Perli a NOB-ot, sajtótájékoztatókat szervez zsinórban az olimpiai aranyérmétõl megfosztott két szombathelyi dobóatléta: Annus Adrián és Fazekas Róbert. Közben a magyar sportdiplomácia kezét mossa, az atlétikai szövetség két évre eltiltotta õket, kollégák, edzõk tiltakozó leveleket írnak ellenük. Hogy jutott idáig a magyar atlétikát évekig szinte egyedül képviselõ két sportoló?
"Mindenki doppingol. Legyen az bármilyen sportág: kerékpár, öttusa, atlétika, bármi. Kinevetem, aki mást mond, mert egyszerûen nem igaz" - mondja egy szombathelyi erõs ember, aki gyakran edzett együtt az olimpiai aranyérmüktõl megfosztott atlétákkal, és aki - mint annyian ebben a történetben - neve elhallgatását kéri. Fazekasék ugyanis kénytelenek voltak az egyesületükön kívül, "civil" edzõteremben is erõsíteni, hobbi-szekrényemberek között. Ennek oka - mint informátorunk mondja -, hogy bár "a >>Hali
Dobni a milliókat
Fazekas Róbert és Annus Adrián a Haladás versenyzõi, a klub atlétika-szakosztálya idén 5 millió forintot kap a szombathelyi önkormányzattól, a két dobóatléta keresete - menedzserük, Babinyecz József közlése szerint - 2003 elejéig havi 50 000 forint volt, "de utána sem sokkal több". A város másik atlétikai klubja, a Dobó SE 5 millió 885 ezer forintot kap az önkormányzattól az idén. Ezenkívül Pars Krisztiánnak (Dobó SE) 225 ezret utaltak olimpiai felkészülésére, míg a Divós Katalin (nõi kalapácsvetõ), Pars, Németh Pál (edzõ) hármasnak újabb 2 148 385 forintot. Annus és Fazekas szerzõdéssel összesen másfél milliót kapott az önkormányzattól az olimpia elõtt.
"Egy kúra évente hárommillióba kerül - mondják az edzõteremben. - Nagyjából fél adag anabolikus szteroid van benne, fél tesztoszteron meg persze növekedési hormon. A másik lehetõség, hogy beszerzed Ukrajnából. Az állati alapanyagból készül, állítólag marhák, majmok meg halott emberek agyalapi mirigyébõl. Ezt >>humánnakhívjuk, és sokkal olcsóbb." A szombathelyi edzõtermekbe rendszeresen lejáró fiatalok közül sokan élnek abból, hogy erõsebbek, mint az átlag. Többségük Ausztria határ széli városkáiban õrzi-védi a diszkókat, de ide sorolhatók azok is, akik versenyszerûen sportolnak: a dobóatléták mellett a súlyemelõk, birkózók, erõemelõk. A profik kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy vállalkozásuk az elsõ években ráfizetéses, és kiemelkedõen nagy hasznot csak a nemzetközi versenyeken eredményes sportolók képesek elérni. Fazekas Róbert egyenesen azt állítja, hogy "ezzel kábé 10 évig nem tudsz pénzt keresni, mert csak beleteszel. Én három éve profitálok nagyon jól, a komoly pénz egy olimpia és a Grand Prix-k megnyerésében van. Egy középszintû sportoló Magyarországon csak megélhetési sportoló." Azt, hogy Fazekasnak négy-öt évvel ezelõtt még "komoly tartozásai" voltak, a városban több hitelezõ erõsítette meg: a sportoló ezeket "kisebb összegeknek" nevezte, melyek kölcsönkéregetése versenysportolóknál szerinte szinte törvényszerû.
