Interjú

"Mínusz 37 ezer fejenként"

Nemes Gábor, a Közlekedési Érdekvédelmi Körök Szövetségének (KEKSZ) alelnöke

Belpol

Az elmúlt hetek BKV-val kapcsolatos hírei a főváros és kormány meccséről szóltak. A hét közepéig a BKV menedzsmentje és a munkavállalói oldal is hallgatott. Először a BKV szakszervezetei törték meg a csendet, február 7-re tüntetést hirdettek a BKV Akácfa utcai székháza elé, amire Várszegi Gyula a BKV vezérigazgató így reagált: „Tüntetés helyett folytassuk a tárgyalásokat.” Nemes Gábor, a Közlekedési Érdekvédelmi Körök Szövetségének (KEKSZ) alelnöke nyitott a tárgyalásra, de egyelőre nem fújják le a demonstrációt.

narancs.hu: Az elmúlt húsz évben, januárban szinte mindig a bértárgyalások kapcsán volt feszültség a BKV-ban. Most azonban úgy tűnik, önöket eddig levegőnek nézték, a BKV menedzsmentjének meg csupán annyi a szerepe, mint a végrehajtónak egy kilakoltatásnál.
Nemes Gábor: Az elmúlt hónapokban – épp a kialakult helyzet miatt – többször kezdeményeztünk tárgyalást. Két hónappal ezelőtt, a kollektív szerződés felmondása után találkoztunk utoljára Tarlós úrral, elmondtuk neki a véleményünket, nehezményeztük a kollektív szerződés felmondásával kapcsolatos aggályainkat. Azóta semmi előrelépés nem történt. Igaz ugyan, január 5-én és 24-én, leültünk a BKV menedzsmentjével, ám ezek legfeljebb csak elnevezésükben voltak bértárgyalások: munkáltatói oldalról ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a menedzsment széttárja a karját, és sóhajtozik. Úgy tűnik, felhatalmazásuk sincs arra, hogy bármiről is nyilatkozzanak. Ellenben elkészült az új kollektív szerződés tervezete – ebben azonban semmi nem szerepel azokból a juttatásokból, amit eddig a dolgozók kaptak. Ez véleményünk szerint elfogadhatatlan, emiatt szerveztük a február 7-i tüntetést.
narancs.hu: A vezérigazgató leveléből idézünk. „Kérjük a szakszervezeti vezetőket, hogy ne a BKV vezetése ellen hangolják a munkavállalókat, ehelyett közös erővel, együtt tegyünk meg mindent azért, hogy legyen értelme a „BKV távoli jövőjéről” beszélni.
NG: A dolgozók munkájába vetett hite, a BKV iránti lojalitása éppen amiatt csorbulhatott, hogy a vállalat vezetése két hónapon keresztül hallgatott. Nem hinném, hogy ezt érdemelték volna a munkavállalók. Mi természetesen készen állunk a tárgyalásra, de a tüntetést nincs miért leállítani. Nincsenek olyan információink, hogy a kollektív szerződéssel, vagy a bérrel kapcsolatban bármi is kedvező irányba mozdulna el.

 


Fotó: Sióréti Gábor

narancs.hu: A összes BKV érdekképviseleti szervezet egyetért a demonstrációval?
NG: Igen. Teljes az egység.
narancs.hu: 2010-ben ennél jóval kevesebbről volt szó, mégis sztrájkolni kezdtek.
NG: A BKV történetének leghosszabb – hat napos – sztrájkja éppen a kollektív szerződés megvédésének érdekében történt. Akkor sikerült megvédenünk, tavaly pedig a kormány elvárásainak megfelelő mértékben volt bérfejlesztés. Idén annyit szeretnénk elérni, hogy ne csökkenjenek a bérek, és egy korrekt kollektív szerződés szülessen.

narancs.hu: Az ellenkezőjének mintha nagyobb esélye lenne. Úgy tudjuk, hogy a főváros csak avval a feltétellel kapott pénzt, hogy a munkavállalói kiadásokat radikálisan csökkenteni kell. Mi öt milliárdról hallottunk.
NG: Úgy tudom, hogy a kilencmilliárdos kölcsönön felül még hatmilliárdot kaphat a BKV, ami persze az idei évre való működést nem oldja meg. Hogy ezt a kölcsönt milyen konkrét feltételekhez kötötték, azt nem tudom, de mi is hallottunk arról, a munkavállalókon kellene spórolni 5 milliárd forintot.
narancs.hu: Lehetséges ez?
NG: Minden lehetséges, de a jelenlegi helyzetben, a dolgozókat már egymilliárd forint megtakarítás is súlyosan érintené. A BKV 2007 óta éves szinten – többek között a létszámleépítésnek köszönhetően – négymilliárd forintot tud megtakarítani a béreken. Ha ezen felül további csökkentés lenne akár a bérek, akár a szociális juttatások tekintetében, az rendkívül érzékenyen érintené az itt dolgozókat. Számításaink szerint, havi szinten ezek a megvonások 37 000 forintos csökkenést jelentenének egy munkavállaló esetében. Ez egyszerűen elfogadhatatlan.
narancs.hu: Tételezzük fel – hiszen az előjelek erre utalnak –, hogy egyáltalán nem lesz kollektív szerződés, s akkor a Munka Törvénykönyvét kell alkalmazni. Mit tudnának erre lépni?
NG: Akkor veszélybe kerül a közösségi közlekedés. Élnek ugyanis olyan, kimondottan a közlekedési szolgáltatásra vonatkozó rendelkezések, amit nem szabályoz le a Munka Törvénykönyve. A közlekedés specifikus ágazat. Itt szükség van olyan belső szabályzatok kialakítására, ami megfelelő körülményeket teremt a biztonságos szolgáltatás érdekében. Azt gondolom, hogy a vállalat vezetőinek és a tulajdonosnak ezt mindenképpen figyelembe kell vennie. Ha ezen könnyedén keresztüllépnek és azt mondják, hogy akkor jöjjön a Munka Törvénykönyve, az a közlekedés biztonságát veszélyeztetheti. Remélem, erre nem kerül sor, és sikerül előbb-utóbb megegyeznünk. Mi teljes mértékben a párbeszédre törekszünk, semmiképpen nem arról van szó, hogy az utazóközönséget szeretnénk büntetni. De mindenkinek tudnia kell, hogy a BKV dolgozói nem tehetnek arról, hogy egy ilyen helyzetbe sodorták őket. Az ajánlat, amit a cég vezetésétől kaptunk, nem kompromisszumos ajánlat. Még csak nem is tárgyalási alap, hiszen kizárólag a megvonásokról szól. Nem hiszem, hogy a menedzsment ne emlékezne arra, hogy a kollektív szerződésben szereplő különböző juttatások, a munka elvégzéséhez kötött pótlékok, milyen folyamat részeként épültek be a BKV gazdasági szerkezetébe. Ezeket nem lehet egyik napról a másikra elsöpörni. Ha változtatni kell, változtassunk, de tárgyaljunk előtte!

narancs.hu: Önök mit tekintenének tárgyalási alapnak?

NG: El tudom képzelni, hogy új szerkezeti elemekkel felépítenének egy új bértarifa rendszert, vagy egy jobban átlátható bérstruktúrát. Például olyat, ami nem sérti az alacsony-, vagy átlagkeresetű munkavállalókat, mégis hozhat a cég számára megtakarítást.

narancs.hu: Milyen eszközeik vannak a tüntetésen túl a tiltakozásra? 2012-ben
leállhat sztrájk miatt a budapesti közlekedés?

NG: Elsősorban demonstrációkban gondolkodunk, de nemcsak a bérek és juttatások, hanem a munkakörülmények, a biztonságos munkavégzés, végső soron az utasok biztonsága érdekében is. A végső eszköz továbbra is sztrájk, ám ez nem jelenthet teljes leállást. Az nem történhet meg, hogy emiatt álljon le a BKV.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.