„A legtöbb jelölt nem azért készít programot, hogy azt maradéktalanul vagy nagy részben megvalósítsa, hanem azért, hogy annak segítségével igyekezzék megnyerni a választást” – mondta néhány napja Tarlós István a kormánypárti CÖF-fel kötött megállapodása alkalmából. Ő persze az október 12-i választáson ellene indulókra utalt, ám megállapítása 2009-ben írt saját programjára, a Nemzet fővárosa címet viselő anyagra is érvényes. Kritikusai a szemére vetik, hogy az ígért beruházásokból jobbára csak azok valósultak meg, amelyeket még az előző városvezetés készített elő, vagy a kormány irányított. Ráadásul a megkezdett projektek sem mind Tarlós elképzelései szerint valók: programjában például a Múzeumi Negyedet még a Nyugati pályaudvarra szánta. A fejlesztések elmaradásánál is nagyobb baj, hogy bár Tarlós szeretett volna erős fővárosi pozíciókat kiépíteni, a kerületek és a kormányzat szorításában éppen ezzel ellentétes intézkedések elfogadására kényszerült.
Szemben az örökséggel
„A Demszky-érához viszonyítva három újítást várhattunk volna Tarlóstól: a pénzügyi egyensúly megteremtését, a hivatali működés kiszakítását a bonyolult politikai játszmákból, és a folyamatszemléletű gondolkodás meghonosítását. Végül mindben kudarcot vallott” – értékelte a négyéves ciklust a városházi ügyeket jól ismerő forrásunk. A szövevényes érdekhálókban volt és jelenlegi képviselők, hivatalnokok segítségével igyekeztünk eligazodni. Tarlós Istvánnal is szerettünk volna beszélni, de a Főpolgármesteri Hivatal elfoglaltságaira hivatkozva lemondta az interjút.
| ||
Bár Tarlós sosem szállt be olyasfajta hecckampányba, hogy mondjuk Demszky Gábor büntetőjogi felelősségéről hablatyoljon, sőt jobboldali újságírók ez irányú kérdései elől rendre kitért, azt nem mulasztotta el megjegyezni, mennyire nehéz helyzetben vette át a fővárost 2010 októberében. Álláspontját osztja Atkári János is, aki 1994 és 2004 között Demszky helyettese volt, 2012 elejéig pedig Tarlós István pénzügyi tanácsadója. Atkári szerint a hatalomváltáskor – négy évre előrevetítve – 56 milliárd forintos költségvetési hiányt mutattak a főváros könyvei, ami gazdasági értelemben akkor is csődhelyzetnek minősíthető, ha a város nem volt fizetésképtelen. Saját ellenőrzései és számításai szerint a hiány egyébként 173 milliárd volt; a különbség abból adódik, hogy Demszkyék alaposan túlbecsülték az iparűzési adóból és az ingatlanértékesítésből származó prognosztizált bevételeket, valamint az államtól várt támogatást. Emellett nem kalkuláltak a beruházásba kódolt kockázatokkal a 4-es metrónál, illetve a CET, a Rác fürdő vagy a Margit híd rekonstrukciója esetében.
Demszky Gábor lapunknak hangsúlyozta, hogy a hitelminősítő cégek még 2010-ben is pozitív véleménnyel voltak a fővárosról. Egykori helyettese azonban azonnali kiigazító csomagot javasolt Tarlósnak, aki ciklusát így megszorításokkal volt kénytelen kezdeni. „Szigorúan elhatároltuk az önkormányzat feladatait aszerint, hogy kötelező vagy nem kötelező feladatról van szó. Azt is megnéztük, hogy a kötelezettség törvényi vagy önként vállalt, de még a jogszabályok sem minden esetben írták elő, hogy konkrétan hogyan kell teljesítenie a fővárosnak” – meséli Atkári, hogyan láttak neki a pénzügyi egyensúly helyrebillentésének. Az önkéntes feladatokat alaposan, mintegy tizedükre vágták vissza, kevesebb ment oktatásra és szociális ügyekre, hajléktalanellátásra vagy a zöldterületek gondozására. Ekkor döntöttek arról, hogy a főváros kőszínházaitól bérleti díjat szednek, de azokat a beruházásokat is leállították, amelyeknél a felmondásból eredő követelések nem haladták meg a megtakarítást. Atkári a 2012-es költségvetést még ebben a szellemben készítette elő, a közgyűlés által elfogadott változat azonban már tartalmazott módosításokat; és miután 2012 januárjában távozott tanácsadói posztjáról, a főváros nem használta többé azt a kimutatási rendszert, amely a hiányt előre jelezhetné. A város jövője így ma nem kalkulálható előre, bár Atkári szerint borítékolható, hogy nagymértékű egyensúlyhiány keletkezett a csökkenő adóbevételek, a BKV ügyének megoldatlansága és a rezsicsökkentés következtében.
A Demszky-korszak terhesként kommunikált, de sikert hozó öröksége volt a 2014 márciusában, az országgyűlési választás előtt átadott 4-es metró (Tarlós nem hívta meg Demszky Gábort az átadásra, mert az ott esetleg bírálni merészelné Orbán Viktort). A főpolgármester több interjúban is a ciklus egyik legnagyobb sikerének nevezte a kivitelezési szerződések újratárgyalását az Alstommal, a Siemensszel és a Swietelskyvel. Atkári János, az Alstom-tárgyalások egyik vezetője azonban kicsit másképp emlékszik. „Az újratárgyalás eredményeként lényegében maradt az eredeti szerződés, nem igaz, hogy milliárdokat takarítottunk meg rajta. Tarlósnak annyi az érdeme, hogy a szerződést fenntartotta, holott sokan – például Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója – mindenáron felmondták volna” – emlékezett vissza Atkári.
A volt tanácsadó szerint Tarlós István és a jog viszonyát jól szemlélteti, hogy Tarlós szemében egyszerűen bűnnek számított az olyan szerződés, amely a fővárosra, a közre terhel bizonyos kockázatokat (a konkrét ügyben vis maiornak számított, hogy az Alstom nem kapott meg időben bizonyos hatósági engedélyeket). Tarlós állítólag attól is dührohamot kapott, hogy harmadik fél – a bíróság – beleszólhat a város és a cég viszonyába, azt pedig kifejezett hadüzenetnek vette, hogy a francia Alstom hazai bíróságra adta be keresetét, holott a nemzetközi jog szabályai szerint nem is tehetett volna másképp. A Siemens-szerződés újratárgyalására Atkárinak nem volt ekkora rálátása, azt mindenesetre furcsának tartja, hogy a választott bíróság állásfoglalását megkerülve, nem nyilvános szempontok alapján egyeztek ki a felek.
| ||
A metróberuházással a továbbiakban is adódhatnak gondjai a fővárosnak, hiszen – mint azt lapunknak Demszky is megerősítette – máig nem teljesült a részfinanszírozó uniónak tett vállalások egy része. Ilyen a gazdaságos működtetés, ami csak a Bosnyák térig és a Virágpiacig történő meghosszabbítással volna lehetséges – de ezt Tarlós a 2014–2020-as uniós ciklusban nem tervezi. Említhetjük a dugódíjat is, amelynek tervét az Országgyűlés 2012 nyarán a főpolgármester tájékoztatása nélkül szavazta le jellemző módon úgy, hogy még az azt előterjesztő fideszes főpolgármester-helyettesek is nemmel voksoltak.
Az SZDSZ–MSZP-korszak utolsó etapját kísérő, számos esetben feljelentéssel végződő zavaros ügyek után Tarlóstól azt is várták, hogy ellenáll a gazdasági háttéremberek nyomulásának. Simicska Lajossal többször ütközött is a ciklusban. Még 2010. november 9-én a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) rövid időre felfüggesztette a BKV vasúti engedélyét; lapunk akkori információi szerint a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumon keresztül Simicska „így üzent a Pistának” (az NKH tartotta vissza sokáig az Alstom-metrókocsik engedélyét is, Tarlós néhány megszólalásában sejtette is, hogy nem csupán szakmai megfontolásokból). Sajtóhírek szerint Tarlós egyik álma, a MÁV és a Volán bizonyos elemeit is magába foglaló közlekedési holding terve is a Simicska emberének tartott Németh Lászlóné minisztériumba érkezésével került le a napirendről, miután a nemzeti nagytőkés nem nézte jó szemmel egyes fővárosi cégvezetők kinevezését. Tarlós egyébként meglepően korán, 2012 júniusában elismerte, hogy szokott találkozni Simicska Lajossal. „Nagypolitikáról, időjárásról, a család intézményéről beszélgetünk” – mondta akkor.
