Interjú

„Egy év négy hónapra beárazták az életemet”

Orosz Bernadett, egy párkapcsolati erőszak túlélője

Belpol

Alkotmánybírósághoz fordul, s ha kell, nemzetközi bíróságig viszi ügyét Orosz Bernadett, akit 2019 júniusában egy honvédségi üdülőben a felismerhetetlenségig összevert az akkor még alezredes párja. A másodfokú ítéletig eltelt majdnem hat év tanulságairól – hatósági hozzáállásról, áldozathibáztatásról, társadalmi szolidaritásról – beszélgettünk.

Magyar Narancs: Ön hatgyermekes édesanya. Hány évesek a gyerekek?

Orosz Bernadett: A legnagyobb 28, a legkisebb tízéves, és van három unokám is. Már lányként is sok gyereket szerettem volna és egy tanyát a domb tetején, picit elvonulva a világtól. Ebből a sok gyerek megvalósult, és bizonyos értelemben az elvonult élet is, mert noha az ügyem miatt ismernek, a hétköznapokban eléggé visszavonultan élek. Azt nem tudom, hogy ha a bántalmazásom nem történt volna meg, akkor is ilyen életem lenne-e.

MN: Az elmúlt években a hatóságoknak és az újságíróknak is jó párszor kénytelen volt elmondani az önnel történteket. Hogy bírja?

OB: A hatóságok nem hagyják, hogy elkopjanak az emlékek, ez pedig tartós stresszt okoz. Azért is fontos lenne, hogy hatékonyan, gyorsan kezeljék a bántalmazási ügyeket, hogy a sértettek minél előbb lezárhassák magukban a történteket, és a gyógyulás útjára léphessenek. Ha teljesen idegenként bántalmazott volna az elkövető, akkor gyorsított eljárásban, vagyis hamarabb született volna ítélet. Az én esetem amolyan „köztes legrosszabb” volt: a vád nem tartalmazta a kapcsolati erőszak törvényi tényállását, mivel sem házas-, sem élettársak, sem egyenes ági rokonok nem voltunk, márpedig, ha a bántalmazó és a bántalmazott között nincs ilyen viszony, akkor a büntetés is enyhébb. A gyakorlatban viszont végig úgy vizsgálták az ügyemet, mint aki párkapcsolatban volt az elkövetővel, ezért is húzódhatott el ennyire.

Belém égett a történet, már csak azért is, mert sértettként nem tévedhetünk, mindenre pontosan kell emlékeznünk. Miközben az elkövető gyanúsítottként bármit hazudhatott rólam az eljárás során, nekem mindent, a bizonyítékot is bizonyítékokkal kellett alátámasztanom. Ez a vegzálás amellett, hogy lelkileg nagyon megterhelő, rengeteg időmet elvette a családomtól, a munkámtól. A másodfokon meghozott enyhébb ítélet (lásd keretes írásunkat) azért volt hatalmas ütés számomra, mert arra számítottam, ha megszületik, akkor letehetem ezt a keresztet, de még mindig nem tudom letenni.

MN: Gondolt rá, hogy a nemzetközi bíróságig elmegy?

OB: A Karsai Dániel Ügyvédi Iroda elvállalta az ügyemet. Az Alkotmánybírósághoz fordulunk, és az eredmény függvényében a stras­bourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. Közben magam is igyekszem tenni az áldozatokért, létrehoztuk a BÉKE (Bántalmazottak Érdekképviseleti Egyesülete) Központot. Ennek égisze alatt különböző közhasznú munkákban veszek részt, amilyen például a Fővárosi Áldozatvédelmi Fórum, ahol áldozatvédelemmel foglalkozó civil szervezetek dolgoznak együtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.