Bozóki András az Europäische Rundschauban és a Mozgó Világban megjelent tanulmányában sorra veszi, mi minden teszi erőssé Orbán Viktort: gyors; remekül választ ellenfelet; kalkulál a várható ellencsapásokkal; kíméletlen. Ezek közül az ősfideszes politológus a kiváló időzítést tartja a legfontosabbnak. „Akkor lép, amikor más még nem lépne, de ő már tudja, hogy szinte biztosra mehet.” Példaként Fodor Gábor kigolyózását hozza fel a 24.hu által készített interjúban.
Bozóki szerint Orbán már a pártalapítás pillanatában kijelölte az ellenséget: a KISZ-t és az Ellenzéki Kerekasztalnál is kitűnt azzal, hogy az elképzeléseit ő tudta a leginkább konkrét politikai lépésekre fordítani.
A Fidesz tagjaként Bozóki András 1988 és 1990 májusa között részt vett a párt választmányi üléseken, így testközelből tapasztalhatta meg, hogy Orbán már akkor erőt sugárzóan vezetett, amikor "az SZDSZ-ben rengeteg okos férfi és nő frenetikus kiselőadásokat tartott, kevés eredménnyel". A magyar rendszerváltó társaságban szerinte Orbán volt a legcélratörőbb.
Orbán jellemrajzát szinesítve hozzáteszi: mindig elment a falig, folyton tágította a mozgásterét. Egyetlen pillanatig sem képes elégedett lenni. Mindent képes fényes győzelemként tálalni.
Bozóki András szerint lehetetlen mindig rohamozni, minden rendszer kifárad egyszer, Napóleont is megállították. Egy tízmilliós ország politikusa nem lehet Európa erős embere. Ez már az a szint, ahol Orbán kénytelen meghátrálni. Fejet hajtott Angela Merkelnek s most Manfred Webernek is. Trumpot viszont csodálja, annak ellenére, hogy nem fogadta őt a Fehér Házban – állítja az ősfideszes politológus, aki szerint Orbán mélyen lenézi a demokratikus, „puhány” nyugat-európai politikusokat.
Orbán feltétlen hűséget vár el, aki ebben hibázik, repül a közéletből, de arra is vigyáz, hogy ne csináljon mártírokat. A leszerepelt politikusok rendre felbukkannak valamely felügyelőbizottságban, jól fizető állásban. De aki továbbra is kritizál, mint például Ángyán József vagy Illés Zoltán az végleg eltűnik a süllyesztőben – állítja Bozóki, aki szerint Lázár János más ügy. Neki azért kellett repülnie, mert kancelláriaminiszterként túlzottan megerősödött. Végzetes hiba volt, hogy Orbán leendő utódjaként pozícionálta magát. Most visszaszorult Hódmezővásárhelyre Márki-Zay Péterrel hadakozni, és ott ül a Parlament utolsó padsorában, ahová ő kérte magát. Ráadásul Orbán jól megalázta a nevetséges dohányügyi megbízotti szereppel. Pedig amúgy biztos jobb miniszterelnök lenne, mint Orbán - állítja, majd hozzáteszi:
Amivel nem mondtam sokat, mert egyre inkább hajlok arra, hogy a rohamozó, mindenkin átgázoló, gátlástalan, omnipotens szerepben tetszelgő Orbán Viktornál bárki visszafogottabb, realistább, egyezkedőbb kormányfő lenne.
A politológus szerint Orbán nem fogja sem meggyőzni, sem legyőzni Webert. Ha pedig Weber a fideszesek nélkül is kényelmes többséget tud szervezni maga mögé az Európai Parlamentben, akkor alighanem kizárják a pártot.
Orbánnak nem lesz könnyű dolga a Néppárton kívül sem, hiszen az európai radikális jobbot számos törésvonal szabdalja. Például a Putyin-barát Orbánnak szót kéne majd értenie a zsigerből oroszellenes Kaczyńskival, és noha a magyar miniszterelnök szavakban egyetlen menekültet sem hajlandó befogadni, dűlőre kéne jutnia a menekültek szétosztását szorgalmazó Salvinivel is.
Az is árulkodó, hogy Orbán egymaga döntött a felfüggesztésről. Egy demokratikus szervezetben ilyen súlyú döntéseket a párt döntéshozó testületei hoznak. De a Fidesz mint demokratikus párt, megszűnt, ma lényegében állampárt. 2003-ban Orbán felszámolta a párton belüli demokráciát: leradírozta az Áder Jánoshoz becsatornázott megyei rendszert, s lett helyette a most is létező választókerületi struktúra. Ezzel párhuzamosan a holdudvar teljesen kicserélődött. Először jöttek az éhes polgári körösök, a „polgári kormányzás” eszméjébe beleragadt konzervatívokat ledarálták az új janicsárok. Orbán eszköznek tekinti az embereit.
Amikor a polgári Magyarország volt a politikai terméke, akkor úgymond polgári politikusokat emelt maga mellé, azután, ahogy stabilizálódott a kétharmada, jöttek akár pártalelnöki szintre a némethszilárdok, alájuk pedig a kazános pócsjánosok meg vakkomondoros baloghjózsefek. Orbán ekkor már nem akart polgárkodni, nyíltan megüzente, hogy nem az értelmiségnek akar megfelelni, ez itt a „nép kormánya”. Ennek megfelelően az elitistának tartott Sólyom László után a „plebejus” Schmitt Pál, majd a Brüsszelből hazahívott pártkáder, Áder János lett köztársasági elnök.
Az értelmiség-ellenesség a 2010-es években erősödött föl. Az út vége pedig a végtelenül primitív beállítás sorosozás. Orbán úgy váltogatja az ideológiáit, mint más az öltözékét, mindig „alkalomhoz illőt” ölt magára.
Arra a kérdésre miszerint előtte már sok nagy politikus váltott ideológiát, Bozóki azt feleli:
"Sok. Köztük Churchill, De Gaulle és Mitterrand. De egyikük sem lépett ki a demokratikus keretek közül. Orbán viszont kilépett, s létrehozta az orwelli hangzású Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Ez üzletnek sem utolsó, hatalmas vagyonra lehet szert tenni benne. Mészáros Lőrincet a világ top kétezréhez röpítő 380 milliárd forint új nagyságrend idehaza. Sok pénz kell a politikacsináláshoz."
Nemcsak a választásra kell a pénz, hanem egyéb kampányokra, lobbistákra, hétköznapokra. Orbán spájzol a nehezebb időkre is, hiszen ínségben is fizetnie kell majd azokat, akikre támaszkodik. A leválthatalan káderek – Pintér Sándor, Varga Mihály, Matolcsy György, Polt Péter, Rogán Antal, Kövér László, Habony Árpád és Kubatov Gábor – mellé felépült a Mészáros Lőrinc nevével jelképezett gazdasági hálózat. Mindenkit, de őket különösen ki kell párnázni, hogy a lojalitásuk kikezdhetetlen legyen. Hiába az egyre betegesebb kontrollmánia, mindenki nem ellenőrizhető folyamatosan, így megállás nélkül olajozni kell a rendszert, hogy zakatoljon tovább. És a pókháló közepén ott ül Orbán Viktor.
Tisztességes körülmények között nem nagyon fordulhat elő, hogy évtizedeken keresztül minden választást mindig ugyanaz nyer – teszi hozzá. Magyarországon nem volt tisztességes az utóbbi két országgyűlési választás. 2013 után a Legfőbb Ügyészség, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a közmédia és számos további elvileg független állami szervezet elveszítette autonómiáját, s ezzel megszűnt a jogállam. Amit ma már csak a bíróságok védenek. Az állami tulajdonban lévő média teljes egészében kormányirányítás alá került. Ráadásul Orbánék minden valószínűség szerint befolyásolnak egyes ellenzéki politikusokat.