A királyságok ellen
Jóllehet 16 évig volt Óbuda-Békásmegyer polgármestere – először SZDSZ-esként, aztán függetlenként, a Fidesz–KDNP támogatásával –, főpolgármesteri ciklusa alatt Tarlós senkit nem osztott ki annyiszor, mint a többségében fideszes kerületi polgármestereket. A 2011 tavaszán a kerületi érdekek képviseletére létrehozott Budapesti Önkormányzatok Szövetségét (BÖSZ) például nemes egyszerűséggel legittegyletezte, összehívását jogszerűtlennek titulálta, de ettől függetlenül is gyakran beszélt a „kiskirályságok” túlhatalmáról. Az ellenszenv érthető, a 2010 tavaszán országgyűlési képviselővé választott Tarlós jogszabályban akarta rendezni a kerületi és fővárosi hatáskörök megosztását, ám terveivel ellentétben mandátumáról lemondott, még mielőtt érdemi változást érhetett volna el. A mandátummal rendelkező 14 kerületi polgármestert ugyanakkor gyakran vádolta azzal, hogy zsarolják a kormánypártokat, mivel nélkülük nem lenne meg a kétharmad. Tarlós ennek tulajdonítja, hogy a kerületeket preferáló saját javaslataikat többnyire sikeresen átvitték a parlamenti frakción, a főpolgármester előterjesztéseit viszont rendre lesöpörték. Nem csoda hát, ha üdvözölte a döntést, miszerint 2014-től a parlamenti képviselők nem lehetnek egyúttal kerületi vezetők is.
| ||
A kerületekkel elsősorban adókérdésekben zördült össze Tarlós. Amellett, hogy a 23 budapesti közigazgatási egység elviszi az iparűzési adó felét, ebben a ciklusban hozzájuk került az idegenforgalmi adó és minden parkolási bevétel is. Előbbi változtatás szembeötlően értelmetlen, hiszen turisztikai értéke az egységes városnak van, a kerületeknek ráadásul nem is kell visszaforgatni az így megszerzett bevételt a turizmusba. A változtatások eredményeként a fővárosnál gyakorlatilag nem maradt helyiadó-kivetési jog, a főpolgármester többször kezdeményezte az elvont adónemek átcsoportosítását, akár a BKV finanszírozásának megoldására is – mindhiába. A ciklus során többször bírálta Láng Zsolt II. kerületi polgármestert, amiért az állítólag hátráltatta a budai fonódó villamoshálózat beruházást. A fejlesztés végül szeptember végén, kampányfinisben indult el. A XIII. kerület szocialista vezetése – a főpolgármester megítélése szerint – a Margit-sziget megújítását akadályozta hatósági kekeckedéseivel, így a terület hasznosításának joga teljes egészében Budapesthez került. Tarlós emellett nagyjából csak a dunai rakpartok átadásának örülhet, ezekre már készített is egy fejlesztési koncepciót. Tarlóssal egyébként többször szembement saját fővárosi Fidesz-frakciója is, amelyben szintén ültek kerületi polgármesterek. A 2012. januári BKV-krízis idején a frakció például megakadályozta egy rendkívüli közgyűlés összehívását, sajtóhírek szerint azért, mert Tarlós ott előadandó javaslatával „megzsarolta” volna a miniszterelnököt. 2012 októberében a közgyűlés Tarlós akarata ellenére úgy döntött, hogy a VT-Transman 150 Mercedes busszal több buszvonalon alvállalkozói szerződést köthet a BKK-val. Az eset után Tarlós jelentősen korlátozta egyik helyettese, György István jogköreit, gyakorlatilag kivette a kezéből a közlekedési központ ellenőrzését.
„Az érdekellentét a rendszerbe van építve, rossz a struktúra, mert egy területen nem alá- fölé rendelt, hanem mellérendelt önkormányzatok vannak” – vélekedik a főpolgármester és a kerületek konfliktusáról Demszky Gábor. A volt városvezető szerint mindezt tovább erősíti, hogy az új közgyűlésben – köszönhetően a kormánypártok törvénymódosításának – 23 kerületi polgármester és 9 vesztes polgármesterjelölt ül majd. Korábbi kirohanásaihoz mérten Tarlós meglepő nyugalommal vette tudomásul a törvénymódosítást; amikor erről kérdezik, többnyire csak annyit hoz fel, aggódik, hogy a kerületek egymással fognak veszekedni. Mindössze egyetlen interjújában árulta el, hogy ebben a pillanatban „zavaros konglomerátumként” látja a várost. Többször felhozta persze, hogy a megerősített kerületekkel szemben szeretne többletjogosítványokat – cégvezetők kinevezése, vétójog –, de beszélgetőpartnereink szerint a folyamatok nem arra utalnak, hogy ezeket megkaphatná. 2006-ban Orbán Viktor azért emelt egy párton kívülit főpolgármester-jelöltté, hogy Budapest első embere ne válhasson veszélyessé a pártvezetésre. Akkor a Fidesz kerületi erős emberei – Rogán Antal, Pokorni Zoltán – nem támogatták Tarlóst. Orbán most éppen e kerületi vezetőket teszi Tarlós hathatós ellensúlyává.
