Civil összeférhetetlenség - Tanulékonyság

  • Bogár Zsolt
  • 2007. november 29.

Belpol

A múlt számunkban bemutattuk, hogy a nonprofit civil szektor milyen csatornákon keresztül jut állami pénzekhez (Az élet harc, 2007. november 22.). Az alábbiakban azt nézzük meg, hogy a Gyurcsány-kormány köztisztasági nekibuzdulása hogyan verte ki a biztosítékot több száz civil szervezetnél - amelyek éppúgy a tűz közelében szeretnek lenni, mint az emiatt állandóan elmarasztalt pártok.
A múlt számunkban bemutattuk, hogy a nonprofit civil szektor milyen csatornákon keresztül jut állami pénzekhez (Az élet harc, 2007. november 22.). Az alábbiakban azt nézzük meg, hogy a Gyurcsány-kormány köztisztasági nekibuzdulása hogyan verte ki a biztosítékot több száz civil szervezetnél - amelyek éppúgy a tűz közelében szeretnek lenni, mint az emiatt állandóan elmarasztalt pártok.

Gyurcsány Ferenc hét pontjának egyik legfontosabb - egyesek szerint populista, mások szerint csupán illuzórikus - alapvetése az volt, hogy szét kell választani egymástól a pártok, az egyéb társadalmi szervezetek és a közhatalom működését. Azokon a pontokon, ahol a pénzekről döntenek, a "mutyinak" nemcsak a lehetőségét, de a látszatát is kerülni kell. A Miniszterelnöki Hivatalhoz (MEH) közeli kodifikátorok erre főzték ki "főfogásként" a "Közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról" szóló törvényjavaslatot, amiben elsősorban a politikusok vannak a célkeresztben, nem a civilek. A törvény lényegét úgy foglalhatnánk össze, hogy azoknak a döntéshozóknak (és -előkészítőknek, valamint közeli hozzátartozóiknak), akiknek gazdasági vagy társadalmi érdekeltségük van, választaniuk kell: döntenek vagy támogatásra pályáznak. És megfordítva: csak azok a szervezetek (beleértve az egyházakat, szakszervezeteket, alapítványokat és egyesületeket) pályázhatnak, amelyeknek a vezetői nem működnek közre a döntéshozatalban.

A klasszikus összeférhetetlenségi szabályokkal szemben nem csak a politika különböző szintjein kezdtek kapálózni. November közepén közel háromszáz civil szervezet levélben tiltakozott a parlamenti képviselőknél, mivel szerintük a tervezet a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) elveivel megy szembe; hiszen az NCA-t 2003-ban azért hozták létre, hogy a szektor fejlesztésére törvényileg biztosított költségvetési forrás elosztását kivigyék a politika hatóköréből, és rábízzák a benne dolgozó, demokratikusan megválasztott civil tisztségviselőkre. Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága alelnöke, a beterjesztést jegyző egyik képviselő szerint sokan arra kapták fel a fejüket, hogy az NCA-t a törvény külön nevesíti. Erre szerinte azért volt szükség, mert nem akartak ajtóstul rontani a házba: a választott tisztségviselőknek csak a jelenlegi hároméves ciklus lejárta után kellene eldönteniük, hogy ilyen feltételek között is újrajelöltetik-e magukat. A civilekre vonatkozó passzus ugyanakkor nemcsak az NCA-ról szól, hanem

arról a gyakorlatról

is, amikor a civilek tanácsadóként vagy döntéshozóként részt vesznek a minisztériumok ágazati pénzosztó mechanizmusában. (Mint arról előző számunkban szó volt, e csatornákon jóval több pénz, ráadásul kevésbé átlátható módon folyik át az NCA bő hatmilliárdos támogatási kereténél.) A törvény az összeférhetetlenségi szabályokat ezekre a helyzetekre is érvényesítené.

