Bencsik Gábor Rákay Philip árulózásáról: A hazafiasság nem mentség a tehetségtelenségre

  • narancs.hu
  • 2024. március 31.

Belpol

Egyébként meg nem érti, hogy egy magyar ember miért akar magának angol nevet. 

„Rákay Kálmán, aki szereti Philipnek szólíttatni magát, bár nem tudom, egy magyar ember miért akar angol nevet magának, szóval Rákay Kálmán holywoodi léptékú pénzből csinált egy filmet 1848. március 15-ről. Olyan, amilyen, egyeseknek tetszik, másoknak nem.Hogy Rákay Kálmán a rendelkezésére álló összes fórumon dicséri és dicsérteti a maga produkcióját, az legföljebb ízléstelen, de ilyet már láttunk. Az viszont elfogadhatatlan, hogy a hazafiasságot összemossa a saját művészi teljesítményével, és pusztán a témaválasztásra alapozva hazafi kötelességnek minősíti a produkciójának elismerését, a bírálatot pedig hazafiatlannak, sőt egyenesen árulásnak nevezi” – írja Bencsik Gábor, a Demokrata munkatársa a Facebookon. 

Mint ismert, Bencsik Gábor testvére, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője lehúzta a 6 milliárd forintból elkészült Petőfi-filmet. Bencsik András azt írta, „rossz dolog egy hazafiasnak szánt műalkotásról rosszat írni, de még annál is rosszabb egy ilyen műalkotást végignézni. Márpedig a Most vagy soha! című film minden vonatkozásban rossz lett, amit a rengeteg ráköltött pénz sem tesz elviselhetőbbé.”

A filmet jegyző producer és kormánypárti influenszer, Rákay Philip nem vette jó néven a kritikát, és gyakorlatilag lejúdásozta Bencsik Andrást a Facebookon. „Kétezer éves történet. Nagycsütörtökön és nagypénteken mindenkiről kiderül, kicsoda is valójában…” – fogalmazott. 

Bencsik Gábor erre a megjegyzésre reagált vasárnap a közösségi oldalán. Mint fogalmazott, „Galsai Pongrác, a nagyivó író mondta egyszer, hogy az antialkoholizmus nem mentség a tehetségtelenségre. A hazafiság sem az. Ha nemzeti színekbe csomagolva a dilettantizmus is elismerést arat, abból hamar kontraszelekció lesz, amiből pedig elkerülhetetlenül hanyatlás következik. Egy társadalom legnagyobb értékei közé tartozik, hogy képes-e a köreiben létrejött alkotásokat és alkotóikat a maguk jelentősége szerint értékelni. Ha elveszíti ezt a képességét, az egész közösség megfizeti az árát. A Most vagy soha helyes értékelését nem Rákay Kálmántól várom, ez nem is az ő dolga, neki ebben nem osztottak szerepet. Az értő kritika feladata, hogy közéleti elfogultságoktól mentesen magát a művet minősítse. Rákay csupán annyit tehet, hogy okul belőle”. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.