Belvárosi üzletbezárások: V. úr üzen

szerző
Elliott Ness
publikálva
1997/32. (08. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A nemzetközi sajtóban soha nem tapasztalt érdeklődés nyilvánult meg idén nyáron a magyar idegenforgalom iránt. Világlapok óvták olvasóikat, nehogy meggondolatlanul kipróbálják a híres magyar konyhát, vagy bevegyék magukat fővárosi bárokba. A nagykövetségek feketelistákat állítottak össze azokról a különösen veszélyes egységekről, ahol felgépelt fejű, pincérnek álcázott kidobóemberek állították össze a rendszerint százezrekre rúgó számlákat s kényszerítették ki rendezésüket. Végül tizenhét üzletre került önkormányzati pecsét hosszabb-rövidebb időre; a hírhedt Dreher halászcsárda ma is zárva van. A Narancs annak nézett utána, kik is a valódi üzemeltetői e belvárosi helyeknek.

A nemzetközi sajtóban soha nem tapasztalt érdeklődés nyilvánult meg idén nyáron a magyar idegenforgalom iránt. Világlapok óvták olvasóikat, nehogy meggondolatlanul kipróbálják a híres magyar konyhát, vagy bevegyék magukat fővárosi bárokba. A nagykövetségek feketelistákat állítottak össze azokról a különösen veszélyes egységekről, ahol felgépelt fejű, pincérnek álcázott kidobóemberek állították össze a rendszerint százezrekre rúgó számlákat s kényszerítették ki rendezésüket. Végül tizenhét üzletre került önkormányzati pecsét hosszabb-rövidebb időre; a hírhedt Dreher halászcsárda ma is zárva van. A Narancs annak nézett utána, kik is a valódi üzemeltetői e belvárosi helyeknek.

Az ötödik kerületi egységek nagy részének bérleti jogát a Taverna Szálloda és Étterem Rt. vásárolta meg anno az önkormányzattól. Az üzlethelyiségek - benne a vendéglátóhelyek - eladását, bérbeadását a kerületi önkormányzat vagyonkezelő részvénytársasága végzi. A tavaly elfogadott önkormányzati rendelkezés szerint a 3600 üzlethelyiség egy részét eladják: 1200-at már ki is jelöltek értékesítésre. A Taverna a bérleti jog megvásárlása után a helyiségeket határozatlan időre bérbe adta. A Ferenciek téri Dreher halászcsárdát például B. T. magánvállalkozónak. Ebben az esetben az 1982 óta ismert sajátos konstrukció, az üzemeltetés érvényesült. "Vagyis a Taverna az önkormányzat helyiségeit nem egyszerűen bérletként bocsátotta a vállalkozó rendelkezésére, hanem bevezetett üzletként. A bérlő tehát az önkormányzatot megillető havi bérleti díjnál többet fizetett a Tavernának, s persze viselte a közüzemi költségeket is" (Bezárták a halászcsárdát, Világgazdaság, 1997. május 21.). A bérleti jog ellenértéke üzleti titok; egyesek a bérleti díj ötvenszeresére taksálják. (Lásd Szélmalomharcnak tűnik című keretes anyagunkat.)

Amikor

az önkormányzat

bezáratta a Drehert,

a Taverna azonnali hatállyal felmondta az üzemeltetési szerződést B. T.-vel. Egyrészt a vállalkozó megsértette az osztályba sorolás szabályait: azaz nem első osztályú helyhez illően tette közzé az árakat, másrészt túllépte a működési kört: eszpresszó helyett éttermet tartott fenn anélkül, hogy erről megállapodott volna a Tavernával. (Érdekes, hogy mindez sem a Tavernának, sem az önkormányzatnak hosszú hónapokig - egészen pontosan a májusban egymillióval megkopasztott dánok panaszáig - nem szúrt szemet, az ÁNTSZ-ről és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségről nem is beszélve.) A szerződés felmondása egyébként nem érinti az rt-nek az önkormányzathoz fűződő kapcsolatát: a halászcsárda továbbra is a Taverna kezében van. Tehát változatlanul van rá esély, hogy az egykori Egyetemi presszó étteremként funkcionáljon, ha a következő üzemeltető éppen úgy akarja.