A civilek egyetértenek a nagyobb átláthatósággal, de úgy látják, hogy a javaslat kontraszelekcióhoz vezet: a szervezetek nem a legalkalmasabb vezetőiket delegálják majd a döntéshozó testületekbe, mert azzal kizárnák magukat a pályázati lehetőségekből. A helyükre strómanok ülnek, ami átláthatóság helyett keszekuszaságot okoz: nem lehet majd tudni, hogy ki kiket képvisel, kinek milyen a kapcsolati hálója. A tiltakozók szerint a változást a szakmaiság is megsínylené, mert a kieső tudás a stratégiaalkotásban és az elbírálásban is hiányozna. Ez pedig általában a pénzek feletti civil kontrollt gyengítené. Fogarasiné szerint a strómankérdés nem civilspecifikus probléma, ugyanakkor szerinte már az is nehezebbé tenné a részrehajlást, ha nem azok döntenének, akik adott esetben közös testületben ülnek egy szervezet vezetőjével, és akiktől a saját érdekeltségük kérelménél viszontsegítséget várhatnak. Az önfinanszírozás problémájával Fogarasiné szerint valamit mindenképp kezdeni kell. Ezt érzik az NCA-n belül is, hiszen folyamatosan születnek javaslatok, de "mindez még mindig kevés".

2006-ban a felhasználható pénzek közel harmada olyan szervezeteknél kötött ki, amelyeknek a tisztségviselői bent ültek a 131 fős NCA valamelyik testületében. Amíg átlagban egy sima pályázó az igénye harminc százalékát kapta meg,

a döntéshozó civilek szervezetei

átlagosan a pályázott összeg kilencven százalékát. Forintosítva: a lehetséges bő hatmilliárdból kettőt. Az összeférhetetlenség-problémák már az NCA születésekor fölvetődtek. De akkor beérték azzal, hogy a kollégiumi tagok azokról a pályázatokról, amelyekben "érintettek" voltak, nem szavazhattak. Azóta több kiigazítás történt. Egy ideje a pénzosztó kollégiumoknak a bírálati szempontokat már a pályázatok meghirdetésével egyidejűleg nyilvánosságra kell hozniuk, hogy az értékelés kritériumai mindenki előtt világosak legyenek. A tagok emellett minden évben összeférhetetlenségi nyilatkozatot tesznek, a honlapon pedig nyilvánosságra hozzák, hogy az érdekeltségi körbe tartozó szervezetek mennyi pénzre pályáztak és mennyit nyertek. Ám úgy látszik, a nyilvánosság önmagában nem elegendő. 2008-ra az NCA tanácsa belement abba is, hogy egy kollégiumnál a saját szervezetek legfeljebb kétmillió forintra pályázhassanak. (Csak hogy értsük: működésre a regionálisan illetékes hét kollégium egyikénél vagy - az országos hatókörrel tevékenykedők esetében - az országos kollégiumnál, a nem ágazati szakmai célokkal pedig a három szakmai kollégium mindegyikénél lehet pályázni. A korlátot figyelembe véve legfeljebb nyolcmilliót nyerhetne egy "érintett" szervezet. Winner valcer című keretes írásunkban a 2006-ban legsikeresebben pályázó tagokat vettük sorra.) A Narancs úgy tudja, hogy a tanács nem teljesen saját meggyőződésből állapított meg felső korlátot - de engedtek, mert a politika jelezte, hogy az NCA léte forog kockán. Ezek után arculcsapással ért fel, hogy a szocialista összeférhetetlenségi törvényjavaslat, melynek bölcsője a MEH-ben, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség háza táján ringott, a civil alapot sem kímélné.

Az NCA-t 2007-ben egyébként több vizsgálat is górcső alá vette. A Sebestény István és Barabás Miklós tanácstagok által készített nem reprezentatív felmérés szerint a civilek többsége nem gondolja úgy, hogy az NCA-tagokhoz köthető szervezetek általában előnyt élveznének a pályázatok elbírálásánál. Az eredményekből viszont kitűnik, hogy van egy jelentős kisebbség, amely meg van győződve ennek az ellenkezőjéről. A nyíregyházi Szocio-East Egyesület a szervezet 2004-2006 közötti működését átvilágító vizsgálata szerint az összeférhetetlenség kezelése elsősorban formális volt (távolmaradás a szavazásnál, nyilatkozattétel). De míg a tagok a döntéseikkel általában a kis szervezetek fejlesztését preferálták, a maguk (nagy) szervezetei esetében "nagyvonalúbbnak" mutatkoztak. Az NCA-tagok az interjúkban a jelentősen nagyobb saját támogatásokat többnyire jogosnak tartották. A fő érvük az volt, hogy ezek a szervezetek jobbak a többinél ("ők a profik"), emiatt nyernek nagyobb eséllyel, és a vezetőiket is pont ezért választották meg az NCA tagjainak. A dolgozat radikális megoldásokat javasol, mivel "az önkorlátozás és a nyilvánosság láthatóan nem hatékony visszatartó erő". Ezért a készítő felvetette a teljes összeférhetetlenséget vagy egy erős összeférhetetlenségi keretszabályzatot szigorú szankciókkal megspékelve.