Fazekas és menedzsere is hasonlóan nyilatkozik arról, hogy az olimpiai aranyérem elvesztése közel százmillió forint elvesztését is jelentette - csak ebben az évben. Az elsõ helyért járó állami nettó tízmillión kívül a két sportoló bukta a különbözõ szövetségi jutalmakat és a szponzori pénzeket (csak a Nike-tól nettó 25 000 eurót kaptak volna). A felfüggesztéssel (és az esetleges eltiltással) pedig értelemszerûen elesnek az éppen az olimpiai arany után megemelkedõ versenydíjaktól és szponzori honoráriumoktól. Egy IAAF-verseny elsõ helyéért bruttó 1500 euró járna, egy Golden League-gyõzelemért bruttó 7500, de az olimpiai bajnokok a versenyek nagy többségén ezt kiegészítõ rajtpénzt is felvehetnek. Az olimpia után Szombathelyen rendezett kalapács-világdöntõ (akárcsak a Monacóban rendezett diszkoszvilágdöntõ) fõdíja bruttó 30 ezer dollár volt. A 100 milliós összegbe Fazekasék beleszámolták az olimpiai bajnokok havi járadékát, ez a minimálbér háromszorosa. Ennél is nagyobb összeg - igaz, csak addig, amíg a versenyzõ aktív - a Gerevich Alapítvány olimpiai aranyérmeseknek adományozott havi 250 000 forintja. A szombathelyi önkormányzat havi 100 000 forintja - szintén a sportpályafutás végéig - már csak diszkrét kiegészítésnek tûnik. Fazekasék az idén háromszor voltak edzõtáborban, a felkészülés szempontjából a legfontosabb a dél-afrikai, háromhetes tábor volt, melynek költségét (közel egymillió forintot) a szövetségi támogatás mellett maguknak is ki kellett egészíteniük.
Mindkét dobóatléta 15 évesen kezdte pályafutását a Haladás VSE-ben, Annus Adrián 1988-ban, Fazekas 1990-ben. Utóbbi több dobószámmal is kísérletezett (1998-ban 75,33 méterrel még az övé volt az 50. legjobb eredmény kalapácsvetésben), míg megállapodott a diszkosznál. A sztár dobóatléta abban az idõben Gécsek Tibor volt, õ és a minden fórumon csakis "sikeredzõnek" titulált Németh Pál 1993-ban szakított a klubbal, és helyi vállalkozók segítségével megalapították a SZAC '93-at, mely 1996-ban felvette a Dobó SE nevet.
Szombathelyi dobások
Németh Pált követték tanítványai a Haladásból, köztük Annus és Fazekas is. A kilencvenes évek végén a klub legnagyobb eredménye az 1999-es sevillai világbajnokságon az edzõ fia, Németh Zsolt által elért második hely volt, illetve Gécsek Tibor gyõzelme 1998-ban, a budapesti Európa-bajnokságon. (Gécsek 1995-ben megbukott egy doppingellenõrzésen, és két évre eltiltották. Az Európa-bajnok mindvégig tagadta a vádakat, azt állította, hogy a hátbántalmaira használt kenõcs tartalmazhatott tiltott anyagot.)
A városban ma már legendás konfliktus Annus, Fazekas és a Dobó SE között a kilencvenes évek végén kezdõdött. Pedig a barátság és az egyetértés korábban olyan nagy volt, hogy Gécsek és Fazekas még közös diszkót is üzemeltetett: a kõszegi Alcatrazt. Az egyik elsõ konfliktust aztán éppen a diszkó körüli "anyagi nézeteltérések" okozták, melyet késõbb az egykori üzlettársak bíróság elé vittek. A bíróság Gécseknek adott igazat, és Fazekast kártérítés fizetésére kötelezte, melyet Fazekas - elmondása szerint - már rendezett, "végül is egy 500 000-es öszszeggel". A mély konfliktus okairól az érintettek nem akarnak nyilatkozni, Fazekas szûkszavúan anynyit mond: "eredményféltékenység, semmi több", de a köszönésrõl valamiért mindenki megemlékezik: "nem köszönünk egymásnak" - hangoztatták már sokszor, és ebben most is megerõsítenek minket.
Annus egyik nagy sérelme, hogy nem juthatott ki a sevillai világbajnokságra, pedig formája alapján akár nyerhetett volna. "Vannak sérelmek, amelyeket egy életen át nem felejt el az ember. Ez is az a kategória, elvettek tõlem egy nagy lehetõséget" - nyilatkozta még két évvel ezelõtt is (Magyar Hírlap, 2002. augusztus 11.). A versenyen Gécsek Tibor negyedik lett, a második Németh mögött.
A konfliktusok végül a sikertelen sydneyi olimpia után vezettek szakításhoz: Annus és Fazekas viszszatért a Haladáshoz, mellyel elkezdõdött a két egyesület Capulet-Montague harca. A két klubot a megyei atlétikai szövetség is próbálta kibékíteni. "Történtek konfliktussimítási kísérletek" - mondja dr. Vargyas Csaba, a szövetség elnöke -, de még Rábold Gusztáv országos elnök is járt Szombathelyen, hogy összeboronálja a feleket, sikertelenül. A "simítási kísérletekrõl" próbáltunk jegyzõkönyveket kérni, de a megyei elnök elmondta, ilyenek nem készültek, mert részint informálisak voltak, részint "nem a megyei szövetség kompetenciájába tartoztak".
