Egészségügyi törvény félidőben : A TASZ jelenti

szerző
-vultur -
publikálva
1997/45. (11. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A betegek jogainak védelme, esélyegyenlőség, emberközpontúság: ezek az alapelvei az egészségügyi törvény parlament elé került tervezetének. A javaslat 25 éves szabályozást vált majd fel: a legnagyobb elvi különbség a régi és az új törvény között az, hogy a beteg maga dönthet a gyógykezelését érintő kérdésekben, mivel joga van megkapnia az ehhez szükséges információkat.

A betegek jogainak védelme, esélyegyenlőség, emberközpontúság: ezek az alapelvei az egészségügyi törvény parlament elé került tervezetének. A javaslat 25 éves szabályozást vált majd fel: a legnagyobb elvi különbség a régi és az új törvény között az, hogy a beteg maga dönthet a gyógykezelését érintő kérdésekben, mivel joga van megkapnia az ehhez szükséges információkat.

Az egészségügy jogi kereteit alkotó szabályok egyikét, az egészségügyi törvényt a parlament annak tudatában fogadná el, hogy "az egészség az egyén életminőségének és önmegvalósításának alapvető feltétele, amely döntő hatással van a családra, a munkára és ezáltal az egész nemzetre", legalábbis többek közt ez áll a jogszabálytervezet elején. A törvény az együttműködésre helyezi a hangsúlyt, vagyis életbelépése után elvben megszűnne az orvos és a beteg között eddig meglévő alá- és fölérendeltségi viszony: a beteg

jogait gyakorló

állampolgár,

aki részese a gyógyítás folyamatának, véleménye lehet gyógykezelésével kapcsolatban - akár az is, hogy nem kér a kezelésből.

A törvényjavaslat szerint a betegnek joga lenne az orvosi beavatkozás előtt saját állapotáról, a beavatkozás kockázatáról tudomást szereznie, és tudhatna az esetleges alternatív kezelési módokról is. Látszólag tehát a polgár kórházba (vagy egyáltalán: orvos elé) kerülve nem kényszerülne lemondani alapvető jogainak - például a saját teste feletti rendelkezési jognak - a gyakorlásáról. Látszólag; a törvénytervezet rendelkezései között azonban több ellentmondást talált a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), amely hasonló ügyekben, például az egészségügyi adatvédelmi törvény tervezete kapcsán is hangoztatta már véleményét.

A TASZ is elismeri, hogy a leendő szabályozás növelni fogja a gyógyítómunka hatékonyságát: nyugati tapasztalatokra hivatkozva állítják, ha a beteg tudatosan vesz rész saját gyógyulásának folyamatában, azaz ha kellőképpen tájékozott, akkor nagyobb az együttműködési készsége orvosával, s így nagyobb valószínűséggel fogadja el például a terápiás tanácsokat, biztosabban gyógyul - mindenki jól jár. A szervezet két sarkalatos pontot mégis javítandónak ítél a tervezetben: az egyik ilyen épp a törvény betegjogokról szóló része, a másik gond pedig a TASZ szerint az, hogy a betegjogok gyakorlását a törvény kellő megalapozottság nélkül engedi korlátozni.

A betegek alapvető joga a

tájékoztatáshoz való jog,

mert a gyógykezelésre vonatkozó információk nélkül a beteg nem tud élni önrendelkezési jogával. Ezt az információt azonban írásban is meg kellene kapnia a páciensnek -véli a TASZ -, és hasonlóan írásba kellene foglalni a tájékoztatási jogról való lemondást is. Ide kapcsolódik, hogy a javaslat nem helyez kilátásba szankciókat arra az esetre, ha az orvos elmulasztja tájékoztatási kötelezettségét, szankcionálná viszont a beteget (akinek szintén van tájékoztatási kötelezettsége), ha elfelejt beszámolni olyan tényezőkről (például valamilyen korábbi betegségéről), amelyek gyógyítását befolyásolhatják -ez esetben meg is lehetne tagadni a beteg kezelését. Sőt ha egy fertőző beteg például nem mondja meg, kitől kapta fertőzését, megtagadható lenne az ellátása.

Makó János, a Magyar Orvosi Kamara etikai kollégiumának elnöke egy nyilatkozatában úgy vélte: az ágyszámcsökkentések és a nagyarányú elbocsátások után az orvosoknak nem jut idejük arra, hogy eleget tegyenek a törvényben előírt tájékoztatási kötelezettségüknek. A kamara már az egészségügyi adatvédelemről szóló törvény tervezete kapcsán is aggályosnak ítélte azt, haaz orvosok a páciensről vezetett jegyzetüket kötelesek kiszolgáltatni: előfordulhat ugyanis, hogy kezdetben egészen más betegség gyanújával kezdik kezelni a beteget. (Ez egy jogvita során különösen kínos lehet.) A TASZ álláspontja szerint a tájékoztatás azonban megkülönböztetés nélkül, minden beteget megillet, ideértve a korlátozottan cselekvőképes vagy a cselekvőképtelen pácienseket is.

Az önrendelkezési jog

kapcsán is talált ellentmondást a TASZ: a betegek önrendelkezési jogáról szóló fejezettel nem áll összhangban az egészségügyi dolgozók jogairól szóló. A megfogalmazás szerint ugyanis a kezelőorvos joga az alkalmazandó eljárást szabadon megválasztani, ez azonban ellentétes a beteg önrendelkezését meghatározó passzusokkal; a szervezet helyesebbnek tartaná, ha a törvény úgy fogalmazna: az orvos - bizonyos keretek között persze - megválasztja, hogy milyen beavatkozást javasol betegének.

Fontos -a példának tekintett Nyugaton már alapvető --, hogy a szenvedő, gyógyíthatatlan beteg visszautasíthassa az életmentő kezelést. A törvényjavaslat azonban olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek a TASZ szerint meggátolnák a cselekvőképes betegeket abban, hogy éljenek ezzel a jogukkal. A törvény ugyanis kimondaná, hogy csak azoknak megengedett az életmentő beavatkozás visszautasítása, akik egy éven belül meghalnának -akiknek tehát egy éven túl is esélyük van, bárhogy szenvednek is esetleg, nem élhetnek az ellátás visszautasításának jogával. Az is aggályos, véli a TASZ, hogy erről csak közokiratban lehet rendelkezni.

Többen bírálják az egészségügyi törvény pszichiátriai betegekre vonatkozó részét. Egyebek között felmerült, hogy jogsértő a törvényben megengedett fizikai, kémiai, biológiai, pszichikai kényszerítés alkalmazása a páciens, illetve betegtársai védelmében. Az intézkedés bizonyos feltételek megléte esetén az orvos távollétében is elrendelhető, ám az orvosnak utólag engedélyeznie kell. A TASZ szerint a legnagyobb hiba, hogy a törvényjavaslat nem definiálja a pszichiátriai betegség fogalmát, pedig ezt kell alkalmazni a kényszerintézkedések elrendelésének egyik szükséges feltételeként. A törvény hatályának emellett ki kell terjednie az úgynevezett elmeszociális otthonokra is -ezekben az intézményekben jó néhány beteget egész életükben ott tartanak, bár nem bírósági döntés határoz ide helyezésükről. Az információs önrendelkezési jog sérülésének tartja a szervezet, hogy a törvényjavaslat felmentést ad az orvosi titoktartás alól: az egyik passzus szerint a beteg határozott tilalma ellenére is közölheti az orvos a páciensére vonatkozó adatokat -például gondozójával.

A TASZ figyelmeztet arra is: a beteg gyógykezelése során sokszor kerülhet

kiszolgáltatott helyzetbe

Az állam feladata, hogy létrehozza azokat a jogvédő intézményeket, amelyek segíthetik a beteget jogai érvényesítésében, és lehetőséget teremt arra is, hogy a páciens panasszal éljen. Ez utóbbit azonban nem szerencsés az intézmények belső szabályozásába utalni, a betegjogi képviselő például nem függhet az adott egészségügyi intézménytől. A törvénnyel kapcsolatos állásfoglalás arra is felhívja a figyelmet, hogy nem elegendő a törvények meghozatala: rendelkezéseit közérthető formában hozzáférhetővé is kellene tenni.

-vultur -

szerző
-vultur -
publikálva
1997/45. (11. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra