Heves vita bontakozott ki a Magyar Tudományos Akadémia mai rendkívüli közgyűlésén, ahol a tagok arról szavaztak, hogy átadják-e a kutatóhálózat által használt ingatlanvagyont az államnak 80 milliárd forintért. A vagyon ugyanis az értékbecslés szerint legalább 130 milliárd forintot ér, de korábban még többre is taksálták.
Noha az MTA közgyűlésének túlnyomó többsége mindig támogatni szokta az elnökséget, ezúttal rezgett a léc. A felszólalók nagy része kemény szavakkal bírálta, hogy az MTA eladja az ingatlanvagyont; volt, aki jogi nonszensznek nevezte az eljárást, más arról beszélt, hogy a kormány „az egyik kezével pénzt nyújt, a másikban pisztolyt tart”. Felhívták a figyelmet arra is, hogy három független értékbecslésre lenne szükség, és csak akkor lehetne áron alul eladni az ingatlanokat, ha a piacon sem kínálnak érte többet.
Végül a közgyűlés 53 százaléka támogatta, 41 százaléka elutasította az eladást.
Novemberben írtunk róla, hogy a kormány „privatizálja” a HUN–REN Magyar Kutatási Hálózatot. Ez a gyakorlatban egy, az egyetemi fenntartóváltáshoz nagyon hasonló műveletet jelent, ami a kutatóhálózat dolgozóit is mélyen megosztja. A törvényjavaslatot egyeztetés nélkül, a kutatók tiltakozása ellenére november 19-én éjjel Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes adta be, és hamarosan szavazni fognak róla.
A HUN–REN szervezete 11 kutatóközpontból és 7 kutatóintézetből áll, és összesen 49 ingatlant használnak szerte az országban. A kormány öt éve csatolta el a Magyar Tudományos Akadémiától a kutatóhálózatot, de a többször átszervezett, sok bizonytalanság között működő hálózat azóta is az MTA ingatlanjait használta. Ráadásul a kormány törvénymódosítással elérte, hogy a kutatóhálózatnak ezért fizetnie se kelljen az MTA-nak. Noha korábban az Alkotmánybíróság (AB) kimondta, hogy az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértést követett el az átszervezéssel és megsértette az MTA jogbiztonsághoz és a tulajdonhoz való jogának érvényesülését, az MTA közgyűlésének mostani döntése azt jelzi, hogy már lemondtak a jogorvoslatról.
Miközben az MTA által rendelt értékbecslés 130,9 milliárd forintot ér, az állam csak 80 milliárd forintot fizet az ingatlanokért.
Ezt azzal magyarázzák, hogy „a nemzeti vagyontörvény alapján állami vásárlás esetén a vételárból levonandó a tulajdonjog megszerzése óta az ingatlanokon végzett állami beruházások összege”. Van olyan újépítésű ingatlan, amit pár éve az állam húzott fel 5,3 milliárd forintért, most pedig 13,7 milliárdot ér. Másrészt az a körülmény, hogy az ingatlanok a piacon nem forgalomképesek, újabb 18%-os értékcsökkenést jelent. „A kínálati ár mindezek ismertében méltányos, miközben a teljes ingatlantömeg jelentős része e feltételek mellett a piacon nem forgalomképes” – állapította meg az MTA elnöksége. Az is kiderült, hogy az MTA a pénz nagy részét – 69 milliárd forintot – csak 2027-től használja fel, addig befekteti.
A „megszerzett” ingatlanok között van a debreceni Atommagkutató Intézet (ATOMKI), a tihanyi Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a hegyvidéki Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet és még több tucat jobb-rosszabb állapotban lévő épület. Ezek hamarosan egy olyan alapítvány kezébe kerülnek, amelyről Gulyás Balázs, a HUN-REN elnöke következetesen azt állítja, hogy nem hasonló a közérdekű vagyonkezelő alapítványokhoz (kekva). (A kutatóhálózat hivatalosan „meghatározott közfeladatainak ellátása érdekében működő sajátos jogállású jogi személy” lesz.) Csakhogy az első tervezet szerint szövegszerűen nagyon hasonló törvény vonatkozott volna rá, mint a „kekvákra”.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma közleményben reagált a közgyűlési döntésre. Szerintük a szavazást eljárásjogi hiba kísérte: „A másik elfogadott határozat azonban álláspontunk szerint úgy értelmezendő, hogy a vagyon átadására csak akkor kerülhet sor, ha a kutatóhálózatra vonatkozó törvényjavaslat elfogadását 2026. január 1-ig elhalasztják, és arról társadalmi vitát folytatnak le. Ha ez nem valósul meg, az MTA elnöke nem írhatja alá a konkrét adásvételi szerződéseket.”
Az MTA és a HUN–REN Kutatóhálózat dolgozóinak egy része előtt a változások mégiscsak valamiféle stabilitást jelenthet, akikkel szemben újabb és újabb követelményeket támasztanak az „áramvonalasított” rendszerben. Az új törvény kapcsán Gulyás Balázs elnök „tőkeinjekciót” és fizetésemelést ígért a kutatóknak. Jelenleg a teljes HUN–REN 48,5 milliárd forintból működik évente, de a megújult keretek között ez az összeg elérheti a 66,5 milliárdot 2025-ben, egy évvel később a 84,5-et, 2027-ben pedig a mostani keret dupláját. Erre márpedig nagy szükség van: úgy tudjuk, hogy amennyiben a kutatóhálózat gazdálkodási kerete nem nő, elbocsátásokra lesz szükség az új évben.
Azt is érdemes hozzátenni a történethez, hogy a törvényjavaslat egyes elemeivel kapcsolatban a kutatóhálózatok vezetői változtatásokat kértek. Legfőképpen arról, hogy a HUN–REN egyes kutatóintézetei egyenként saját, önálló jogi szervezet maradhassanak, valamint az is tetszett a vezetőknek, hogy a vagyonkezelői jogviszony értelmében az ingatlanok felújítása, állagmegóvása nem az egyes kutatóintézeteket terhelik.
A közgyűlés szerdai döntését két irányból érdemes mérlegelni: a Magyar Tudományos Akadémia vezetőségének valószínűleg nem jönne jól, ha összerúgná a port az Orbán-kormánnyal, és noha kevesebbet, de mégis pénzt kaptak azért, amit eddig a HUN-REN ingyen használhatott. A Kutatóhálózat pedig igen le van gatyásodva, az intézetvezetők jó részét pedig éppen 2019-ben, az MTA-tól való elcsatolás idején nevezték ki, így hamarosan újrázásban reménykednek. Mind az akadémikusok, mind a kutatók jó része tart attól, hogy noha most sem jártak a legjobban, járhatnának ennél rosszabbul is.
