja magát kizárólag IX., XXI. vagy IV. kerületinek. A legnagyobb dicséret, amit eddig kaptam, ha jól emlékszem, a fudanos történet után volt, amikor azt mondták: újra büszke vagyok arra, hogy ferencvárosi vagyok. Azt azért nem kéne elfelejteni, hogy ezek mind ferencvárosi ügyek. Nem én döntöttem úgy, hogy a Fudan Egyetemet ebben a kerületben építsék majd föl. Mit kellett volna tenni? Nem kellett volna tiltakoznom? Vagy túl sikeres volt a tiltakozás? Mit kellene tennem, amikor jelentkezik a TASZ, hogy a Pride hónapban lefestene szivárványszínűre egy padot? Nem kéne felkarolnom a civileket? Akiket mindenki nagy hangon, sajtóközleményekben támogat, de ha arról van szó, hogy lefestenek egy padot, idejönnek, mert tudják, itt meg is tudják tenni. Mit kellene tennem akkor, amikor szembesülök a családon belüli erőszak problémájával? Az állami ellátórendszerben megdöbbentően kevés férőhelyet biztosítanak az otthonról menekülőknek. 2020 legelején indítottuk el a programot, amely ezeket önkormányzati férőhelyekkel egészíti ki, tehát tényleges segítséget nyújt. Valódi értelme akkor lenne, ha ehhez más települések is csatlakoznának, de ezt sajnos eredménytelenül kezdeményeztem az önkormányzatoknál, máig nem tudom, hogy miért. Önállóan vezettük be a programot, és sajnos állandó telt ház van. De akkor nekem ezen nem kellett volna gondolkodnom? Az Illatos út is ilyen. Itt van a mi kerületünkben, de általános tapasztalat, hogy az állam nem áll helyt az országszerte jelentős mérgezést okozó szennyezések ügyében. A parkolással képviselőként is sokat foglalkoztam, budapesti probléma. Amikor a Fidesz alatt ez ellen küzdöttem, a kerületben a nullához közelített a parkolásból származó eredmény. Most egymilliárd forintnál tartunk.

MN: Ez egy fél Ecseri úti felújítás.

BK: Jó, hogy említi. A ház, amelyet átadtunk, harminclakásos; 1,6 milliárd forintba került 30 család lakhatásának a megoldása. Az Ecseri út felújítása pedig, mely területet naponta 30 ezer ember használja, kétmilliárd forint lett volna.

MN: A lakhatás nem ugyanaz, mint az utazási élmény.

BK: Nem kizárólag az utazási élmény. Az a lakótelep kapuja. Azok az ingatlanok fel fognak értékelődni, mert nem mindegy, hogy milyen a környezet. Itt harminc évig a rehabilitációra költötték szinte az összes meglévő forrást. Nem jutott köztéri felújításra egyetlen forint sem, kivéve a Ferenc teret, amely a fideszes polgármester körzete volt. A Bakáts teret is mi újítottuk fel. A Pöttyös utcai metrófelszínen is indul a munka. 60 ezer ember él a kerületben, közterületre meg harminc éven át semmit nem költ ez a kerület? Én egy kicsit azért ezt aránytalannak érzem. Az említett harminc ház felújítása mai árakon közel 60 milliárd forint. Ezt senki nem tudja megcsinálni egy ciklus alatt, de kettő alatt is csak úgy sikerülne, ha minden forrást erre fordítanánk. Egy várost nem lehet úgy vezetni, hogy kizárólag házfelújításra költünk azért, mert harminc évvel ezelőtt az akkori polgármester így döntött. A közterület is a miénk, mi járunk rajta, a mi gyerekeink játszanak a játszótereken. Ezeket a lakásokat utána eladjuk a lakóknak. Miközben a rehabilitációval minden szereplő jól jár, mégiscsak közpénzforintok milliárdjait költjük olyanra, amit utána magántulajdonba adunk.

MN: Piaci áron?