A kormánypárti módosítók a törvényt az NCA-ra vonatkozóan kétféleképp puhítanák. A szocialista Szabó Imre és Tóth József külön-külön benyújtott javaslata megadná a tanács elnökének a jogot, hogy egy másik kollégiumhoz delegálja azon pályázatokat, amelyek valamelyik taghoz köthetők. Ez nehezítené kissé a részrehajlást, mivel a már idézett felmérés szerint a kapcsolat meglehetősen gyér a kollégiumok között - ámbár ez nyilván változna, ha a tagok érdekei úgy kívánnák. Az MSZP-frakció foglalkoztatáspolitikai munkacsoportjának módosítója a civil alapot egyszerűen kivenné a csomagból, és az NCA-törvényen belül szabályozná újra az összeférhetetlenséget.

A probléma meg nem oldása csak azért tekinthető logikusnak, mert a törvény módosításával a szakminisztérium amúgy is bíbelődik. Magától értetődően az NCA-n belül is ötletelnek. Bíró Endre tanácstag a kódszám szerinti bírálatot támogatná. Ezt a Narancsnak egyesek amiatt kritizálták, mert a pályázat önmagában is nyújt annyi információt, hogy abból kiderüljön, melyik szervezetről van szó. Másrészt az anonim pályázat az NCA-nál azért sem tűnik jónak, mert ide nem ágazati projektekkel pályáznak, hanem rezsiköltségre: vagyis éppen a szervezetek között kellene megfelelően súlyozni, nem pedig a pályázatok tartalma alapján. Farkas István kollégiumi tag, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke az önkormányzatiságot, az ellenőrzést és a nyilvánosságot egyszerre erősítené. Akár minden évben újraválaszthatóvá tenné az NCA kollégiumait. Ha valaki benne van valamelyik bizottságban, annak minden projektjét pénzügyileg-szakmailag ellenőrizné, az elszámolásokat pedig hozzáférhetővé tenné a világhálón. Az NCA költségvetésében jelenleg nyolc százalék jut a pályázati rendszer fenntartására. Farkas ezt pár százalékkal megtoldaná, hogy a teljesítménymérésre, a támogatott projektek szakmai ellenőrzésére is több jusson. Az NCA-t túl szigorú összeférhetetlenségi szabályokkal már csak azért sem terhelné, mert jelenleg az is fontos, hogy a civil tisztségviselőknek erős befolyásuk legyen a hatalomra. "És itt nem mutyira kell gondolni, hanem arra, hogy érdemben tudjanak noszogatni, haladjon az adminisztráció, adják ki a szerződéseket, fizessék ki a pénzeket. Mert ezekben az ügyekben az állami apparátusnak állandó lemaradása van, és folyamatos érdekérvényesítésre van szükség" - magyarázta a Narancsnak a zöldvezető, aki szerint a civil kontrollt a törvényjavaslat ilyen értelemben is gyengítené.

A civileknek közben a legkevésbé sem tetszik, hogy a politika köztisztasági hevülete a végén kizárólag az ő portájukon rakna rendet. A szocialista frakció a főállású képviselőséget már a kezdetekkor megvétózta, így egy országgyűlési képviselő továbbra is nyugodtan viselhet önkormányzati és gazdasági tisztségeket. Több mint valószínű, hogy a koalíciós többség a társadalmi szervezetekben (értsd: alapítványokban, egyesületekben) betöltött funkciókat sem hagyja veszni. Baráth Etele (MSZP), a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke a közhasznú szervezeteket venné ki az összeférhetetlenségi szabály alól. Ennél valószínűbb az a megoldás, hogy a törvényből az országgyűlési, önkormányzati és EP-képviselőket egyszerűen kiradírozzák, tehát az érdekeltségi körükbe tartozó szervezetek továbbra is részesülhetnek majd állami támogatásban. "Ha valaki már húsz éve a helyi városszépítő egyesület elnöke, amikor még szó se volt róla, hogy politizálni kezd, akkor miért kellene lemondania?" - hallhattunk egy meggyőző érvet. Ez a civilek szerint a képmutatás olyan szintje, hogy egyhangúlag, pályázat nélkül odaadnák rá a fődíjat.

