Magyar Narancs: Raskó György a minap közölte, hogy a választások után a Néppárt el tudja képzelni a konzervatív pártok egyesülését. Ez mennyire realisztikus a mai szétziláltság állapotában?
Szabó Iván: Régóta húzódó kérdés, hogy Magyarországon is kialakul-e valamiféle nyugati típusú pártstruktúra. Ennek a klasszikus modellje az, hogy uniópártok jönnek létre, amelyek bizonyos politikai kérdésekben azonos nézeteket vallanak, de a szabadságukat is megőrzik. Én azt hiszem, hogy a magyar pártfejlődés lehet ilyen irányú, de nem a választási küzdelmek időszakában, és nem akkor, amikor éppen a felbomlás tünetei mutatkoznak egyes pártokban. A következő ciklusban azonban létrejöhet egy ilyen uniós struktúra. Problémát jelenthet persze, ha a lehetséges partnerek egy része kormányra kerül, másik része ellenzékben marad.
MN: A KDNP szétbomlását nem segítette elő az ellenzéki pártok egymás közti kommunikációképtelensége?
SZI: Úgy érzem, a KDNP-ben kialakult helyzet befejezte az ellenzéki oldal pártstruktúrájának alakulását, hiszen a többi párt már átment egy olyan pártszakadási folyamaton, mint amelyen most a KDNP. Az még nem egyértelmű, hogy a KDNP milyen irányba tart, de az biztos, hogy Giczy György vezetése alatt egy homogén párt jött létre. Hogy most majd radikálisan jobbra húz, vagy mégis képes lesz középre tartani, ezt nem lehet tudni.
MN: Nem azt jelzi a KDNP válsága is, hogy jelenleg nincs vevő a mérsékelt centrum-politizálásra?
SZI: Nem, én inkább azt érzem problémának, hogy még az alakulás időszakára visszanyúló okokból a KDNP a legidősebb átlagéletkorú párt. Tagjai és szimpatizánsai között sok idős, vallásos ember van, akiket a korábbi rendszerben méltánytalanságok értek. Õk elégtételt várnak el mindezért, és bizonyos egzisztenciális biztonság megteremtését időskorra. A KDNP válsága pontosan abból adódik, hogy a párton belül azok, akik ezeknek a rétegeknek a markáns érdekképviseletét akarták felvállalni, elváltak azoktól, akik a jövő század Magyarországáról is gondolnak valamit. Ennek a folyamatnak nyilván be kellett következnie.
MN: Tárgyaltak Surjánékkal, Latorcaiékkal arról, hogy esetleg átveszik őket?
SZI: En bloc nem tárgyaltunk velük, az elképzelhetetlen is lenne; egyéni beszélgetések voltak a parlamenti folyosón. De a lényeg inkább az, hogy a programunkban felmutattunk nekik egy olyan értékrendet, amely közel állhat a gondolkodásmódjukhoz. Az ő tisztük eldönteni, hogy egy értékrendi politizálás mellett teszik le a voksot, vagy egyfajta vélt egzisztenciális biztonság mellett, és olyan pártba mennek, ahol úgy látják, nagyobb esélyük van arra, hogy megválasszák őket. Ez utóbbit egyébként erősen kétlem, de ez az ő dolguk.
MN: Nem emlékezteti ez a helyzet az önök MDF-ből való kiválására? Még nem alakítottak pártot, tárgyaltak a Fidesszel, lebegtek.
SZI: Nem, abszolút nem így volt. Az MDF X. országos gyűlésének másnapján már eldőlt, hogy új pártot hozunk létre. Ha mi akkor ottmaradunk az MDF-ben, lehet, hogy valami hasonló helyzet alakul ki, mint most a KDNP-ben. A különbség pont az, hogy amikor nyilvánvalóvá vált, hogy együtt nem lehet dolgozni, akkor azonnal a kiválás és egy új párt alakítása mellett döntöttünk. A KDNP-s kisebbség a mártírok glóriájával akart kijönni a pártból, amiből persze nem lett semmi, csak másfél évet elvesztegettek. Most látszik, mit úsztunk meg, mi és az MDF, amikor kellő időben szakítottunk.
