Bár Debrecen 2010-ben nem lesz Európa Kulturális Fővárosa, pályázatának egyik kulcsprojektje, a modern művészeti kiállítótér - Demo - biztosan megvalósul, hiszen az épület már félkész állapotban van. Ám az, hogy mit láthat jövő ősszel a műértő közönség, még kétséges.
Múzeum- és galériafronton a vidék előretörése várható az elkövetkező évekre tervezett beruházásoknak köszönhetően. A többmilliárdos beígért fejlesztések nem függetlenek az Európa Kulturális Fővárosa 2010 néven futó pályázati nagyotmondástól. A polgármesterek egymással is versenyt futottak, egymásra licitálva nagyszabású vízióikkal. Miután a kormány a múlt héten Pécs mellett döntött, ott biztosan megvalósul a 3,5 milliárdos Modern Magyar Képtár és az egykori Zsolnay-gyárban a Kortárs Művészeti Központ. De a harmadik helyre szorult Debrecen sem marad tétlen: Kósa Lajos, a cívisek első embere nemrég aláírta a beruházó Keviéppel azt a szerződést, mely a félkész Kölcsey Konferenciaközpontban nettó kétezer-hatszáz négyzetméternyi kiállítóhelyet biztosít a Debreceni Modern, a Demo számára.
Ha minden az ígéretek és a szerződésszöveg szerint valósul meg, Debrecen olyan kulturális térrel gazdagodik, mellyel részben évtizedes igényeket elégít ki, lemaradást pótol, másrészt a város megkerülhetetlen pozíciót biztosíthat magának az országos és - mondhatjuk - az európai képzőművészetek terén. Debrecenben egyelőre nincs igazi otthonuk a kortárs művészeteknek: 1949 óta dobozokban porosodik Déri György óriási néprajzi gyűjteménye, és az Irodalmi Múzeum sincs méltó helyen. A Demo megépültének egyik legnagyobb eredménye alighanem az Antal-Lusztig-gyűjtemény elhelyezése volna. (A gyűjteményről lásd keretes írásunkat.)
A Demo műszaki átadását 2006. április 30-ára tervezik, s várhatóan szeptember végén nyitná meg kapuit a nagyérdemű előtt. Egyelőre csak ennyi tudható biztosan; a városvezetés láthatóan nem tudja pontosan, mit is akar. Célkitűzéseit igyekszik hozzáigazítani a változó napi igényekhez, a különböző körök érdekeihez.
A Demo megszületésének előzményei meglehetősen kuszák. A helyi művészek, muzeológusok hosszú évtizedek óta kérlelték a mindenkori városvezetést, hogy biztosítson kiállítóhelyet a kortárs képzőművészeknek, illetve oldja meg a különféle gyűjtemények elhelyezését. A politikusok a rájuk jellemző eleganciával mindig mindent megígértek, aztán a források rendszeresen máshová kerültek. Látva a látványberuházások prioritását, egy idő után senki sem reménykedett kulturális projekt indulásában. Ezért volt meglepő, hogy Kósa Lajosnak a 2004-es évértékelő beszédében bejelentett tervét rendkívül gyors ütemben kezdték megvalósítani.
Tavaly december 10-én a polgármester még arról beszélt, hogy a város - törlesztve régi adóságát - múzeumot épít, ahol elhelyezi a mostoha körülmények közt tárolt Déri-hagyatékot. Mire azonban a plánum a közgyűlés elé került (január 13-án), már jóval többről volt szó: a testület ekkor már azt a szándékát nyilvánította ki, hogy kb. kétmilliárd forintért meg kíván vásárolni egy 5000 négyzetméteres ingatlant, ahol "múzeum és galéria funkciójú intézményt" fog működtetni. Az időközben megjelent "Nyitott kapuk" D2010 pályázati koncepció már a döntés előtt tényként közölte: "A Kölcsey-központ részeként 2006-ban új, négyszintes, 5000 négyzetméter alapterületű múzeumi és művészeti kiállítóhelyet avatunk."