Bevett gyakorlatnak számít, hogy a boltot az üzemeltető továbbadja, mint ahogy az is, hogy csak strómanként viszi az üzletet. Papíron persze ilyenkor minden rendben. Példánknál maradva: bár a Dreher halászcsárda üzemeltetőjeként B. T. szerepel, a vendéglátóipari egység valójában egy bizonyos V. L. érdekeltségi körébe tartozik. Információink szerint V. úr hasonlóképpen "csendestárs" több belvárosi üzletben. Egyebek mellett az Akropolisz, a Kecskeméti utcai Gösser söröző, a Muskátli, a Flash Dance és az Október 6-a utcában található Dolce Vita tartozik érdekszférájába.

V.-t üzleti tárgyalásaira négy-öt testőr kíséri, nyilván nem azért, mert fél egyedül. Meg nem erősített - és nem V. kerületi - rendőrségi forrásból tudjuk, hogy

V. úr feltett szándéka

a belvárosi vendéglátóipar homogenizálása, amely olyannyira jól halad, hogy immáron csak a Tavernának van errefelé több üzlete, mint neki. A kivásárolni szándékozott konkurencia előtt gyakorta példálózik Lucky Lucianóval, aki Las Vegasban tette azt, amit ő az ötödik kerületben szeretne. Ha olykor a tárgyalások holtpontra jutnak, V. állítólag azzal szokott előjönni, hogy neki se felesége, se gyereke, aztán előhúzza pisztolyát, mondván, egyedül ez az, amiben hisz. V. úr nem sürget senkit, mindenkinek időt hagy a döntésre. Csak a határidő lejárta után üzen: a kiszemelt egységben megjelenik V. küldönce, és csak annyit szól: V. üzent - akár egy negyedosztályú Bronson-filmben. Ebből aztán ért, aki akar.

Informátorunk szerint V. másfél-két éve küzdötte föl magát kidobóemberből jelentős üzletemberré. Mintegy nyolcvan lányt hozott be a Váci utcába és környékére, miután elüldözte a kilencvenes évek elejét meghatározó Rákóczi téri felhozatalt. A főleg a Nyírségből és Zalából elszármazott hölgyek hármasával bérelnek egy lakást, egy másikat pedig azért, hogy oda vigyék a kuncsaftokat. 18-20 éves, kimondottan csinos lányokról van szó, akik hátizsákos turistának álcázva ismerkednek külföldi férfiakkal, s hívatják meg aztán magukat a főnök érdekeltségi körébe tartozó üzemegységekbe.

Több csapat is dolgozik

a Belvárosban, mindegyiküknek megvannak a maguk női és az olykor agresszíven fellépő vendégbehívó emberei, meg persze az idomított, szekrényhátú "személyzet". A testőrök napi tarifája 3-5 ezer forint között mozog; a lányokat öltöztetni, etetni kell - elképzelhetjük, mekkora veszteség, ha egy-egy helyet bezárat a hatóság. Ráadásul lakat került a bárok mellé telepített kuplerájokra is. Éppen ezért a Dreher-affér után a belvárosi potentátok (V., Sz., Á. stb. urak) árkartellt hoztak létre, hogy ne legyenek kirívó eltérések. V. állítólag "meglehetősen szűk látókörű dolog"-nak minősítette a dánok átverését, és megbüntette üzletvezetőjét.

Anyaggyűjtésünk során megtudtuk, hogy a vendéglenyúlás drasztikus, veréssel párosuló formájára mintegy másfél évvel ezelőtt a Piccolóban került sor. Egy bennünket bizalmába fogadó aleppói valutaárus mesélte el, hogy saját szemével látta - a Váci utcában sétálók tömegével egyetemben -, amint este fél tíz tájban a Mizhra Café ablakán kilógattak két férfit. Egy rendőrségi jegyzőkönyvben pedig azt olvastuk, hogy az egyik helyen a fizetni nem akaró franciákat bezárták a raktárba: hátha meggondolják magukat.