MN: Úgy tűnik, nem válnak be politikai jóslataik: két lehetséges partnerük közül az MDF nem ment el szélsőséges irányba, a Fidesz viszont nem közeledett önökhöz.
SZI: A Fideszt kötötte egy korábbi megállapodás az MDF-fel és a KDNP-vel, amit meg is lehet érteni, hiszen a Fidesznek szüksége volt az MDF infrastruktúrájára, viszonylag nagyszámú párttagságára...
MN: ...de nem az történt, hogy a Fidesz gyakorlatilag átverte önöket? Hiszen Orbán Viktor egyszer csak rájött, hogy mégis inkább a pár százalékkal népszerűbb MDF-et választja.
SZI: Ebből csak egy dolgot lehet leszűrni: a Fidesz professzionális párt, amely vélt vagy valós érdekei, de semmiképpen sem érzelmei alapján cselekszik. Aki a politikában hálára, köszönetre vagy szimpátiára épít, annak nem lesz nagy sikere. De ez a kérdés már amúgy sem időszerű. Én azt hiszem, ma már semmilyen komoly szövetség létrejötte nem várható.
MN: Amikor kiváltak az MDF-ből, nem merült fel az, hogy fuzionálnak a Fidesszel?
SZI: Közvetlenül nem. Egy bizonyos uniós elképzelés lehetséges, de fúzió szerintem nem valószínű. A Fidesz alapállásában - és őszintén remélem, hogy ezt a jövőben is megtartja - szabadelvű pártként funkcionál. A Néppárt viszont modern kereszténydemokrata formáció, hasonló értékrenddel, mint a német CDU vagy az osztrák Néppárt, nem pedig világnézeti párt, mint a KDNP. Ezért mi az EDU-ba és az EUCD-be kértük a felvételünket, a Fidesz pedig a Liberális Internacionáléhoz tartozik.
MN: Hogyan fogadták, amikor a Fidesz elnöke a Zeneakadémián "idegenszerűnek" nevezte a kormányt?
SZI: Úgy értékeltük, hogy ez a zeneakadémiai beszéd nem "ellenzéki nyilatkozat", hanem szerencsétlen hangvételű egypárti megnyilatkozás volt, amivel nem tudunk egyetérteni. A mai politikában inkább a kossuthi "érdekegyesítést szeretnénk látni, nem a kirekesztősdit".
MN: A Fidesz szereti megkülönböztetni a nemzeti szabadelvűséget az SZDSZ liberalizmusától. A Néppártnak melyik szimpatikusabb?
SZI: A szabadelvűség nem más, mint a liberalizmus szó magyarra fordítva. A nemzeti szabadelvűség egy kicsit más gyökerű, mint a klasszikus európai vagy amerikai liberalizmus. Magyarországon a XIX. században középnemesek, sőt főnemesek képviselték a liberális eszmét, amely egy kifejezetten feudális országban egyszerre jelenítette meg a szabadság eszményét és a nemzeti szuverenitást, hogy ily módon szabadítsa fel a jobbágyságot. A nyugat-európai és amerikai liberalizmus viszont a már gazdasági pozíciók birtokában lévő polgárság ideológiája a feudalizmus ellen; ennek nem volt nemzeti felszabadító attitűdje.
MN: De ma nem az a feladat még mindig, hogy a szocialista feudalizmus maradványait lebontsuk?
SZI: A liberalizmus a jogállamisággal és az emberi szabadságjogok kiteljesedésével betöltötte történelmi hivatását. Most más gazdasági paradigmákkal kell előjönni, amelyek persze megtartják ezeket a szabadságjogokat. Annyiban a Néppárt is liberális, hogy komolyan valljuk: az ember szabadságának ott van a határa, ahol az a közjóba ütközik.