Winner valcer

2006-ban a legjobban pályázó pénzosztó testületi tag címért 8,13 millió alatt sehol sem lehetett labdába rúgni, a közép-magyarországi régióban pedig mindennek nagyobb ára van. Az észak-magyarországi regionális kollégiumban Harsányi Györgynének az érdekeltsége (Sátoraljaújhelyi Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesülete) 14,168 milliót, az észak-alföldi regionális kollégiumban Tóth Miklós érdekeltségei 18,927 milliót, a dél-alföldiben Gólya Pál kollégiumi elnökéi (Békéscsabai Civil Szervezetek Szövetsége, Békés Megye Műszaki Haladásáért Alapítvány, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) 11,519 milliót, a közép-dunántúliban Angyal Szabolcséi (SZITI Szociális Egyesület, Majki Népfőiskolai Társaság, Agóra Vidékfejlesztési Alapítvány) 18,826 milliót, a nyugat-dunántúliban Szilágyi Leonóráéi (Vas Megyei Művelődési és Ifjúsági Közösségi Alapítvány, Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület) 12,152 milliót, a dél-dunántúliban Takács Istvánéi (Mernyéért Somogyért Dél-dunántúlért Közhasznú Egyesület, Mernyei Fiatalokért Közhasznú Alapítvány, Mernye-Geszti Kertbarátok Közhasznú Egyesület) 8,13 milliót nyertek. A közép-magyarországi régióban az összeférhetetlenségi adatokban is tükröződik a vízfej: Szávay István (Rákóczi Szövetség, Tisza István Baráti Társaság, Trianon Társaság) 29,9 millióval az élen, de a második Hanti Vilmos 19,31 millióval máshol ugyancsak elvitte volna a pálmát. Az igazán nagy, országos hatókörű szervezetek az országos kollégiumhoz fordulhatnak támogatásért: itt Hajtmann Ágnes 52,075 millióval fölényesen nyert (Levegő Munkacsoport, Otthon Segítünk Alapítvány, Zöld Érdek Alapítvány, Védegylet, Magyar Közlekedési Klub, Lélegzet Alapítvány, Nagycsaládosok Egyesülete, Madártani Egyesület, Magyar Biológiai Társaság, Göncöl Szövetség, Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete). A civil szolgáltató szakmai kollégiumban négyen is vannak, akiknek az érdekeltségei 20 millió fölötti összeget pályáztak össze: Molnár Szabolcs (HÖOK Alapítvány, Pécsi Horgászegyesület 27,576 millió), Lajtmann József (Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata, Reflex Környezetvédő Egyesület 26,524 millió forint), Farady Judit (Nagycsaládosok Országos Egyesülete, A Nyilvánosságért és a Civil Társadalomért Alapítvány 21,057 millió forint) és Aliné Csereháti Erika (Karitászt Támogató Alapítvány, Nagycsaládosok OE, Magyar Katolikus Család E. 20,056 millió). A civil önszerveződés kollégiumában az elnök Kiss József érdekeltségei (Magyar Temészetvédők Szövetsége, Holocén Természetvédelmi Egyesület) 56,135 millió forintot, Schöberl Mártonéi (HÖOK, Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiójának Egyesülete, HÖOK a Hallgatókért Alapítvány, Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület, Rákóczi Szövetség), pedig 99,221 milliót nyertek. A Nemzetközi Civil Kapcsolatok Kollégiumában a Hegyesi Gáborhoz köthető szervezetek (Szociális Innováció Alapítvány, Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége, NIOK, Önkéntes Központ Alapítvány) 35,545 milliót, a Farkas Isvánhoz kapcsolódóak (Magyar Természetvédők Szövetsége, Nagycsaládosok Országos Szövetsége, Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért) pedig 29,6 milliót nyertek. A csupán stratégiaalkotásban és a kollégiumok közötti forrásmegosztásban szerepet vállaló tanácstagok közül a Barthel Ruzsa Zsolthoz közel álló szervezetek jártak a legjobban (Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiójának Egyesülete, a zalaegerszegi Angyalfa Alapítvány, Századvég Politikai Iskola Alapítvány, mindösszesen 30,575 millió forint). De nem panaszkodhatnak azok sem, amelyek Horváth Zsolt (Levegő Munkacsoport, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Lélegzet Alapítvány - 27,44 millió forint) és Kovács György (Civil Szervezetek Fejér Megyei Szövetsége, Alba Regia Táncegyesület, Echo Innovációs Műhely Közhasznú Egyesület - 26,048 millió) érdekeltségei között voltak.

Figyelmébe ajánljuk