A megelőlegezett helyszín nemcsak azért furcsa, mert a közgyűlési előterjesztésbe nem került bele, hanem mert a Kölcsey-központ eredeti terveiben volt szó ugyan szállodáról, irodákról és konferencia-központról, de kiállítóhelyről nem. A 2004 áprilisában a közbeszerzési pályázaton nyertes Keviép Kft.-vel kötött társberuházói pályázat értelmében a - fideszes városvezetés számára oly fontos - projekt két részből áll. A konferencia-központ a város tulajdona marad, míg a kapcsolódó szállót és irodaházat a cég maga üzemeltetheti vagy értékesítheti. Ellenzéki politikusok a januári közgyűlés után szóvá is tették, hogy gyanújuk szerint a modern művészeti központ létesítésére csupán azért jelölték ki a Kölcseyt, mert a városvezetés így akarja kisegíteni az értékesítési gondokkal küszködő Keviépet.
Az érintettek ezt cáfolták. A polgármester januárban azt mondta: a Kölcsey csak egy lehetőség, s majd kiderül, kik nyújtanak be pályázatot. A nemzetközi közbeszerzési pályázatra azonban egyetlen cég jelentkezett: a Keviép, a Kölcseyvel. Az egész csak színjáték volt, hiszen előre lehetett tudni, hogy senki másnak nincs Debrecenben 5000 négyzetméternyi fölös ingatlanja. Kósa Lajos ezt nem is tagadta; a szerződés aláírásakor (2005. október 4-én) kemény kritika alá vette a hatályos közbeszerzési törvényt, mondván, minek pályázatot kiírni, ha a városvezetésnek már határozott elképzelése van arról, hol akar múzeumot, galériát létesíteni. Miklóssy Ferenc, a kivitelező cég ügyvezetője szintén oszlatni igyekezett az aggályokat: állítása szerint már az irodák felét le is kötötték, amikor a város megkereste őket.
Közben a hajdan kétmilliárdra taksált épület teljes bekerülési költsége bruttó hárommilliárdra változott, amit 2007, 2008 és 2009 folyamán kell kifizetni; ennek tizede nem más, mint a csúsztatott fizetés miatti kamatteher. A város által építtetett konferencia-központ költségei is jelentősen megnőttek: az eredeti tervekben szereplő négymilliárdból több mint hatmilliárd lett (ami természetesen nem tartalmazza a Demo vételárát).
A közgyűlés szeptember 15-én hirdetett győztest a Demo egyindulós pályázatán, és láss csodát, október 4-re a Kölcseyt tervező Kováts András teljesen átalakította az irodaházat: hipp-hopp 2600 négyzetméteres hasznos terű modern művészeti kiállítóteret varázsolt belőle. Miután az építkezés már szépen halad, a szerződésen pedig megszáradt a tinta, azt kellene eldönteni: ki és milyen tartalommal üzemeltesse a Demót.
Bármennyire is logikus lenne a debreceni Déri Múzeumra bízni a kiállítóhely működtetését, ennek van egy igen jelentős akadálya: az a szocialista többségű megyei önkormányzat tulajdona, akikkel a fideszes város nem kíván közösködni. Kósa a szerződéskötéskor úgy nyilatkozott, hogy a Dériben kétes szakmai megbízhatóságú emberek dolgoznak, nem jó ötlet "összebútorozni" velük. A polgármesternek nem a muzeológusokkal van baja, hanem néhány, a megye közművelődési intézeteiből odahelyezett személlyel, akiket ő politikai ejtőernyősnek tart. Még hozzátette: ki tudja, lesz-e 2007-ben is megye, vagy csak régió. A választások közeledtével érthető, ha Kósa kivár, hiszen ha fideszes többség lesz a megyeházán is, könnyen megoldhatják az összeköltözést. E halogatás nem kivételes jelenség Debrecenben; a konferencia-központ működtetéséről sem lehet tudni még semmi konkrétat (pedig nem ártana, a nemzetközi tanácskozásokat évekre előre szokás lekötni).
