„Ha mi nem támadjuk meg, akkor úgy marad”

Kovalcsik Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék egyetemi tanársegédje a választókerületek újrarajzolásáról

Egyes választókerületek határait nem lakosság­arányosan húzták meg – mondja Kovalcsik Tamás. A Választási földrajz elnevezésű Facebook-oldalt működtető geográfusnak és kollégájának nem volt mindenre kapacitása, de ahol törvénytelenséget véltek, a TASZ-szal összefogva bíróságon támadták meg az aránytalanul vagy indoklás nélkül újrarajzolt választókerületi határokat.

Magyar Narancs: Melyek azok a főbb szabályok, amelyek a választók létszámához viszonyítva határozzák meg az önkormányzati egyéni választókerületek határait?

Kovalcsik Tamás: Az önkormányzati választásokon a 10 ezer fő feletti települések képviselő-testületeinek kétharmadát az egyéni körzetekben nyertes képviselők teszik ki. Az önkormányzati törvény értelmében 25 ezer fő alatt 8, 50 ezer fő alatt 10, 75 ezer fő alatt 12, 100 ezer lakos alatt 14 egyéni választókerületet kell kijelölni, míg 100 ezer lakos felett 10 ezer főként eggyel nő az egyéni választókerületek száma. Az önkormányzati választásokat megelőző hónapokban a településeknek meg kell vizsgálniuk, hogyan változott a lakosság létszáma és eloszlása. Ennek a helyi választási iroda vezetője és a település jegyzője a felelőse. A választókerületek nagyságát meghatározza még a 15, illetve a 20 százalékos szabály, ami a település kerületeiben élő választópolgárok átlagához viszonyítva szól bele a választókerületek kialakításába. Ez azt jelenti, hogy az átlagos kerületi lakosságszámhoz képest ne legyen 15 százaléknál nagyobb eltérés választókerületenként. Nem lenne igazságos, ha mondjuk az egyik választókerületben egy képviselőjelöltnek ezer főt, a másikban 20 ezer főt kellene meggyőznie, majd képviselnie. Nem beszélve arról az anomáliáról, hogy ilyen jelentős eltérés esetén is mindkét képviselőnek a szavazata ugyanannyit érne a közgyűlésben. A választópolgárok számát tehát elosztják a választókerületek számával, és ebből jön ki egy átlag. Ha 15 százaléknál nagyobb az eltérés az adott kerület választói létszáma és az átlag között, akkor ezt az aránytalanságot kiigazítják. A törvény szerint, ha új választókerületet jelöl ki a jegyző, a 15 százalékos küszöbértéket kell figyelembe vennie. 20 százalék feletti eltérés esetén a választókerületi határokat módosítani kell.

MN: Ez nem sikerült a főváros XVI. kerületében, és ezért a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezettel összefogva önök sikeres jogorvoslati eljárással terelték törvényes mederbe a rendezést.

KT: Ebben a kerületben a jegyző úgy gon­dolta, elegendő csupán 20 százalék alá vinni az eltérést. Mi másként értelmeztük a jog­szabályt, s a bíróság nekünk adott igazat. (A TASZ és a Választási földrajz jogértelmezése szerint az ilyen módosításnál is irányadó a 15 százalékos szabály, azaz nem elegendő csupán az átlag 20 százaléka alá, azaz mondjuk 18-ra mérsékelni a különbséget, hanem le kell vinni 15 százalék alá – ZS. P.)

MN: Végrehajtották a bíróság döntését?

KT: Igen, január 8-án új választókerületi beosztást hoztak létre, amelyben már a 15 százalékos határt vették figyelembe, habár a demográfiai átalakulásokat figyelmen kívül hagyták, és emiatt a rendszer már a választás napjára újra aránytalanná fog válni. Van egy másik beadványunk is: a főváros V. kerületénél még várunk a helyi választási iroda (hvi) új választókerületi beosztására. Itt az indoklást hiányoltuk, amelyre hivatkozva a bíróság is megsemmisítette a korábbi választókerületi beosztást.

MN: Mit nem indokoltak meg?

KT: Létezik egy harmadik küszöbérték a 15 és a 20 százalék mellett: az 5 százalékos. Ezt abban az esetben kell érvényesíteni, ha 5 százaléknál nagyobb eltérésű választókerületet alakítanak ki. Ekkor indokolni szükséges, hogy ilyen mértékű eltérésre miért van szükség. Nem ütközik jogszabályba ekkora eltérés, de valamivel indokolni kell, például demográfiai változással vagy településszerkezeti jellemzővel.