A központ alatt
Tarlós nyilatkozatait olvasva feltűnő, hogy bár szokatlan élességgel bírálja a vele „azonos gondolkodói körhöz tartozókat”, Orbán Viktor kritizálásától már-már kínosan tartózkodik. Amikor az Országgyűlés vagy a Fidesz vezetése Budapest számára hátrányos döntést fogad el, néha még azt is felveti, hogy a miniszterelnököt esetleg megvezették, félretájékoztatták. Pedig az önkormányzati rendszer ismerői és a fővárosi ellenzék egyöntetű véleménye az, hogy Orbán Budapest gyengítésére, kiüresítésére játszik; olyan sikerrel, hogy a fővárosi önkormányzat sokak szerint már ma is a hajdani súlytalan tanácsrendszerre emlékeztet.
| ||
A főváros költségvetése 2010-hez képest mintegy 40 százalékkal csökkent, részben a már említett adóátcsoportosítások, részben a jelentős feladatelvonások miatt. Ide tartozik az oktatási és egészségügyi intézmények állam alá rendelése, amely intézkedésekkel – Atkári János szerint – Tarlós inkább nem értett egyet, de ennél többet nem tett. A kórházak államosítását szakmai indokokra hivatkozva még támogatta is nyilatkozataiban, a gimnáziumok elvételével szembeni fenntartásait jelezte, de karakán kiállást nem tanúsított (az államosítás értelemszerűen valamennyi önkormányzatot érinti, Tarlós gyakran meg is jegyzi, hogy kritikusai Botka Lászlót, Szeged szocialista polgármesterét is vádolhatnák a kormány kiszolgálásával). Ennek oka Atkári szerint az, hogy a kórházak veszteségesek voltak, és az oktatási költségeknek is csupán 35-40 százalékát fedezte az állami normatíva, még úgy is ki kellett egészítenie az önkormányzatnak, hogy a ciklus eleji megszorító politika keretében igyekeztek lefaragni a nem budapesti gyerekek támogatását.
Az állami kiszolgáltatottságot erősíti, hogy a kormány a hangzatos ígéretek ellenére sem tett semmit a BKV finanszírozásának hosszú távú rendezéséért. Atkári János szerint Orbánékat ebben nem az ország gazdasági helyzete akadályozta, egyszerűen nem akarták elveszíteni a számukra még mindig bizonytalan terepnek számító Budapest kézben tartásának eszközét. „A BKV nem alulfinanszírozott, hanem nem finanszírozott vállalat. Négy-öt évente akut csődveszély alakul ki, amit a kormány végül mindig megold. Ezzel fogják a tökét Budapestnek” – nyilatkozta egyetértőleg Demszky Gábor is. A csődközeli helyzet Tarlós ciklusa alatt 2012 elején állt elő, mikor is a kormány befagyasztotta a támogatás egy részét. A tömegközlekedés persze ez esetben is megmenekült, de a helyzet nem megnyugtató. Hiába vádolja Tarlós a Népszabadságot azzal, hogy kéthetente BKV-csőddel riogat, saját nyilatkozatainak is visszatérő eleme, hogy ha bizonyos feltételek nem teljesülnek, a BKV ekkor és ekkor válik működésképtelenné. Nyilván ez az egyetlen politikai eszköz a főpolgármester kezében a kormány serkentésére; a mostani kampányban is „az értelmes munka folytatásának” egyik feltételeként jelölte meg a BKV finanszírozását, és arról is hajlandó lenne tárgyalni, hogy a kormány átvegye a közösségi közlekedést. Atkári János szerint ugyanakkor ez a lépés stratégiailag elhibázott, Tarlósnak csak a választások előtt van tárgyalópozíciója Orbánnal szemben, így a feltételek teljesülését a főpolgármester-jelöltség elfogadásához kellett volna kötnie.
