„Bosszant, hogy a kereszténység politikai termék lett Magyarországon”

  • narancs.hu
  • 2018. január 21.

Belpol

Újabb egyházi személy bírálta a kormány politikáját.

Hodász András katolikus pap, a kispesti Nagyboldogasszony-plébániatemplom káplánja, a Pázmány egyetem lelkésze nem rejti el véleményét, ha politikáról van szó. A blogolásban is jeleskedő pap szerint a mai politikai viták stílusa nem lép túl a kocsmakultúrán. „Mi, választópolgárok nem érezzük azt, hogy lenne kapcsolódási pontunk a politikához. Nem érezzük, hogy rólunk szólna, hogy érdemben bele tudnánk avatkozni. Ez valakiben megkeseredettséget, fásultságot okoz, másokból indulatot vált ki. Pedig a demokrácia lényege, hogy mindenki aktívan formálhatja az ország sorsát” – mondta a lelkész a 168 Órának adott interjújában.

A katolikus pap rendkívül károsnak tartja azt, ami a mai magyar politikában zajlik, véleménye szerint a politikusok kommunikációja elfogadhatatlan. „Minden megnyilatkozásukból az süt, hogy lenéznek minket. Elég csak a legutóbbi nemzeti konzultációra gondolnunk” – véli Hodász, akit arról is kérdeztek, hogy mi a véleménye a migrációs válságról. A lelkész visszafogottan reagálva annyit mondott, hogy elsősorban helyi problémákkal foglalkozik, kispesti nélkülözőknek segít, azt azonban elismerte, hogy a menekültekkel kapcsolatban a krisztusi parancs mindennél erősebb, azaz a rászorulót segíteni kell. „Más kérdés, hogy azzal a helyzettel is kezdeni kellene valamit, ha olyan létszámban jönnének a menekültek, amely már alapjaiban érintené a magyar társadalom szerkezetét, kultúráját. Nehéz ügy ez. A migráció hihetetlenül összetett probléma, amit nem is értünk pontosan. Leginkább azért nem, mert már a tényekkel kapcsolatban sem látunk tisztán. Jó lenne, ha nem egy elképzelt, soha be nem következő helyzetről vitáznánk, hanem a valós veszélyekről. Ezért nagy baj, hogy a politikusaink képtelenek hosszú távon gondolkodni, és kizárólag az aktuális választás megnyerésére koncentrálnak” – állítja a lelkész, aki arra is kitért: észreveszi a kamu keresztényeket a politikusok között, és bosszantja, hogy a kereszténység politikai termék lett Magyarországon.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.