Gécsek Tibor 2002-ben abbahagyta a versenyzést, és sportvezetõi, versenyszervezõi karrierbe kezdett. Ugyanebben az évben - korábbi kétéves eltiltása ellenére - a Magyar Atlétikai Szövetség alelnökévé választották, továbbá érdekeltségei vannak a nagy, nemzetközi versenyek szervezésére is szakosodott PromoSport Kft.-ben, melynek 2003-ig tagja volt, azóta pedig a Gerse Üdülõfalu Kft.-n keresztül kötõdik a céghez, melyben felesége az ügyvezetõ. A PromoSport Kft. ügyvezetõje Szalay Péter, aki 2000-ig a Westel Mobil Rt. egyik ügyvezetõ igazgatója. Tavaly Annus és a Westel között nem jött létre szponzori szerzõdés. "Ezt a Gécsekék fúrták meg" - állítja Pál Gábor, a két Haladás-atléta sajtótitkára. Továbbá tény, hogy Gécsek a 2002-es Év Sportolója választáson nem az abban az évben Európa-bajnok dobóatlétákra, hanem a vb-második sportlövõre, Sike Józsefre szavazott. A nyugat.hu internetes lap feltételezését, mely szerint Gécsek félthette szövetségbeli pozícióit, ezért is nem akarhatta a két atléta olimpiai gyõzelmét, Annusék is csak spekulációnak tartják. "Ez az egész a pénzrõl szól. Én ezért indulok el egy versenyen, és rohadtul nem érdekel, ki szervezte - mondja Annus. - Nem örültem neki, hogy Gécsek lett az alelnök, ez tény. Soha semmiben nem segített, nem is hívott fel, illetve csak egyszer-kétszer, amikor sajtótájékoztatókra elráncigált. De ez igaz az egész szövetségre. A MASZ-ban egy-két ember viseli szívén a magyar atlétika sorsát."
Ebben a légkörben készülnek tehát a dobóatléták, mígnem elérkezik a nagy nap, melytõl további pályafutásuk függ. "Annus Adrián után olimpiai aranyat nyert Fazekas Róbert, mindezt úgy, hogy ma Magyarországon valójában nem létezik az atlétika" - összegezi a hétfõi versenynapot Szabó Gábor, az Eurosport kommentátora.
Athéni dobások
Míg Szabó beszél, Fazekas belép a doppingellenõrzõ helyiségbe. Bár a diszkoszvetõ doppingvétségérõl hajnali kettõtõl tudnia kellett a magyar sportvezetésnek, hiszen az atléták saját orvosa, Pikó doktor jelen volt Fazekas idõ elõtti távozásánál, a botrány bõ tizenkét órán át nem szivárog ki.
Kedd reggel az elsõ vészjósló hírt a német lapokban és portálokon lehet olvasni. A németek számára addig katasztrofálisan alakuló olimpia miatt az ottani atlétikai szövetség vezetõje kollektív doppingolással vádolja meg az ellenfeleket, és külön kiemeli a magyar sportolókat. "Müzlivel harcolunk atombombák ellen" - nyilatkozza a sportdiplomata, ami több mint tíz cikk címévé válik azonnal. "Magyarországon nem tiszta eszközökkel folyik a felkészülés" - állítja Karlheinz Steinmetz, aki nem pusztán Fazekas, de a harmadik helyen végzett Kõvágó módszereit is megkérdõjelezi.
Az olimpiai közvetítés során Szabó Gábor az Eurosporton elõször tesz említést egy névtelen feljelentésrõl. A kommentátor elmondása szerint létezik egy levél, melyet minden nagyobb sportszervezetnek elküldtek, és melyben egy névtelen feljelentõ leleplezi Fazekas állítólagos trükkjét a doppingellenõrzés megkerülésére. A közvetítés alatt Szabó Gábor azt mondja: "Kitûnõ angolsággal íródott a levél, legyen ennyi elég."