BK: Dehogy. 50 és 70 százalék közötti áron, húszévi részletre. De hosszú távon ez még így is felelősebb gazdálkodás, mint megtartani a lakásokat, amelyeket jóval többe kerül fenntartani, mint amennyi a bérleti díjból befolyik a közösbe. Ez a Gegesy-féle koncepció fontos része. Ellenezte viszont eddig a lakások eladását a most őt támogató képviselők jelentős része. Határozottan ragaszkodtak ahhoz, hogy semmilyen ingatlant, a meglévő telkeinket sem lehet eladni.

MN: A kerületben van a legnagyobb rozsdaövezet a fővárosban, de ezt azért messze nem lehet kerületi, sőt még talán fővárosi szinten sem hasznosítani. Mennyire reális az, hogy belátható időn belül elindul valamiféle gondolkodás erről?

BK: A gondolkodás elindult a ciklusom elején, akkor még volt uniós és hazai forrás. Le is zárult több olyan nagy közlekedési projekt tervezése, mint a Galvani híd, a HÉV felújítása és meghosszabbítása, a Déli Városkapu Projekt, a Diákváros Projekt terve. Aztán Lázár János miniszter lehúzta ezeket a projekteket, illetve a Fudan ellehetetlenítette a Diákvárost meg a Déli Városkaput. Igazi városvezetői cél lehet az itt meglévő rozsdaövezetet bevonni a város vérkeringésébe. Csodás Duna-parti lakóterületeket lehetne építeni, illetve akár irodasort a Soroksári út mentén. A belvároshoz viszonylag közeli területre tudnánk visszacsábítani az agglomerációból a kiköltözötteket.

MN: Elrettentő példaként meg ott van az a vágóhidas szörnyű beruházás.

BK: Az borzasztó, de azt nehogy nekünk tulajdonítsa.

MN: Nem, csak az jól mutatja, hogyan lehet rosszul csinálni egy városrész-rehabilitációt.

BK: Ráadásul rozsdaövezeti kedvezményt kaptak erre egy olyan részen, amely mellett a Müpa meg a Nemzeti Színház van. Lehet, hogy húsz évvel ezelőtt városszélnek minősült, de az minden, csak nem rozsdaövezet. Semmi nem mehet komplex Budapest-politika nélkül. Ahhoz, hogy megőrizzük az értékeinket, hogy ebben a városban olyan dolgok épüljenek, amelyek nem teszik tönkre a városképet, amelyek megőrzik az értékeinket, ahhoz fővárosi, kerületi és országos munka is kell. Amíg ellenzéki a főváros, addig olyan nem fordulhat elő, hogy hozzájárulunk ahhoz, hogy egy műemlék épületet leromboljanak, és négy darab 12 emeletes panelt húzzanak fel a helyére.

Nem hajlik

Nem törik, nem hajlik – ez Baranyi Krisztina jelmondata az önkormányzati kampányban. Kétségtelen, se nem törik, se nem hajlik – de hogy ez mennyiben könnyíti meg a munkát, más kérdés. A Ferencvárosban a 2019-es győzelem után a civil polgármester egy a háta közepére sem kívánt testülettel kezdett neki a munkának – a testület meg egy a háta közepére sem kívánt polgármesterrel. E helyzetben a Fidesz képviselői, mint Churchill a viccben, csak egy szivart kértek.

A polgármester és a nem fideszes többség közötti ellentét nem csökkent az elmúlt öt évben, sőt. Háttérbeszélgetéseink alapján ennek egyrészt az az oka, hogy az MSZP–DK-duó sosem szívelte Baranyit, a Momentum képviselői pedig nem tudták feldolgozni, hogy nem az ő jelöltjük nyert; másrészt az, hogy Baranyi nem viselt el semmilyen személyes, stikában elintézett ügyletet, pozícióba rakott cimborát. A testületi többség viszont Baranyi nélkül is meg tudott szavazni ezt-azt. Mindez odáig fajult, hogy egy átlag képviselő-testületi ülés nemigen telik el durva, személyeskedő megjegyzések nélkül. Ebben Baranyi ugyanúgy megkapja, hogy Facebook-politikus, rágalmazó ámokfutó és nem tesz semmit a kerületért, ahogy a momentumos Takács Krisztián azt, hogy ostoba vagy éppen hülye, bizonyos cégek pedig lopnak, csak ügyesen lepapírozzák. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a december közepén tartott ülés egyik napirend előtti felszólalása az volt, hogy „mielőtt nekiállunk egymást anyázni, kívánjunk boldog karácsonyt”. Talán ez volt azon a napon az egyetlen dolog, amiben mindannyian egyetértettek.

