Magyar Narancs: A honlap elindítására civil hevület indított titeket, vagy tiszta üzletről van szó?
Vultur Csaba: Alapvetően üzleti vállalkozás, de kétségtelenül van benne fogyasztóvédelmi attitűd. A dolog 2005-ben indult, amikor azt nézegettük a másik ötletgazdával, hogy a benzinkutak nem nagyon írják ki totemoszlopaikra az árakat. Később aztán egy miniszteri rendelet kötelezte őket erre, de attól ez még nem tekinthető valódi piacnak. Az autósok ugyanis nincsenek sokkal beljebb, mert nem fogják végigjárni a kutakat, hogy melyik a legolcsóbb. Ezért mi ezt a lehető legegyszerűbben megjelenítjük az interneten: megyénként vagy városonként a legolcsóbb van legfelül, a legdrágább a lista alján. Tavaly januárban kezdtük el feltölteni az adatbázist, majd az éles próba után, június 14-én jöttünk ki vele.
MN: Mekkora az oldal látogatottsága?
VCS: Átlagosan havi 120-150 ezer között van, nyilván akkor több, amikor megy fel a benzinár. Ha valaki mindig ugyanazon az útvonalon közlekedik, akkor megnézi, hogy ott hol a legolcsóbb. De az egyszeri, hosszabb utaknál, ahol még többet számít az ár, az a pszichológiai szempont is bejön, hogy én most ügyesebb voltam és olcsóbban vásároltam.
MN: A hirdetésekkel kijöttök nullára?
VCS: Most már igen. Tőkehiányosak vagyunk, rengeteget dolgozunk ingyen, de ha figyelembe vesszük, hogy mindennel együtt másfél éve csináljuk, szerintem nem állunk rosszul. El kellett telnie annak az időnek, amire a brand bevésődött a köztudatba, és a hirdetők is megértették, hogyan kezeljenek minket. Hiszen speciális a célközönségünk, az internettel rendelkező, tehát valamivel magasabb jövedelmi kategóriájú, és az ár-érték arány iránt érdeklődő autósok. Egyelőre elsősorban kúthálózatok hirdetnek nálunk, de véletlenül sem tűnhet úgy, hogy ezen túl kapcsolatban állnánk valamelyik társasággal. Ha a későbbiekben egy nálunk nagyobb cég fantáziát látna a mi vállalkozásunkban, az semmi esetre sem lehetne az üzemanyagpiacon érdekelt társaság, mert abban a pillanatban elvész a hitelességünk.
MN: Az adatokat honnan szerzitek be?
VCS: Közvetlenül a kutaktól. Az összeset megpróbáltuk elérni, illetve az olvasói levelek alapján sok új kutat is felfedeztünk.
MN: Örülnek a lehetőségnek?
VCS: Azt hiszem, most már igen. Az elején sokan nem tudtak mit kezdeni velünk, 20-25 százalékuk nem szolgáltatott adatot. De amikor látták, hogy a szomszéd kút meg igen, akkor ők is bekapcsolódtak. Azért, mert megmutatjuk, hogy az ő áraik esetleg rosszabbak, nem ránk kell haragudniuk.
MN: Az tűnne természetesnek, ha a magasabban árazó vállalkozások nem feltétlenül akarnának bekerülni, mert így akár elveszíthetnek egy vásárlói réteget.
VCS: Van ilyen is. Azok a kutak, ahol mondjuk 10 km-es távolságban nincs versenytárs, nagyobb biztonsággal merték megtagadni az adatszolgáltatást. De ez olyan 4-5 százalék, az 1800 kútnak csak egy kis része.
MN: Ez a független kutakra jellemző, vagy van olyan lánc, amelyikről kijelenthető, hogy általában drágább a többinél?
VCS: Ilyen nem nagyon van, mert az árazásnál szinte kizárólag a területi elhelyezkedés számít. Ha tüzetesen vizsgálnánk az átlagárakat, akkor esetleg kijöhetne, hogy egyik vagy másik társaság magasabb áron értékesít, de szerintem ez nem valószínű. Mondok példákat. Veszprém: Tesco, Shell, Mol, OMV - ugyanaz az ár. Pedig azt gondolnánk, hogy a Tesco milyen olcsó. Békéscsabán is szinte az összes egyforma áron dolgozik: Shell, Mol, OMV, Agip. Debrecen, Szolnok szintén. Amikor pedig a Rábát szennyező ausztriai bőrgyár miatt a környezetvédők az osztrák termékek bojkottjára hívtak fel, figyeltük az OMV árait. Kiderült, hogy akkor náluk az országos árnál két-két forinttal drágább is volt a 95-ös benzin és a gázolaj, de még ez sem érintette a forgalmukat.
MN: A kutak árképzésénél menynyire számít, hogy honnan veszik az üzemanyagot? Amikor három éve a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálta, hogy vajon a Mol nem él-e vissza a nagykereskedői erőfölényével - egyébként nem talált visszaélést -, akkor a hazai kiskereskedők 90 százaléka tőle vásárolt.
