Vajon meddig működne egy olyan fitnesz-oktató vállalkozás, melynél a főedző egyetlenegyszer sem jelenne meg a saját óráin, a másodedző is csak sztorizgatna a hozzá járóknak, ugyanakkor a beiratkozóknak kötelező lenne jó drágán megvenniük a cég által gyártott, borzalmas minőségű tornaruhát? Bármily meglepő, ma Magyarországon lényegében ugyanez folyik egy piacvezető "szolgáltató cégnél" - az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.
"Egyenként kétezer-ötszáz forintért kellett kötelezően megvennünk egy fénymásolt szöveggyűjteményt és egy könyvet, a posztjáról azóta lemondott tanszékvezetőnk tavaly egyetlen órát sem tartott, mert mindig
más elfoglaltsága akadt,
irodalomból a követelményrendszer száz szerző nevének és születési évének bebiflázása volt, úgy, hogy róluk és műveikről egy szót sem tudtunk. A kijavítottnak mondott dolgozatainkat soha nem láttuk, a tanárokat pedig képtelenség elérni" - a bölcsészkar arab szakán másodéves Tamás (akinek igazi nevét kérésére nem írjuk le), mint mondja, órákig tudná sorolni a hasonló történeteket. A kar és az egyetem mentségére szóljon, hogy Tamás elismerte: másik bölcsészszakán kiváló az oktatás, lelkesek és korrektek a tanárok. (Hogy ez melyik, azt forrásunk inkognitójának megőrzése miatt nem áruljuk el.)
Arra a kérdésre, próbáltak-e tenni valamit a helyzet megváltoztatásáért, azt feleli: a doktorandusz oktatóknak panaszkodnak néha, a tanároknál azonban senki sem akarja elásni magát. Az meg eszükbe sem jutott, hogy dékáni vagy rektori szintre vigyék az ügyeket - pedig más szakokról is lennének, akik megerősítenék az általa elmondottakat. "Elképesztő, mik történtek nálunk - fogalmazott a Narancsnak az egyetemet első év után tavaly önszántából otthagyó, egykori magyar szakos Péter. - Beadtam a velem egy évfolyamra, de másik tanárhoz járó barátnőm dolgozatát szóelemzésből a saját nevemen úgy, hogy csak a bevezetést írtam át. ' háromnegyedet kapott, én ötöst, ráadásul senkinek nem tűnt fel a tanszéken, hogy a magyar nyelv összes létező szava közül mi ketten 'véletlenül' pont ugyanazt választottuk házi dolgozatunk témájául."
Hogy az ilyen meglepő osztályzatok hogyan születnek, az a hallgatók számára rejtély, az általunk megkérdezettek ugyanis egybehangzóan azt mondták, hogy gyakorlatilag lehetetlen belenézni a kijavított dolgozatokba. "Soha nem kapjuk vissza az írásainkat, a tanárok pedig zaklatásnak veszik, ha rákérdezünk. Előfordult, hogy a választási rendszerek nevű tárgy egzakt, egymondatos válaszokat követelő tesztjét biztos bukást hozó módon töltöttem ki, és ötöst kaptam rá" - idézte fel egy tavalyi emlékét a jogi karon politológiát tanuló Ádám, újabb megerősítést adva a "feldobom, és amelyik földre esik, az hármas, ami az asztalon marad, az négyes, ami a plafonventilátorba akad bele, az ötös" javítási módszerekről szóló kedvelt legendáknak. Õ is említette: van olyan oktatója, aki a vizsgaidőszak kezdete előtt három nappal megjelent, nyolcezer forintos, kétkötetes, általa szerkesztett szöveggyűjteményt vétette meg a diákokkal, hogy aztán alibiből belekérdezzen annak első kötetébe.
Az egyébként korántsem minden karra és szakra jellemző problémák nagy részét jól ismeri Hudecz Ferenc, az ELTE rektora is. "Egyes tanulmányi osztályok működési nehézségei, a láthatatlan dolgozatok, az elérhetetlen tanárok, mindegyikről sokat hallok a hallgatói önkormányzattól hivatalosan és a fiam környezetétől informálisan is" - mondta. Bár a Narancsnak egyetlen panaszt vagy ügyet sem kívánt kommentálni, az általa is ismert jelenségek ellen nemrégiben konkrét intézkedésekkel lépett föl. "A dolgozatíratást szeretném számítógépes útra terelni, ehhez idén el is indítottunk egy mintegy száz főt érintő próbaprojektet. A rendszerbe felvitt, kijavított teszteket, írásokat így néhány kattintással minden hallgató elérheti a tervek szerint, ha néhány éven belül elindul a rendszer" - mondta a rektor, aki a számítógépesítést egyúttal a tanár-diák kapcsolat javításának majdani legfőbb eszközének is látja.
Lép az egyetem
vezetése a tanulmányi osztályok kérdésében is - ígéri a rektor. A jelenlegi munkatársaknak idén először tréningeket szerveznek, és a nem magyar anyanyelvű diákok panasza nyomán felvesznek idegen nyelveket beszélő adminisztrátorokat is. A középtávú cél Hudecz szerint az egész rendszer teljes számítógépesítése, valamint a programokat jól kezelő, fiatalabb munkatársak felvétele a jelenlegi idősebb dolgozók nyugdíjba menetele után.
A rektor bízik a szeptemberben debütált úgynevezett oktatói véleményezési rendszer pozitív hatásaiban is: ennek lényege, hogy a hallgatók név nélkül, írásban értékelik tanáraikat, s ezek eljutnak az érintettekhez és a vezetőkhöz is. Szerinte ez annak ellenére is javítja a színvonalat, hogy - mint kérdésünkre elismerte - "nem ezek hatására fognak elbocsátani egy-egy oktatót".
A problémák zömére kész megoldási tervet említő Hudecznek azonban a Narancs is tudott újat mondani: az egyetem vezetője állítása szerint még nem hallott arról, hogy egyes oktatók előszeretettel vásároltatnak meg könyveket vagy fénymásolatokat a diákokkal, ha abból közvetlenül vagy áttételesen, de anyagi hasznuk van. "Amellett, hogy a tanáraikról nyilatkozó diákok egy-egy állítását néha nem árt némi kritikával fogadni, természetesen a következő egyetemi ülésünkön megemlítem a panaszokat, s igyekszünk megoldást találni erre is" - mondta lapunknak a rektor, aki hangsúlyozta: elődei is hasonlóképp gondolkoztak az egyetem problémáiról, csak eddig nem sikerült megtalálni a forrásokat az intézkedésekhez.
