A nagy fővárosi fásítás

Betonba zárva

Belpol

Tarlós István budapesti faültetési akciójáról korai lenne győzelmi jelentést írni. A szakemberek szerint az első három évben fokozott figyelemmel kell gondozni a fákat, ha ez elmarad, könnyen elpusztulnak. Ráadásul a zöldebb Budapestért nem csak fákat kellene ültetni.

Szeptember elején rendhagyó módon búcsúztattak el egy fát a Józsefvárosban, amelyet a 4-es metró kijáratánál vágtak ki. Az egykori fa árnyékát a betonra festették, mécseseket és egy gyászkeretes fényképet is elhelyeztek a megmaradt tönkre. A száradó, s ezért balesetveszélyes ecetfát ki kellett vágni, vagyis a Momentum figyelemfelkeltő akcióját akár lyukra futásnak is tarthatnánk – ám egy fa nemcsak akkor pusztul el, ha kivágják, hanem akkor is, ha nem gondozzák megfelelően. „A Petőfi laktanya előtt, a Budaörsi út felújításakor frissen telepített fák egy része kezd kiszáradni. A levegő rendkívül szennyezett, a talaj pedig kemény, homokos és száraz. Locsolni, gondozni nem szokták a kis fákat, így nem fognak fejlődni, csak vergődnek, amíg el nem pusztulnak. A talajukat is fel lehetne ásni időnként, illetve lehet, hogy nem aszfaltból, hanem járda­lappal vagy térkővel kellett volna a járda burkolatát kialakítani” – olvasható a Járókelő Közhasznú Egyesület honlapján, amelyen külön kategóriaként kiszáradt fákra is rá lehet keresni Budapest térképén – és szép számmal akadnak találatok.

 

Hangulatjavító

Tarlós István 2016-ban hirdette meg a Tíz­ezer új fát Budapestre! elnevezésű programot, amelyet három év alatt terveztek végrehajtani; azaz a kezdeményezés épp’ az idei választásra futotta ki magát. A tízezredik facsemete ültetésére annak rendje s módja szerint nemrég sor került, ünnepélyes keretek között maga a főpolgármester és Nagy István agrárminiszter ásta be a Margitszigeten. Az MTI-ben közölt PR-szöveg szerint a programmal a városvezetés „fontos klímastratégiai és egyben városi zöldinfrastruktúra-kérdést kívánt megoldani”.

„Egyrészt nagyon örülök ennek a kezdeményezésnek, másrészt azt gondolom, hogy nagyon elkésett. Egy ilyen programot húsz évvel ezelőtt kellett volna megkezdeni. A mindenkori városvezetés évtizedekig nem foglalkozott azzal, hogy pótolja az elöregedett fákat. A Városliget-ügy nagyon ráégett a fővárosra, ezért is találhatták ki ezt a hangulatjavító intézkedést” – így értékeli Tarlósék faültetési programját Bardóczi Sándor, a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja, aki szerint arra a gyakorlatra kellene átállni, hogy évi ezer fát biztosan ültessenek el. A program indulásakor (ötletgazdája Persányi Miklós, a Liget-projekt kert- és tájépítészeti beruházásaiért felelős kormánybiztos) Bardóczi is felhívta a figyelmet, hogy csak a Főkert nyilvántartása szerint több mint 8 ezer üres fahely van a közterületeken, innen nézve pedig bajosan lehetne azt állítani, hogy a főváros új zöldfelületeket hozott létre, hiszen legfeljebb pótolták az évek óta meglévő hiányt. A szakember szerint azonban a 10 ezer fa kevés, hiszen a becslések szerint 30 ezer azonnali pótlására lenne szükség Budapesten. Pontos számot azért nehéz mondani, mert a fővárosi fákat nem egyetlen közigazgatási szerv kezeli, hanem huszonnégy: a Főkert a kiemelt fasorokban 27 ezer, a parkokban pedig 100 ezer fáért felel. Ennél azonban háromszor-négyszer több fa tartozik a 23 fővárosi kerülethez. További probléma, hogy nincs naprakész, pontos fakataszter, sőt kerületenként változik, hogy egyáltalán vezetnek-e ilyesmit – és ha igen, még mindig kérdéses, hogy mennyire hitelesek az adatok.

