Uszodai erőszak Magyarországon: a Turi-ügy

Bot, papucs, békaügetés

  • Simon Andrea
  • 2022. február 9.

Belpol

Arról, hogy Turi György kamaszkoruktól kezdve módszeresen alkalmazza versenyzőivel szemben a fizikai és lelki erőszak változatos formáit, mindenki tudott a magyar úszó­sportban, aki látta dolgozni: vezetők, edzők, bizonyára sok szülő is. Ám az uszodai erőszak egyéb fejezeteihez hasonlóan sokáig az ő történetét is mély hallgatás övezte. A múlt év végén a Magyar Úszó Szövetség vizsgálóbizottságot hozott létre a feltárás érdekében. Lássuk, mire jutottak.

A Kőér utcában történtekről Szepesi Nikolett könyvéből értesülhetett először a laikus nyilvánosság. A 2013-ban megjelent, Én, a szexmániás című „botránykönyvében” az egykori úszónő tényszerűen számolt be arról, hogy a Kőbánya SC-ben (a volt Bp. Spartacus, Kiss László műhelye) a magát Cárnak hívó Turi György edző milyen pszichikai és fizikai terrorban tartotta tanítványait, az egyesületi masszőr, Bacsa István (Kicsi bácsi) pedig miképp molesztálta őket szexuálisan – még a 2000-es években is. Mégsem indult széles körű, mindent feltáró vizsgálat, sőt 22 tanítványa nyílt levélben állt ki a mester mellett (a névsorban Egerszegi Krisztina, Kovács Ágnes vagy Risztov Éva neve nem szerepelt).

„Egerszegi Krisztina is kapott pofonokat. Más is. Elismerem, ha szükségét éreztem, eljárt a kezem, de csakis a sportolók érdekében. Nevelési célzattal. Ne úgy képzelje el, hogy ütöttem-vertem ezeket a gyerekeket. Azok az el-elcsattanó pofonok szükségesek voltak, és ezt még Niki is elismerte. Természetesen ma már más világ van, a társadalom szigorúbban ítél meg egy-egy ilyen esetet, szóval ezt a módszert kiiktattam a pedagógiai eszköztáramból” – nyilatkozta Turi 2013-ban a Blikknek. Nem tagadta, hogy párszor megütötte Szepesit is (aki 2008-ban még olimpikon volt), ám „ha bármi visszásságot tapasztalt volna, páros lábbal rúgja ki a masszőrt”. Szepesi ellenben azt állította, amikor a szülők többször is jelezték az edzőnek, hogy valami nem stimmel, a második alkalommal Turi azt felelte: „Varrjátok be a pinátokat, ne nyavalyogjatok.”

A Cár tetteit 2021 őszén, aktív úszópályafutása végeztével Cseh László hangosította fel újra, és kért bocsánatot Szepesitől a Turi melletti kiállás miatt. Minden idők legsikeresebb nem olimpiai bajnok úszója a 24.hu-nak adott interjúban elmondta, hogy úgy látja, egykori mestere tetteinek célja az volt, hogy megtörje a versenyzőket, mert onnantól nem lesz önálló gondolatuk, gondolkodás nélkül csak azt csinálják, amit az edző mond, teljesen átadják magukat, és csak így lehet a maximális teljesítményt kihozni belőlük, így lehet biztosan eredményt elérni. Ez volt Turi sajátos módszere, mindenkire ugyanaz vonatkozott. „Nem telt el úgy edzés, hogy valaki ne sírt volna”; lelki terrorban voltak, ami rosszabb volt, mint mikor gumikötelezéskor adott egy kokit az edzője egy farúddal. Cseh után több, egykori kőbányás úszó (Kozma Dominik, Dara Eszter, Reményi Diána, Bernek Péter, meg Orsovai Péter monológban, Szilágyi Liliána utalásokkal, Kiss Noémi pedig már korábban, lapunkban is) előállt saját, Turival kapcsolatos lelki, verbális és fizikai bántalmazásokról szóló történetével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.