Az, hogy milyen keretek között üzemel majd a kiállítóhely, kihat a működési kiadásokra. A Keviép saját számításai szerint az éves üzemeltetési költség (rezsi, takarítás, őrzés és alkalmazottak) 89 millióra rúg csupán, ami meglehetősen alulbecsültnek tűnik. Ha a Demo köré egy külön intézményt is létrehoznak, az nagyságrendekkel drágíthatja a működést.
A kötögető teremőr nénik bérén túl a költségeket természetesen az is keményen meghatározza, mit is akar kiállítani valaki. Pont ez a legnagyobb gond: egy évvel a nyitás előtt. Nem mintha nem lenne mit kiaggatni, ellenkezőleg; kiállítandó anyagból több van, mint ami befér. Eredetileg egy meglehetősen kevert kiállítást képzeltek el a városházán, néprajzi, irodalmi, sporttörténeti gyűjteményt és kortárs galériát, illetve "nemzetközi átutazó" tárlatokat; ez alapjaiban kérdőjelezné meg a Demo hitelét és létjogosultságát. A kép mára valamelyest tisztult: a fő hangsúly az Antal-Lusztig-gyűjteményre és az időszaki kiállításokra helyeződött. Vannak ugyan tervek a Déri-hagyaték más épületben történő elhelyezésére, de hivatalos döntés még nincs, hiszen egyelőre csak a politikusok álmodoznak, szakembereknek se híre, se hamva.
Ráadásul Antal Péter, az egyedülálló gyűjtemény tulajdonosa kifejezetten tiltakozik az ellen, hogy az ő képeit egy vegyes funkciójú térben állítsák ki. A műgyűjtő ügyvéd szívesen a Demo rendelkezésére bocsátja kortárs kollekciójának egy részét, de ragaszkodik ahhoz, hogy övé legyen az állandó kiállítás, amely mellé meg lehetne hívni a világ nagy modern gyűjteményeinek tematikus vendégszerepléseit. Hangsúlyozza: ha néprajzi vagy egyéb tárlattal kutyulják, a Demo hiába kérné a nagy hírű nyugati múzeumok anyagait, nem kapná meg.
Ez döntő szempont; hiszen ha Debrecen valóban valami újat és előremutatót szeretne alkotni és felmutatni, akkor rövid időn belül tisztáznia kell új kiállítóhelyének profilját. Jelenleg annyi biztos, hogy 2006 szeptemberében egy csodálatos új kiállítótérrel gazdagodik a cívisváros és az ország. Azt viszont nem tudjuk, ki üzemelteti, mennyiből, és mi lesz a falakon. A jelenlegi - igencsak zavaros - elképzelés Demo-verziónak sok, modern művészeti centrumnak kevés.
Az Antal Péter debreceni ügyvéd, műgyűjtő tulajdonában álló kétezer darabos gyűjtemény (amelyet még nagyapja, Lusztig Sámuel alapozott meg) a 19. század végétől napjainkig öleli fel a magyar festészet legjobbjait. A kollekció tartalmazza - a teljesség igénye nélkül - id. Markó Károly tájképeit, Munkácsy, Szinyei, Csontváry, Gulácsy, Rippl-Rónai műveit, Czigány Dezső, Moholy-Nagy László, Kassák Lajos, Czóbel Béla, Mattis-Teutsch János, Kmetty János alkotásait, de Antal ma is folyamatosan fejleszti, gyarapítja, elmondása szerint szubjektív alapon. Az Európa Kulturális Fővárosa címre sikerrel kandidáló Pécs polgármestere, Toller László csapott le először a kollekció egy szeletére. Megelőzve a cívisváros vezetését, megállapodott a debreceni ügyvéddel, hogy egy válogatás az 1945 előtti darabokból a baranyai megyeszékhelyre kerül tízéves letétbe. Az óvatos becslések szerint is milliárdokat érő gyűjtemény második világháború utáni darabjaiból jönne létre a debreceni kiállítás, amelyet a gyűjtő saját koncepciója alapján állítana össze.