Visnyovszki András kertészmérnök, a Védegylet aktivistája szerint a fapótlásnál nem kellene megvárni, amíg egy-egy idősebb fa elpusztul, hanem évekre előre tervezetten kellene ültetni az újakat. „Amikor már tudni lehet, hogy egy öreg fának van még öt éve hátra, akkor kellene mellé ültetni egy újat, így akkor kerülne sor az idősebb fa kivágására, amikor már a mellette lévő fiatal fa megerősödött és megnőtt annyira, hogy biztosan megmaradjon” – mondja a kertészmérnök, aki szerint a különböző beruházásoknál arra még jut pénz és figyelem, hogy fákat telepítsenek, de a fenntartásukra már nincs fedezet. „Ahogy látom, nincs elég kapacitás az öntözésre. Főleg ott öntöznek »tízezer új fás« csemetéket, ahol egymás mellé ültették azokat, ott már kevésbé rendszeresen, ahol csak elvétve van néhány az idősebb fák között” – állítja Visnyovszki, aki korábban maga is „fogadott örökbe” mintegy tíz fát az Örs vezér terénél, ahol az Árkád bevásárlóközpont bővítése miatt pótoltak kivágott fákat, de a kivitelezők csak a faültetésig jutottak. „Egy facsemete életében az első három év a legkritikusabb, ez alatt az idő alatt rengeteget kell öntözni, hogy megeredjenek, különösen a megváltozott nyári klíma miatt. Ötödik éve járok ki és gondozom ezt a néhány fát, amelyek különben kiszáradtak volna.”

Ennek tükrében érdekes, amikor Tarlósék arról beszéltek, hogy a Főkert által ültetett fák „96 százalékos eredést” mutatnak, „ami felülmúlja a szakmai elvárásokat”. E kijelentés jól hangzik, ám a tízezer fás program facsemetéi még nincsenek túl a kritikus három éven. Sőt, az eddig ültetett fák némelyikénél is kellett már cseréket ütemezni. A Főkert közérdekű adatigénylés nyomán közzétett tájékoztatása alapján például 14 fa ment tönkre a reptéri gyorsforgalmi útnál. Ez csekély szám, ha azt nézzük, hogy csak oda összesen 133 új fát ültettek, ugyanakkor tény, hogy a program sikerességét nem most, hanem évek múlva lehet felmérni. A legtöbb fát (főleg juhar, gömbakác, kőris és hárs) a X., XIV. és a XVIII. kerületben ültették. (Juharokat mondjuk nem volt túl jó ötlet nagy számban ültetni, mert a mezei juhar kivételével nemigen bírják a forró városi klímát.)

A fakivágásokat és fapótlásokat a fás szárú növényekről szóló kormányrendelet szabályozza, annak tartalma azonban a szakemberek szerint hagy maga után némi kívánnivalót. „Ez csak a kereteit adja meg a fapótlásnak, részletesebb szabályozással a kerületek saját rendeletben foglalkoznak. Összességében ez a kormányrendelet nagyon elavult, és olyan szabályozásokat tartalmaz, amelyek a legkevésbé sem a fás szárú növények védelmét segítik elő” – állítja Bardóczi. Példaként a közterületek sózásának tilalmát hozza fel, ami gyakorlatilag csak a járdán tiltja meg a sózást, az úttesten nem. „Viszont a városi fák nagy része az úttest és a járda között található, így az úttestről is könnyen a földbe mosódik a só. Nyugati nagyvárosokban már egy ideje olyan síkosságmentesítést alkalmaznak, amelynek nincs gyökér- és talajkárosító hatása. A rendelet továbbá azt is meghatározza, hogy mekkora fedetlen földterületet kell egy fának biztosítani, ugyanakkor ezt csak egy minimum 2,25 négyzetméteres értékben adja meg. Ez jelenthet egy 1,5 méterszer 1,5 méteres vagy egy 10 centiszer 22,5 méteres területet is. Egyébként sokszor ez a 2,25 négyzetméter is kevés egy városi fának” – mondja Bardóczi.

A szakember szerint egységesíteni kellene a faültetésről és fagondozásról szóló szabályokat. Egy XVI. kerületi példa alapján tényleg nem ártana: a már említett Járókelő egyesület oldalán jelentették be korábban, hogy elszáradt egy fasor a kerületben, mire az illetékes önkormányzat arra hivatkozva hibáztatta a lakosokat, hogy ők maguk igényelték a fákat, ezért nekik is kell azokat öntözni. A helyi szabályok értelmében tényleg a megrendelőnek kell gondoznia a fát, bár ezzel, úgy tűnik, a lakosok nem voltak tisztában – aligha a saját hibájukból.

