„Bevándorlóország”, „bevándorlókontinens” – Orbánba valaki megint bedobott egy tantuszt

  • narancs.hu
  • 2018. március 5.

Belpol

Most épp az Igazságügyi zsebtörvénytár című kiadvány bemutatóján adta elő magát.

Csendesebb lett a sorosozás, most a nemzetféltés meg a gonosz, nagy, igazságtalan EU lettek az orbáni hívószavak. Ezúttal a Magyar Tudományos Akadémián tartott könyvbemutatót választotta kampánya helyszínéül a miniszerelnök.

Hogy a két dolognak mi köze volt egymáshoz, arról nem lehet tudni, mert zsebkönyvtárról, úgy tűnik, nem sok szót szólt, ehelyett Orbán azt a víziót próbálta pellengérre állítani, miszerint az EU a tagállami jogok visszaszorítására és egy „európai egyesült államok” létrehozására törekszik, amely azt jelentené, hogy „nekünk egy bevándorlókontinensünk lesz” bevándorlóországgá tett Magyarországgal.

Az Európai Bizottság is megkapta a magáét. Orbán szerint, mivel a szervezet nyíltan politikai testületként tüntette fel magát, feladta elvi semlegességét, ez azonban az EU-n belüli együttműködés lerombolásához vezet, mert intézményesíti a kettős mércét: mindig a nagyobbak javára és a kisebbek rovására, és az „Európai Bizottság mint a szerződés őre” elvének a felborítása alapjaiban rázza meg az európai intézményrendszert.

A retorika évezredes szabályai szerint itt jött az érvelés meg a példák, francia és olasz esetek sorjáztak, amikor az EB kettős mérce alapján döntött.

Orbán már az Európai Bizottság legfrissebb, rövidesen olvasható országjelentésének tartalmát is látni véli, sőt igyekszik is előre mosakodni miatta. A jelentés az igazságszolgáltatási tanács jogosítványait kevesli, „precedens nélküli módon beavatkozva a magyar választási kampányba”. Emellett arról beszélt még, ha a bizottság valóban aggódik azért, hogy senki se avatkozzon be véleménynyilvánítással folyamatban lévő eljárásba, akkor miért nem támadja például az Európai Parlament határozatát, amely egy folyamatban lévő büntetőügyben, Ahmed H. ügyében tesz közzé folyamatos, agresszív, beavatkozó felszólításokat a magyar bírák és Magyarország felé.

Ráadásul eleve ne kritizáljon az, ugye, akinek még csak pár évtizede kezd kialakulni a szabályrendszere: „Nehezen tudjuk visszafogni meglepetésünket – folytatta Orbán így, királyi többesben –, amikor az EU részéről e kialakulatlan jogrendszerére hivatkozva politikai indíttatású támadások érik a mai jogfejlődésnek minden tekintetben megfelelő, korszerű, sok évszázad hagyományaira alapozott magyar jogot.”

Ha már jogállamiság: a 2011-es alaptörvény is előkerült. „Erkölcsi kötelesség volt kihasználni a 2010-ben létrejött alkotmányos többségben rejlő jogalkotási lehetőséget.”
Tényleg: „erkölcsi” meg „kötelesség”.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.