Egy Gyulától lobbant be - Gázár és politika

  • Gavra Gábor
  • 2005.07.28 00:00

Belpol

A Gyurcsány-Orbán-tévévitából kiderült: a két vezető politikai erő továbbra is minden alkalmat megragad arra, hogy a másikat a gázár miatt macerálja. És az is, hogy ebben a Fidesz a kezdeményező - pedig az ötlet nem is az övék! Vajon ki és mikor tette központi politikai kérdéssé a gázárat? És egyáltalán: mi történt 1998 óta a gázárral?
A Gyurcsány-Orbán-tévévitából kiderült: a két vezető politikai erő továbbra is minden alkalmat megragad arra, hogy a másikat a gázár miatt macerálja. És az is, hogy ebben a Fidesz a kezdeményező - pedig az ötlet nem is az övék! Vajon ki és mikor tette központi politikai kérdéssé a gázárat? És egyáltalán: mi történt 1998 óta a gázárral?

"Ön dönti el a gázáremelést. Ön dönti el a villamos energia áremelését. Ön dönti el a kötelező biztosításnak a mértékét és a közlekedési tarifák egy tekintélyes részét is ön dönti el (É). Ez alól a felelősség alól nem lehet kibújni. (É) De a dolog részben elszántság, részben kurázsi kérdése. (É) Tehát ha kimondja az ember azt az elvet, hogy az általános áremelkedés mértékét nem haladhatja meg azoknak a cikkeknek az áremelkedése, amelyek a legtöbb nyugdíjasnak, a legtöbb családos embernek a legtöbb fejfájást okozzák (É), akkor tudja magát tartani hozzá. Én ezt próbáltam. (É) Ezt az elvet az elején kimondtuk, és megpróbáltuk ehhez tartani magunkat. (É) Az általános áremelkedés mértékével azonos gáz, villany, általában a rezsinövekedés, a közlekedés, kötelező biztosítás, szerintem ezt meg lehetne cselekedni."

Orbán Viktor szavait idéztük a július 8-i Gyurcsány-Orbán-vitából (a Hír TV leirata alapján). Gyurcsány Ferenc ugyanitt azt mondta: "Amit (az Orbán-kormány gázár-fronton) csinált, az azt eredményezte, hogy mára a MÁV, a BKV a csőd szélén van. Tudniillik a költségeket nem mi diktáljuk. Az árakat diktálhatja a kormány, de a költséget nem ő diktálja. (É) Ha a költségeket nem ismeri el az árban huzamosabb ideig, és ilyen fikciókhoz tartja magát, abból tudja, mi következik? A Mol, az egyik legnagyobb nemzeti kincsünk (É), ha azt a politikát csinálnánk, amit ön javasol, tönkremenne."

A gázár mint a politikai ellenfelek szavahihetőségének fokmérője abszurd módon, de nem véletlenül lett az elmúlt évek fő politikai kérdéseinek egyike. A magyar háztartások jelentős része (2002-2003-ban 80 százaléka; csaknem hárommillió háztartás) használja energiahordozóként. Egy drasztikus lakossági gázáremelés rémképe nagyszámú választó döntését befolyásolhatja - vélhetik a két mamutpárt vezetői.

Miért pont a gáz?

Orbán Viktornak kétségkívül igaza van abban, hogy a fogyasztói gázárak kialakítása a kormány kezében van. Abban is, hogy ő és kabinetje egész ciklusában tartotta magát ahhoz az elvhez, amely tiltotta az infláció mértékét meghaladó lakossági gázáremelést. Ennek azonban - és ebben a jelenlegi miniszterelnöknek van igaza - komoly következményei lettek, közvetlenül elsősorban a Mol Rt. működésére.