Ebben a hangulatban kellett volna elkezdeni tárgyalni arról, hogy melyik párt támogatja Baranyit és melyik nem, illetve ezért mit kérnek cserébe. A polgármester meg tudott állapodni a Momentummal – igaz, a képviselő-testület három momentumos tagja kilépett a pártból, mert a pártvezetés határozott kérése és utasítása ellenére is folyton nekimentek Baranyinak –, a Kétfarkúakkal és a Párbeszéddel, ám nem sikerült tárgyalóasztalhoz ülni a DK-val és az MSZP-vel. Baranyi szerint őt nem kereste a pártvezetés hivatalosan, a képviselők szerint viszont keresték, de Baranyi nem reagált. Torzsa Sándor szocialista képviselő minden testületi ülésen napirend előtt elmondta, hogy a polgármester hány száz napja nem reagál a pártok megkeresésére, pedig most már össze kéne fogni.

Valójában ennek nem volt realitása. Baranyi saját csapatot szervezett, velük vág neki a választásoknak. Ez érdekes helyzetet teremtett volna a DK–MSZP és a kiugrott momentumosok csapata számára – de találtak saját polgármesterjelöltet, Gegesy Ferencet. Gegesy 1990-től 2010-ig vezette a IX. kerületi önkormányzatot, akkor épp a mostani szövetséges szocialisták golyózták ki azzal, hogy ráindították a saját jelöltjüket, majd 2014-ben ellene kampányoltak. Baranyi polgármestersége alatt Gegesy tanácsadóként dolgozott, aztán 2023 novemberében jelezte: felmond. Nem akart vitát vagy rossz hangulatot, így magánéleti indokokra hivatkozott. Valójában, mint azt a Narancsnak elmondta, olyan szakmai vitája támadt Baranyival, amelyet nem látott áthidalhatónak. Gegesy azt szerette volna, ha a rossz állapotú, önkormányzati tulajdonban lévő házak felújítására fordítanák a költségvetés minden mozgatható forintját, Baranyi ezzel szemben másra is költeni akart, például közterekre, közlekedési csomópontok felújítására. Így az Ecseri úti metrófelszín rekonstrukciója előnyt élvezett egy felújítandó házzal szemben; a térrendezés költségéből kijönne egy komplett ház felújítása. Ezt Gegesy nem akarta támogatni, s mivel kisebbségben maradt e véleményével, nem látott más lehetőséget, felállt.

Az MSZP-s, DK-s és exmomentumos képviselőkből álló csoport szinte azonnal elkezdte győzködni, hogy induljon el Baranyival szemben. Szépen nyomon követhető a testületi ülések jegyzőkönyve alapján, hogy novemberben megszavaztak a bizottságok olyan tételeket, amelyeket aztán egy-két hónappal később felháborodottan dobtak vissza és kérdőjeleztek meg. Közben Gegesy neve felmagasztosult, megkerülhetetlen tényezőként hivatkoztak rá. Végül három hónapig tartó ostrom után Gegesy beadta a derekát, és igent mondott a Baranyi nélküli összefogásnak.

Kettőjükön kívül indul még a jobbikos Szilágyi Zsolt, ő azonban aligha veszélyezteti bárki győzelmét. Június 9-én lehet, hogy az történik, ami 2010-ben: a Fidesz lesz a nevető harmadik (negyedik), pedig a jelöltjüknek, Gyurákovics Andreának ki-ki alapon aligha lenne esélye akár Baranyival, akár Gegesyvel szemben. Gyurákovics régi motoros (állandó vendég a Hír Tv-ben és a Pesti Srácoknál), rutinos is, olyannyira, hogy 2019-ben a városfejlesztési bizottságban olyan társasházaknak szavaztatott meg lakásfelújítási támogatást, amelyeknek ő maga volt a közös képviselőjük.