Gyömrő

Bosszút áll az önkormányzat

  • M. B.
  • 2012. július 31.

Belpol

Bontják a raktárhelyiségük tetejét, és eltűntek az adománynak szánt tárgyak. Ezzel szembesült szombaton a gyömrői civil szervezet, amely teljes gőzzel támadja a Horthy-reneszánszban lubickoló önkormányzatot.

Feltörték a raktárhelyiség ajtaját, és többek közt adománynak szánt tárgyakat vittek el attól a gyömrői civil szervezettől, amely korábban tiltakozott a főtér Horthy térré való átnevezése ellen (erről mi is beszámoltunk cikkben és videóban is), majd részt vett a budapesti Hősök terén a Horthy-reneszánsz ellen rendezett tüntetés szervezésében, később pedig többedmagával népszavazást kezdeményezett a tér visszanevezésével kapcsolatban. (A civileknek annyit sikerült elérniük, hogy végül a térnek „csak” egy része viseli Horthy nevét.)

A Környezet, Ifjúság és Gyermekvédelmi Egyesülettől (KIGYE) elvitték a gyerekrendezvényeikhez használt sátrakat, bútorokat, az egyesület dokumentumait és a már említett, adományként elosztandó tárgyakat – játékokat, iskolai füzeteket, több ezer gyermekmatricát, konyhai felszereléseket, számítógépet, LCD monitorokat. Mint Kavalecz Gergely elnök a narancs.hu-nak elmondta, különösen szomorú a történtekben, hogy éppen az iskolakezdés előtt fosztották ki őket, mert így a szükséges eszközöket már nem tudják szétosztani. „Nekünk nincsen milliós bankszámlánk, mi tárgyi adományokat kérünk, és azokat juttatjuk el a rászorulóknak. Tehát mondhatjuk, hogy az egyesület teljes vagyona és munkája elveszett.” Legalább ennyire sajnálatos, hogy úgy tűnik, nem egyszerű lopásról és rongálásról van szó, bár a KIGYE egy közleményben reményét fejezi ki, hogy „az eset nem függ össze azzal, hogy bizonyos kérdésekben egyesületünk az önkormányzattal szemben nemtetszését nyilvánosan is ki merte fejezni”.

Az egyesület raktára egy, az önkormányzat tulajdonában lévő épületben volt, amit az utóbbi időközben eladott, csak éppen erről és a közelgő bontásról az egyesületet senki nem értesítette, így ők nem tudták, hogy költözniük kellene. Annak ellenére történhetett ez így, hogy az egyesület tagot delegált az önkormányzati ingatlanok értékesítésével foglalkozó bizottságba. Hallama János elmondása szerint a bizottsági ülésen ő csak arról értesült, hogy tervezik az ingatlan értékesítését, de a tényleges adásvételről nem volt tudomása.

Az önkormányzat kommunikációs referense, Hauser Antal szerint viszont az egyesületnek volt lehetősége tájékozódni: a testületi döntés megtalálható a honlapon, és „talán a helyi újságban is megjelent, de ezt így nem tudom megmondani”. Megpróbáltunk utánanézni, hogy az önkormányzat honlapján megtalálható-e az értékesítésről szóló hirdetmény. Hosszas keresgélés után a képviselő-testület 2011. november 7-i ülésének jegyzőkönyvében bukkantunk arra a határozatra, amely 2011. november 15-re az ingatlan versenytárgyaláson történő értékesítését írja elő. A versenytárgyalás végeredményére utaló információt nem találtunk. Hauser elmondása szerint vizsgálják, hogy volt-e hivatalos bérleti szerződés az önkormányzat és az egyesület között. „Ha ilyenre bukkannánk, természetesen felvetődne az önkormányzat felelőssége – bár már 2008-ig visszamenőleg megnézték a kollégák, és még nem találtak írásos szerződést.” A szerződés meglététől függetlenül pedig azért nem értesítették őket, mert az önkormányzatnak nem is volt tudomása arról, hogy az egyesület raktérként használja az egyébként életveszélyes épületet. „Külön kategória, hogy ők milyen jogon mászkáltak be oda.” Az egyesület tulajdonának elhordásáról Hauser Antal nem tudott mit mondani, mert „az nem a mi illetékességi területünk, hogy azóta az új tulajdonos egyeztetett-e bárkivel az ott lévő értéktárgyakkal kapcsolatban”. Kérdésünkre, hogy ki az új tulajdonos, nem tudott válaszolni.

Az egyesület sem állítja, hogy volna írásos szerződés arról, hogy a korábban tüdőszűrőnek, majd játszóháznak, később Fidesz-irodának is otthont adó épületet bérbe vették volna. A KIGYE elnöke viszont határozottan cáfolja, hogy ennek ellenére az önkormányzat ne tudott volna az ottlétükről. Mint mondta, 2008-ban született egy önkormányzati határozat arról, hogy az egyesületnek helyet kell biztosítani, arról pedig szóbeli megállapodás volt, hogy ők abban a konkrét épületben rendezkedtek be. Az elmúlt években a raktárat számos rendezvényhez használták – olyanokhoz is, amit az önkormányzattal közösen tartottak. Az épület bejárati ajtaján és a raktárhelyiség ajtaján is kint volt a logójuk, elérhetőségük, sőt velük együtt a város Településfejlesztő és Városüzemeltető Nonprofit Kft.-je is használta raktározásra az épületet. „Nyilván nem önhatalmúlag költöztünk be ebbe az épületbe. Eleve az önkormányzattól kaptuk meg a kulcsokat.” Az önkormányzat érvelését, miszerint nem is tudtak az egyesület ottlétéről, meglehetősen gyengíti, hogy még a helyi újság – amelybe az önkormányzat hozzájárulása nélkül nyilván semmilyen tartalom nem kerülhet be – is hírt adott az egyesület rendezvényeiről. A 2009. októberi lapszámban (lásd illusztrációnkat) például a virtuális focibajnokság helyszíneként szerepel a szóban forgó, Szent István út 2. címen található épület. (A cikk folytatódik a kép alatt.)


 

A KIGYE természetesen feljelentést tett a rendőrségen. Mindenesetre van arra némi esély, hogy az értéktárgyak egy része utóbb megkerül, mert van, ami a bontást végző vállalkozónál van, és ő hajlandó őket visszaszolgáltatni. A kár így is többmilliós: a tárolt eszközöknek a megbontott tetejű ingatlanban maradt kisebb része az esőzések következtében tönkrement, ráadásul – az egyesület információi szerint – a bontáskor az önkormányzat egyik alkalmazottja az új, eredeti csomagolású adománytárgyakat mint „lomokat” szabad prédává nyilvánította.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.