Olyasmit is hallani, hogy nem is V., hanem egy olajból meggazdagodott harminc-egynéhány éves fiatalember, P. T. finanszírozza a vendéglátóhelyek felvásárlását. Az egyik verzió szerint V. csak az ő "beosztottja", mások viszont állítják, hogy társak: P.-é az érdekeltségek 60, V.-é a 40 százaléka.

Mint informátorunktól megtudtuk, a rendőrség szervezett bűnözés elleni szolgálata figyelemmel kíséri a belváros "homogenizálását", tud V., P. és a többiek működéséről. Amikor az egyik "szelíden megfenyegetett" bár tulajdonosai segítséget kértek a rendőrségtől, a szervezett bűnözés elleni szolgálat egyik tisztje hallgatta meg őket. Megadta nekik a telefonszámát, s biztosította őket, amennyiben a homogenizátor emberei megszállnák a szórakozóhelyet, hívják őt, s perceken belül ott terem a bevetési csoport. A tiszt azt is őszintén beismerte, hogy ezenkívül csak azt tudja tenni, hogy üzen P.-nek - akiről az a hír járja, hogy külföldön tartózkodik -, s megkéri, szálljanak le a rendőrség védelmét élvező bárról.

Elliott Ness

"Azt vesz belőle, amit akar"

Szabadfi Árpád, az V. kerület rendőrkapitánya

Magyar Narancs: A rendőrségnek van tudomása arról, hogy a belvárosi üzleteket bűnöző csoportok tartanák kézben?

Szabadfi Árpád: Az tény és megfigyelhető, hogy vannak üzleti csoportok, amelyek megpróbálnak piacot szerezni. Azonban meggondolatlanság lenne azt kimondani, hogy ezek az üzleti körök egyenlők a magyarországi vagy budapesti szervezett bűnözéssel. Nincs tudomásunk arról, hogy kifejezetten bűnözők próbálnak üzletet szerezni. Arról viszont van, hogy egyes üzleti körök kapcsolatban állnak olyan személyekkel, akik bűnözőmúlttal rendelkeznek, vagy bűnözői kapcsolataik vannak. Persze ha valaki bűnözői múlttal rendelkezik, de pénze nem bűncselekményből származik, azt vesz belőle, amit akar.

MN: Az aránytalanul magas számlák és a fizetés kikényszerítése mégsem azt mutatja, hogy ők tisztességes üzemeltetők.

SZÁ: Ellenőrzéseinken azt tapasztaltuk, hogy ezek a szórakozóhelyek nagyon kevés vendég mellett nagyon magas rezsiköltséggel működnek. A bevétel növelésének egyik módszere szerte a világon az, hogy megpróbálják a vendéget bevinni az üzletbe. Azt tapasztaljuk, hogy a taxisok, egyes hotelek portásai is be vannak szervezve. Idetartoznak a lányok is, akik már az utcán próbálják fölszedni a vendéget. Ezek a lányok nem prostituáltak a klasszikus értelemben, ami nem jelenti azt, hogy nem jöhet létre szexuális kapcsolat, de nem ez a lényeg. A lényeg a fogyasztás. Sohasem a vendég, hanem mindig a lányok kérik a magas árú italt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vendéglő mindig "sáros", mert érdekelt a fogyasztásban, és vállalja azt a kockázatot, hogy a vendég, aki az esetek nagy részében külföldi, kifizeti a 700-800 márkás számlát. De fizetésre kényszeríteni a vendéget nem lehet: ez bűncselekmény. A vendégnek a polgárjogi szerződés értelmében csak a saját számláját kell fizetni, mert a fogyasztás egyesével jön létre, sohasem a vendéglő és a csoport között.

MN: Az üzemeltetők mögötti csendestársakat tudja ellenőrizni a rendőrség?

SZÁ: A rendőrség minden konkrét bűncselekményben, amiről tudomást szerez, lefolytatja az eljárást. Természetesen azt is vizsgálhatja, hogy az adott vendéglátóegységhez kapcsolódnak-e vagy kapcsolódhatnak-e bűncselekmények.