Visnyovszki szerint sincs rendben a fákról szóló kormányrendelet, nem szabályozza például a pótlás mértékét. Egy hatalmas száz­éves fát nyilván nem pótol arányosan egyetlen újonnan ültetett facsemete, pláne nem akkor, ha a gondozás hiánya miatt nem éli túl a kritikus első három évet. „Olyan szabályozás kellene, ami figyelembe veszi például a lombtérfogatot és az egyéb méreteket.” Aggályos rész a kormányrendeletben az is, hogy ha a fakivágási kérelemre a jegyző az ügyintézési határidő leteltéig nem adja ki az engedélyt, akkor azt megadottnak kell tekinteni. További érdekesség, hogy ha egy kerület esetleg nem tudja a fapótlást teljesíteni, mert nincs szabad hely (ez például jellemző az V. kerületre), akkor elegendő pénzbeli hozzájárulást fizetni, és a jegyző máshol rendeli el a pótlást. Így történt, hogy a Kossuth tér felújítása során kivágott kétszáz fa pótlására külső kerületekben, például Csepelen került sor.

 

Fahalál

A városi fák idő előtti pusztulását számos tényező okozhatja. Előfordul, hogy eleve nem megfelelő, tápanyaghiányos talajba ültetik a csemetéket. A Főkert szakemberei megfelelő protokoll alapján végzik az ültetést, de a különböző beruházásoknál – a Főkert hatásköre ezekre nem terjed ki – gyakori, hogy nem fordítanak külön gondot a föld minőségére, egyszerűen beleültetik a növényt a sittes talajba. További veszélyforrás a fűkasza: ha a közterületet gondozó munkás nem elég figyelmes, akkor könnyen kárt tehet a fák törzsében. „Minél fiatalabb egy növény, annál kockázatosabb egy-egy ilyen sérülés. Lassú halált okoz a fánál, néhány év alatt el tud pusztulni, ha elvágták a tápanyagszállító kérget” – magyarázza Visnyovszki. A parkoló autó is állandó veszélyforrás: a fa melletti rendszeres parkolás annyira összetömöríti a növény közvetlen közelében lévő földdarabot, hogy idővel sem oxigén, sem víz nem jut a gyökérhez. Sok facsemeténél lehet látni úgynevezett dréncsövet, amely a levegő áramlását biztosítja, illetve azon keresztül öntözik a frissen ültetett fákat. A szakemberek szerint azonban a dréncső ebben a formában nagyon káros is, mivel a nyári melegben kiszáríthatja a gyökérzetet – ezért kupakot kellene helyezni rájuk, ahogyan azt más országokban már alkalmazzák. Gyakori mulasztás, hogy nem megfelelően alakítják ki a fa környékén a földterületet (azaz a fatányért): sok esetben nem elég nagy a pereme, ezért hamar kimosódik belőle a víz, így hiába is öntözik.

Mindennek tudatában nem meglepő a ligetvédők aggodalma, amikor arról beszélnek, nincsenek meggyőződve arról, hogy megfelelő módon zajlik az idős fák költöztetése a Városliget területén belül. Az ottani fakivágások miatti civil felháborodás nyomán faátültetésre álltak rá a Liget-projekt gazdái. „Pontos számokat a fakivágásokról máig nem tudunk annak ellenére, hogy többször nyújtottunk be közérdekű adatigénylést. Egy ideig tudtuk követni, nagyjából száz fát biztosan kivágtak, de a faátültetés sikereiről nem tudunk semmit. Minden a palánkok mögött történik, illetve azt mi nem tudjuk ellenőrizni, hogy az új közművek miatt hány fának a gyökerét vágták át a föld alatt” – mondja Bodnár Zsuzsa, a Ligetvédők aktivistája. A városligeti kerttörténeti dokumentáció 2016-os anyaga alapján a park fáinak élettere védendő, és a szöveg kitér arra is, hogy az építkezések során ezért „fokozott figyelemmel” kell eljárni a fák környezetében. „Ez azt is jelenti, hogy nem pakolnak betontömböket a fák mellé, illetve nem parkolnak a gyökérzet közelébe teherautóval. Erre az átlagember sem figyel: mindenki ráparkol a fák melletti földterületre. Jó lenne, ha az emberek tudatosítanák magukban, hogy egy fa halálát nem csak a kivágás okozhatja” – magyaráza Bodnár.