A kommentátor szavaiból kiderült, õ tudni véli, ki írta a feljelentést. Annus a Narancsnak elmondta, két éve tudnak a levélrõl, "amint bizonyítani tudjuk, ki írta, lépéseket teszünk". Fazekas fél az újabb pereskedéstõl. Mindössze annyit mond: "Mindenki tudja, hogy két érdekcsoport van a magyar atlétikában, az egyik Babinyecz József menedzserhez, a másik Spiliev Attila menedzserhez köthetõ. Biztos, hogy ez a megosztottság is hozzájárult, hogy idáig fajultak a dolgok." Spiliev Attila maga is volt a két atléta menedzsere, de késõbb elváltak egymástól. Az õ versenyzõje volt többek között Gécsek Tibor, Kiss Balázs, Kõvágó Zoltán, Varga Roland, Vaszi Tünde és több, olimpiai aranyat nyert külföldi atléta.
Kérdésünkre Szabó Gábor megerõsítette: egy éve, a párizsi világbajnokságon szembesült elõször a levéllel, és akkor a francia fõvárosban tartózkodó magyar szakírók egymás között konkrétan meg-nevezték, ki áll az írás mögött. A kommentátor annyi támpontot adott: magyar személyrõl van szó, aki tökéletesen beszél angolul - vagyis Amerikában tanult. Ez a leírás két sportolóra illik rá: Kiss Balázs és Máté Gábor atlétákra, utóbbival Babinyecz szerint "teljesen jó a Robi viszonya, a Kõvágó Zolival viszont meg tudnák egymást fojtani egy kanál vízben".
A Blikkben Máté István, az olimpia döntõjében utolsó helyezett kalapácsvetõ, Máté Gábor édesapja, a fia "pályafutása sikeres biztosítására" alakult CSASE (Csabai Atléták Sport Egyesülete) elnöke azt nyilatkozta, hogy szombathelyi forrásból megszerezte Fazekas állítólagos pisilõgépének rajzát. Ez annyira felháborította, hogy rögtön meg akarta osztani az infót a németekkel. Máté István azonban hangsúlyozta: végül elállt ettõl a szándékától (Blikk, 2004. október 3.). Megkeresésünkre Máté István elmondta: nem olvas újságot, nem tudja, mi jelent meg a Blikkben. Másrészt nevetségesnek minõsíti a találgatást. "Nem lehet olyan dologról beszélni, ami nem létezik. Ha ezt a névtelen levelet én írtam volna, biztosan aláírtam volna, hogy Kis Pista, aztán nincs találgatás. Nekem az egészhez semmi közöm. Mi bajnokot nevelünk. Egyébként innen, Békéscsabáról Szombathely a világ másik vége. Azt persze észrevettem, hogy a szombathelyiek mennyire szeretik egymást, messzirõl elõre köszönnek és narancslével kínálják egymást a versenyeken. Emlékszem, hogy Rábold lement valami viselkedési kódexet kialakítani."
Kedd este fél kilenckor Alekna állhat fel a dobogó legfelsõ fokára, Fazekast pedig kizárják, mivel nem adott elegendõ mennyiségû vizeletet. Másnapra a Süddeutsche Zeitung egy interjúval keveri tovább a botrányt. A diszkoszvetés fináléjában megsérült ötszörös világbajnok német legenda, Lars Riedel azt állította az újságban: egy cuxhaveni versenyen egy magyar atléta átadta neki a pisilõgép rajzát, és Fazekasra mutatott. Riedel nem nevezte meg a magyar atlétát, de a Frankfurter internetes kiadása két órával késõbb jelenti: a cuxhaveni rajtlistán csak Varga Roland szerepelt Magyarországról. Estére a TV 2 elõkerítette a negyedik magyar diszkoszvetõt - csak hárman utazhattak az olimpiára, Varga csúszott le a válogatókon. A sportoló természetesen visszautasította a vádakat. A sûrû versenynaptár miatt a sportolók gyakran utaznak a karavánnal, Riedel pedig nem mondta, hogy informátora versenyzett is. Ami biztos, a megnevezett verseny hetében még két viadalt tartottak, melyeken más magyar dobók is felléptek.
A német sajtó mindenesetre rászállt a témára, és pár napon belül már több edzõ is jelentette: magyar forrásból rég tudnak Fazekas doppingolásáról. Két éve tudjuk - nyilatkozta a Népszabadságnak Werner Franke (Népszabadság, 2004. szeptember 2.). Mint ahogy Annus Adrián is két éve tud arról a névtelen feljelentõ levélrõl, melyet a Képes Sport közölt (Képes Sport, 2004. szeptember 14.). Babinyecz József kérdésünkre, hogy hány írásos vagy szóbeli "feljelentésrõl" tudnak biztosan, azt válaszolja: "Nem háromról. Rendszeresen próbáltak ártani nekünk, ez biztos, ezek tények. Versenyeken és versenyeken kívül. A feljelentõk mindig magyarok voltak."
