Az autó lassan kapaszkodik felfelé a szűk betonúton, a méretes kátyúk között helyenként már átüt a növényzet. Teljesen lecsupaszított - még az ablakok vaskereteit is kivágták - kiszolgáló épületek mellett elhaladva érünk a bánya lelakatolt kapujához. A fémtolvajok itt is megfordultak: a kapu fölötti feliratból alig maradt ép betű. A hegytetőről azonban csodás a kilátás: balra a Mátra, jobbra a távolban a Bükk, lent a völgyben Recsk nagyközség. Talpunk alatt Magyarország legmélyebb bányája, az 1200 méteres függőleges aknájú rézbánya, amiből most körülbelül 900 méternyi víz alatt áll.
"Itt tulajdonképpen sosem volt termelés - tájékoztat Holló Imre recski polgármester, miközben körbevezet a területen -, a Lahóca kimerülése után tervezték megnyitni. Addigra azonban annyira lement a réz világpiaci ára, hogy nem tűnt gazdaságosnak az üzembe helyezés. Így az állam leállíttatta a beruházást. Most azonban úgy fest, fordult a kocka."
Valóban: a feltörekvő gazdaságok (mindenekelőtt Kína) nyersanyagigénye soha nem látott magasságokba röpítette a réz árát: a véglegesnek hitt 1998-as bezáráskor úgy nyilatkoztak a szakértők, hogy a recski bányát
legfeljebb akkor
lenne rentábilis üzemeltetni, ha a réz tonnánkénti ára elérné a 2400 dollárt. Napjainkban 8000 dollárnál tart az árfolyam, és az emelkedés tartósnak ígérkezik. Száraz Gábor, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. kommunikációs irodavezetője lapunknak elmondta, a bánya megnyitása korábban is napirenden volt, de a mostani ár már indokolja a "hasznosítás lehetőségeinek vizsgálatát". Ezért írták ki a nemzetközi kétfordulós pályázatot, amelynek első szakaszában az alapajánlatot kellett megtenni, amit a jelenleg is zajló, úgynevezett "tárgyalásos szakasz" követett. Erről azonban, "tekintettel a folyamatban lévő eljárásra", további tájékoztatást nem kapunk. A Narancs információi szerint az idén januárban kiírt tender pályázati dokumentációját eredetileg több mint tízen vásárolták meg, s a többség képviseltette is magát az áprilisi terepbejáráson. A tervekről és a helyszínen szerzett tapasztalataikról a jelentkező cégek meglehetősen szűkszavúan nyilatkoztak (még a helyi művelődési házba tervezett sajtótájékoztató is elmaradt), a helyiek szerint mégis bizakodásra adott okot a korábban nem tapasztalt nagy létszámú érdeklődés. A Heves Megyei Hírlap "kanadai és chilei vállalkozásokra" utalt többek között, de a Narancs hivatalosan meg nem erősített értesülései szerint élénk a kínai-távol-keleti vonal is. Forrásaink egybehangzó állítása szerint mára mindössze öten maradtak versenyben; a szigorú pályázati titoktartás mellett azonban mi sem tudtunk meg pontosabbat a cégek esélyeiről. Holló Imre szerint a közeljövőben várható döntés, amely után a magyar állam minimálisan 4,6 milliárd forintos azonnali bevételt vár a bánya eladásából.
Az egyes szakértők szerint a világ tíz legnagyobb színesérclelőhelye közé tartozó recski bányára eddig csak költött a központi költségvetés. Bár konkrét összeget Száraz Gábor sem tudott mondani, azt elismerte, hogy sokat. A Recsk II.-re keresztelt bányatelken sohasem folyt nagyüzemi termelés. 1961-től az 1980-as évek elejéig mélyítették a próbafúrásokat a föld mélyébe, ez rövidesen eredményre is vezetett: a lahócainál is jóval nagyobb mennyiségű, kitermelhető ércet találtak. A korábbi kutatások alapján készített szakvélemények szerint jelenleg a "kitermelhető műrevaló" ércvagyont 36 millió, a cinkvagyont 11,5 millió tonnára teszik a szakemberek, továbbá elhanyagolható mértékű arany és ezüst is becsülhető még Recsken. Az eredmények hatására 1970-ben és 1974-ben, egymástól nagyjából két kilométernyi távolságra két, egyaránt 1200 méterig mélyülő függőleges akna kialakítását kezdték meg, amelyeket 900 és 1100 méteres mélységben vágatokkal kötöttek össze. Ezzel még nem állt meg a korabeli szocialista nagyberuházás, folytatódtak a kutatások, és kiépült a majdani nagyüzemhez az infrastruktúra is: utak, robbanószerraktár, energiarendszer, sínek a csilléknek. Lahócán és a Recsk II. új járatainak építésén a hetvenes években több mint 1200 fő dolgozott, és nagyjából ennyit tartottak el a bányászatot kiszolgáló ágazatok is. 1982-ben azonban állami forráshiány (és az akkor gazdaságtalannak tűnő kitermelés) miatt leállították a további kiépítést, majd az évtized közepére felhagytak a kutatásokkal is. A kilencvenes évek több sikertelen privatizációs kísérlete után végül 1998-ban döntöttek a vízkiemelés leállításáról és ezzel a bánya fokozatos elárasztásáról. A rövidesen emelkedni kezdő víz elől pedig rohamtempóban kiszerelve mentették a felszerelést, síneket, bánya-infrastruktúrát. A fő aknákat vasbetonnal lezárták, majd körülbelül 30 méternyi tömedékkel elszigetelték a bányát a külvilágtól. Napjainkban körülbelül
900 méteres a vízszint
a mélyben. Holló Imre szerint az évtizedes víz alatti lét alapvetően nem tette tönkre a járatokat, ugyanis a nagy mélységben rendkívül kemény kőzet tárolja az ércvagyont. A járatok, folyosók nem omlottak be, a víz újbóli szivattyúzásával újra használhatóvá tehetők. Véleményét az időnként a mélybe juttatott szondák adatai is megerősítik.