Az új gáztörvény 2003-as elfogadása előtt a hazai fogyasztók közvetve vagy közvetlenül az egyetlen magyar földgázimportőrtől és -nagykereskedőtől, a Moltól vásárolhattak földgázt hatósági áron. A fogyasztói gázárakat a Magyar Energia Hivatal (MEH) előterjesztése alapján a gazdasági miniszter szabályozta, 1998 és 2002 között a lakossági fogyasztók esetében kétségkívül az Orbán Viktor által vázolt "elvnek" megfelelően. Azaz a ciklus egyetlen évében sem nőttek az inflációt meghaladó mértékben a lakossági gázárak; sőt 2000 és 2002 között a kormányzat gyakorlatilag befagyasztotta őket. Mivel az importált földgáz világpiaci ára fittyet hányt a jobbközép kormány szociális érzékenységére, 2001 első fél évében a földgázt köbméterenként 44 forintért importáló Mol 22 forint/köbméteres áron árulhatta a terméket a lakosságnak (lásd: Nyomáspróba, Magyar Narancs, 2003. március 13.).

Igaz, az import- és a fogyasztói árszint közötti különbség mérséklése érdekében (és hogy lehűtse a Mol vezetőinek elégedetlenségét) az Orbán-kormány 2000 végén hozzájárult az óránként 500 köbméternél több földgázt felhasználó, közvetlenül a Moltól (és nem a gázszolgáltatóktól) vásárló nagyfogyasztók tarifájának 42 százalékos emeléséhez, ám a lakosság és a szolgáltatóktól vásárló vállalatok díjai 2002-ig nem változtak. 2002 nyarán a szolgáltatóktól vásárló nagyfogyasztók fizettek többet 5,2 százalékkal; a hosszú idő utáni első, 12 százalékos lakossági gázáremelésre 2003 májusában került sor.

A következmények tekintetében Gyurcsány diagnózisa pontos volt. Bár az 1994-ben elfogadott régi gáztörvény garantálta a Molnak költségei megtérülését, valamint az infrastruktúra fenntartását és fejlesztését lehetővé tevő 8 százalékos nyereséget, a gazdasági miniszterek által a törvény szerint alkalmazott "társadalompolitikai szempontok" következtében az olajcég az "üzleten" legalább 200 milliárd forintot bukott; ennyivel finanszírozták a Molt akkoriban negyedrészt birtokló magyar adófizetők gázfogyasztó honfitársaik tüzelőjét. A Narancsnak a gáztörvény 2003-as kidolgozása időszakában nyilatkozó energetikai szakemberek szerint a Mol veszteségét a földgázhálózat fejlesztésének befagyasztásával próbálta minimalizálni (különösen 2001-ben kevés sikerrel); 2002-ben az olajcég gáz-üzletágát csak az erősödő forint és az akkor alacsony világpiaci gázárak, a földgáz-infrastruktúrát pedig "csak a csoda" mentette meg az összeomlástól.

Az új gáztörvény, melyet 2004. január 1-jén vezettek be, részlegesen liberalizálta a földgázpiacot - a Mol hegemóniáját azonban nem zavarta meg (lásd: Mol-koktél, Magyar Narancs, 2003. július 3.). A 2003/2004-es fűtési szezontól megszűnt az egységes lakossági hatósági gázár is. Helyette a tömbtarifarendszer lépett életbe, amely az éves fogyasztás alapján kompenzálta az áremelkedést. Az ellentételezés forrása a Magyarországon termelt és az importált földgáz árának különbsége lett. A magyarországi gázfogyasztás negyedét-ötödét fedező hazai termelés önköltsége az Oroszországból importált földgáz nagykereskedelmi árának mintegy kétharmada, ám a gáztörvény lehetővé tette, hogy a Mol importáron értékesítse a hazai termelésű földgázt is. A keletkező extraprofitot az állam megemelt (évente fokozatosan csökkenő) bányajáradék formájában vonja el, az ebből létrehozott célelőirányzatból fedezve a lakossági kompenzáció költségeit, amit így végeredményben a hazai földgázért importárat fizető fogyasztók finanszíroztak.

Az új szabályozás megszületése után az 1500 köbméternél kevesebbet fogyasztók 6, az 1500 és 3000 köbméter közötti mennyiséget használók 4 százalékkal fizettek kevesebbet a májusban 12 százalékkal megemelt tarifák helyett. A gáztörvény utáni első emelésre 2005. január 15-től került sor, ám a drasztikus lépések megint elmaradtak: a lakosság átlagosan 6-6,5 százalékkal fizetett többet egy köbméter földgázért.

A kompenzációtól a szocialisták lapunknak adott 2003-as nyilatkozataik alapján azt várták, hogy lehűti a 2002-es kampány idején felkorbácsolt kedélyeket, mivel a világpiac lakossági gáztarifákra gyakorolt hatását 8-10 évvel sikerült kitolni, miközben a veszteségeket többé nem a Molnak kellett lenyelnie. A várakozások részben igazolódtak. A Mol valóban megszabadult a gázüzletág veszteségeitől (anélkül, hogy a 2002-2003-as Fidesz-javaslatnak megfelelően az állam vagy valamely cége megvásárolta volna tőle); ám a gázárak kérdése változatlanul politikai ügy maradt.

Utólag nehéz lenne meghatározni, hogy ki és mikor tette a földgáz-frontot a magyar közélet központi hadszínterévé. Kézenfekvőnek tűnik, hogy Orbán Viktor 2002. április 9-i, a Testnevelési Egyetemen elmondott beszéde játszotta a legnagyobb szerepet ebben.

Az első lövés

Ekkor, az elvesztett első választási forduló után két nappal Orbán eligazítást tartott híveinek, hogy a jobboldali választókon kívül miképpen lehetne elegendő új szavazót megnyerni az eredmény megfordításához.

"Szeretnék adni egy példát arra, hogyan tudjuk megmondani (É) Magyarország minden polgárának, hogy mi készül itt. Elegendő arra gondolnunk, hogy mi történik vasárnap óta a tőzsdén. Szárnyal, a Magyar Olajipari Részvénytársaság (É) részvényeinek ára óráról órára emelkedik. Mitől lett ilyen értékes hirtelen? Akik hallották korábban a szocialisták vezetőinek nyilatkozatait, azok tudhatják, megmondták: első lépésként jelentős gázáremelés történik majd. Ezt már korábban is követelték arra hivatkozva, hogy a Mol részvényeseinek nem elegendő a hasznuk. (É) Hogy megértsük: miközben azt mondják, hogy majd 13-ik havi nyugdíjat fognak adni a nyugdíjasoknak, azt valójában azért adják oda, hogy utána legyen miből kifizetni a megemelt gázárakat, amiknek a haszna mindannyian tudjuk, hova megy."

Ám tévednénk, ha azt állítanánk, a leköszönő miniszterelnök idézett (és az MSZP-kormány "első lépéseként" beharangozott, a "jelentős gázáremelés" elmaradása alapján légből kapott) állítása lett volna a gázárkérdés politikai felhasználására tett első kísérlet.

Az első lövést ugyanis 2002 márciusában Horn Gyula adta le - meglepő módon saját pártjára -, amikor egy reggeli tévéműsorban arról beszélt, hogy a Fidesz-kormány négy évig minden közgazdasági racionalitást negligálva elszabotálta a lakossági gázárak "ésszerű" emelését, amiért a választás után nagyobb lakossági áremelésre kerülhet sor. A labdát a Fidesz akkori elnöke, Pokorni Zoltán csapta le, és a "neoliberális éjjeliőr államtól" óvta az országot, mely a szocialistákkal együtt köszöntene hazánkra. Azzal vádolta továbbá Horn Gyulát, hogy a Mol-részvényeseket, míg a Fidesz az ún. családokat képviseli gázárügyben. Ellenakcióként az MSZP bedobta a Fidesz által állítólag a választás utánra időzített 12 százalékos áremelés vádját (2002. március 13.), amit Pokorni az infláció mértékét nem meghaladó gázáremelés (a Fidesz által mindmáig melegen tartott) ígéretével igyekezett cáfolni.

