Magyar Narancs: Ön hatgyermekes édesanya. Hány évesek a gyerekek?
Orosz Bernadett: A legnagyobb 28, a legkisebb tízéves, és van három unokám is. Már lányként is sok gyereket szerettem volna és egy tanyát a domb tetején, picit elvonulva a világtól. Ebből a sok gyerek megvalósult, és bizonyos értelemben az elvonult élet is, mert noha az ügyem miatt ismernek, a hétköznapokban eléggé visszavonultan élek. Azt nem tudom, hogy ha a bántalmazásom nem történt volna meg, akkor is ilyen életem lenne-e.
MN: Az elmúlt években a hatóságoknak és az újságíróknak is jó párszor kénytelen volt elmondani az önnel történteket. Hogy bírja?
OB: A hatóságok nem hagyják, hogy elkopjanak az emlékek, ez pedig tartós stresszt okoz. Azért is fontos lenne, hogy hatékonyan, gyorsan kezeljék a bántalmazási ügyeket, hogy a sértettek minél előbb lezárhassák magukban a történteket, és a gyógyulás útjára léphessenek. Ha teljesen idegenként bántalmazott volna az elkövető, akkor gyorsított eljárásban, vagyis hamarabb született volna ítélet. Az én esetem amolyan „köztes legrosszabb” volt: a vád nem tartalmazta a kapcsolati erőszak törvényi tényállását, mivel sem házas-, sem élettársak, sem egyenes ági rokonok nem voltunk, márpedig, ha a bántalmazó és a bántalmazott között nincs ilyen viszony, akkor a büntetés is enyhébb. A gyakorlatban viszont végig úgy vizsgálták az ügyemet, mint aki párkapcsolatban volt az elkövetővel, ezért is húzódhatott el ennyire.
Belém égett a történet, már csak azért is, mert sértettként nem tévedhetünk, mindenre pontosan kell emlékeznünk. Miközben az elkövető gyanúsítottként bármit hazudhatott rólam az eljárás során, nekem mindent, a bizonyítékot is bizonyítékokkal kellett alátámasztanom. Ez a vegzálás amellett, hogy lelkileg nagyon megterhelő, rengeteg időmet elvette a családomtól, a munkámtól. A másodfokon meghozott enyhébb ítélet (lásd keretes írásunkat) azért volt hatalmas ütés számomra, mert arra számítottam, ha megszületik, akkor letehetem ezt a keresztet, de még mindig nem tudom letenni.
MN: Gondolt rá, hogy a nemzetközi bíróságig elmegy?
OB: A Karsai Dániel Ügyvédi Iroda elvállalta az ügyemet. Az Alkotmánybírósághoz fordulunk, és az eredmény függvényében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. Közben magam is igyekszem tenni az áldozatokért, létrehoztuk a BÉKE (Bántalmazottak Érdekképviseleti Egyesülete) Központot. Ennek égisze alatt különböző közhasznú munkákban veszek részt, amilyen például a Fővárosi Áldozatvédelmi Fórum, ahol áldozatvédelemmel foglalkozó civil szervezetek dolgoznak együtt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