Divatos városi gyakorlat a mélygarázsok tetejére fákat telepíteni. Ezek a növények azonban egy idő után megállnak a növekedésben, hiszen nincs elég hely a gyökérzetüknek. Az útszigetre ültetett fáknak sem könnyű az éle­tük, a közeli útburkolat nyáron annyira felforrósítja a talajt, hogy a fa kiszáradhat. A Széll Kálmán téren található útszakaszon jól megfigyelhető e jelenség. Ugyancsak e helyen emlékezetes eset volt, amikor a tér átadása után alig egy évvel az elültetett fák egy részét ki kellett cserélni. Ebben az esetben nem száradás volt a pusztulás oka, hanem a gyökér rohadása: az ültetőgödrökön kívüli talaj nem engedte elszivárogni a felesleges vizet, ezért a frissen ültetett fák gyökerei elrohadtak. A kivitelező csak a fák elpusztulása után kapott észbe és alakított ki vízelvezető rendszert a földfelszín alatt.

Az, hogy egy városi környezetben több fát lehessen ültetni, annak is függvénye, hogy hol húzódik közmű. Ha választani kell, hogy egy területen új közműveket vezessenek be vagy megmaradjon a fasor, általában a közműfejlesztés kap prioritást. „A fák védelméről csak egy kormányrendelet szól, a közművesítésre viszont törvények vonatkoznak, amelyeknek nagyobb a súlyuk a jogrenden belül. Minden közműnek van védőtávolsága, azaz ha új fasort akarunk létrehozni egy közterületen, akkor a különböző közműcégek vezetékei miatt ez szinte lehetetlen” – mondja a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja. Erre lenne megoldás a közműalagút, amely az összes szolgáltatót egyetlen csőbe terelné, csakhogy ez rettentően költséges, Bardóczi szerint 50 év alatt hozná be az árát. Ily módon viszont több fát lehetne városi környezetben telepíteni. A szakember azt is szorgalmazná, hogy a fasortelepítéseknél legalább a járdák burkolatát kellene vízáteresztővé tenni, amit kavicságyazatban elhelyezett elemes térkővel lehetne megoldani, nem pedig aszfalttal.

 

Csak a választásokig

Budapest az elmúlt években számos olyan beruházáson van túl, amelyek jelentős fakivágásokkal jártak (Orczy park, Kossuth tér, Városliget, Etele út, József nádor tér – és még sorolhatnánk), és vannak további tervek is. Bár az utóbbi hetekben Tarlós István látványosan nagy barátja lett a fáknak – például a civil tiltakozás hatására megtiltotta, hogy a Tabánban (ahol sportszabadidőparkot alakítanak ki) akár egyetlen fát is kivágjanak – e környezetbarát szemlélet nagy valószínűséggel csak az önkormányzati választásokig tart. Noha a Főkert vezérigazgatója – egyben nemrég kinevezett környezetvédelemért és zöldpolitikáért felelős főpolgármesteri biztos – azt állítja, hogy a Tabánban megjelölt 43 fát amúgy is ki kellene vágni, mert balesetveszélyesek, Tarlós jobbnak látja október elejéig ezt sem bolygatni, sőt elrendelte, hogy vizsgálják meg újra, tényleg menthetetlen-e mind a 43 fa.

A másik budai projekt – amely legalább a választásokig szintén szünetel – a Kútvölgyi út és a Szilágyi Erzsébet fasor közötti egybefüggő erdős részére tervezett sportcsarnok, illetve parkolóház ötlete. Ezt „szükségtelen politikai vitákra” hivatkozva vonta vissza Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester.
A Hegyvidéki Önkormányzat közlése szerint egyébként csak a kerületi iskolásoknak akartak jót a sportcsarnok építésével, mivel itt biztosították volna számukra a mindennapi testneveléshez szükséges tanórákat. Az eredeti kiírásban egyébként kézilabdacsarnok szerepelt; a valódi szándék majd október közepe után derülhet ki, ha új közbeszerzést írnak majd ki.

 

Neked ajánljuk