MN: A bezárások miatt - mivel ezek a pénzek valakinek hiányozni fognak - nem lesz újabb leszámolás a fővárosban?

SZÁ: Nem valószínű. Azt viszont reálisnak tartom, hogy az üzletbezárásokkal rá lehet venni az üzemeltetőket a tisztességes üzletmenetre.

"Szélmalomharcnak tűnik"

Xantus Judit, az V. kerületi önkormányzat jegyzője

Magyar Narancs: Az egymillió forintos számla híre bejárta a világot. Az üzletek látványos bezárása ellenkampány?

Xantus Judit: Nem hiszem, hogy az lenne. Kaptunk egy olyan eszközt, amivel megpróbálhatunk rendet teremteni. A 4/1997-es kormányrendelet februártól van hatályban, és mi vagyunk az elsők, akik kipróbáltuk.

MN: Meddig lesznek bezárva az üzletek?

XJ: A hatékonyság szempontjából a jogszabály egyik nagy buktatója, hogy az üzlet ideiglenesen, a hiányosságok megszüntetéséig, 90 napig tartható zárva. A gyakorlatban egyik nap megállapítjuk a szabálytalanságot, a következő napon már bejelenti az üzlet tulajdonosa vagy üzemeltetője, hogy megszüntette azt. Nagyon nehéz az utóellenőrzéseket az összpontosított ellenőrzések közé beékelni. Mert nem az van, hogy 90 napra bezárom, és utána egy ütemezés szerint eldöntöm, mikor fogom ellenőrizni. Azt mondja a rendelet, hogy a hiányosságok megszüntetéséig: vagyis kötelezve vagyok arra, hogy kimenjek és megnézzem.

MN: A tulajdonosokról tud valamit az önkormányzat?

XJ: Itt általában üzemeltetők vannak. Az egyik újságban valaki azt nyilatkozta, hogy azért kénytelen olyan magas áron forgalmazni, mert az önkormányzat felemelte a bérleti díjakat. Ilyenkor általában az üzemeltetőkről van szó, akik a jogszerű bérlőnek az önkormányzati bérleti díj ötvenszeresét fizetik. Ma láttam az egyik üzemeltetőnek az ilyen szerződését: ötszázezer forintot fizet havonta a bérleményéért. Nem lehetne ilyen magas bérleti díj ekkora területért.

MN: A bezárt üzleteknek köze lehet a szervezett bűnözéshez?

XJ: Nem hiszem, hogy ezek az üzletek szervezett bűnözők kezében vannak. Az éjszakai vendéglátóhelyeknek van egy sajátos vendégköre, amihez a prostitúció, a drog hozzátapad. Az egyik bezárt étteremmel kapcsolatban érkezett jelzés, hogy szobáztatás folyik, és lányokat futtatnak. Ezzel mi nem tudunk mit kezdeni, sőt a rendőrség sem, mert ha egy lány azt mondja, hogy gyere, fizess nekem, azért még nem büntethető.

MN: Van elképzelése arról, hogy ki áll az önt ért fenyegetés mögött?

XJ: Nem tisztem ezzel foglalkozni. Nyilván anyagi érdekeket sértünk azzal, hogy a turistaszezonban nem engedélyezzük egy idegenforgalmi egység működését. Itt arról van szó, hogy több hatóságnak is van jogosítványa, és egy egységesen kialakult vélemény alapján zárjuk be az éttermeket. A csoportos együttműködésben én védelmet is látok, mert teljesen érdektelen ilyen szempontból, hogy ki ül a jegyzői székben. Nagyon sok mindenkit meg kellene fenyegetni, mert sok tagja van ennek a csoportnak: ez azt is jelenti, hogy nem egy személyen a felelősség.

MN: Véget lehet vetni ezeknek a visszaéléseknek?

XJ: Amíg a jogszabályok nem teszik helyre ezeket a dolgokat, addig ez szélmalomharcnak tűnik. De megvan a lehetőség, hogy mindez a kívánt mederbe terelődjék, ámbár biztos, hogy minden bajt így sem lehet kiküszöbölni.

szerző
Elliott Ness
publikálva
1997/32. (08. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra