Központosított vezetés alatt sorvadnak a kutatóintézetek

Mit ér a rang

Belpol

Nehéz anyagi helyzetben vannak a hazai kutatók, munkájukat napi bosszúságok és rendszerszintű hiányosságok keserítik. A minisztérium új horizontot kémlel, pedig könnyen lehet, hogy csak délibábot lát.

 

„Mi kell a háborúhoz? Pénz, pénz, pénz. Sokan azt mondják, ez érvényes a tudományra is. Én ezt megkérdőjelezem. Amit én érzek, tapasztalok és láttam negyvenegy éves kutatói tevékenységem alatt szerte a világban, az az, hogy elsősorban a nagy személyiségek mozdítják előre a kutatásokat és teremtenek iskolákat. A nagy személyiségek első helyen, a második helyen ennek ikertestvéreként a koncepció szerepel. (…) A pénz csak ezután jön. Mindaddig, amíg lesznek kiemelkedő személyiségek a kutatásban, addig lesz utánpótlás is. Természetesen ezt meg kell támogatnunk anyagiakkal is. De ne azzal kezdjük, hogy ide tessék önteni a pénzt, hanem tessék felmutatni jó mintákat, bajnokokat, vezéregyéniségeket” – mondta Gulyás Balázs, a magyar kutatóhálózat alig egy éve kinevezett elnöke február 12-én a Kossuth rádióban. Nem mással, mint Csák János kulturális és innovációs miniszterrel folytattak baráti csevejt; arról is szót ejtettek, hogy az okostelefon, a műholdak és a Mars-expedíciók a tudomány csodáját jelentik, meg hogy nálunk van a legtöbb egy főre jutó Nobel-díjas, nekünk, magyaroknak pedig a génjeinkben van a kíváncsiság. Arról viszont nem hallhattak az állami rádió hallgatói, hogy Gulyás Balázs és a rábízott kutatóintézetek vezetői között a kezdetektől konfliktus van.

A kutatóhálózatot most éppen HUN–REN néven ismerhetjük. Amikor 2019 júliusában az akkori innovációs miniszter, Palkovics László kezdeményezésére – az akadémikusok és a többi kutató nagy többségének tiltakozása közepette – elvették a Magyar Tudományos Akadémiától a kutatóhálózatot, akkor Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) lett a neve. Tavaly szeptembertől a hálózat újabb re­brandingen esett át, Magyar Kutatási Hálózat névre keresztelték, ma már pedig mozaikos angol rövidítésén kell emlegetni. Azok a tudósok, akik korábban részt vettek az einstand elleni tiltakozásokban és a tudomány szabadsága miatt aggódtak, manapság a napi gyakorlat során felmerülő bosszúságok miatt is panaszkodnak. „Új név, új e-mail-címek, az átállás nemcsak időt és fáradságot jelent, hanem hitelromlást is” – mondja egyikük. „A tudományos világban a folyamatosság önmagában érték” – fogalmazta meg korábbi interjúnkban Lőrincz Viktor Olivér jogász és művészettörténész, az Akadémiai Dolgozók Fórumának alelnöke (lásd:Nem kellene ismét ugyanazt a hibát elkövetni, Magyar Narancs, 2023. november 29.). Ami még zavaróbb, a vezetés újabb és újabb célkitűzéseket fogalmaz meg anélkül, hogy kíváncsi lenne az intézetek működésére, anyagi, személyi és tárgyi lehetőségeire.

Kisebb-nagyobb bosszúságok

A magyar kutatók mindennapi problémáit jól érzékeltette az Ökológiai Kutatóközpont egyik munkatársa. Intézetükben hónapok óta a pályázati osztály vezetője vette át a tényleges irányítást, a gazdasági igazgató felmondott, az igazgató pedig nem ura a helyzetnek. Az ügyintézők nagy része otthonról dolgozik, pedig a munkájuk szempontjából ez korántsem ideális: a pályázatokkal kapcsolatos papírmunka nagy része gyakran magukra a kutatókra marad, akiknek épp csak arra nem jut idejük, ami a feladatuk lenne. Az ügyintézők úgy beszélnek a kutatókkal, mint a kutyával, igaz, ebből ügy is lett, a főigazgató pánikszerű átvilágítást rendelt el, átszervezéseket kezdeményezne. A kutatók eközben arra panaszkodnak, hogy nincsenek eszközeik, nem írják alá időben a pályázataikat, a gazdasági osztály pedig inkább spórol az intézet pénzével, csak hogy az év végén kioszthassanak egymás között pár tízmillió forintnyi jutalmat. Ilyen stressz mellett nem egyszerű a föld, a víz és a levegő mindenféle csodáit tanulmányozni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.