MN: Milyen most a viszonyuk az MDF-fel?
SZI: Az MDF-fel mint párttal nincs hivatalos kapcsolatunk, mert minden kísérlet lesre futott az elmúlt másfél évben. A frakciók között elég jó a napi munkakapcsolat.
MN: Nem csalódottak, hogy csak kevesen jöttek át az MDF-ből?
SZI: Õszintén szólva nem nagyon, mert akikre számítani lehetett, azok átjöttek: sok megyei vezető, polgármester. Ha barátaink még vannak is az MDF-ben, az átjöveteli folyamat egy éve lezárult.
MN: Lezsák azonban nem mozdult el Torgyán felé, tehát a kétpólusú ellenzéken belül önök is meg az MDF is a Fidesz körül mozognak. Valahogy nyilván rendezniük kell a viszonyt.
SZI: Ez nagyon érdekes kérdés, mert a hivatalos politika e körül forog, de a tömegek nem hiszik, hogy ilyen irányban kellene gondolkodni...
MN: ...a lelkes, de borzalmas tagság?
SZI: Nemcsak a tagság, a szavazóbázis sem ezt várja tőlük. Az ott maradt MDF-tagság nagy része, nyugodt lélekkel állíthatom, sokkal inkább Csurka-, mint Fidesz-szimpatizáns. Az MDF nagyon nehéz helyzetben van, mert lelkületében közelebb áll egy kisgazda vagy esetleg MIÉP-es vonalhoz, a politikai racionalitás azonban a Fideszhez köti.
MN: De azért önök vannak nehezebb helyzetben, hiszen a közvélemény-kutatások ki sem mutatják a Néppárt népszerűségi pontjait.
SZI: A közvélemény-kutatók megyei kérdőívein a Néppárt egész egyszerűen nem szerepel mint választható párt, így az MDNP-t az "egyéb" pártoknál lehet megnevezni. Megjegyzem, az időközi önkormányzati választásokon a néppárti jelöltek minden esetben tíz százalék feletti eredményt értek el. Hozzá kell tennem: épp az elmúlt hetekben újra felkúszott ötven százalékra a pártot nem választók aránya, azért a mi tartalékunk ott van, mert abból húsz százalék el fog menni szavazni.
MN: Érdekes, a kormánypártok meg azt mondják, hogy a bizonytalanok, a pártot nem választók az ő tartalékuk, hiszen ezek főként őbennük csalódtak.
SZI: A mi vizsgálataink is azt mutatják, hogy nagy részük valóban kormánypárti szavazó volt 1994-ben -- az igazi kérdés az, hogy egy középpárti hangvétellel meg tudunk-e szólítani közülük egy jelentősebb részt. Úgy látom, hogy a többi ellenzéki párt egy radikalizálódó szöveggel ezekben az emberekben ellenérzést kelt.
MN: Az MDNP mintha nem akarná felégetni a kormánypártok felé vezető hidakat.
SZI: Mérlegelnünk kell, hogy az országot az 1998-as választások után is kormányozni kell. Izgalmas időszak jön a NATO- és az EU-tagsági tárgyalásokkal, és azt kell néznünk, hogy az ország számára mi a legkedvezőbb. Mi egy alternatív mozgásteret szeretnénk nyújtani a mostani változathoz képest. Az ellenzéki pártoknak is komoly szerepe lehet abban, hogy az országot bevezessék Európába.
MN: A Magyar Nemzetben Bozóki András politológus azt mondta: "A bankkonszolidáció miatt Szabó Iván egyfajta bűnbakká vált egyes -- jobb- és baloldali -- csoportok szemében. Õ azzal érvelt, hogy bármennyibe is került, erre szükség volt ahhoz, hogy a nemzetközi tőkét fogadókész infrastruktúra fogadja Magyarországon." Ma is vállalja akkori lépését?