Van egy határ
Fazekas és Annus a Nemzetközi Sportdöntõbíróságnál (CAS) próbálja visszaszerezni az aranyérmét, mivel szerintük a NOB jogtalanul vette el tõlük. Összegre egyelõre nem perelnek, ügyvédnek a szélsõjobboldali Eva Maria Barkit kérték fel (lásd Egy különös ügyvédi pályakép címû keretes írásunkat). Pál Gábor sajtótitkár elmondja: "Fogalmunk sem volt Eva korábbi ténykedésérõl, de végül is nem bánjuk, mert így nem lehet az ügyet politikailag sem félretenni. Ráadásul Eva ingyen vállalta a fiúkat." Fazekasékat egyébként több sajtóorgánum szocialista kötõdésûnek gondolta, mivel feltûntek a szombathelyi polgármester, Ipkovich György 2002-es kampányában. Az ügy elõzménye, hogy az akkori fideszes, nyelvvizsgaügyérõl hírhedt polgármester, Szabó Gábor a tudtuk nélkül szerepeltette az atlétákat választási szórólapján, akik emiatt a másik oldalon kerestek vigaszt. Fazekas egy, a korszak magyar politikatörténetében páratlan, szocialista érzelmû polgári kör megalakulásán is részt vett, mely látszólag polgári kör volt, ámde Ipkovich támogatására szólított fel. A választás elõtt Fazekasék néha feltûntek a szocialista polgármesterjelölt mögött a pódiumon, majd annak gyõzelme után aláírták a már említett havi százezres járadékot. Névtelen informátorunk szerint azonban a fiúk nem elkötelezettek az MSZP iránt, "egyszerûen a jobboldal már foglalt volt a Gécsek miatt, ezért kénytelenek voltak a szociknál körülnézni". (Gécsek szintén indult a 2002-es önkormányzati választáson, amit elvesztett.)
"Van egy határ" - húz a lábával Fazekas vonalat, és úgy mutatja: "Ha átléped, doppingoltál, ha nem, nem. Vannak olyan táplálékkiegészítõk, amik nincsenek fent a listán, de már majdnem olyan a hatásuk. Ezek egy részét be lehet szerezni Nyugatról, a másik viszont külföldön állami titokként van kezelve. Mi annyit tudunk tenni, hogy megvesszük, amit lehet, aztán az egészet egy jó sportorvos összeállítja nekünk, mi meg olyan mértékben használjuk, ahogy azt õ mondja. Lars Riedelnek a Bayer gyógyszergyár a szponzora. ' valószínûleg csak besétál oda, aztán úgy jön ki, mint egy robot. Olajozottan."
A szombathelyi edzõterem névtelenjei nem hisznek Fazekas állítólagos, világsajtót körbejárt öntõgépében. "Sokkal egyszerûbb egy õsi trükk - mondja az egyikük. - Már a verseny elõtti nap délutánján nem ittak a versenyzõk, csak pisiltek. Aztán a verseny vége felé kikéredzkedtek a vécébe, és a húgycsövön keresztül egyszerûen fellõtték az idegen vizeletet, amit az ellenõrzésen visszapisiltek... Egyébként meg sokan azt hiszik, ez olyan egyszerû: csak tolni kell a kokszot, aztán minden megy magától. Azt szoktam erre mondani: tessék, itt van, toljad egy évig, gyere vissza, de ha akkor se dobod el rohadt messze, nagyon megpicsázlak."
Nagy Sebestyén
Gergely Márton
Egy különös ügyvédi pályakép
Pikáns belpolitikai hátteret kölcsönöz a két szombathelyi atléta és a NOB pereskedésének Annus Adrián és Fazekas Róbert ügyvédjének személye. Eva Maria Barki a rendszerváltás óta a magyar jobboldal legendáriumának mellékszereplõje: a kilencvenes évek végéig elsõsorban az erdélyi autonómiatörekvések támogatójaként lépett föl, azóta inkább a hazai EU-ellenes és irredenta szervezetek védõszentjeként, akinek szolgálatait a mérsékeltnek nevezett jobboldal rendezvényszervezõi sem tudják nélkülözni. További érdekesség, hogy a Schmitt Pál MOB-elnöki ténykedését az utóbbi idõben élesen bíráló Barkit a Magyar Nemzet munkatársa hozta össze a két sportolóval.
