A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet (MOME) mind ez idáig az egyetemi „modellváltás” kirakatpéldájaként igyekezett bemutatni a kormányzat – ám a kép szűk két hét leforgása alatt gyökeresen megváltozott. A MOME új szervezeti struktúrával indította 2025-öt, s az ehhez kapcsolódó vezetői pályázatokról az egyetem választott önkormányzati irányító szerve, a szenátus volt hivatott döntést hozni. Csakhogy Koós Pál rektor – akinek rektori kinevezését 2023 végén ugyancsak a szenátus döntése ellenében verte át az egyetemet birtokló alapítvány kuratóriuma – ezeket a személyi döntéseket felülírta. Az egyetem hallgatói pedig besokalltak. A MOME FRONT néven létrejött diákmozgalom a nem választott rektor távozását, a kuratóriumi elnök Böszörményi-Nagy Gergely háttérbe vonulását, az autonómia helyreállítását követelte.
Mi a MOME?
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem több mint 140 éves múltra tekint vissza – Országos Magyar Királyi Iparművészeti Tanodaként jött létre 1880-ban, a korai szocializmusban Iparművészeti Főiskolának hívták, egyetemi rangot 1971-ben kapott. Öt évfolyamán nagyjából ezer hallgató tanul, túlnyomórészt államilag támogatott helyeken. A mostani szervezetátalakításig négy intézetben zajlott az alap- és a mesterszakos képzés, az oktatók kutatói és alkotói tevékenységének koordinálása. A Design Intézet képezte a jövő formatervezőit és tárgyalkotóit, építőművészeket az Építészeti Intézet adott a hazának, míg a fotós, tervezőgrafikus, animációs szakember, médiadizájner képzéseket a Média Intézet fogta össze. A tervezőszakokat is támogató elméleti képzéseket pedig az önálló oktatási és kutatási tevékenységet végző Elméleti Intézet folytatta.
Ez az intézeti struktúra hosszas vita után a korábbi tanszéki rendszert váltotta úgy másfél évtizede. A szervezeti felállás legutóbb 2019-ben, még a modellváltás előtt – bár attól nem teljesen függetlenül – változott komolyabban, amikor a MOME az oktatási, a kutatási és a technológiai szolgáltatási tevékenységeket ún. pillérekbe rendezte. (A rend kedvéért: a három „pillér” az intézeteket összefogó, az oktatást végző Akadémia, a vállalati kutatás-fejlesztési tevékenységekre hajazó Innovációs Központ, és a művészeti oktatáshoz szükséges gyakorlati képzés hátterét műhely- és stúdiókapacitással biztosító TechPark lett.) Az új struktúrát a tantervek egységes szempontú átalakítása kísérte. Minden ellenkező állítással ellentétben tehát a MOME közössége nem a modellváltással kezdett saját jövőjéről gondolkodni. Aki az egyetem elmúlt évtizedeinek történetét ismeri, tudja jól, hogy reformot reform követett, a megújulás folytonos igényétől hajtva. (Minderről lásd korábbi cikkünket: Tillmann József A.: Messziről, közelről – és más távlatból, Magyar Narancs, 2020. október 6.)
A 2020-as modellváltással megjelent a MOME felett a fenntartói jogokat gyakorló Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány. Kuratóriumi elnöke az a Böszörményi-Nagy Gergely lett, aki a Fidelitasnál és az Orbán-kormány apparátusában tett kitérő után – jelentős részben állami pénzből – épített olyan platformokat, amelyek segítségével öles léptekkel haladhat az önmegvalósítás útján, immár a MOME-t is használva énmárkája építéséhez. Különösebb belső ellenállás nélkül levezényelt „kekvásításával” az egyetem anyagi értelemben egyébként nem járt rosszul: költségvetése 8 milliárd forint körülire nőtt a megelőző években szokásos 1,5–2 milliárd helyett.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
