A magyar közjogi struktúrából adódóan némi taktikázással minden különösebb munka nélkül el lehet üldögélni a parlamentben és a különféle állami posztokon. Lényegi jogszabályokat sem muszáj alkotni, egy kivételével: minden év végén el kell készíteni a következő évi költségvetési törvényt. De ez sem merev előírás, hiszen ha nem sikerül, az átmeneti gazdálkodásról is benyújtható törvényjavaslat - ennek elutasítása esetén (ami azért elég valószínű volna) az előző évi költségvetés megy tovább, időarányosan. Ha nem is közjogi, de politikai értelemben persze a költségvetés el nem fogadása mégiscsak egyfajta választóvonal: Gyurcsány Ferenc májusban, egy nemzetközi sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy a büdzsétervezet bukásakor a kormánynak le kell mondania.
A júniusi MSZP-SZDSZ-tárgyalás azzal zárult, hogy augusztus végére a kormány elkészíti a kétéves időtartamra szóló stratégiát, és természetesen a konkrét parlamenti javaslatokat, a szabad demokraták pedig az általuk cselekvési tervnek nevezett stratégiáról eldöntik, hogy az támogatható-e. Ha nem, akkor felőlük jöhet a szakértői kormány (ami a magyar politika verbális csodaszere, noha semmi közelebbi nem tudható róla), végső esetben az előre hozott választások. Az SZDSZ a támogatását olyan feltételekhez kötötte (költségvetési egyensúly, közteher-viselési reform, versenyképesség növelése, környezettudatosság erősítése, az egészségügyi reform eredményeinek megőrzése, tiszta közélet), amelyeknek a nem megfelelő teljesülésére hivatkozva lépett ki tavasszal a koalícióból. A pártban mindeközben tökéletes a megosztottság, így a végső álláspontja is megjósolhatatlan. Kóka János nem kíván az új elnök javára lemondani a frakcióvezetői posztról, és ő a kérlelhetetlen szószólója annak, amit legutóbb szombaton ismételt el az MTI-nek: három év alatt minimum ezermilliárdos kiadáscsökkentés a tárgyalási alap. A szocialisták meg nem győzik hangsúlyozni, hogy valamennyi parlamenti párt képviselőivel hajlandóak együttműködni (miután az új stílus szerint hosszasan egyeztettek a szakmai szervezetekkel és a gazdaság szereplőivel); de valószínűleg maguk sem hiszik el, hogy jobboldali segédlettel lesz meg a költségvetés.
Egyébként nem állítható, hogy teljes kormányzati tétlenségben teltek volna az elmúlt hónapok. A szocialisták előszeretettel hivatkoznak például a fuvarozókkal kötött megállapodásra vagy a háziorvosok új finanszírozására (magyarán: mindkét szakma kapott pénzt), de nyilván az autóvezetői jogosítvány megszerzésének szigorodó feltételei is elismerésre késztetik a befektetőket, piaci elemzőket. A Mavir (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító) többségi tulajdonrészének tervezett tőzsdei privatizációja (részben az Új Tulajdonosi Program keretében) ugyanakkor valóban lényeges lépés - igaz, itt egyelőre csak kormánydöntés született, de állítólag támogatja a szocialista frakció is.
A miniszterelnök kijelentéseiből még annyi tudható, hogy a cél nemes: magasabb gazdasági növekedés, méghozzá a szociális biztonság megőrzésével és a konvergenciaprogram betartásával. A két utóbbi hangsúlyozása azért volt szükséges, mert az adóreformra időközben két ösztökélő tanulmány is született ad hoc civil közgazdász teamektől (az Oriens és a négy nagy adótanácsadó cég). A Pénzügyminisztérium ezeket azzal söpörte le, hogy az adócsökkentés miatti bevételkiesés egyensúlyromlást okozna, míg a miniszterelnök a költségvetési kiadáscsökkentést tartja szociális okokból vállalhatatlannak. Az Állami Számvevőszék módszertani tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy a közpénzek értelmetlen és pazarló felhasználását megszüntetve is előállna a több százmilliárdos mozgástér, de ez senkit nem érdekelt.
Bár közeledik a határidő, konkrétumokról egyelőre semmi hír. Az MSZP keddi frakcióülésén előkerülhetnek a tervek, ezért lapunk megjelenésekor már talán okosabbak leszünk. Annál is inkább, mert a miniszterelnök ismét terjedelmes dolgozatot írt a "merre tovább, Magyarország" témakörben, amit a Népszabadság szerdán közöl fizetett mellékletként. A kormány előkészítő munkájában részt vevő forrásunk viszont kifejtette, hogy valóban készül a "cselekvési terv": Gyurcsány eleve nem az a típus, aki sokáig elvolna béna kacsaként, és a helyzet tényleg nem kezelhető az SZDSZ nélkül. A kormány célja, hogy mindkét fél megússza komolyabb arcvesztés nélkül, azaz lesznek adómérséklések, és a költségvetést alapjaiban meghatározó egyéb jogszabályokhoz is hozzányúlnak. Azért arról nincsen szó, hogy az ellenzéki párt irányítana; amint a szocialisták egyik vezető politikusa lapunknak egyértelművé tette: a költségvetési törvény elfogadásához nem valamilyen radikális cselekvési program szükséges, hanem végül is "csak meg kell nyomni a gombot". Az MSZP abban bízik, hogy a volt partnerek is úgy gondolkodnak, mint ők, vagyis "ha azért lesznek előre hozott választások, mert a szabad demokraták megbuktatják a kormányt, akkor a pártot kivégzik a szavazói".
Egy vezető szocialista politikus úgy látja, ha mégis új választásokra kerülne sor, a folyamat oly sok időt vesz igénybe, hogy a "rendes" időponthoz képest legfeljebb fél-háromnegyed évet nyerne az ellenzék, ami valójában nem oszt, nem szoroz. Egy kormányzati forrásunk azzal számol, hogy az MSZP és az SZDSZ végül megegyezik. A biztonság kedvéért azért hozzátette: "De persze bármelyik fél elveszítheti a fejét."