Eva Maria Barki Bécsben látta meg a napvilágot, és annak ellenére honfitársunknak tartja magát, hogy magyar származású édesapját egyévesen elvesztette. Bár a rendszerváltás óta részese a hazai belpolitikának, a szélesebb magyar közvélemény elõször a kilencvenes évek közepén, az Autonómia most! mozgalom 1994. augusztusi elindítása és a Barki elveszejtésére irányuló állítólagos román titkosszolgálati tervek nyomán ismerhette meg. Ezekrõl az osztrák sajtó viszonylag bõ terjedelemben számolt be. Az információ, melynek forrása maga Eva Maria Barki volt, kisebb diplomáciai vihart idézett elõ Bécs és Bukarest között: nem csoda hát, hogy az 1994-es választási vereségébõl éledezõ hazai jobboldal (elsõként az egzotikumokra fölöttébb fogékony Torgyán doktor) fölfedezte magának az egyetemes magyarügy nyugati pártfogóját.
Az emberi jogi harcos titulust Barki a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján vitán felül kiérdemelte, hiszen részben az õ közvetítésével szerzett tudomást a magyar és a nemzetközi közvélemény Tõkés László temesvári kálváriájának részleteirõl, de a fõleg Erdélybõl Ausztriába érkezett magyarok istápolásával is hírnevet szerzett. Tõkéssel fenntartott kapcsolatai késõbb sem szakadtak meg, 1994-tõl a püspök autonómiakoncepciójának (amit Orbán 2002-tõl átvett) legkitartóbb támogatói közé tartozott. Magyarországi politikai szerepvállalását a kilencvenes évek utolsó harmadáig elképzelhetetlennek tartotta: "Elvem, hogy hivatalosan belpolitikai ügyekbe nem szerencsés beavatkozni" - mondta a Magyar Hírlapnak adott 1995. január 30-i interjújában, néhány hónappal késõbb pedig egyenesen kikérte magának, hogy Torgyán József az õ, Balladur francia kormányfõhöz írott levelének elferdítésével kommunista-fasisztának nevezte a Horn-kormányt. (A levélben Barki a Meciar- és az Iliescu-adminisztrációt jellemezte így.)
A kilencvenes évek második felében Barki szorosabbra fûzte kapcsolatait a magyarországi jobboldallal. A MIÉP hivatalos párttörténete kiemeli a Csurka-párt nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében játszott 1997-es szerepét (lásd: http://www.miep.hu/al/parttortenet.html): "Sohasem térünk ki a felénk közeledõ jobboldali testvérpártok elõl (...), a francia Front Nationallal kialakított baráti kapcsolatunk tekinthetõ a legsikeresebbnek. (É) Nemzetközi szerepléseink történetében sok köszönettel tartozunk (sic!) a Bécsben élõ dr. Eva Maria Barkinak, aki kezdettõl fogva nyíltan vállalta a rendezvényeinken való részvételt. Dr. Barki európai tekintélye sokat segített pártunk elfogadottságának erõsítésében." Ugyanebben az évben Barki (a Nemzetközi Erdélyi Szövetség elnökeként) a Giczy György vezette KDNP-nek a határon túli magyarok autonómiatörekvéseirõl rendezett "tudományos konferenciáján" hívta fel a figyelmet arra, hogy az elõzõ fél évtizedben világszerte 29 alkalommal módosultak erõszak nélkül az országhatárok (MTI-hír, 1997. szeptember 29.).
A következõ év egyrészt a Fidesz magyarországi kormányra kerülését, másrészt a romániai magyar érdekképviselet (az elõbbi eseménytõl nehezen függetleníthetõ) belviszályainak kezdetét hozta. A romániai jobbközép koalícióban részt vevõ RMDSZ politikáját bíráló Tõkés László tiszteletbeli elnök a Fidesz és a MIÉP, valamint az erdélyi magyar "történelmi" felekezetek képviselõi mellett Barkit is meghívta a szövetségen belüli hatalmi harcot nyilvánvalóvá tevõ alsócsernáti "székely fórumra" (lásd: Magyar Hírlap, 1998. szeptember 12.). Látogatása során az ügyvédnõ többször kifejtette autonómiakoncepcióját és (joggal) kárhoztatta Románia nemzetállami alkotmányát. Nem visszhangtalanul: másfél hónappal késõbb három évre kitiltották Románia területérõl.