VCS: Nem tudjuk pontosan, ki kitől vásárol. Az üzemanyag nagykereskedelmi szinten nem márkás termék, azaz teljesen mindegy, melyik hálózat honnan veszi a gázolajat és a benzint. Azt mondják a közgazdászok, hogy vasúton ezer kilométerig megéri szállítani, és mivel ebben a körben sok finomító van, elvileg létezik egy regionális piaci verseny közöttük. Ez pedig nem engedi, hogy valaki nagyon elszálljon az árral - akárhány százalékos is per pillanat egy adott piacon a részesedése. A nagykereskedelmi árat egyébként mi hivatalosan nem ismerjük, de ez az autós szempontjából amúgy is irreleváns. És például Szombathelyen nincs különbség a Shell, a Mol és az OMV árai között, pedig Schwechat közel van. Függetlenül attól, hogy egy adott hálózat csak a saját kútjaiból áll-e, vagy vannak gebinbe kiadott kutak is, az árat jobbára központilag határozzák meg a társaságok. A központokban pedig nagyon pontosan tudják, hogy a helyi konkurencia mennyiért adja a benzint, és ez a fő szempont. A fehér kutak - tehát ami nem multi - természetesen szabadon áraznak, de szűk a mozgásterük. A Mészáros utcában a Shell és a Mol egymástól 300 méterre üzemeltet töltőállomást, és mindig azonosak az áraik. Vidéken, ahol a két egymáshoz legközelebbi kút távolsága mondjuk három kilométer, ott is nagyjából ugyanaz az ár.
MN: Az nem kartellgyanús, hogy az említett két hely pont ugyananynyiért adja az üzemanyagot?
VCS: Nem ismerjük az összes feltételt, az egyik befolyásoló tényező lehet mondjuk az, hogy az egyik pont a sarkon van, a másik kicsit beljebb. Ezek a hatások már mérhetetlenek.
MN: Az sem utal versenykorlátozó megállapodásra, hogy Nyíregyházán egyformák az árak?
VCS: Akkor mindenhol 288 forint lenne a 95-ös benzin, mivel zömében központilag áraznak. Nem zárhatom ki, hogy a versenyhivatal az oldalunk adatai alapján indíthatna ilyen vizsgálatot, de én nem tartom valószínűnek az áregyeztetést.
MN: Az autópályákon mindig 10-12 forinttal drágább a benzin, mint a városokban. Ez azért van, mert úgyis ott fogunk tankolni?
VCS: Pontosan. Az M7-esen a Balaton felé, az érdi lehajtónál van egy Shell-kút, de ezt csak az tudja, aki ott lemegy, kitáblázva sehol sincs. Ez 3-4 forinttal olcsóbban adja, mint a 15 kilométerre levő másik, amelyik pont a pálya mellett van. Érden megyei szinten nagyon olcsó kis kutak vannak, még a lehajtónál levőnél is további 3-4 forinttal olcsóbbak, de ezt a pályán haladók nem tudják.
MN: A honlapon találtam azt az érdekességet is, hogy Veszprémben 277-281 forintos áron lehet 95-ös benzint tankolni, míg Nyíregyházán ugyanez 286-291 forint között van. Erre mi a magyarázat?
VCS: Csak a kereslet: el tudják adni ennyiért. Logikus lenne, hogy a szegényebb országrészben olcsóbb, de egyáltalán nem így van. Hónapok óta egy szombathelyi magánkút a legolcsóbb az országban, de emellett két hétig a legdrágább is az egyik hálózat szombathelyi kútja volt.
MN: Mekkora egy lokális piac, milyen messze hajlandók elmenni az emberek az olcsóbb üzemanyagért?
VCS: Mindenki egyénileg mérlegel. Kaptunk olyan e-mailt, amelynek küldője üdvözölte az oldalunkat, hogy bár 12 kilométert autózott Budapesten belül, de végül 8 forinttal olcsóbban tudott tankolni. Volt olyan, aki sérelmezte, hogy egy forinttal drágább árat tüntettünk fel a ténylegesnél. Kiderült ugyan, hogy ő nézte félre, de ez azt mutatja, hogy neki egy forint is számít.
MN: Van valamilyen kötődés az egyes hálózatokhoz, vagy a fogyasztói választásban tényleg csak az ár számít?
VCS: Van egy felmérésünk, miszerint gyakorlatilag csak az ár a döntő. Vannak hálózatfüggők, de egy részük csak véletlenül: mindig arra jár, az esik útba. Vagy ha valahol kártyája van, mert a munkahelye leszerződik valamelyik társasággal. Illetve most már a bankok is kínálnak olyan hitelkártyákat, amikkel bizonyos kutaknál olcsóbban lehet tankolni. De hát mi is számítana az áron kívül?
MN: A minőségben nincs különbség?
VCS: Nagyon sok internetes fórum van, ahol komoly hittel tudják állítani, hogy ennek vagy annak a hálózatnak az ilyen vagy olyan üzemanyaga mennyivel jobb a másiknál. Az viszont biztos, hogy amíg az üzemanyag a töltőállomásra ér, addig tökéletesen azonos a minősége, hiszen ezeket uniós szabványok írják elő. Ennél finomabban nem tudok fogalmazni. És egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy minden kutas pancsol, mert szerintem ez csak egy igen kis részükre igaz.
MN: Az egyéb szolgáltatások sem számítanak?
VCS: A legtöbb kúton úgyis magadnak tankolsz. Sőt így jobb is, mert akkor pont annyiért és azt, ahogy akartad. Persze van olyan ismerősöm, aki kizárólag az egyik budapesti kút autómosójába hajlandó vinni a 25 milliós autóját, de ez nem általános. Én a szolgáltatásoknál sem érzem, hogy olyan döbbenetes különbségek volnának.
MN: Van arról információtok, hogy mekkora haszonkulccsal dolgoznak a különböző cégek?
VCS: Erre azért nehéz válaszolni, mert a bevételi struktúrában rengeteget számít a shop, van, ahol a forgalom 50-60 százalékát az adja. Többet hoz, mint a benzin, mert mondjuk nincs a közelben éjjel-nappali bolt. A szolgáltatások meg jók az akciózásra: ha nálunk vásárolsz, ingyen lemossuk az autódat, ilyesmik.
MN: Gondolom, a láncoknak a fehér kutakkal szemben megvan az a versenyelőnyük, hogy a nagyobb beszerzési mennyiség miatt alacsonyabb nagykereskedelmi áron tudnak vásárolni.
VCS: Nem tudok adatokat, de logikusan így kell lennie. Valami ilyesmire jött létre a Klubpetrol is (a Magyar Autóklub és a Hungaronafta Kft. hálózata - M. B.). Sok fehér kút működik, és vannak arra mutató szándékok, hogy ezeket valahogy összefogják. Egyébként a fehér kutak nem az ördögtől valók, nem arról van szó, hogy ott biztos van valami a háttérben. Semmivel sincs velük több gond, sőt általában olcsóbbak.
MN: Ezt hogyan tudják megtenni?
VCS: Talán kisebb a shop árukészlete, és a tulajdonos maga is dolgozik. A jó kis olajozós korszaknak vége, amúgy akkoriban sem ott adták el a szőkített gázolajat.
MN: Mennyire nehéz a piacra lépés?
VCS: Egy kút megnyitása 40-50 millió forint, az engedélyek beszerzése fél-egy év. Az összeget jelentősen befolyásolja az ingatlanterület ára, ami még hozzájön.
MN: A fogyasztóknak általában nem jó jel, ha csökken a piaci szereplők száma, legutóbb, néhány éve az Aral hálózatát vette meg az OMV. Várhatóak még összeolvadások?
VCS: Most a Lukoil nyomul, megveszik a Jet teljes hálózatát, így az év végére valószínűleg száz fölött lesz a töltőállomásaik száma. További ilyen méretű mozgásról nem tudok.
MN: Mintha nem is erről az országról beszélgetnénk. Az elmondottakból az a kép rajzolódik ki, hogy ez egy normálisan működő piac.
VCS: Legszívesebben azt mondanám, hogy amióta van a holtankoljak.hu, már az.
MN: A szolgáltatásotok hatása konkrétan látszik a szereplők viselkedésén?
VCS: Mérni nem igazán tudjuk, mert ez ugye nem annyiból állna, hogy megnézem az átlagárakat minden héten, vajon csökkentek-e. De ahogy a plázában a vásárlás előtt végig lehet nézni a cipőboltokat, úgy most már a benzinárak is összehasonlíthatók. Ha csak anynyit értünk el, hogy - még ha drágább helyen kell is tankolnom, mert most nincs időm válogatni - legalább elvileg megvan a választás lehetősége, már tettünk valamit. Egyébként, ha egy éven keresztül következetesen az olcsóbb kutat választod, akkor az egy teli tanknyi ingyenbenzint jelent.
MN: Az is a siker jele, hogy már két portálon is megjelent a holtankoljak.hu konkurenciája?
VCS: Mindkettő úgy működik, hogy küldd be a benzinárat, amit láttál. Tiszteljük az internetes közösségeket, de így nem lehet pontos árakat naprakészen közölni. Szóval a miénk melósabb, de jól csak így működik.
MN: Mi a következő lépés?
VCS: Megnézzük a téli síelés és a nyári tengerparti üdülés népszerű turistaútvonalain a külföldi kutak árait. Egy magyar autósnak nyilván nem mindegy, hogy Rijekáig hol tankoljon, és már önmagában az is pluszinformáció, ha tudja, hogy a határon ugyanannyiért tud tankolni, mint a tengerig bárhol. Egyébként nagyjából így van, de akkor azért pontosan lehetne látni. Más összehasonlításokat is szeretnénk végezni: autósiskola, autókölcsönző, vagy a személyes kedvencem, a holparkoljak.hu. Ezt már ősszel elindítjuk, hiszen lehet, hogy ha két utcát sétálsz, már olcsóbban tudod letenni az autót. Ha pedig sikerülne bevonni a parkolóházakat, akkor az is tudható volna, hol van szabad hely.