A terület a pécsi székhelyű, 100 százalékban állami tulajdonú Mecsek-Öko Környezetvédelmi Zrt. kezelésében van (a mecseki uránbányával és a gyöngyösoroszi bányával együtt), amelynek feladatai közé - mint a bányászati jog tulajdonosának - nemcsak a terület rekultivációja, hanem az esetleges újrahasznosítás is tartozik. Lapunk minden Recskre vonatkozó kérdését a cég nemrég kinevezett vezérigazgatója, Berta Zsolt hol a folyamatban lévő pályázatra, hol a számára kötelező, belső nyilatkozati tiltásra hivatkozva elhárította. Arról sem kívánt mondani semmit, hogy a Mecsek-Öko mennyit költ jelenleg a bányaterületre. (Úgy tudjuk egyébként, hogy a cég mindössze egy recski lakost foglalkoztat biztonsági őrként a területen, bár Recsk műszaki szinten tartása és privatizációs pályázata támaszkodott a Mecsek-Öko szakértőgárdájára is.)
Minden nyitott kérdés ellenére Recsk nagyot nyerne a bánya megnyitásával. A 3000 fős régi bányásztelepülés Holló Imre tájékoztatása szerint közel 9 százalékos munkanélküliséggel küzd, az utóbbi évek fejlődő idegenforgalma ellenére is. Bár egy esetleges nyitáskor külföldről is kellene hozni speciális szakértelmű munkásokat, de a polgármesternek nincs kétsége, hogy az átlag fölötti bérezéssel kecsegtető bányászati munkákra környékbeli jelentkezőkből sem lenne hiány. A várható adóbevételekből alighanem osztozni kell a szomszédos településekkel is, hiszen a települési határokon átnyúló a bányaterület, de Holló biztos benne, hogy ebben "meg tudnak egyezni". Igaz, megjegyzi: "Bárcsak már ott tartanának!" Tény, Recsken, ahol élő hagyomány a korábbi bányászmúlt is, minden általunk megkérdezett helyi lakos véleménye összecsengett: a bánya újra a régi fényébe helyezné vissza a települést.
Nem kis pénz
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől kapott tájékoztatás szerint a recski ércbánya pályázata során lehetőség van azonnali egyösszegű vásárlásra, vagy egy maximum 5 éves bérleti/opciós időszakot követő vásárlásra. A minimálisan elvárt vételár 4,6 milliárd forint + áfa. A vételáron felül a vételtől számított 6-20. években a vevő a réz világpiaci árától (mértékadó a londoni fémtőzsde) függő jutalékot is köteles fizetni. A nyertesnek ráadásul az adásvételi szerződésben művelési kötelezettséget is vállalnia kell (a részletes kutatási, hasznosítási tervekről nem is beszélve), amelynek megszegése esetén a bányatelek tulajdonjoga visszaszáll az ajánlatkérőre, vagyis a magyar állam által megbízott szervezetre. Amennyiben a nyertes a bérleti/opciós időszakot követő vásárlásos szisztéma mellett dönt, akkor a kutatási időszakra vonatkozó hasznosításért bérleti díjat kell fizetni éves bontásban. A minimálisan elvárt bérleti díj első évben 100, a másodikban 200, a harmadik évtől évi 500 millió forint. A bérlet/opció egyébként bármikor vételre cserélhető, ilyenkor a korábban kifizetett bérleti díjakat beszámítják a vételárba. Ezen időszak alatt a vevő a Mecsek-Öko számára a kötelezően előírt műszaki szolgáltatásokért a bérleti díj 10 százalékának megfelelő költségtérítést lesz köteles fizetni. Mindehhez jönnek még a bánya újranyitásával és üzemeltetésével járó, egyáltalán nem elhanyagolható költségek. A vevő összes kiadásával szemben azonban ott van a 36 millió tonnára becsült rézvagyon (hogy a többi ércet ne is említsük), ami csak a jelenlegi 8000 dolláros tonnánkénti áron is több mint megtérülő befektetést sejtet.