A jobboldali kormány 2002-es bukása után Barki - megfeledkezve saját, 1995-ös intelmérõl - egyre intenzívebben vett részt a magyarországi belpolitikában. Elõbb a 2002. július 4-i tüntetés során alkalmazott rendõri módszereket hasonlította a Grósz-kormány idején, 1988-ban az ellenzéki tüntetõkkel szembeni erõszakhoz (az összehasonlításból az 1988-as módszerek jöttek ki gyõztesen), majd a 2003-as uniós népszavazás elõtt a "nem" mellett kampányoló szervezeteket tömörítõ Szabad Magyarországért Mozgalom munkáját segítette. Az utóbbi két évben fõleg a parlamenten kívüli jobboldali szervezetek rendezvényeinek vendége, de alkalmanként az orbánista jobboldal is igényt tart szolgálataira. Tavaly július 4-én részt vett a hídlezárás elsõ évfordulójára emlékezõ, kudarcba fulladt rendezvényen (lásd: Fegyver, csárszter, fejedelem; Magyar Narancs, 2003. július 10.); majd a hasonló körbõl verbuválódott idei március 14-i Kossuth téri, újságíró-inzultálással színesített dzsemborin (lásd: Áruló nem leszek; Magyar Narancs, 2004. március 21.). A polgári körök hírlevelének idén szeptember 10-én kelt 88. száma szerint a körök III. országos találkozójának is vendége volt. A meghívottak névsora amúgy is a Fidesz és szatellitjei, valamint a soviniszta szélsõjobboldal összeborulását jelzi. Az Orbán-kormány egykori fideszes államtitkárai (Németh Zsolt és Balsay István), a Fidesz tagozatvezetõi (Medgyesy Balázs és Faludi Sándor), a magyarok miniszterelnökének határon túli satrapái (Szász Jenõ, Duray Miklós, Kovács Miklós és Ágoston András) mellett a találkozón részt vett az irredenta Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat vezetõ Toroczkay László, vagy a nemzetközi pénzhatalom természetrajzától a Kennedy-gyilkosság igaz történetéig a világ számtalan rejtélyét sajátos megvilágításba helyezõ Drábik János.
Az elsõ látásra eklektikusnak tûnõ névsorban Barkinak vitán felül helye van; a kérdés csak az, hogy a hírlevelet jegyzõ Hende Csaba olvasta-e az ügyvéd egy héttel késõbbi, HVG-nek adott nyilatkozatát, melyben Barki a NOB és a magyar sportminisztérium mellett a Schmitt Pál vezette Magyar Olimpiai Bizottságról is leszedte a keresztvizet Annus és Fazekas ügyében.
"Emberjogi és politikai tevékenységem mellett elsõsorban ügyvédként dolgozom, ebbéli minõségemben keresett meg a két magyar sportoló is - mondta a Narancsnak Eva Maria Barki, akinél az iránt érdeklõdtünk, hogy mivel keltette föl szakmai érdeklõdését a két atléta. - Az eseményeket figyelve egyértelmû volt számomra, hogy az eljárás során igazságtalanság érte õket, ráadásul mivel magyar ügyrõl van szó, nem volt kérdéses, hogy vállalom képviseletüket." Az ügyvéd elsõsorban a magyar sportvezetés és -diplomácia eljárását kifogásolja: "A MOB elnöke egyetlenegyszer került kapcsolatba az egyik sportolóval, amikor átadta aranyérmét, elõtte és utána egyikükkel sem foglalkozott." A MOB mellett Barki a sporttárca magatartását is aggályosnak tartja, megjegyezve, hogy az említettek közül egyik sem állt ki a két atléta védelmében. "Nem doppingügyrõl, hanem egy szabálytalan eljárásról van szó" - hangsúlyozta a két atléta vétkességét firtató kérdésünkre Eva Maria Barki, aki nem kívánta nevesíteni azt a (HVG szeptember 18-i számában említett) "híres újságírót", akinek a segítségével a két atléta kapcsolatba lépett vele. Tudomásunk szerint Lukács Csaba, a Magyar Nemzet munkatársa révén jött létre Annus és Fazekas, valamint Eva Maria Barki együttmûködése.
Gavra Gábor