SZI: Igen, azt kell mondanom, ha valamire, erre leszek a legbüszkébb életemben, hogy ezt a lépést sikerült megtennem. Ezt annak idején csak a legkeményebb politikai ellenfeleim bírálták. Azoknak, akik kormányváltásra készültek, jól jött volna, ha az 1994-es választásokra a magyar pénzügyi rendszer összeomlik.
MN: Kikre gondol?
SZI: Hát az akkori ellenzékre. Elsősorban a kisgazda és a szocialista vonalra, annak is a populistább változatára. Ezeknek jó érv lett volna, hogy a kormány az egész országot hazavágta. Én a bankkonszolidációt abban a formában, ahogy ez 1993/94-ben megszületett, a rendszerváltozás legjelentősebb lépésének tartom, hiszen mindazt, ami a gazdaságban 1990 és ´93 között lezajlott, a bankok nem tükrözték, ott maradtak a rossz portfóliók, olyan vállalatok is, amelyek nem is léteztek. Éppen napjaink eseményei mutatják, hogy nem engedhető meg egy nagy bank tönkremenetele, mivel az az egész magyar pénzügyi rendszert leránthatja magával. Azt kell mondanom, a mai szakértői visszajelzések utólag is teljes mértékben igazolják az akkori lépéseimet.
MN: Ennek fényében hogyan látja a Budapest Bank vagy a Postabank mai konszolidációját? Ön is hasonlóan lépne?
SZI: Mindkét bankba be voltak kódolva a problémák. Annak idején a Postabank saját feltárása és minősítése alapján került sor a konszolidációjára. A Postabank is meg a Budapest Bank is alulkonszolidáltatta magát, aminek az lett az eredménye, hogy ez utóbbinak most mégiscsak oda kellett adni 12 milliárdot. A Postabankról pedig ma is azt mondjuk: nincs, nem lehet olyan szituáció, hogy az állam hagyhatná bedőlni, úgyhogy a mostani lépésekkel teljesen egyetértek. Egy kivétellel: az állam beleszólási jogát reklamálom. Ha az állam komoly, 17 milliárdos pénzügyi és technikai segítséget ad, akkor neki ezért tulajdont kellene szereznie, hogy beleszólhasson a Postabank további stratégiájába.
MN: A Néppárt egyértelműen vállalja Antall József örökségét. Nem lesz ez népszerűtlen dolog a kampányban, hiszen a néhai miniszterelnök időszakára ma sem emlékeznek túl pozitívan?
SZI: Az embernek valamilyen értékrend mellett le kell tennie a voksot. Az antalli örökségből a stratégiai gondolkodást és a XIX. századi nemzeti liberalizmust tartjuk a legfontosabbnak. Antall Józsefnek nagyon határozott véleménye volt arról, hogy Magyarország a XXI. században hol helyezkedjen el Európa térképén; hogy egy euroatlanti integráció elkerülhetetlen. Még ahhoz is volt bátorsága, hogy Moszkvában a Varsói Szerződés és a KGST azonnali és jogutód nélküli felszámolását vezesse elő.
MN: Ön személyesen milyen közel állt Antallhoz? Közelebb, mint például Orbán Viktor?
SZI: Nem tudom felmérni, hogy Orbán Viktor milyen közel állt Antall Józsefhez. Tény, hogy az akkori ellenzékből Tölgyessy Péter mellett Orbán Viktorral volt a miniszterelnöknek szorosabb kapcsolata.
MN: Hogyan próbál az MDNP ismertebbé válni a választásokig hátralévő időben?
SZI: Az országos sajtó mellett nagyon fontosnak tartjuk a helyi médiában való megjelenést. A nyári uborkaszezonban is minden héten két vidéki centrumban sajtótájékoztatót tartunk, ahol ott vannak a helyi tévék, rádiók, lapok. Egy új pártnak nincs könnyű dolga, ha meg akarja magát ismertetni az emberekkel. Katona Tamást például a mai napig többen tartják MDF-esnek, mint néppártosnak - pedig ő polgármester és elnökségi tag is.
Seres László