Így azt a feltételét is, hogy „a főváros jelenlegi közszolgáltató cégei az önkormányzat birtokában maradjanak”. A közműcégeket ugyanis vinné a rezsiharcos kormány, a Főgáz kisebbségi tulajdonát már megszerezte, és mivel a rezsicsökkentés hatására több cég veszteséget termel Budapestnek, Orbánnak vélhetően nem lenne nehéz dolga az átadás kikényszerítésével. Tarlós harmadik kérése a 3-as metró ügyének rendezése volt, ám a kormány itt sem állt teljes mellszélességgel a főváros mögé. A lepukkant járat szerelvényeinek cseréjét csak uniós támogatással tudná megoldani Budapest, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter azonban nem támogatja a beruházást, a kormány ehelyett bankgaranciát vállal az elöregedett szerelvények felújítására. Tarlós abban még reménykedik, hogy az infrastruktúra felújítása beleférhet a közlekedési operatív programba. Ezért „házon belül is fogok bokszolni, lesz még egy kis tányércsörgés” – fejtegette egy helyütt a Lázárral való kapcsolat távlatait.
Bárhogyan is legyen, Tarlós a választási kampányra fordulva jelentősen visszavett vehemenciájából, nemrég egy interjúban maga is elismerte, hogy a ciklus első felében erőből próbálta megoldani a problémákat, ami nem mindig vált be. Hiába készíti a Városházán a különböző városfejlesztési terveket, szó nélkül elfogadta, hogy a nagyprojektek többségét – Kossuth tér, Múzeumi negyed, Várkert Bazár – közvetlenül a kormány irányítsa. „Pedig a fővárosnak és a kerületeknek minden eszközük meglenne, hogy ezt megakadályozzák. Annak idején nem engedtem, hogy Antall József a várba költözzön” – mondta a Narancsnak Demszky Gábor.
Többen attól tartanak, hogy a feladataitól és forrásaitól jelentős részben megfosztott Fővárosi Közgyűlés kerületi küzdőtérré silányításának célja Budapest működésképtelenségének felmutatása lesz. Ekkor a főváros régóta tervezett közjogi átalakítása Budapest lényeges gyengítésével valósulhatna meg, például oly módon, hogy a kerületek vagy a kialakítandó nagyobb egységek élére amolyan helytartókat nevezne ki a kormány. Tudvalevő, hogy a Belügyminisztérium több koncepciót is mérlegel. A közjogi átalakítás egyik szószólója amúgy éppen Tarlós István volt: előző kampányában azt ígérte, az új struktúra 2014-től léphet életbe. Újabban 2019-et mond, de korántsem biztos, hogy ugyanarra gondol, mint Orbán Viktor.
| Ellenzékben Tarlós István 16 évig úgy vezette a III. kerületet, hogy az őt támogató pártoknak sosem volt többségük az önkormányzatban. Kompromisszumkészségéről színleg a főpolgármesterré választása körüli időkben is tanúságot tett: komoly jogosítványokat, az ellenőrzésben megmutatkozó többséget és együttműködési szándékot ígért ellenzékének. Az ellenzék szerint ebből nem sok valósult meg. Horváth Csaba, az MSZP frakcióvezetője szerint nem csak a fővárosi cégek felügyelőbizottságainak élére nem került ellenzéki vezető, sok esetben – 4-es metró, Rác fürfő, CET kérdése – azt is megakadályozta a főpolgármester, hogy az ellenzék vizsgálóbizottságot állítson fel. Hasonlóan látja ezt Hanzély Ákos is. „A ciklus elején valóban voltak gesztusok, így az ellenzék nagyobb szerepet kapott a felügyelőbizottságokban, a ciklus második felében azonban eltűnt ez a hozzállás. Onnantól számos cégben megváltoztatták az fb-k összetételét, és az új tagok csak a Fidesz – néha a Jobbik – delegáltjai voltak” – mondta a PM fővárosi képviselője. Együttműködésre Horváth nem emlékszik, inkább a Fidesz-frakció puhatolózott egy-két kérdésben, de az MSZP nem szállt be a hatalmon lévők belharcaiba. A PM (akkor még LMP) felé a ciklus első felében nyitottabbak voltak Tarlósék, később azonban elhidegült a viszony, és szinte a fejléc alapján utasították el a zöldek módosító javaslatait. Horváth Csaba a ciklus legnagyobb bűnének azt tartja, hogy Tarlós nem állt ki Budapest kiüresítése ellen, pozitívumként azt tudja felhozni, hogy a csődközeli helyzetek ellenére az összeomlást sikerült elkerülni. Hanzély legjobban a 4-es metró befejezésének és a Móricz Zsigmond Körtér áttervezésének örül, nagy negatívumnak tartja viszont a hajléktalanokat egyes közterületekről kitiltó rendeleteket és a Római parti mobilgát erőltetését.
|
