Az Indexnek adott interjút Böszörmányi-Nagy Gergely, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet (MOME) fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke az egyetemen zajló diákmozgalom követeléseivel kapcsolatban. A diákok azután szerveződtek meg MOME FRONT néven, hogy Koós Pál rektor az egyetemi tudásközpontok vezetői posztjára tavaly decemberben nem nevezte ki a szenátus által támogatott jelölteket – ez végül február 10-én megtörtént.
A MOME FRONT viszont a tavaly augusztusban a szenátus döntésével szemben kinevezett, nem választott rektor távozását is követelte, illetve hogy a szenátus által meghozott döntéseket a fenntartó maradéktalanul fogadja el, a kuratórium ne gyakoroljon hatalmat az egyetem működése felett, az egyetemi oktatást érintő szervezeti és strukturális átalakításokat pedig csak az egyetem közössége kezdeményezhesse, tervezhesse és fogadhassa el. Koós végül múlt héten bizalmi szavazást kért maga ellen, és miután azt elbukta, lemondott a rektori pozíciójáról, a többi követelés elfogadására a hallgatók egy "társadalmi szerződés" aláírását ajánlották Böszörményi-Nagynak, akit hétfőn egy nyilvános eseményre vártak a diákok, ő viszont nem jelent meg az egyetem Zugligeti úti campusán.
Az Indexnek adott interjújában Böszörményi-Nagy most azt mondta, ők jelezték az akció szervezőinek, hogy nyitottak a párbeszédre, de a lehetőséget minden alkalommal elutasították, ezért szerinte sosem volt cél a megállapodás, a követelésekről pedig egy "fantom" kommunikál a hallgatók részéről. Emellett közölte, hogy
"az első pont elfogadása önmagában a modellváltás de facto visszafordításával lenne egyenértékű,
amennyiben a fenntartó semmiféle kontrollt nem gyakorolhatna többé a gondjaira bízott intézmény fölött". Szerinte ez ellentétes azzal, amiért az alapítványok létrejöttek, hogy "garantálni tudják a reformot és a megújulást a rájuk bízott egyetemeken".
Böszörményi-Nagy arról is beszélt, hogy mivel a MOME szenátusa saját hatáskörben, önállóan dönt minden oktatási és kutatási kérdésben, minden szakmai pozícióról és minden a hallgatókat érintő ügyben, ezért az ő álláspontjuk szerint ezzel teljesülnek az akadémiai szabadság feltételei. "A szervezeti modellről és a költségvetésről ugyanakkor a szenátus a fenntartóval egyetértésben tud határozni, mert ezekben teljes konszenzus kell ahhoz, hogy az alapítvány is viselni tudja a ráruházott felelősségeket" – mondta.
Arról is beszélt, hogy a MOME az alapítványosítás után hogyan prosperált, és hogy
"kultúrharcnak végképp nyoma sem volt Zugligetben, amíg néhányan nem döntöttek úgy, hogy csatatérré változtatják az egyetemet".
Azt nem mondhatnánk, hogy Böszörményi-Nagy belemenős kérdéseket kapott volna az Indextől, amelynek újságírója például felvetette, hogy Böszörményi-Nagy "a nagy sikerű Brain Bar jövőfesztivál szervezőjeként sok fiatallal van kapcsolatban, hogyhogy nem tud szót érteni a hallgatókkal"? A kuratóriumi elnök erre azt fejtegette, hogy "a dialógus egyelőre nem része a szervezők koncepciójának", és hogy szerinte ezért nem is a hallgatók okolhatók, mert "az általános közhangulat épp elég gyatra ahhoz, hogy a bennük lappangó indulat kihasználható legyen", és hogy felmérések is azt mutatják, hogy amúgy "minél több időt töltenek a kampuszon, annál kevésbé elégedettek a képzéssel".
Az Index munkatársa erre felvetette, hogy ez arra utal-e, hogy "valakik maguk előtt tolják a hallgatókat", a labdát Böszörményi-Nagy viszont nem csapta le, helyette arról beszélt, hogy a kuratórium által kezdeményezett reformfolyamat számos régi megszokást, ideológiai meggyőződést, egyéni érdeket sért, miközben a "reformokat" többször is megszavazta a szenátus.
A kuratóriumi elnök hosszan beszélt arról, hogy a MOME-nak amúgy reformokra van szüksége, mert a képzés drága, egyetlen hallgatóra mintegy 20 millió forintot költenek az adófizetők, ehhez képest sok a pályaelhagyó, ezért "az ismert demográfiai és makrogazdasági tendenciák mellett nem várható el, hogy az állam hatalmas összegekkel finanszírozzon egy egyetemet anélkül, hogy cserébe megkapná a fejlődés garanciáit". Ezért az alapítvány felkérte az egyetemet, hogy dolgozzon ki reformkoncepciót, ami szerinte kimagasló színvonalú lett.
Beszélt a végül lemondott Koós Pál kinevezésének körülményeiről is, erről azt mondta, hogy 2023-ban kezdeményezte, hogy a megszokott, kizárólag belsős jelöltek megszólítására alkalmas rektori pályázat helyett hirdessenek inkább nyílt, nemzetközi versenyt, amire számos külföldi szakember is jelentkezett, de az egyetem akkori szenátusa már a folyamat legelején kiszórta szinte mindegyiküket.
"A kiválasztás végére tehát maradt a régi, jól megszokott felállás két belsős jelölttel: egyikük programja inkább a status quót, másikuké a gyenge pontokkal, hiányosságokkal való szembenézést képviselte. Hasonló belső támogatottsággal rendelkeztek, így az utóbbit terjesztettük fel kinevezésre, meggyőződésünk szerint helyesen és jogszerűen. Egyetlen munkáltató sem kényszeríthető ugyanis a szakmai álláspontjával ellentétes személyi döntés meghozatalára. Hogy a továbbiakban elkerüljük az ehhez hasonló vitákat, egyszerűsítettünk a szabályokon, a szenátus és a fenntartó egyet nem értése esetén az alapítvány a jövőben automatikusan új pályázatot ír ki" – közölte.
Végül kérdésre azt is mondta, hogy azok az ijesztgetések, hogy a fellázadt hallgatók esetleg retorziókra számíthatnának, blöff, szerinte "az elmúlt napok tapasztalatai alapján inkább azoknak a kollégáknak kell csoportnyomástól tartaniuk, akik a felgyülemlett érzelmek közepette is józanul akarnak véleményt formálni az eseményekről, az egyetem előtt álló dilemmákról".