Egy héttel később a Népszabadsághoz, a Népszavához és a Magyar Hírlaphoz is eljutott a Magyar Energia Hivatalban a Gazdasági Minisztérium (GM) számára készült előterjesztés, amely júliustól 22 százalékos lakossági gázáremelést (és 9 százalékos nagyfogyasztói mérséklést) tartott szükségesnek; alternatívaként mind a lakosság, mind a nagyfogyasztók tarifáit 12,8 százalékkal, tehát messze az infláció fölött emelte volna (2002. március 20). A Magyar Nemzet másnap a következőképpen védte meg a kormányt: "A tegnap megszellőztetett >>rendelettervezetetellenérveknek is, s azokat tartja szem előtt, amikor a gázár emelésének a mértékéről dönt. Az elmúlt négy év gyakorlatát tekintve vélhetően többet nyom a latban a társadalmi, mint az üzleti szempont."

Gázozás a Köztársaság téren

László Csaba szocialista pénzügyminiszter-jelölt levélben kért magyarázatot Matolcsy György akkori gazdasági minisztertől; Kovács László MSZP-elnök pedig "megengedhetetlen szemfényvesztésnek" minősítette a Fidesz gázárakkal kapcsolatos magatartását, "különösen visszatetszőnek" nevezve Pokorni idézett, az MSZP gázárpolitikájára vonatkozó állításait (a pártelnök közleménye a Népszava 2002. március 21-i számában olvasható).

Ez volt a helyzet a 2002-es országgyűlési választás április 7-i első fordulója előtt gázárügyben. A Fidesz meglepő veresége után két nappal Orbán idézett, a két forduló közötti totális Fidesz-kampány nyitányának tekinthető beszéde következett a Testnevelési Egyetemen. A beszéddel egy időben a GM visszavonta a márciusi, áremelésre vonatkozó előterjesztést.

Orbán kirohanására elsőként Szili Katalin szocialista elnökhelyettes reagált. "A leendő szocialista kormányzat nem szándékozik emelni a földgázárakat, ugyanis nem kívánja növelni a lakosság terheit" - mondta tévéinterjújában (Népszava, 2002. április 11.). Egy nappal azután Lendvai Ildikó MSZP-alelnök mondta el később rongyosra idézett szavait: "Lassan, tagoltan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse: nem lesz tandíj, alacsonyabb lesz viszont a diákhitel kamata. Nem lesz lakossági gázáremelés, lesz viszont rezsitámogatás. Nem lesz amnesztia, lesz viszont valóban igazságos igazságszolgáltatás. Lesz lakáshitel is, ahogyan marad a gyes és a gyed is, sőt értékét tízezer forinttal növeljük" (Magyar Hírlap, 2002. április 12.).

Bár tudomásunk szerint az MSZP vezetői sürgették Medgyessy Pétert, hogy cáfolja Orbán szavait, az első forduló után a leendő miniszterelnök napokig nem tartotta fontosnak, hogy reagáljon az állításokra. A két forduló közötti intenzív Fidesz-kampány hatása később, az új kormány száznapos programjának összeállításakor mutatkozott meg, amit maga Medgyessy már április végén - még meg sem alakult - kormánya "hitelessége próbájának" nevezett (Magyar Hírlap, 2002. április 27.). A folytatás ismert: ötvenszázalékos közalkalmazotti béremelés, egyszeri nyugdíj-kiegészítés, valamint 2003 májusáig elhúzott 12 százalékos lakossági gázáremelés. De az MSZP-SZDSZ-kormány nem azzal követett el hibát, hogy végül az emelés mellett döntött. Egy baloldali kormánytól a sávos, a legkevesebbet fogyasztóknak kedvező kompenzáció is elfogadható lépés. A hiba az volt, hogy 2002-ben megijedtek Orbán - tételesen cáfolható - gyors, egyszeri gázáremeléssel riogató kampányától, és a népboldogító megacsomaggal évekre beszűkítették saját költségvetési mozgásterüket.

Neked ajánljuk