Központosított vezetés alatt sorvadnak a kutatóintézetek

Mit ér a rang

Belpol

Nehéz anyagi helyzetben vannak a hazai kutatók, munkájukat napi bosszúságok és rendszerszintű hiányosságok keserítik. A minisztérium új horizontot kémlel, pedig könnyen lehet, hogy csak délibábot lát.

 

„Mi kell a háborúhoz? Pénz, pénz, pénz. Sokan azt mondják, ez érvényes a tudományra is. Én ezt megkérdőjelezem. Amit én érzek, tapasztalok és láttam negyvenegy éves kutatói tevékenységem alatt szerte a világban, az az, hogy elsősorban a nagy személyiségek mozdítják előre a kutatásokat és teremtenek iskolákat. A nagy személyiségek első helyen, a második helyen ennek ikertestvéreként a koncepció szerepel. (…) A pénz csak ezután jön. Mindaddig, amíg lesznek kiemelkedő személyiségek a kutatásban, addig lesz utánpótlás is. Természetesen ezt meg kell támogatnunk anyagiakkal is. De ne azzal kezdjük, hogy ide tessék önteni a pénzt, hanem tessék felmutatni jó mintákat, bajnokokat, vezéregyéniségeket” – mondta Gulyás Balázs, a magyar kutatóhálózat alig egy éve kinevezett elnöke február 12-én a Kossuth rádióban. Nem mással, mint Csák János kulturális és innovációs miniszterrel folytattak baráti csevejt; arról is szót ejtettek, hogy az okostelefon, a műholdak és a Mars-expedíciók a tudomány csodáját jelentik, meg hogy nálunk van a legtöbb egy főre jutó Nobel-díjas, nekünk, magyaroknak pedig a génjeinkben van a kíváncsiság. Arról viszont nem hallhattak az állami rádió hallgatói, hogy Gulyás Balázs és a rábízott kutatóintézetek vezetői között a kezdetektől konfliktus van.

A kutatóhálózatot most éppen HUN–REN néven ismerhetjük. Amikor 2019 júliusában az akkori innovációs miniszter, Palkovics László kezdeményezésére – az akadémikusok és a többi kutató nagy többségének tiltakozása közepette – elvették a Magyar Tudományos Akadémiától a kutatóhálózatot, akkor Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) lett a neve. Tavaly szeptembertől a hálózat újabb re­brandingen esett át, Magyar Kutatási Hálózat névre keresztelték, ma már pedig mozaikos angol rövidítésén kell emlegetni. Azok a tudósok, akik korábban részt vettek az einstand elleni tiltakozásokban és a tudomány szabadsága miatt aggódtak, manapság a napi gyakorlat során felmerülő bosszúságok miatt is panaszkodnak. „Új név, új e-mail-címek, az átállás nemcsak időt és fáradságot jelent, hanem hitelromlást is” – mondja egyikük. „A tudományos világban a folyamatosság önmagában érték” – fogalmazta meg korábbi interjúnkban Lőrincz Viktor Olivér jogász és művészettörténész, az Akadémiai Dolgozók Fórumának alelnöke (lásd:Nem kellene ismét ugyanazt a hibát elkövetni, Magyar Narancs, 2023. november 29.). Ami még zavaróbb, a vezetés újabb és újabb célkitűzéseket fogalmaz meg anélkül, hogy kíváncsi lenne az intézetek működésére, anyagi, személyi és tárgyi lehetőségeire.

Kisebb-nagyobb bosszúságok

A magyar kutatók mindennapi problémáit jól érzékeltette az Ökológiai Kutatóközpont egyik munkatársa. Intézetükben hónapok óta a pályázati osztály vezetője vette át a tényleges irányítást, a gazdasági igazgató felmondott, az igazgató pedig nem ura a helyzetnek. Az ügyintézők nagy része otthonról dolgozik, pedig a munkájuk szempontjából ez korántsem ideális: a pályázatokkal kapcsolatos papírmunka nagy része gyakran magukra a kutatókra marad, akiknek épp csak arra nem jut idejük, ami a feladatuk lenne. Az ügyintézők úgy beszélnek a kutatókkal, mint a kutyával, igaz, ebből ügy is lett, a főigazgató pánikszerű átvilágítást rendelt el, átszervezéseket kezdeményezne. A kutatók eközben arra panaszkodnak, hogy nincsenek eszközeik, nem írják alá időben a pályázataikat, a gazdasági osztály pedig inkább spórol az intézet pénzével, csak hogy az év végén kioszthassanak egymás között pár tízmillió forintnyi jutalmat. Ilyen stressz mellett nem egyszerű a föld, a víz és a levegő mindenféle csodáit tanulmányozni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.